Japonizmus

2020 február 9 6:08 de.1 comment

 

A szó valószínűleg csak a művészettörténetben jártasak számára cseng ismerősen, pedig az Osztrák-Magyar Monarchia területén ez a stílusirányzat az iparművészetben, képzőművészetben, a színházakban, zenében, irodalomban és divatban is erőteljesen megjelent 1869, a Japánnal megkötött diplomáciai szerződés után. A Szépművészeti Múzeum Michelangelo-termében május 17-ig látható, „Kelet vonzásában” című kiállítás ez időszak fametszeteiből kínál válogatást.

A Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum és a Magyar Képzőművészeti Egyetem gyűjteményéből válogatott kamarakiállítás mintegy hetven műtárgyat mutat be. A japán fametszeteknek a nyugati világ, és ezen belül is az Osztrák-Magyar Monarchia művészeire gyakorolt hatását állatja a középpontba. A kiállítás az inspiráló és látványos, eredeti japán műtárgyak mellett a japonizáló fametszetek hazai gyűjteményekben található legszebb darabjait is a közönség elé tárja. Érdekessége, hogy e japán, magyar és más európai műalkotások túlnyomó többsége a XX. század első évtizedeiben került a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe. Így ezek a művek már száz évvel ezelőtt is szerepelhettek együtt tárlaton, egy részük akár 1909-ben, az időszaki kiállításként nyitva tartó „japánszoba” díszeként.

Tavaly nyitottuk meg Tokióban azt a nagyszabású kiállításunkat, mely nemzetközi és magyar gyűjteményünk kiemelkedő alkotásait mutatja be és ott márciusig még látható lesz – mondta el a kapcsolatokról szólva Vígh Annamária, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese. Most pedig itt ezzel a kisebb, de nagyon jelentős és értékében különleges kiállítással tisztelgünk a magyar – japán diplomáciai kapcsolatok 150 éves évfordulója előtt. A „Kelet vonzásában” egy teljesen új világot, a sokszor értelmetlenül rohanó világunkkal szemben egy egészen más gondolkodást tükröző világot jelenít meg a falakon. A látogatóra talán egyfajta meditációként is képes lesz hatni. Különlegessége, hogy a gyűjtemény nagy része a sajátunk és erre nagyon büszkék is vagyunk.

A Szépművészeti Múzeum már kezdetektől, a japonizmus megjelenésekor is nyitott volt a japán művészetek iránt és azóta is folyamatosan megjelenik itt valamilyen reagálás a japán művészetre, akár inspiráció, akár japán művek bemutatása formájában. Figyelmet érdemel, hogy 1896 és 1914 között Budapesten tizennégy japán tematikájú művészeti kiállítást rendeztek, ami azt is mutatja, hogy a Monarchiában milyen közvetlenül tudtak kapcsolódni a nemzetközi irányzatokhoz. Most, ezen a kiállításon a fametszetekre helyezték a hangsúlyt. Láthat a közönség eredeti japán alkotásokat és olyanokat, melyek az inspiráció hatására magyar és más európai művészek keze alól kerültek ki. Elkészült egy értékes és hasznos kis kiadvány is, ami nagyon jól – tematikusan – értelmezhető teszi a látványt.

Japán egy valóban teljesen elzárt birodalom volt a XIX. század közepéig, 1853-ban katonai erővel kényszerítették ki, hogy megnyissa kikötőit – emlékezett vissza kezdetekre dr. Fajcsák Görgyi, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója. A kereskedelmi kapcsolatépítés pedig nagyon gyorsan kulturális, művészeti kapcsolatépítéssé vált, először az 1873-as világkiállításon jelenik meg önállóan Japán és ez indítja el a japán művészet európai befogadásának történetét. A kiállításra most belépő látogatót fogadó műtárgyak azt a képet igyekeznek megjeleníteni, amit a Japánban járt utazók akkor láttak és a legszívesebben vásároltak. Talán a legjellegzetesebb a madár-virágkép, ami a természetet jeleníti meg. Az európaiak számára a háttérnélküliség volt szokatlan, míg az 1830-as évektől kezdődő tájábrázolás, mely egészen új, modern invenció volt a japán fametszet történetében, már könnyebben befogadható volt.

A fametszetek készítése és az eljárás tanítása szempontjából igen nagy jelentőségűek a mintakönyvek. Rendkívül fontos segédeszköz, mert a festőknek mintául szolgáló kompozíciókat tartalmazza. Érthető, hogy gyakran éltek ezzel az eszközzel a művészek tanítása során is, a képek másolását bízták a diákokra. Az európai fametszési eljárásban az alkotó maga metszi fába a kitalált kompozíciót, azután színezi és papírra nyomtatja. Japánban azonban évszázados hagyománya van annak, hogy egy festő komponálja meg az ábrázolást, egy metsző alakítja ki a nyomódúcokat – melyekből általában annyi készül, ahány szín megjelenik majd a papíron – és végül egy nyomtatásért felelős személy viszi fel a festéket a fára és nyomja át papírra. Japánban ehhez vizes bázisú festéket használnak, ezt nem hengerrel, hanem ecsettel oszlatják el a fadúcon, így áttetszőbb, finomabb színátmenetekre is lehetőség nyílik.

Az ukiyo-e (a lebegő világ képei) japán fametszetstílus, a hétköznapi élet örömeit jelenítette meg. A többszínnyomással készült lapok színészek, gésák, kurtizánok, szumó birkózók portréit, valamint fesztiválokat, történelmi eseményeket, irodalmi művek részleteit ábrázolják. A humor, az erőszak és az erotika bemutatása az ábrázolt témáknak természetes velejárói, melyek a merész kompozíciókkal, a pazar szín- és mintagazdagsággal kiegészülve a hétköznapi fogyasztói kultúra szerves részévé, az ábrázolt személy iránti rajongás bizonyítékává emelték a rövid életűnek szánt, poszter jellegű nyomtatványokat. Bár több száz, olykor több ezer példányban készültek, a divat gyors változásának következtében jó néhány kiemelkedő minőségű metszetből mára csak nagyon kevés maradt fenn. A portréalany arcvonásai általában nem egyéniek, kiléte megfejtésében feliratok és szimbólumok segítették a nézőt.

A japán fametszeteken megjelenített emberalakok kétféle módon is inspirálták a nyugati művészeket. Tőlük több kép is látható a kiállításon. A kontinensünktől távoli, életmódjában és kultúrájában gyökeresen eltérő világ lakóinak és mindennapjainak képi megragadása éppen úgy érdekelte őket, mint művészeinek másfajta megközelítésmódja az ábrázolt ember témájához. Conrad Gyula a japonizáló fametsző művészet első művelője volt Magyarországon. Tanulmányairól keveset tudunk, 1905. és 1907. között többször időzött – állami ösztöndíjjal – Münchenben és valószínűleg itt sajátította el a fametszés technikáját. Finom színvilágú, lírai lapjain városrészlet, téli táj, vitorlás, lóitatás jelenik meg, a müncheni fametsző iskolára jellemző felfogásban. Conradnak nem volt japán fametszetgyűjteménye, a japonizmus elsősorban a müncheni grafikusművészek közvetítésével hatott rá és ez jól látszik a „Mezővesdi lány” című lapján is. A kiállításon az eredeti japán alkotások mellett tőle és más európai művészektől több lap is látható.

1 Comment

  • A kultúrák érdekesen hatnak egymásra. Egy barátom a 80-as években Németországban volt műkereskedő. Gyakran járt haza, és olyan festőművészekkel “üzletelt”, akik a legnaturalisztikusabb tájképeket festették. Volt ugyanis néhány japán műkereskedő kuncsaftja, akik ezeket vették tőle, mint a cukrot, mert Japánban igen nagy volt rá a kereslet.
    A nagybátyám tájképeket festett, de egészen légieseket. Őt is rávette, hogy fessen neki vad szinekben pompázó képeket…

This site is protected by Comment SPAM Wiper.