Édentől keletre a Spirit Színház előadása

2020 július 17 5:29 de.14 hozzászólás

Steinbeck ​egyik legnagyobb és legismertebb műve, az Édentől keletre egy család történetét mondja el az amerikai polgárháborútól az első világháborúig. A mű a Káin-Ábel-történet modern változata – két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rossz erkölcsű anyjukkal.

A darab az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója.

Szereplők:

Adam Trask, az apa:                           Perjés János

Cathy Ames, az anya:                         Nagyváradi Erzsébet

Caleb Trask:                                        Orth Péter

Aron Trask:                                         Gaál Dániel

Lee, a fiúk nevelője:                          Kertész Péter

Will Hamilton:                                   Almási Sándor

Abra Bacen:                                        Bánovits Vivianne

Ápolónő:                                             Borbáth Ottília

Rabit:                                                  Zsiga László

Rendező:                                            Juhász Róza

Steinbeck  művének nyomán

írta:                                                    Lőkös Ildikó

Fotók:                                               Gergely Bea

Bemutató: 2020. július 18.

Spirit Színház

14 hozzászólás

  • Jó előadás, szép képek.

  • T.Gergely Beatrix,
    a témát +- ismerem.A képek nagyon szépek.Nem vagyok benne biztos, ezért Téged kérdezlek meg:A Lee szerepét játszó Kertész Péter Szentendréről való-e,mert bizony elmúlt vagy 25 éve,amikor legutóbb találkoztam Vele.Ha Ő az,hát nehéz felismerni.Cca.velem egy idős.Az Ő arca és az én látásom is változott.

  • Gergely Beatrix

    Köszönöm az elismerést.
    Sajnos azt nem tudom megmondani, csak azt hogy bármiben látom, remek alakítást nyújt! Most is viszi a darabot!

  • Beatrix:
    Hallotalak ám a Klubrádióban :))
    Érdekes dolgokat említettél.
    A fényképezőgépekről csak annyit hogy én már a harmadik vagy negyedik (egyforma) félprofi kamerámat “fogyasztom”.
    Egy ilyen gép nem bír többet kb 80 ezer exponálásnál,vakuval.
    Vaku nélkül többet is kibirnak.Hja komoly gépre nem tellik..

  • Gyuri10:
    “A Lee szerepét játszó Kertész Péter Szentendréről való-e,mert bizony elmúlt vagy 25 éve,amikor legutóbb találkoztam Vele.”

    Az a Kertész Péter, akivel Ön akkor találkozott, 2019 június 13-án sajnos elhunyt. Baruch Dajan HaEmet!
    https://www.centropa.org/hu/biography/kertesz-peter

  • Gergely Beatrix

    A gépekről, csak annyit: A jó az egy dolog, hogy valóban jó fotó készüljön. A másik dolog a biztos kéz és a meglátás. Azt mondják, van erre szemed…Ma már egy jó telefonnal is készülnek jó fotók, tehát nem mindig a gépen múlik a “jó” fotó készítése.
    Nekem sem a legprofibb gépem van, egy Nikon 750-es géppel dolgozom.Vakut szinte soha nem használok, nem is szeretem. Egyszer azt mondta nekem egy valóban igazi fotós, a nagy “öreg” Szalay Zoltán, hogy Trixi tanulj meg vaku nélkül fotózni, akkor ne is értettem, de ma már azt mondom igaza volt! A gépet meg kell tanulni kezelni, e nélkül valóban szükség van a vakura, hogy ne bemozdult fotó készüljön.
    Persze vannak szituációk, helyek amikor nélkülözhetetlen a vaku, akkor nincs mit tenni, használni kell!
    Színházban viszont szigorúan TILOS!

  • Gergely Beatrix

    Gyuri 10-nek:
    Gondolkodtam, most jut eszembe az a Kertész Péter akiről kérdeztél, az az író – majd megélhetését valamennyire biztosító- temetőgondnok volt.Igen, sajnos már elment.Nagyon beteg volt,már csak egy ujjal tudott írni, de így is megírt még egy könyvet, azt nekem is elküldte a számítógépen.Pont a napokban jutott megint Péter az eszembe..

  • Gergely Beatrix
    2020 július 18
    3:57 de.

    Ezeket a szavaidat (A Klubrádióból) az eszembe véstem !
    A jó levilágítás az alfája és omegája a fotózásnak.
    Itthon a kis “stúdiómban” van pár reflektorom és derítő-vásznam.
    Amikor megbízásból reklámfotókat készítek, akkor legalább három féle levilágítást használok : reflektorokat, csak vakut és a kettő kombinációját. Megfigyeltem hogy a legjobb képek akkor készülnek amikor természetes napfény mellett vakuzok is.
    Az a tapasztalatom hogy általában 100 képből 1 a használható.

    Én csak egy Sony F707 -et használok. Sok hibája van neki (gyárilag) de már meglehetősen megszoktam az elmúlt 18 évben.
    Az első gépet valami 400 000 Ft -ért vettem 2002 ben, azóta már fillérekért is hozzá lehet jutni ha bedöglik egy. Illetve a rosz gépekből össze tudok hozni működő masinát.
    A legutóbbit 6000 Forintért vettem a Vaterán.Csak annyi baja volt hogy az egyik kapcsoló kontakthibázott.

    Egy érdekes sztori:

    Mikor a BME-n dolgoztam, sokat utaztam hivatalból MALÉV gépeken külföldre. Sok esetben a pilótafülkében, mert általában a pilóták jó barátaim voltak (Magam is vitorlázó pilóta voltam akkoriban)
    Naná hogy készítettem képeket a pilótafülkében !
    Főleg leszálláskor, hogy egyszerre lehessen látni a műszerfalat, a pilótát félhátulról és a leszálló-pályát.
    De akkor még nem voltak digitális kamerák, csak filmre készültek a képek.És mindig utólag derült ki hogy csak a leszálló pálya látszik, a többi szinte fekete.

    Aztán látta a képeimet egy profi riporter (szintén pilóta)
    és jót röhögött:”Te hülye miért nem használtál vakut?”

    Előkeresek egy ilyen képet,bedigizem és kirakom ide délután.
    (Ha megtalálom)

  • Kedves Beatrix,
    első fokon Neked jár köszönet írásodért és a gyönyörű képekért, amit Kővendég még sokszorosan megtetézett.

  • Színházi fotózásnál nem lehet vakuzni,
    ez természetes.De a világítás..amit a színházakban
    produkálnak a világosítók, az maga a csoda !

    Egy idóben szakmai körökben vissza-vissza térő téma
    volt a színházi világosító berendezések készítése.
    (Akkoriban még nem volt kínai dömping)
    Már bánom hogy ebből kimaradtam.

  • gyuri10
    2020 július 20
    12:15 du.
    magánügyeiteknek semmi köze a KMH Édentől keletre színmű bemutatásáról írt recenziójához, twitteljetek vagy telefonáljatok egymásnak a témában, rohadtul unom a magánügyeiteket

  • Don Giovanni nem játszik a fennt említett darabban Gyurka !

    Tetszett volna tán elolvasni a cikket!…/Antalljózsi után szabadon/

  • Egyetértek Kővendég véleményével, miszerint ha valakit nem érint / nem érdekel valami azt nem olvassa el! Belenézek, és ha látom, hogy nem az én asztalom, már megyek is tovább! Soha nem tenném szóvá, hogy X vagy Y miről ír, mit fejteget, mert biztos, hogy részéről akkor épp meg van az apropója, és C.A. is toleráns e téren!

    Tény azonban, hogy vannak akik másként látják, amint nem önmagukról, hanem másokról van szó ! Gyuri10 néhány hete azon akadt ki, hogy Geyza a kérdésemre, hogy milyen számokat kedvelt, miket hallgatott annak idején (vagy még most is) válaszként néhányat belinkelt nekem, ám miután már az adott cikk a “végét járta” nem gondoltam/tuk, hogy ez bárkit is zavart volna. A felesleges, ütre- főre terelés valóban nem kívánatos, mert elviszi a témát, de egy – egy magánjellegű közlés műsoron kívül, még simán elnézhető szerintem, miután sokkal nagyobb habot verünk azzal, ha szóvá tesszük, a másik válaszol rá, és a vita máris ekörül forog, nem az aktuális témáról! Tehát nyugi, béke van – egyelőre -:)))

  • A Steinbeck művéből készült filmet – Édentől keletre – én még gimis koromban láttam a nagyon fiatalon elhunyt James Dean -nel (Caleb)többször is, mert nagyon tetszett. A történet szomorú és rendesen szíven üti az olvasót / nézőt, olyan igazi “amerikai” levegője volt, hogy ez jó vagy sem, azt nem tudom, de nekem tetszett! Feltelezem, hogy a belőle készült darab is csak jó lehet, mert egy ennyire zseniálisan megírt művet elrontani sem lehet! Bár, ha jól megnézem, Kertész Péteren (a színész), Borbáth Ottilián és a rendező Juhász Rózán kívül sok az ismeretlen név számomra – ám, attól még lehet nagyon jó! -:)))