Pauline Marois

Különösen hevessé vált az angol általános iskolákról szóló törvényjavaslat körüli vita a québeci Nemzetgyűlésben, miután Jean Charest liberális kormányfő azzal vádolta az ellenzéki Parti Québécois-t és a szeparatista mozgalmat, hogy egy egykori terroristával és gyilkossal áll kapcsolatban és innen érkező tanácsokra hallgat. A 115-ös törvény lehetővé teszi, hogy a gazdag francia és bevándorló családok angol iskolába járathassák gyerekeiket, annak ellenére, hogy az ominózus 101-es nyelvtörvény alapvetően csak  azok számára teszi lehetővé az angol általános iskolát, akiknek szülei is angolul tanultak Kanadában. Charest szerint Pauline Marois PQ vezető továbbra radikalizálja a Nemzetgyűlésben történő vitát azzal, hogy szélsőséges emberektől vár tanácsot. „Az egykori FLQ aktivistától kap tanácsot, akit gyilkossággal vádoltak és akit 2001-es bombázásai miatt itéltek el. Marois azt is elfogadja, hogy a PQ frakció tagjai olyanoknak adományoznak, akik erőszakos cselekedeteket támogatnak Québecben”–mondta Charest. Charest kormányfő Rhéal Mathieu, egykori FLQ tagra utalt, akit 1967-ben emberölés miatt 9 év letöltendő börtönbüntetésre itéltek. 2001-ben Mathieu tovább folytatta az angol lakosság megfélemlítését, amikor három montreáli Second Cup kávézó ellen tervezett bombamerényletet, mivel felháborította a lánc angol elnevezése.

Marois azonban azt igérte, hogy amennyiben a következő választás után PQ kormány születik, azonnali hatállyal visszavonják a 115-ös törvényt és tovább szigorítanak az angol iskolákhoz való hozzáférésen. Marois arra utalt, hogy nem eléggé hazafias a liberális kormány és szerinte az „angol lobbi” áll Charest mögött. „A liberális kormány az angol lobbira hallgatott és lezárta a Nemzetgyűlésben zajló vitát. Nézhetjük, ahogy a gazdagok megvásárolják az angol iskolákhoz való hozzáférést, annak érdekében, hogy egy olyan kanadai alkotmánynak megfelelhessünk, melyet ráerőszakoltak Québecre”–magyarázta Marois. A PQ vezér a Nemzetgyűlésben torkaszakadtával üvöltözve azzal vádolta a liberálisokat, hogy „nem védik meg ezt a kis népet, ezt a kis francia népet.”

„Rendkivül szomorú, hogy a kormány a kanadai Legfelsőbb Bíróság előtt térdel. Szomorú, hogy ez a kormány bedőlt annak az angol-kanadai propagandának, mely szerint bűnösnek kell érezni magunkat, csupán azért mert létezunk”–mondta Benoît Charette, a PQ egyik nemzetgyűlési képviselője.

A kanadai Legfelsőbb Bíróság 2009-ben úgy döntött, hogy alkotmányellenes az angol iskolákhoz való hozzáférés teljes ellehetetlenítése. Amennyiben egy bevándorló, vagy francia család úgy dönt, hogy az angol kisebbséghez szeretne  tartozni és e cél eléréséhez konkrét lépéseket tesz, a kormánynak is el kell fogadnia akaratát. A 115-ös törvény erre nyújt lehetőséget.

A Parti Québécois polémiája arra utal, hogy a szeparatista párt ugyan olyan rasszista és demogóg mint amilyen volt az 1995-ös bukott referendum éjszakáján, amikor Jacques Parizeau PQ kormányfő „a pénzt és az etnikai szavazót” ostorozta.