Megalakult a Demokratikus Kerekasztal (DEKA). Rendben, kipippantva. Lett még egy ellenzéki-szerű formáció. Nem voltam ott, csak olvastam a tudósításokat, híreket. Lehet azt mondani, hogy kívülről könnyű kritizálni. Rendben, kipippantva. Miután ezeken a tiszteletkörökön túlestünk, akár el is gondolkodhatunk azon, hogy mi várható el a DEKA-tól. Előre bocsátva azt is, hogy számos elemző fogja még megmagyarázni a tudnivalókat éppen úgy, mint a gondolni valókat a létrejött szerveződéssel kapcsolatban. Amiről az első tudósítások egyike azt mondja: „Nem párt, nem egylet, nem szövetség és nem klub – a kiművelt emberfők olyan gyülekezete, amelyben közös dolgainkról lesz szó”. A DEKA Facebook-oldalán eközben ezt olvashatjuk […]

Abdallah bin Abdel-Aziz királyt csütörtökön éjjel érte utol a halál. Akinek az első hírek felröppenésekor nem ugrott volna be kapásból az illető személye, mostanra az is alighanem tudja: ő volt Szaud-Arábia uralkodója. S mert a királyságot másnap is ki kell nyitni, már az utóda is megneveztetett. A világ látszólag megy tovább, és a távoli királyság egy centivel sem került földrajzilag közelebb. A hírek is kavarognak tovább. Már Abdallah-király halálhírével kapcsolatban sem teljesen jutottak a magyar hírcsatornák egységes álláspontra. Az MTI nyomán hírt közlők például az említett csütörtököt emlegetik. Miközben a magyar miniszterelnök közel-keleti utazását említő MNO azt közli, hogy „szombaton […]

A kedélyek nem nyugszanak a vasárnapi kötelező zárva-tartás körül. Az újabbnál újabb rendeletértelmezések közepette megjelent az adópolitikai érvrendszer is. Mert azért van abban is némi ráció, hogy újabb adók kivetésének lehet elébe nézni. Bár Varga Mihály jelenleg tagadásban van. Azt meg mindenki döntse el, hogy hisz-e a kormányzat bármelyik tisztviselőjének. Azért persze megfontolandó ez a hit annak fényében, hogy a vasárnapi bevételkiesés után befizetett ÁFA sok esetben nettó kiesés. Aki ugyanis vasárnap este menne el a pláza-mozik egyikébe, az vasárnap menne el. Még akkor is, ha aznap délelőtt templomban járt. Ha számára az a pihenés, kikapcsolódás, akkor nyugodtan lehet az […]

Orbán Viktornak a gazdasági bevándorlókkal kapcsolatos kijelentése ellen tüntettek. Egyébként érthetően. A miniszterelnök ugyanis kétségtelenül nem fogalmazott pontosan. Hol országosan, hol az EU szintjén húzta meg a határokat. Miközben pár pontot szintén kifelejtett rögzíteni az ő határtalan bölcsessége ellenére. Ha ugyanis cseppben a papucs-állatka, akkor az uniós határokon belüli rugalmas értelmezhetőség mennyire értelmezhető rugalmasan regionálisan és az időben. Időben például bajon hányadik generációs állampolgár az, aki már nem számít gazdasági bevándorlónak? A történelem során meglehetősen sokan keveredtek ide ugyanis kifejezetten gazdasági menekültként. Különösen a háborúk és járványok után, amikor az elnéptelenedett területek kiváló egzisztenciális lehetőséget nyújtottak a felvirágoztatás időszakában. Amikor […]

A pávatánc nem egészen tudom, hogy milyen ritmusra táncolódik, és egyszerre hányan kellenek hozzá. Bár, mint azt a miniszterelnöktől tudjuk, ő ebben profi. Így igazán hagyatkozhatunk rá. Márpedig szerinte, és kedvenc Századvég-főnöke szerint láthatóan egy emberes tánc, de a tudathasadás elengedhetetlen kellék a profi műveléshez. G. Fodor Gábor esetében ez viszonylag egyszerűen tetten érhető, hiszen saját blog-bejegyzésében hívja fel táncra az olvasókat. Itt először a „baloldali sajtómunkások” kedvéért összeszedi mindazokat a sajtó-értékeléseket külföldről, amelyek Orbán pillanatnyi szerencséjét méltatják. A devizahitelek forintosításának ugyanis nagyjából szerencse-faktornyi köze lehet a svájci nemzeti banknak abbéli döntéséhez, amivel a lovak közé dobták a gyeplőt. Egy […]

Csütörtök reggel óta, azaz alig másfél nap alatt nagy utat tett meg az a hír-áramlat, ami Orbán Viktor főszerkesztői értekezletét harangozta be, majd méltatta. Az első hír az volt, amikor a VS.hu több forrásra hivatkozva a jobboldali sajtót érintő pénzelvonásról írt. S eljutott oda, hogy Bencsik András nagyjából elmondta a lényeget. Ugyanakkor az is jellemző, hogy maga a találkozó közel egy héttel korábban volt, mintsem a hírek szivárgása elérte volna a sajtót. Ami szép teljesítmény, ha azt vesszük, hogy a médiaiparban dolgozók vettek részt a megbeszélésen. Beleértve Orbán Viktort is, akinek legfeljebb a média-szereplései érdemelnek némi említést. A kormányzati teljesítménye […]

Párizsban, a Charlie Hebdo elleni támadás áldozataira kapcsán egy igazán monstre tüntetést szerveztek a sajtószabadságért. Az eseményre Magyarországról és a világ számos tájáról érkeztek politikusok. Ismertek és kevésbé ismertek. Néhány ismertebb esetében pedig jobb lett volna, ha nem ismertek. Vagy nem annyira ismertek. Sajnos hazánk miniszterelnöke is ebbe a kategóriába került a jelen tüntetésre érkezettek közül. Az OTP-csoporthoz tartozó Air Invest magángépével repülő Orbán Viktor, hol van már a másodosztály álszerény panírja, a Le Monde hasábjain megjelentek alapján azok közé került, akiket nem láttak olyan nagyon szívesen a tüntetésen. Azok közé, akiket a sajtó szabadságának komoly megsértőiként ismernek világszerte. Kétes […]

Mondhatnám, hogy a téma, a gondolkoznivaló az internetes fórumokon hever. A korábbi írások nyomán merült fel az a Varánusz-blogon, hogy vajon „a nincs karikatúra, nincs gyilkosság” állítás igaz-e? Azzal a kiegészítéssel, hogy vajon „egy karikatúrára (bármilyen is az) mi az adekvát válasz, és az milyen”?. Már csak azért is elgondolkodásra érdemes a kérdés, mert az utóbbi időben többen is igyekeztek választ adni rá. Előre bocsátom, nincs nálam a Bölcsek Köve, és legfeljebb egy kis hangos töprengésre futotta. Amit akkor is lejegyzek ide, ha sokak szemében nem hogy nem bölcs de akár egyenesen megbotránkoztató is. Korábban is olyasmit fejtegettem, hogy egy […]

Megmondók, és még jobban megmondók. Alig hiszem, hogy ne lenne sokaknak közvetlen élménye azokkal kapcsolatban, akik mindenhez értenek. S mindenhez jobban értenek. A jelenség általános, és most mégis a párizsi vérengzés kapcsán jutott eszembe, hogy megemlékezzek róluk. Talán mert egy nagy horderejű esemény kell ahhoz, hogy a visszásságok elérjék az inflexiós pontot. Igazándiból nálam, azt hiszem, tegnap jutott el egyfajta lokális pohár peremén túlra a megmondóemberség a médiában. Nevezetesen akkor, amikor először egy portálon olvastam egy túsztárgyaló fejtegetését a frank-honban zajló túszejtő akciók, és általában a terrorcselekmények kapcsán. Majd este az egyik TV-csatorna ugyanezt a témát, és szintén egy túsztárgyalói […]

Türke András István azt hiszem sokakat gondolkodásra serkentő írást publikált a Kitekintőn. „Nem vagyok Charlie, de Oszama sem” címmel. Valószínűleg olyan, a szólásszabadság és a szabadosság határát is érzékeltető gondolatokkal, amelyek részben vagy egészében mások fejében is kergetőzni kezdenek. Vagy kezdtek már akár jóval korábban is. Egy konfliktus vétlen áldozataival, azok családjával ugyanis együtt lehet valószínűleg érezni. S együtt lehet valószínűleg érezni akkor is, ha ez az együttérzés nem jelent bármi áron való elköteleződést egy adott vélemény mellett, vagy nézetvilág ellen. Türke András István azzal a gondolatmenettel fejezi be az írását, hogy az iszlám vallási fanatikusok egyik célja éppen a […]

Párizsban megmozdult tegnap a Föld és terroristákat köpött ki valamelyik okádással telt bugyorból. Párizsban megtámadták egy szatirikus lap szerkesztőségét és a terrortámadás tucatnyi áldozatot követelt. Megszólaltak államelnökök és publicisták. A politika és a média hangja egyaránt elítélte a támadást. Joggal. Már csak azért is, mert az ideológiák, vallások csatája már így is túl sok értelmetlen, ártatlan áldozatot követelt a történelem során. A tegnapi támadást lehet támadásnak tekinteni a sajtószabadság ellen, és a támadás kapcsán megemlítették azt is, hogy a szatíra, a nevetés az egyik leghatékonyabb fegyver. Nem véletlenül félelmetes fegyver az ideológiai, hatalmi szemellenzőt magukon felejtők szerint. Nem véletlenül a […]

Egy csecsemőt megbélyegezni valóban gyáva és ocsmány dolog. Ebben egyet érthetünk Lázár Jánossal. Még akkor is, ha a Miniszterelnökséget vezető miniszter néhány nap késedelemmel reagált az ügyre. Alighanem annak is köszönhetően, hogy rájött: az ellenzék veszélyesen teret nyerhet. Mert abba a helyzetbe bárki bele tudja képzelni a gyermekét, hogy leköpik. Egyébként gyanítom, hogy a botrányt kirobbantó Novák Előd is nagyon gyorsan rájön majd erre, ha a saját gyermekeit froclizzák majd a suliban olyasmivel, hogy: „Elődöd az Előd? Höhöhö!”. S akkor nem is szóltunk arról, hogy amennyiben egy Rikárdó dolgos fiúvá serdül, akkor mennyivel egyszerűbb dolga lesz. Egy nemzetközi cégnél akár […]

A hatalmi centrumok környékén generált hírek egyikeként leborulhatunk Áder János előtt, míg egy egész hírcsokor szól arról, hogy vajon kiborul-e végleg a Fidesz bilije. S ebben az esetben vajon Orbán vagy a belső ellenzék fejére ürítik-e az összegyűlt trutymót. Vagy, és alighanem nagyobb tétekkel erre fogadnak sokan, Orbánnak sikerül ismét összetákolni valahogy a repedező szerkezetet. Ami Áder Jánost illeti, végső soron tényleg a legnagyobb tisztelet hangján kell róla beszélni. Nem azért, mert köztársasági elnök. De még csak azért sem, mert néhány törvényjavaslatot megfontolásra visszaküldött. Sokkal inkább a hétfői sajtó-bejelentés előkészítése az, ami megérdemel minden dicséretet. Az ugyanis, hogy valaki, széttekintve […]

Az egyik korábbi írásomban reagáltam a kritikák kritikáiként, másutt megjelentek stílusára. Hasonló stílusban, mellyel kapcsolatban rájöttem: nem az én világom. Viszont a hozzászólások egyike kapcsán lehet, hogy érdemes még egyszer rápislantani arra a valamire, amit most éppen civil-tüntetésnek hívnak. Pontosabban arra a tüntetésszálra, melynek legutóbbi gyöngyszemét az Operánál fűzték fel. Az a korábban emlegetett reakciókból, valamint számos, a témához kapcsolódva, az interneten olvasható hozzászólásból úgy látszott, hogy sokak szemében, illetve a fejében, a tüntetés és a tüntetésen felszólalók összemosódtak. Annyira, hogy amikor az említett legutóbbi tüntetés szervezőit érte kritika, akkor automatikusan a tüntetésre, mint olyanra, a tüntetők ezreire is kivetítették. […]

Elnézést a címért, de mindjárt megmagyarázom. Bár azt hiszem nem is. Így látszik trendinek. De nem is ez a lényeg. Az inkább, hogy láthatóan kihozta az Operaház előtti tüntetés az indulatokat a publicistákból is. Hurrrá! Vaduljunk! Időrendben haladva arra nyithattam a gépen az internet ablakát, hogy „Jó tanácsok, hogyan baszogassuk az értünk tüntetőket” címmel üvölt fel Zsebesi Zsolt írása. Egy ilyen receptúra-összeállítás tényleg úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. Igazán hiánypótló. Alkalmasint adós pár dologgal, ha jól értem a nemi aktusra buzdító szöveget. Azzal például egyértelműen, hogy a tüntetést szervezők szentté avatását kezdeményezze. Kerek szemekkel rácsodálkozva néhány önjelölt, vagy ki […]