Stephen Harper, Stéphane Dion, Gilles Duceppe és Jack Layton.

Vasárnap reggel egy elÅ‘rehozott választás elÅ‘tt találtuk magunkat Kanadában, miután Stephen Harper konzervatív miniszterelnök felkérte Michaelle Jean fÅ‘kormányzót, hogy oszlassa fel a parlamentet. II Erzsébet királyzÅ‘ hivatalos képviselÅ‘je ezt meg is tette. „Eljutottunk egy olyan ponthoz, amikor választani kell egy határazott irány és a bizonytalaság között”–mondta Harper.

Október 14-én kerül sor a választásokra és a legtöbb elemzÅ‘ úgy látja, hogy különösen negatív választási hadjáratra számithatunk. Ezt jelezte Stéphane Dion, az ellenzéki Liberális Párt miniszterelnök-jelölt szavai is, aki szerint Harper egy „titokzatos, centralizáló és jobboldali” vezetÅ‘. De Harper jelenleg sokkal jobban áll mint Dion. A konzervatívok több pénzt gyüjtöttek össze az elmúlt hónapok alatt mint liberális ellenfelei és a jelenlegi kormányfÅ‘ népszerűbb mint a liberális miniszterelnök-jelölt, akinek angol nyelvtudása még most is korlátozott és kampánybeszédei sokszor inkább száraz is komplikált tudományos elÅ‘adásokhoz hasonlítanak. Ez talán nem meglepetés, hiszen Dion évekig professzorként dolgozott a Montreáli Egyetemen.

Négy parlamenti párt és egy tucat kisebb párt közül választhatnak a kanadai szavazók. A konzervativokon és a liberálisokon kivül, a szeparatisa Bloc Québécois továbbra is a harmadik legnagyobb párt a kanadai országgyűlésben, bár jelölteket csak Québec tartományban inditanak. Gilles Duceppe, a Bloc vezetője nagy kihivás előtt áll, mivel a konzervativok egyre erősebbek a francia többségű tartomány vidéki választókerületeiben és elképzelhető, hogy a liberálisok megerősitik poziciójukat Montreálban. Justin Trudeau, a néhai miniszterelnök fia Papineau-ban indul a Liberális Párt szineiben, ahol 2006-ban a Bloc nyert.

Az Új Demokrata Pártnak (NDP) sem lesz könnyű dolga. A hagyományosan baloldali, szociáldemokrata párt miniszterelnök-jelöltje, Jack Layton feladata, hogy megakadályozza a baloldali szavazók átvándorlását az egyre erősebb Zöld Párt irányába, illetve a liberálisok balszárnyá felé.

A konzervatív főpillérek közé tartozik a közbiztonság, a gazdasági stabilitás, a kanadai szuverenitás növelése az északi-sark felett és enyhe adócsökkentés. A liberálisok inkább a környezetvédelemre koncentráltak idáig és erőteljesen ellenzik a Harper kormány azon döntését, mely állami támogatást vont meg a művészektől és kulturális egyesületektől. A baloldali és szeparatisa Bloc Québécois üzenete most nem annyira a Kanadától való leszakadás, de sokkal többet hallhatunk arról, hogy Duceppe pártja az egyedüli mely kereszülhúzhatja a konzervatívok álmait egy többségi kormányról. Az NDP pedig az átlag családok érdekeiről beszél, különösen a munkahelyek megőrzéséről, az egészségügy modernizációjáról és a környezetvédelemről.

Harper miniszterelnök konzervatív kormánya 2006 januárjában került hatalomra, de mivel csak kisebbségi státuszban volt, bizalmatlansági inditvánnyal megdönthette volna az ellenzék. Ugyanakkor a kormányfő joga, hogy feloszlassa a parlamentet a főkormányzó segítségével, még akkor is ha éppen a konzervatívok szavaztak meg egy olyan törvényt melynek értelmében a következő választásokra csak 2009 októberében került volna sor.

Kanadai Magyar Hírlap