Jean Chrétien emlékiratainak bemutatására kedden került volna sor, de tegnap a CTV egyik újságírója felfedezte, hogy egy ottawai és egy waterloo-i könyesboltban már árulták a volt liberális miniszterelnök könyvét. A My Years as Prime Minister című írásban Chrétien kemény szavakkal bírálta Paul Martin-t, aki kormányának pénzügyminisztere volt és 2003-tól pedig utódja. A Martin és Chrétien közti feszültség, mely egyben megosztotta a kanadai Liberális Pártot is, országszerte közismert volt.

Emlékirataiban Chrétien árulással és rossz itélőképességgel bírálja Martint. Mint a Chrétien-kormány pénzügyminisztere, Martin felelőssége volt az állami deficit csökkentése és ezt különböző megszorító intézkedésekkel érte el. „Ha a nép örült a költségvetési csökkentéseknek, akkor Martin elfogadta köszönetüket. De ha a nép elégedetlen volt, akkor Martin a miniszterelnököt hibáztatta”–írta Chrétien.

Amikor még csak pénzügyminiszter volt, Paul Martin már nagyban tervezte, hogy ő lesz Chrétien utódja. A memoár szerint, Chrétien már 1997-ben megigérte, hogy nem indul egy harmadik választáson és, hogy átadja a liberális kormányfői posztot Martin-nak. De amikor 2000-ben kiderült, hogy Martin és liberális támogatói Chrétien eltávolítását tervezték, a miniszterelnök úgy döntött, hogy csak azért is kormányon marad egy harmadik cikluson keresztül. „Martin árulása nagyon bántott engem. Nem akartam engedni, hogy egy zsivány banda kilökjön engem az ajtón”–írta Chrétien.

Amiután Martin végre miniszterelnök lett, kirobbant a szponzor-bortrány, mely nagyban hozzájárult a Liberális Párt bukásához 2006 januárjában. A szponzor-ügy, mely Chrétien miniszterelnöksége alatt történt, alkalmat adott Martin-nak, hogy eltávolítsa magát elődjétől és bemutassa, hogy az ő liberális kormánya mennyire más. Ezért felállított egy független vizsgálóbizottságot, mely kihallgatta Chrétient, Martint és számos olyan személyt aki közel állt a Liberális Párthoz a kilencvenes években. Chrétien szerint a vizsgálóbizottság felállítása óriási hiba volt. „Az ügy mindenképpen feledésbe merült volna. De Martin úgy viselkedett mint egy elefánt, mely pánikba esik egy egér látványától”–magyarázta Chrétien.

Chrétien különböző külföldi vezetőkkel való kapcsolatairól is írt. Mint ismert: Kanada egykori liberális miniszterelnöke különösen jó barátságban volt Bill Clinton amerikai elnökkel, akivel rendszeresen golfozott. George W. Bush elnökkel viszont már feszült volt viszonya, nagy részt azért mert Chrétien ellenezte az Iraki háborút és megtagadta Kanada részvételét a támadásban. Chrétien azt suggalta, hogy a háború indítása mögött nem csak az volt, hogy a nyugat félt Saddam Husszein esetleges fegyvereitől, de az is számításba jött, hogy Irak gazdag volt olajban. Chrétien szerint Bushnak „még arra sem volt elég bizonyítéka Irak állítólagos vegyi fegyvereivel kapcsolatban, hogy meggyőzzön egy önkormányzati bírót Shawiniganban,” a volt miniszterelnök kis szülővárosában. Amikor egyszer Tony Blair-rel, az Egyesült Királyság volt kormányfőjével sörözött, elmondta neki, hogy Amerika azért akarta eltávolítani Husszeint és nem pedig Robert Mugabe-t, mert Iraknak olaja van és Zimbabwe-nek pedig nincs.

A terjedelmes, 412-oldalas memoár angol és francia változatban kapható országszerte.

Kanadai Magyar Hírlap