Ez a nap is olyan, mint a többi

2019 december 23 10:16 du.16 hozzászólás

Illetve, talán mégsem. Az öreg igazából végig se gondolta, ez csak olyan hangulatként libbent át az agyán. Nézte a naptárt: december 24, Ádám és Éva napja. Na ja. Szenteste.

Már, akinek. Neki csak olyan, mint a többi. Illetve, talán mégsem. Mert hát mégiscsak szenteste. Sóhajtva tekerte nyaka köré a sálját: jó meleg, még a felesége kötötte. Kalap helyett most a kicsit kopott perzsa kucsmát nyomta a fejébe, hiába, na, már fázékonyabb, pedig még nem is olyan régen dús fürtjeit kínálta a szélnek. Igaz, az a nem is olyan rég úgy 20 évvel ezelőtt volt, azóta meg a maradék is gyér, meg erősen bőrbe ment át, hát kell a meleg fejfedő. No persze, az asszony mindig morgott vele, hogy majd meglátod, egyszer csak ott állsz majd seggig érő homlokkal, de ő csak nevette. Aztán tényleg meglátta, de az asszony már nem. Őszülni is csak akkor kezdett, amikor ő elment. Csak úgy, egyik pillanatról a másikra, vissza se nézett. Igaz, ahova ő ment, onnan nem nagyon szoktak visszanézni.

A kerekes bevásárló szatyrot markolva óvakodott előre a járdán. Szar az idő – gondolta – olyan se nem hó, se nem semmi, csak csupa lucsok, a franc se tudja, hol van lefagyva. Ilyenkor szeretett ő menni „bevásárolni”, kettő előtt, mindenhol már záráshoz készülődtek, vevő már szinte sehol. A halasnál még árválkodott egy-két pontyszelet, Józsi, a hentes fiú – no hiszen, ő is inkább már a hatvan felé járt – a maradék fejet, farkat, meg némi belsőséget csak úgy, ingyen hozzácsapta: vigye csak, papa, úgyis a macskáknak vetnénk. Több nem is kellett neki, amúgy se volt nagyétkű, a halat is csak inkább megszokásból, hiszen karácsony van.

Jolika, a cukrászdában, ahová nagy ritkán, luxusként, egy-egy rigó jancsit, vagy krémest megenni betért, ilyenkor már összekészített egy papírzacskóba némi bejgli véget: Pista bácsi, ezt magának tettem félre, tudom, hogy nem szeret sütni – és kacsintott hozzá. A piac sarkában a fenyőfa árusok már összepakoltak. Akadt ott azért, még csak nem is a latyakba taposva, jó néhány fenyőfaág. Kiválasztott egy csinosabbat: elég az neki. Nem állít fát, minek, kinek? A hangulatnak ennyi is elég.

Régebben állított, dísz is került rá, meg villódzó fényfüzér, várta a gyerekeit, meg az unokákat. Aztán, amióta nem jönnek, azzal is felhagyott. Egy darabig még levelek jöttek, idegen bélyegekkel, aztán lassan azok is elmaradtak. Már egy éve semmi. Hiába, messze van Ausztrália. A múlt héten aztán levelet talált a postaládájában. Megdobbant a szíve: talán most, mégis, a gyerekek! De nem: a nyugdíjintézet. Na, gondolta, végre történik valami a nyugdíjával, mert az a sok nagyfejű, ott a tévében, csak dobálódzott a százalékokkal, de ő a felét se értette, szerinte direkt így csinálták. A miniszterelnök mosolygott rá, és megnyugtatta, hogy megvédi a nyugdíját. Na, ezen kummogott egy kicsit: ki az anyja kínjától akarná megvédeni az ő nyugdíját, amit negyven évi munka után, tizenhárom éve élvez? Azt se tudta, hogy el akarják venni tőle. Elment ezeknek a maradék eszük – morgott – ennyi pénzt kidobni, postára, adnák nekem, mindjárt nem fájna annyira a forgóm!

Hazaérve lekabátolt, hagymát aprózott, megmosta a halat – ez is milyen marhaság, egész életében vízben van, oszt mégis meg kell mosni -, odatette főni a levet. Csak kis lángon, éppen csak, hogy halkan bugyogjon – így tanította az asszony. Aztán, ha gőzébe tartod a két ujjad, és ragad, kész is van. Kistányérra csinosan körberakta a bejgli végeket, a speizból kivette a két deci rumot, amit majd’ egy éve őrizget – már arra se emlékszik, mire vette – elvégre karácsony van, vagy mifene!

A szekreterből kerített némi színes szalagot, ügyes masnit sikerített, a fenyőágra kötözte, a fiókból gyertyát vont elő, meg régi-régi, csíptetős gyertyatartót, azt is rásikerítette, és összehúzott szemmel vizsgálgatta: egész csinos. Neki legalábbis megteszi.

Óvatosan eleszegette a hallevet, forró is lett, meg hát, a szálkák – egész jól sikerült, vélekedett, bár fogalma se volt arról, milyen, ha nem jól sikerül, mert nagyjából mindig egyforma lett – aztán egy metszett talpasba kortynyit öntött a rumból, csak módjával, mert a cukrára oda kellett figyelnie, leült a fotelba, és gyönyörködött a kristályban játszó gyertyaláng-sziporkákban. Feljebb tekerte a gázt a konvektoron – a fene se spóroljon most, elvégre karácsony van – aztán csak nézett maga elé, ondolattalanul. Talán egy kicsit el is bóbiskolt, pedig erősen akart figyelni, hátha meghallja az angyalkák csengettyűit.

De nem hallott semmit, csak a magány neszezett a sarokban.

16 hozzászólás

  • A Karácsony nem olyan nap, mint a többi.
    Nem véletlenül az öngyilkosok egyik ünnepe.

  • Meghatóan szép!

  • Ez egy nagyon szép cikk:
    Sok ember él egyedül magányosan,mert a hozzátartotói,sok barátja,vagy beteg, vagy meghalt,vagy a gyerekek más országba települtek,de azért a maga módján ünnepel,és közben emlékezik!
    Nem a luxus a fontos,egyszerűen, szolid módon is lehet ünnepelni!

  • Andrew-s!

    Azért ugye nem kellene ennyire borúlátónak lennie….ugyanis
    a Karácsony az emberek többségének ünnep: a vallásosoknak elsősorban Jézus születése, és általában a szeretet,a család ünnepe,és a nem hívők is ünnepelnek.
    Sajnos sok beteg,egyedül élő ember is van,de a többségük magában is ünnepel,bizakodik és csak kevesen(a teljesen kilátástalan helyzetben lévők lesznek öngyilkosok)szerencsére kevesen vannak pláne ha a környezetük is odafigyel rájuk!

  • Egyébként én is idős és beteg ember vagyok,egyedül élek,a fiam ma
    eljött egy rövid ünneplésre(és ez a lényeg),mert sajnos minden nap dolgozik!
    Több baráton súlyos beteg,és messze lakik velük csak telefonon tartom a kapcsolatot,de lesznek akik eljönnek…így készültem,és várom őket(takarítottam,fát díszítettem,főztem..)
    Egyébként a kilátástalan helyzetben lévőket is több szervezet segíti,vízom benne,hogy még időben….!
    Na szép ünnepet kívánok mindenkinek!!!!!!!!!!!

  • Boda Marcsi
    2019 december 24
    3:49 du.

    Karácsonykor tudhatóan megemelkedik az öngyilkosok száma…..

  • Azért psichologiailag több, mint erdekes, h a Karacsonyrol van akinek az ongyilkossag jut eszebe, nem a szeretet, a család, az ünnep, vagy ezek hianya!

    Ezek szerint llle Pityu is elcseszte, mert nem az elozoek hianyarol kellett volna irnia, hanem az öngyilkossagrol?

    Sokan vannak egyedul, de az meg nem azt jelenti, h az öngyilkosság lenne a kozponti kerdes!

    Andrew! Magának is ittvagyunk mi!
    Ne adja fel! Lesz ez még rosszabb is! De talán egyszer jobb is!
    De akár ma is lehet jót és értelmet találni az életben!
    Hallgasson jó zenéket! Nezzen meg 1-2 régi kedvenc filmet fiatalabb korából!
    Ha vannak unokái, beszéljen velük pár mondatot!
    Menjen el, nézzen meg néhány kedvenc helyet fiatalkorából!
    Olvasgasson jó verseket!

    Ezek életkedvet generálnak.

  • Azért jeleznem!
    Valamelyik hozzászololenézte a képességeimet. Azt irta, h a vízeséseket sem lehet leállitani.

    Nos, én vissza szoktam járni Afrikába a Viktoria vizeseshez.
    De olyan kegyetlen merges lettem az egyik aljas ismerősomre, h megátkoztam, h élete a Viktoria vizeseesel végződjön.
    Nem pont igy gondoltam, de hatekonyan csinaltam, kiszáritottam a Viktoria -vizesest!

    https://www.google.com/search?q=viktória+vízesés+kiszáradt&client=tablet-android-samsung-nf-rev1&prmd=imnv&sxsrf=ACYBGNQYXba-6qfcDk_dBsh9IQdnleLLAA:1577313119911&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=2ahUKEwiryNih7dHmAhUp06YKHVmqBAcQ_AUoAXoECA0QAQ&biw=1280&bih=800&dpr=1.5#imgrc=CpskeH_AAGZQRM

  • O1G666
    2019 december 25
    4:27 du.

    Nem azt írtam, hogy a szerző elcseszte, mert nem az öngyilkosságról írt. Ezt nem is kell bizonygatnom, mert visszaolvasható 🙂

    Az, hogy Karácsonykor megnő az öngyilkosok száma (valamint újévkor és Húsvétkor is), az sem bizonygatás kérdése, mert vannak rá statisztikai adatok.

    Lehet a strucctól politikai ötleteket kölcsönözni, de ez ettől független. Az okok pedig többnyire oda nyúlnak vissza, amit a szerző is karcolgatott. Magányba fordult, alig szeretett, és meddőn szerető emberek, céltalanná vált életek, stb. Olyan helyzetek, amikor az emberek átlépnek a függönyön. Alkalmasint pont azt szokták elcseszni ilyenkor, ha arra kanyarodnak, amerre, amit Te is írsz. Ilyenkor nem lehet nagy tanácsokkal jönni, és annak a sorolása, hogy még kinek van szüksége az illetőre, kifejezetten kontraproduktív. Ha a listára nem tudod felírni az adott embert is.

    De ezt már a jelen írás korábbi megjelenésekor is érintettük. Öt éve
    http://kanadaihirlap.com/2014/12/24/ez-a-nap-is-olyan-mint-a-masik-reloaded/

    illetve:
    https://endresy.blogspot.com/2013/12/anti-karacsony-2013.html

  • O1G666 Nagyon leegyszerűsítve látod a depressziót. Igen, éppen a család a szeretett vagy az egészség hiánya okozza, mert az egész világ boldognak hazudja magát Karácsonykor, és ez nem segít azon, aki tényleg egyedül van. Azon nem segít két film sem. Nekem is eszembe jut minden évben, hiszen nem egyhez vonultam ki Karácsonykor. 🙁

  • En csak a saját megoldásomat irtam meg, h hogy oldanám a feszultseget, hogy esetleg elvonja a figyelmemet….

  • Andrew

    tudod, azok a méhek és társaik, akiket említettél, bizony azoknak semmi köze az öngyilkossághoz.

    Hacsak abban az értelemben nem, mint például a Don-kanyarba vonuló bakák esetében. Akik ugyan nem az anyakirálynő, hanem az ország bikájáért voltak szívesek a halálba menetelni.
    De sorolhatnánk a példák hosszú sorát.
    Ugyan ez a fals szeretet-duma – “hazaszeretet” ma is egyre erőteljesebben dívik – csak nehogy valami ismétlődést hozzon el ….

    öngyilkosság az amikor valaki saját jövőjét kilátástalannak ítéli meg (a szerelemből elkövetett is valahová ide sorolható)

  • Boda Marcsi
    2019 december 24
    4:06 du.

    Karácsonykor dolgozik a gyerek?
    Csak nem éjjeliőr ?

    (Legalább láttya a Télapót hatlova..szarvasos hintaján a sok csomaggal.)

  • Karácsonyt azzal ünnepeltem,
    hogy megajándkozam magamat azzal,
    amire már két éve vágytam:végre vettem
    a lelki erőt és másnap, jóanyám bájgliját
    majszolgatva, megjavítottam három döglődő ablakredőnyt.

  • Andrew
    5:33

    Az öngyilkossági statisztikák is kozmetikázottak.
    Nem szerepelnek például közöttük amelyek a vasúti síneken történnek. Azokat a MÁV eleve, mint sajnálatos balesetet jelenti, melynek nyilvánvalóan az említett NER kozmetika az oka.
    Ti. elhitetik a hírfogyasztóval, hogy minden szegény öngyilkos olyan hülye volt, hogy nem vette észre, hogy kőzúzalékon, illetve vasúti sínek között bóklászik, s a szerencsétlen mind e csetlésbotlás közben még a közeledő vonatot sem vette észre…

    Az a baj, hogy az ilyen “fatális figyelmetlenségből” majd’minden hétre esik egy, ami legalább 52 debil eset, de mondd, ne legyen a fele, legyen “csak” 25. Nem csak az ilyen esetek, de a KSH kincstári tényhamisítása az igazi fatális csalás…

  • ANDREW_S;

    A karacsony NEM unnep az “ongyilkosoknak”
    Eppen ellenkezoleg.

    Amikor a tomegek unnepelnek csaladtagjaik, es szeretteikkel, az elhagyottak, maganosak erzik magukat a LEGszerncsetlenebekknek.

    Az emberi leny tarsdalmi-leny.
    Elszigeteltseguk, maganossaguk okozza a leg-alacsonyabb pintot eletukben.
    Azert oly magas az ongyilkossag a nagy csaladi unnepeken.

This site is protected by Comment SPAM Wiper.