Hitvallás az élet mellett

2020 február 18 12:34 du.14 hozzászólás

Ismét ünnep, ismét bemutató van az Operettszínházban, ezúttal a Raktárszínházban. Nemcsak a művek, a műfaj is új, ugyanazon az estén két egyfelvonásos darab kerül a közönség elé. Az egyik egy mono-opera, a másik egy táncjáték. Az első témáját jószerint mindenki ismeri; Anna Frank naplójához Grigori Frid komponált zenét. A második zeneszerzője magyar, Dubrovay László, az ötszereplős táncjáték címe: A képfaragó.

A világhírűvé lett napló egy jól meghatározható korban született, de amit mond, az kortalan és megrendítő soraival talán még mindig nem szembesültek elegen. Anna Frank beszélt saját sorsáról, de hangja az összes áldozat hangja! Azoké is, akik némán mentek a halálba. Iskolába járt, szorgalmasan tanult, amikor elkezdődött a zsidóüldözés. Családjával menekülniük kellett Németországból, végül Amszterdamban telepedtek le. A németek 1940-ben megszállták Hollandiát, így ott sem voltak már biztonságban. Anna és testvére hiába tanultak kitűnően, másik, zsidó iskolába kerültek és kötelezték őket, hogy viseljenek sárga csillagot. Anna a 13. születésnapjára kapta a naplót, abba kezdett írni. Egy nem létező barátnőjének címezte bejegyzéseit. Testvére, Margó, behívót kapott a munkatáborba, a család ezért a bujkálás mellett döntött. Anna ekkor örökítette meg gondolatait, érzéseit, a családról, a világról, a háborúról. Az utolsó bejegyzés időpontja: 1944. augusztus elseje. Három nappal később, ismeretlen feljelentő rájuk küldte a rendőröket, életük megpecsételődött. Anna és Margó Bergen-Belsenben halt meg, mindössze pár héttel azelőtt, hogy a tábort felszabadították az angol csapatok.

A monodráma címszereplője, Süle Dalma, Hollandiában tanult a hágai Királyi Konzervatóriumban és jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem elsőéves hallgatója. A kettős bemutatóról szólva Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója kiemelte: ez jelentős minőségi továbblépés a színház életében. Eltérve a rutintól, műfaji kitérőt tesznek. A színvonalas „szórakoztatáson” túllépve, a dalszínház kereteit feszegetik. Meg kell tanulnunk egy fiatal, tizennégyéves lánytól, akinek minden sora hitvallás az élet mellett, hogy a történelem legsötétebb, legkilátástalanabb pillanataiban is az Istennel való közösség, a hit és a lélek nyugalma erőt és értelmet ad! „Ha valaki nagyon bánatos, magányos és boldogtalan, a legeslegjobb orvosság ez ellen, kitárulkozni a természetnek és egyedül lenni Istennel” – idézte a napló sorait a főigazgató.

A zeneszerző, Grigori Frid 1915-ben született Szentpéterváron, mondta el róla Pfeiffer Gyula, a Budapesti Operettszínház főzeneigazgatója. Az édesapja publicista volt, az édesanyja pedig zongoratanárnő. A sztálini időkben, 1927-ben – nem minden rábeszélés nélkül – Szibériába, Irkutszkba költöztek, zenei tanulmányait ott kezdte el. Húszéves korában vették fel Moszkvában, a Konzervatóriuma, zeneszerzést tanult. A II. Világháború után a moszkvai Konzervatóriumnak volt zeneszerzés elmélet tanára. Ő alapította meg Moszkvában, 1965-ben a Zenebarátok Egyesületét. A szovjetrendszer kegyeltje soha nem volt. Kompozíciós tevékenysége szerteágazó. Két mono-operát is írt, az egyik alapját Van Gogh levelezése szolgáltatta, a másik az Anna Frank naplója, melynek a szövegét is ő állította össze.

Az előadás során a díszlet együtt él a játékkal és a szereplővel. Ahol Anna Frank családja bujkált, azon a helyen az ajtót egy előtte álló szekrény takarta. A sok kis kazettát megjelenítő díszlet, talán a szekrény is lehet. Minden kazetta mögött rejlik valami. Egy rádió, más használati tárgy, de lehet egy emlék is vagy maga a napló. Ezért semleges színű, fehér a díszlet, amit fények, vetítés is életre kelt, ahogy a napló fehér lapjai is teleíródnak. De átváltozhat lépcsővé, amin Anna felmegy a tetőre, szabad levegőt szívni, szemlélheti onnan a város mindennapi életét, azokét, akik szabadok és nem kell rejtőzködniük. Az egyik rekesz kihúzva szolgálhat fekvőhelyül, a nyughatatlan álmok, a kezdődő, szinte még meg sem fogalmazódó szerelem színteréül.

A táncprodukcióról a zeneszerző, Dubrovay László elárulta: alapját Gál József 1966-67-ben született írása szolgáltatta. Első megzenésítése mintegy két év után elkészült, de viszontagságos sorsa volt. A szövegíró 56-os tevékenysége okán – melyért börtönben is volt – sehol nem mutatták be. Így azután 1993-ig feküdt a fiókban. Maga a zeneszerző sem volt teljesen elégedett vele – tudtuk meg tőle a bemutató előtt – ezért ötvenéves korában megírta újból, teljesen másként! Mivel a történet nagyon szép, arról szól, hogyan jön létre az alkotás, nem kívánta veszni hagyni. Gál József munkájában a főszereplő szobrász, az archaikus cím, a Képfaragó is erre utal. A színpadra állításhoz jól jött, hogy az újonnan elkészült zenekari műből 1996-ban a Rádiózenekar közreműködésével felvétel készült és ez a felvétel létezik, hosszú idő után most el is hangozhat a táncjátékban.

Vincze Balázs rendező-koreográfus ezt még azzal egészítette ki, hogy egy darab nemcsak a próbán, még a premier után is gyakran formálódik, most pedig arra kerülhet sor, hogy a koreográfia segítségével lelkeket gyógyíthassanak! A balett alapképzésből kikerülő táncművészeknek nagyon gyakran másfelé visz az útjuk, nem mindig használhatják fel azt a technikát, amin nevelkedtek. Az Operettszínház balett-együttesében olyan tehetségek vannak, akik a „nagy” balettszínházak színvonalán képesek táncolni. Ebben az egyfelvonásosban a klasszikus vonalak pontosságát hangsúlyozó technika kiemelt jelentőséget kap, a munkában a táncművészek óriási lelkesedéssel vesznek részt. Egy színház, egy előadás pedig akkor jó igazán, ha a benne lévő művészek harmóniában vannak egymással, a saját lelkükkel és őszintén szeretik azt, amit csinálnak. A nézők itt minden egyes pillanatban az őszinteség tanúi lesznek!

14 hozzászólás

  • Anneliese Marie “Anne” Frank. Tehát Anne, és nem Anna.

  • Koszi szepen Andras ezt az igazan remek kedvcsinalot a muvekhez!

  • hexadodekaéder

    Drizari
    12:58

    Csak ott, de Ő itt nálunk ANNA FRANK* marad, kár tehát pont ezen akadékoskodni.

    Mondhatnám, nyugodjék békében de Ő, mint sok milló közt az egyik . t e m e t e t l e n . halott már soha nem nyugodhat, de ne is nyugodjon! Emléke – lelke – mementóként kísért, és nemcsak Németország, Hollanadia, vagy Európa, de az egész földkerekség felett, csak hogy figyelmeztesse az emberiséget a legaljasabb ösztöneinek még ma is létező veszélyére és e sötét reflexeinek a tudatos elfojtására…

    .

    * 33 éven keresztül egy jónevű gimnázium viselte az ANNA FRANK nevet, mígnem a túlbuzgó hülyeség az almamater nevét a több mint szimbolikus mártír nevéről átváltoztatta egy kétségtelenül tiszteletreméltó, de lényegét tekintve teljesen más jellegű, tudós rabbi nevére, mely változtatással mélyen megsértették százezreknek az addig e név mögött meghúzódó őszinte kegyeletét és az ott érettségizettek igazságosságba vetett hitét, és reményét. Mert finoman kifejezve is, ez a beavatkozás egy súlyos melléfogás volt, de már önmagában véve is tapintatlan és durva halottgyalázása Anna Frank és Scheiber Sándor emlékének ily méltatlan és hebehurgya szembeállításával…

  • az élet szép, tenéked magyarázzam… ki mondta és milyen csodálatosan

  • véleményem szerint (az mindenkinek lehet?) mindenkinek joga van az élethez… hát nem furcsa?

    beszéljünk egy kicsit Antigoné ról is meg La Tosca ról: “che molto tosca”

    olalala padámm

  • e’tássak es e’tassnők a Tőzsde zuhan mint még soha mert a vírus oda is ment ahová nem volt szánva

    és a zuhanás nem áll meg hiányzik az isten marka hogy elkapja a …it

  • SchumackerLady

    Rodeo11 9:00

    A válasz: Heltai Jenő [Herzl Tivadar unoköccse]*
    ˙

    .

    * A néma levente c. remekmívű magyar drámájában.

  • SchumackerLady

    Rodeo11

    UI.

    … Csak 1936-ban.

    – A berlini olimpia “nemesen eszmei” farvizén még úgy gondolta.

    – Szeretett Bécsét is csak két év múlva kebelezte be a Führer.

    – Akkor még csak az Athénban meggyújtott váltóláng világított.

    – Csak 1942-ben gyulladtak fel az első krematóriumi fények…*
    ˙

    .

    * Addig nyitóünnepség nélkül csak tarkónlövés járt a “jelölteknek”…

  • Rdeo
    5,14

    Mert nincs az az isten, ami a gazdaság primátusát felülmúlná. 😀

  • Aurora Boreálisz

    Rodeo9,00
    🙂

    Bitskaeyvel és Rutkai Évával láttam a Vígszínházban…

  • Rodeo11
    2020 február 21
    9:00 du.
    ____________

    Aztat a hóhér mondta… 😀

  • SchumackerLady
    2020 február 25
    3:10 de.
    nacsasasszony kérem, ezt miért írtad nekem, nem érdekel…régen volt, talán igaz sem volt és azóta annyi láng lobog, és sültek ropogósra vagy főttek puhára élő emberáldozatok… a folyamatos demokrácia a II.VH nincs befejezve és most

    a Canári Szigeteken vesztegzár, a Labanc szomszédaitok is vesztegzár és vonatok Olaszba leállva, Kanada katonai táborokban tartja azokat akik még élnek… közben szankcióznak, embargóznak és balettoznak

    dög unalom és közben az itteni tv új sorozatot tervez 65+ korú agglegényekkel és aggleányokkal mert az még nem volt és egyébként sem ismerik a Bagamérit

    brühühü
    trallalá padám

    meg a krinolinos szoknyád szafaládéval

  • Almási Alma
    2020 február 25
    5:15 de.

    Álmaink Almája, hol jártál, míg az ég zengett

    perszehogy a Hóhér (de ki is volt az álruhában?)

    tudod mint a Műónok Xeónnak álcázzák magukat és közben kiderül, hogy Bétamezónok (persze ha “időben” pillantunk be)

    üdv… csak így tovább

  • Aurora Boreálisz
    2020 február 25
    3:18 de.

    ühüm, de én valami Ladányi Ferencre is emléxek

    helyénvaló?

This site is protected by Comment SPAM Wiper.