Az Üdvhadsereg és a valódi emberségesség példája

2021 február 4 12:03 du.26 hozzászólás

December elején betértem a Montreal Road-i Salvation Army boltba – Ottawában – téli holmit adományozni. A parkolás közben észrevettem, hogy egy ottawai rendőrkocsi cirkált a parkolóban.

A rendőrnő kiszállt a kocsiból, besétált az üzletbe és maszkkal gyorsan visszatért az autóhoz. Egy fiatal férfinak nyújtotta a maszkot, aki a kocsi hátsóülésén ült. Majd a bejárathoz kísérte őt. Csak póló és farmer volt rajta a téli hidegben. Eltévedtnek tűnt a fiatalember, de eszébe jutott megköszönni a rendőrtisztnek a kedvességet. Egyszerre léptem be az üzletbe velük. Kíváncsi voltam, de udvariasan elhúzódtam, miközben továbbra is figyeltem őket.

A rendőr beszélt egy nővel, aki a boltban dolgozott. Dawn-nak hívták az alkalmazottat. A fiatalember bemutatkozott -őt Józsefnek fogom hívni. Dawn elsétált mellette, és azt mondta:

“József, keressünk neked egy jó meleg kabátot, rendben? És utána néhány zoknit és egy téli csizmát. Azt hiszem, van néhány a te méretedben!”

Dawn és a rendőr nem ítélkedett, és nem kérdezte meg, hogy ennek a fiatalembernek miért nincs kabátja vagy téli csizmája, amikor kint  mínusz 5 C fok van. Csupán kedvességet és emberi tiszteletet kínáltak neki. Igazi megtiszteltetés volt számomra, hogy hallottam és láthattam ezt az interakciót.

Nagy kár bezáratni az Üdvhadsereg és a Saint Vincent de Paul üzleteket a járvány idején, a többi nem kulcsfontosságú bolttal együtt. Ezek az üzletek nem csak azokat szolgálnak, akik takarékosan kívánnak vásárolni. Olyan szolgáltatásokat is kínálnak, amelyek nélkülözhetetlenek mind azoknak, akiknek nincs téli kabátjuk vagy csizmájuk az ottawai tél kellősközepén. Arra kérem a köztisztviselőket, akik eldöntik, hogy mi számít nélkülözhetetlennek vagy nélkülözhetőnek, hogy komolyabban fontolják meg döntéseiket.

Paige Raymond Kovach

Ottawa

 

Montreal Road, Ottawában. A Salvation Army Thrift Store táblája a baloldalon.

26 hozzászólás

  • Nálunk, azaz Magyarországon, nincs ilyen rendőr.

  • Szem ne maradjon szárazon, ez a KANADA !

  • hát igen, a Salvation Army egy csodás szervezet ami ráadásul csodásan műxik…,
    de bennem állandóan műxik a kiskrampusz nem lehetne e megszüntetni létének okait? a hajléktalanságot mint olyant? és a sok többi kezeletlenül hagyott betegséget amit végül a rendőr kezel (mint a cikkben nagyon világosan le is van írva) a megfelelő orvos és ápoló személyzet helyett?

  • Teljesen egyetértek!
    Ha valami, akkor ezek a boltok létszükségletűek lehetnek, mert ahogy a szupermarketekben sem csak kenyeret es tejet lehet venni, hanem háztartási eszkozoket, papir-iroszert és kisgépeket is, az ilyen szociális árúsító es eloszto helyeken a fenti életbenmaradashoz szukseges dolgok esszencialisak lehetnek, eletet menthetnek!
    Szerintem kulonben el van tulozva az egesz mizeria!
    Megoldas lehet, ha meghatarozzak, h hany negyzetmeterenkent lehet 1 vasarlo, es akkor csak max annyian mehetnek be egyszerre!
    (Ez is eleg bosszantoan rossz, ha az ember tudja amit a virusrol tud, de a hatosagokat kielegitheti!)
    Ezzel elnek vissza ma az allami tisztviselők! Idopontfoglalas utan kevesebb embert fogadnak, mint bekeidoben!
    Ures varotermek a kormanyhivatalnal!
    Fenykepek is vannak!

  • hja, és aki nem ismerné a “thrift” jelentése: gazdaságos, ügyes, kisokos és sohasem pazarló = takarékos

  • Na ez am igazan meglepo, a KMH vegre hajlando lett kozolni egy vilagszewrti humanitarianus szervezet tevekenysegen is valamit.

    Legutobb, amint megjegyzest tettem Bill es Melinda Gates nemzetkozi adomanyozsait vilagszerti egeszsegi-celokra, csupan az atkozasaikat lehetett olvasni.

    Persze nem csak a Salvation Army es vallasi szervezetek, de itten ebben a kis kozsegben meg az iskokasok sport-szervezeti koltsgeinek erdekeben is egy igen kivallo uzlet letezik ahol mindenfele adomanyozott dolgokat arusitanak fillerekert.

    S nem csak hasznalt csizmakat es teli-bundakat, de az Oscar-ra is buszzken viselheto cuccokat.

    A “Habitat for Humanity” pl. hasonloan adomanyokbol financirozzak a raszzoruloknak a csaladihazaik epiteset.

    90-eves Jimmy Carter rendszeresen dolofozott az ajtokat beallitani.
    Azert volt lathato a negy-labas level-el menni dolgozni.

    De ami a Salvation Army onkentesseit illetne, talan figyelemre hozhatnanak a Karacsony-elotti hetekben az aruhazak bejarata-elott levo piros-saspkasokat akik csengetve emlekeztetik a vasarlokat az adakozasokra a Salvation Army bogracsaiba dobni adomanyaikat.

    Aki olvassa ezt, a jovoben ne feledjen vinni egy csesze forro-kavet azoknak a piros-bigracsosoknak!!!!
    S tegyel valamit a bogracsba is am !

    RODEO:
    Persze kritizalni a jotevoket mindeg a leheto leg-egyszerub es neked elvezetesebb is am, mint valamit segiteni a raszorolokon.

    Talan mehetnel segiteni a megkinzott Ujgurokat nyugat-Kinaban?!

  • 666

    Magyarorszagon is letezik am az Udv Hadsereg.

    Barnire amire mar nem lenne szukseged hivd fel oket es boldogan veszik adomanyodat.

    Azt arusitjak meg ha fillerkert is, de az abbol eredo osszeget csupan jotekonysagi selokra alkalmazzak a raszorulokat segiteni.

    Kezdve a bortonokbol szabadulokat, a megeroszakolt maganyos anyakat, igazi Mother Tereza-fele munkakat vegeznek.

    Tegyel valamit embertarsad erdekeben mielott alulrol szagolnad a fuvet !

    Boldogabban fogod magad erezni mint allandoan panaszkodni es masokat szidni!!!!

  • Béla István
    2021 február 4
    12:43 du.

    Nálunk , (Mo.-n) a zsernyákok pillanatnyilag a következőképpen néznek ki:

    1 mintha egy kocsmából jötek volna

    2 mintha a kuplerájból jöttttek volna

    3 mintha a böriből jötek volna éppen ki.

    Nem valami bizalomgerjesztő társaság, annyi szent.

  • Azért írtam sok “T” betűt, hogy jusson oda is ahol kevés lett.

    Nomeg azért is mert a lepra kínai kéj-bord egyik-másik betűje néha leragad, máskor meg elakad félúton.

  • A jótékonyságot SZÜKSÉGES ROSSZNAK tartom, amit valószínűleg soha nem lehet megszüntetni – rendeletekkel pláne nem. Normális embernek természetes a szolidaritás – hogy segítsen átmenetileg, vagy tartósan bajba került embertársain. Az Üdvhadsereg tevékenységét közelebbről nem ismerem- Maagyarországon már a születésem (’47) előtt megszüntették, a feladatot a Magyar Vöröskereszt vette át.
    A jótékonyság társadalmi feladat – és nagy szükség van arra, hogy megszervezzék. Hogy az adományok rászorulókhoz jussanak, és szükséges(!!!) dolgok legyenek.
    Lássuk azt is: vannak, akiknek a jótékonyság is egy biznisz. És vannak, akiknek az admányozás a felesleges dolgaik lerakója: lejárt konzervek, használhatatlan műszaki cikkek,ruhák. 56-ban mi az adományok között kaptunk olyan rózsaszín, nyloncsipke strandkabátot, ami úgy szúrt, hogy lehetetlen volt hordani. Különben is kiröhögtek volna a Széchenyiben. Anyu aztán zsákocskákat varrt belőle a babnak, lencsének. Persze jött tejpor, kakaó, kávé, csoki is. De a ruhafélék! Bár évtizedekig szolgált az a három USA katonai pokróc, amiktől nekem volt a legszebb ágyam az úttörőtáborban,olyan egyenesre lehetett simítani a szalmazsákon. Ráadásul mérsékelten vízálló is volt. A kitaposott 40-es körömcipő viszont a kukában végezte, a flitteres, kb.180 centis, 40 kilós nőre való estélyi felső mellett.
    De nemcsak ezért tartom szükséges rossznak a jótékonyságot. Hanem azért, mert az adományozók jö része jogot formál arra, hogy megszabja a megsegített életét, gondolkodását – gyakran az emberi méltóságába is beletaposva. Nem elég neki a “köszönöm” – alázatos kézcsókot vár.

  • Parács Péter

    A téma tiszteletre méltó emberi gesztust motivál!

    No, de felmerül bennem a kérdés, hogyan juthat egy ember a társadalom “szélére” ilyen mértékben? Ugyanakkor én is találkoztam hasonló esettel, amikor az utcán közlekedve leszólított egy ember és pénzt szeretett volna kérni tőlem ennivalóra. Néha nekem is gondot okoz az alapvető megélhetésem, de adtam neki pá-száz forintot. Lelkemben valahogy éreztem, hogy tudtam segíteni. Nos, az emberke be is ment a boltba vett magának egy 1,5 literes bort.
    Másik esetben viszont az illető öszinte volt és borra kért tőlem pénzt. Ekkor azt mondtam magamban. Igen, ez őszinte beszéd és együtt bementünk a boltba. Vettem neki egy normális minőségű (üveges) bort, sőt a közellévő “kricsmiben” is megvendégeltem.
    Olyan eset is volt, amikor közhelyen le lehetett rakni a fölöslegessé vált ruházatokat stb. és azt a rászorultak elvihették.
    Nekem is volt egy repülőgép pilótai, téli overálom és annak felső része.
    Szerintetek ki vitte el “kapásból”?
    Erre vonatkozó “ötleteitekre” kíváncsi lennék!!!!!!

    Üdv.
    Parács P&P.

  • Parács Péter

    Előző hozzászólásomhoz:

    Ugyebár az említett példában az egyik ember kvázi ennivalót “prédikált”, ami borrá vált. Egyébként rendben is lenne, hiszen nagy valószínúséggel, csak titkolni akarta valódi “igényét”.
    De, akkor senkinek nem tűnik fel, hogy milyen is az az olcsó “kannás bor”, amit az üzletekben legálisan lehet kapni??!!!
    Nekem volt egy gyerekkori barátom. Élt 54 évet. Bizonyos okoknál fogva az utóbbi időkben a stressz motiválta és a borral próbálta feledtetni gondjait. (Megelőzve a félreértéseket és barátom tiszteletére emlékezve, ennek ellenére egyszer sem láttam részegnek)
    Azaz mértéktartó volt!
    De, valaki kipróbálta már ezen fajta olcsó, múanyag palackozású (kvázi kommunista borokat-“semmi köze a tőkéhez szlogennel”)??

    Én egyszer és utoljára vettem egy ilyen 2 literes vörös bort a közeli boltban. Egyébként és állítólag a vörösbor kis mértékben való fogyasztása egészségi motivációk szerint sem ellenjavallat.

    Lényeg, hogy az említettek szerint én is vásároltam egy ilyent és kiöntöttem magamnak egy boros pohárra valót. Természetes módon kortyolgatva ízlelgettem a nedüt.
    De, igen nagy szerencsém volt, hogy pár lépésre volt az illemhelyiség és illedelmesen meg tudtam csúfolni egy vadászgép forszázsát.
    – Hogyan lehetséges tehát, hogy a boltokban legálisan lehet kapni ilyen kotyvalékokat. (Lehet a barátom is erre ment rá?)

    PPP

  • Parács Péter

    A RENDŐRI EMBERI GESZTUS!
    -Álláspontom szerint egy rendőr vagy katona hivatását el kell választani a rendőr vagy katona személyes, humán cselekedeteitől.
    Azaz:
    -A hivatás az hivatás, a humánus karakter pedig személyes emberi gesztus.
    Ilyen értelemben a kettőnek, csak átvitt értelemben van közös nevezője.
    ad.1) RENDŐR: Önvédelemből vagy más indokolt okból meglő egy embert. . Mi a helyzet az ezt követő humán tekintetbe vett elsősegély nyújtással?
    ad.2) KATONA: Az ellenség katonáját meglövi. Ez neki humánus értelembe vett trauma, de ha akarna sem tudna elsősegélyt nyújtani.
    Az, hogy Magyarországon nincs a témában szereplőhöz hasonló rendőri gesztus, szerintem nem igazán fedi a valóságot.
    -Az más kérdés, hogy a magyarországi rendőrök derékszíján mennyi lyuk van, hogy civil értelemben humánus gesztust tudjon motiválni.

    P.P&P.

  • Isten áldja a jó szándékú embereket – éljenek bárhol!

  • talalom;

    A kozmondas ,hogy az allamburokracia a “necessary evil”, a “szukseges ordog”!

    Vadolni a segitsegre szorulot persze nagyon egyszerubb, sot ad is valami kifogast nem segiteni embertarsainkat.

    De mint mar parszor jelezte itten soraiban, hogy csaladja, kulonosen fia, nagyon segiti Magat is minden leheto dolgokban.
    Segiti Maga akiknek nincsen segitokeszseges rokonai???

    S az sem tortenik manapsag minden csaladokban, de miert lehetne a segitokeszsegnek hatara???

    S barmi segitseget kapott valaha is hat ki-kerte a “kosoznom” vagy a “kezcsokot” azert ?

    Igen, a US katonai pokroc es teli ruhaik 100%-ban gyapju.

    S a segotsegre szorulok nem mind alkohol vagy drug- adiktek es urccai csavargok am.

    Mi tortenik par-rucat csaladdal, idosekkel, kisbabakkal, amikor a lakohaz le-eg, vagy a hurricane elfujta a tetot, vagy a fopldrenges, aradas elpusztitiotta mindenuket?

    A hatosagi-szervek SOHA nem az azonnali segitseg kerdesek nelkul am!

  • PARACSI PETER:

    A haborukert nem a kiskatonak felelosek, hanem a hatalom, uralom-ehes politikusok akik a haboruk , pusztitasok es minden emberi kegyetlensegek okozoi.

    Tegye vadajat oda ahova az valoban tartozik!!!

    Az utccai rendor olyan magatartast gyakorol amilyen rendorfonket valsszatanak!

  • Nagyon szép és megható cikk!!!!!!
    Egyébként Béla.és Geyza csöndben maradhatott volna……
    Nálunk is van sok rendes rendőr,ilyen boltok.meg plusz adományboltok,és a hajléktalanszállókon is osztanak ruhákat!!!!!!!!!!

  • Ezt az írást ma reggel találtam, a “Gondolkodó” c. fb. oldalán – utána lehet nézni! Ez alá a cikk alá épp illik anélkül, hogy offolnék, miután a “valódi emberiességről” van szó benne. Megrázó és figyelem felkeltő, akit érdekel, olvassa el, mert nem árt ha tudja mire számíthat ma 2021 -ben a “jogállami Magyarország európai szinten egyik legeredményesebb” egészségügyében!

    Embertelen!
    “Rázuhant a férjemre egy targoncáról, két kétszáz kilós hordó a raktárban, miközben átsétált a helységen. Eszméletlen állapotban bevitték a kórházba.
    A férjem meg fog halni.
    Csak ez a mondat dobog üvöltve a fejemben. Zokogva rohanok a főnökömhöz, hogy nekem most el kell mennem a kórházhoz. Elmondom, amit tudok: hordók…, falhoz szorítva, eszméletét vesztette…
    Miközben zötyög alattam a villamos és lassan, az őrjítő kétségbeesésben szembesít ismét a sors azzal, hogy senkik vagyunk, eszembe jut, hogy még haza se tudok menni összeszedni ruhákat neki, mert múlt hét végén kirakott minket az utcára a főbérlőnk – kit érdekel a kilakoltatási moratórium meg a pandémia?- és mivel azóta végig dolgoztunk, nem volt még módunk rá, hogy az átmeneti, dohos, ideiglenes albérlet kulcsát lemásoltassuk, az az egy darab, amit kaptunk, a férjemnél volt, mert ő ér haza hamarabb a munkából.
    Eszembe jut, ahogy öt éve mindenünket elvitte a hiteltartozás. Ötven évesen, két becsületes kétkezi munkás ember bármikor az utcára kerülhet.
    Nincs kegyelem.
    A férjem megsérült. Vajon beszélek még vele?
    Délután kettőre a kórházhoz érek. Sokan várnak előtte, nem engedik be a hozzátartozókat, nem tudnak semmit mondani.
    NEM TUDNAK SEMMIT MONDANI A FÉRJEM ÁLLAPOTÁRÓL.
    Órák telnek el így.
    Állunk sokan a jéghideg téli délutánon a kórház előtt és nem tudok semmit. Nem tudok bemenni hozzá, mondani neki, hogy itt vagyok, hogy küzdjön, hogy minden rendben lesz.
    Semmilyen tájékoztatást nem kapok. Nem tudom, hogy a férjem életben van-e, s ha igen, milyen életnek néz elébe mostantól?
    Nagyon hideg van. Öt órája itt állok.
    Tudják, hogy egy kórház előtt mi nincs?
    Egy mosdó, egy WC, melegedő…
    Nekünk nincs autónk, néhány ember az autójában ülve várja a híreket.
    Eszembe jut, hogy mi történik, ha lemerül a telefonom? Hogy fognak elérni, ha hívnak a kórházból?
    Itt SENKI NEM MOND SEMMIT.
    Nem tudok hazamenni. Nincs kulcsom. Semmi nincs nyitva, nincs egy kis panzió, ahol a félretett harmincezer forintunkból ma éjszakára megszállhatnék, hisz pandémia van.
    A férjem lehet, hogy meg fog halni és én nem tudok ott lenni vele. Mennyire egyedül lehet.
    Csöng a telefonom, az őr a gyárból. Megint dobog a szívem a nyakamban. Újra elmeséli, hogy mi történt és megnyugtat, hogy a férjem összes cuccát összeszedte, megtaláltàk a hátizsákját is és még oda tudtàk adni a mentősöknek. A kantinban talált jeget és a két leszakadt ujját betette jég közé egy zacskóba. Ennyit tudott tenni.
    A férjemnek leszakadt két ujja.
    Ismét zokogva, felhívom a főnököm, már este kilenc van. Azt mondja, ha bármiben tud segíteni, mondjam, hívjam. Ebben legalább szerencsém van, a munkahelyem a második családom, védőháló, ami a víz felett tud tartani, legalább lelkiekben.
    Nagyon fázom. A férjem lehet, hogy meg fog halni, lehet, hogy egy roncs lesz.
    A kórház előtt topogok, annyira fázom, hogy már nem érzem a talpaim. Ha sírok, talán nem kell keresnem mosdót. Pedig mostmár nagyon kéne.
    Kinyitja az ajtót egy nővér, személytelenül ránk néz, a kisebb tömegre, akik az ügyeletes kórház előtt fagyoskodunk, annak reményében, hàtha.
    Egyenként kiabálja a neveket. Megfeszülve várom, talán a férjemé is elhangzik ez alkalommal.
    -Tarjássy Gábor!
    Remegve lépek oda. Gyorsan, kötelességszerűen sorolja a papírjáról, rám sem néz. Gábor négy ujját amputálni kellett. A másik kezén két ujjat visszavarrtak. Egyéb belső sérülések vizsgálatára várni kell. Következő név.
    Gábor él.
    Gábor él!!
    Most akkor mit csináljak? Nagyon hideg van. Nem tudok hazamenni, nincs kulcsom. A telefonom még kitart, három százalékon.
    Éjfél van, nem tudom mit tegyek, hogyan tovább?
    Kicsapódik a kórház bejárati ajtaja, nagy zacskókat hoznak. Kiabálják a neveket.
    -Kis Ferenc, Tarjássy Gábor!
    Odamegyek, átveszem. Bárki odamehetne, mondhatná, az ő hozzátartozója, elvihetné a cuccát, semmit nem ellenőriznek.
    Senkik vagyunk.
    Arctalan testek.
    A kezemben a férjem holmija. A ruháin ott a vér, a nadrágzsebében cukorka, a hátizsákban a lakáskulcs. Drága szerelmem, tudtam, hogy számíthatok rád!
    Hálát mondok magamban az őrnek, hogy volt annyi lélekjelenléte, hogy a leszakadt ujjakat összeszedje, hogy a hátizsákot beadja a mentősöknek.
    És akkor eszembe jut, hogy nem mehetek haza. Hát hogy hagyhatnám itt?
    Igazából nem tudom miért, de maradok. Valahogy ott tart az is, ahogy kitartóan vár bármilyen hírfoszlányra a többi ott várakozó, aggódó családtag.
    HAJNAL KETTŐKOR kicsapódik az ajtó, megint neveket mondanak. Néhány beteg alig élve, megjelenik az ajtóban.
    Gábort is odatolják.
    Gábor él. Épphogy.
    -Viheti!
    Micsoda? Én? Hogy? Nekünk nincs autónk! Belső sérülései vannak! Két hordó a falnak szorította pár órával ezelőtt! Most műtötték! HOGY vigyem haza???
    -Következő!
    Gábor alig van magánál, ölelgetem óvatosan, iszonyatos fájdalmai lehetnek. Még az arca is beletorzul. Gyógyszert nem kapunk és szóban semmilyen tájékoztatást. Gyorsan átfutom a papírt, amit a kezembe nyomtak.
    A zárójelentésben az szerepel, reggel jöjjünk vissza további vizsgálatokra.
    HAT ÓRA MÚLVA REGGEL. És ő nem maradhat itt.
    Hogy vigyem haza??? Miért nem maradhat itt?
    Mit csináljak, ha rosszul lesz otthon?
    A nővér rám sem néz, miközben kétségbeesetten kérdezem.
    Csak ismételgeti, reggel jöjjenek vissza.
    Egy hete azt hittük az én szerelmemmel, miközben a négy bőröndünkkel jártuk a várost valami átmeneti szállást keresve, hogy az a pillanat volt életünk egyik legnagyobb mélypontja, nomeg ugye a hitel bebukása …
    Pánikolok.
    Hogy megyünk haza? A főnököm hívása megtöri a feszültséget, elmondom mi a helyzet, lehet lemerül a telefonom.
    Azt mondja, hívjak taxit, majd ő kifizeti.
    Áldott legyen a neve.
    Hazaérünk, Gábornak óriási fájdalmai vannak. Nem kapott semmilyen gyógyszert amit hazahozzon, nem kapott fájdalomcsillapítót, mielőtt kilökték a kórház ajtaján.
    És csak ekkor veszem észre, hogy nincs itthon fájdalomcsillapító.
    Nincs itthon fájdalomcsillapító.
    Minden patika zárva.
    Kijárási tilalom.
    Óriási fájdalmai vannak!
    Nincs itthon fájdalomcsillapító!!
    És én tehetetlen vagyok.
    Senkik vagyunk.
    Nincs kegyelem.
    *
    *
    Történt mindez Budapesten, Magyarországon, 2021. január harmadik hetében.
    *
    Lejegyeztem, amit elmeséltek, ahogy elmesélték; a neveket és néhány kisebb részletet megváltoztatva.
    *

  • Orsós Elemér

    Besancon
    2021 február 8
    5:18 de.

    Kedveském, ez túl szépirodalmi ahhoz hogy, igaz lehessen, főleg hogy, az “elfogulatlan” faszbukon terjesztődik! 😀

  • "tisztelthölgyeimésuraim"

    RODEO
    – 3:27

    TE, illetve a te “Krampuszod” mutat rá a LÉNYEGRE. 🙂
    Mert az okokat kell megszüntetni és nem beletörődni, mint elkerülhetetlen rosszba.

    2-300 év után még mindig ugyanazok az antagonisztikus gyerekbetegségek kínozzák a kapitalizmus rendszerét.

    Az egyéni “jóság” az egy dolog, azonban a intézményes, a jövendő rendszerébe beépítendő egyre sűrűbb és sűrűbb szociális háló nélkül az eredeti kór soha el nem múlik…

    Igen egyenként is segíteni kell a nyomorultakon, de ez elsősorban a teljes társadalom hivatása lenne.

  • Orsós Elemér
    2021 február 8
    12:45 du.

    1. Legközelebb légy szíves “kedveském” nélkül – ha nem megy inkább ne reagálj!

    2. Egy másodpercig sem gondoltam, hogy a fenti írás épp neked szólna!

  • Orsós Elemér

    Besancon
    2021 február 9
    6:36 de.

    Elhinnéd-e hogy, a kedveskedő megszólítást csak azért írtam, mert esküdni mertem volna, hogy külömben nem válaszolsz még egy ilyen professzionális terelést sem? 😀 Egyébbként elárulom Neked, nagyon tetszett az idézett, remekül előadott történet, de szerintem ez csak egy kiváló -lehet hogy máshol méltatlanul visszadobott- szépirodalmi próbálkozás volt! 😀 Ha mégsem, akkor felhatalmazlak a nagyon tisztelt feleség megkövetésére, mert én sajnos nem vagyok hajlandó semmilyen nyílvánosan kitárulkozó, ismerkedő és szennyeskiteregető közösségi oldalonra beregisztrálni, bepofátlankodni! 😀

  • Happy Chinese New Year! Boldog Kinai Uj-evet! !

  • hexadodekaéder

    Orsós Elemér!
    12’45 és 1’31
    Besanconhoz írt
    kaján szavaihoz

    Már sok mindent gondoltam rólad de, hogy ilyen, ennyire cinikus

    és – főleg – a NER-rend fogadatlan(?) prókátora vagy, aki [email protected]

    a másik ember iszonyatos szenvedésére, arra eddig nem jöttem rá.

    Most már tudom is.

    Egyébként miért védenéd oly csökönyös alattommal a védhetetlent?

    .

    hexadodekaéder

  • hexadodekaéder

    Kedves Besancon remek idézeted példabeszéd.

    Bevezetőjében csak egyszer tévedsz, amikor azt írod, hogy “valódi emberiességről” van benne szó. Hiszen pont fordítva áll a dolog…

    E történetben a munkásnő fehérholló főnökén kívül senki nem az .
    Mert ebben a horrorban éppenséggel a . N E R . embertelensége a vezérfonal, amely minden mozzanatában az utolsó pillanatig az is marad…

    Megjegyzem “”irodalmiasságát”” a NER irányában nem véletlen elfogult Elemér azért használta, hogy pont a mű realizmusát ássa alá ezzel a szóval. Egyébként történet annyira realista, hogy még én is átéltem ehhez hasonlókat a sürgősségin…
    .

    Ui: Hangsúlyozni kell, ami az írásból is kitűnik, hogy erről az egész borzalomról nem “az egészségügy” hanem az egész rendszer a felelős, a miniszterelnöktől lefelé.

    .

    hexadodekaéder

  • Kedves hexadodekaéder
    2021 február 11
    5:12 de.

    Igen, teljesen igazad van – a fenti írásban nyoma sincs az “emberiességnek” ám úgy gondoltam, ha idézőjelbe teszem a “valódi emberiességet” – úgy más értelmet kap, egyben figyelemfelkeltőbb!
    Töprengtem rajta, hogy valamiképp indokoljam, miért épp ide hoztam ezt az írást, és úgy gondoltam talán itt a legszembetűnőbb a kontraszt a valódi emberiesség és az emberiesség teljes hiánya között,Tudom, a világ nem csak Dawnokból meg méltányos rendőrnőkből áll, kellenek másmilyenek is, hogy az igazán emberit értékelni tudjuk, ám igen csak megfogott ez a történet épp azért, mert bármikor bármelyikünkkel megtörténhet ez pont így, vagy csak hasonlóan – a lényeg a tökéletes kiszolgáltatottság. Köszi az észrevételt, abszolút egyetértek az utóirattal is. – Besancon