2011 április 12-én több mint ötszázan tüntettek az ottawai kormányzati konferencia-központ előtt, melyen valamennyi parlamenti párt aktivistái biztatták miniszterelnök-jelöltjüket, akik éppen a választási kampány legfontosabb aktusára készültek. A vörös, narancssárga és kék tengeren kívül, több tucat zöld aktivista is részt vett a tüntetését, bár Elizabeth May-t, a parlamenten kívüli Zöldpárt vezetőjét kizárták a vitából. A szeparatista Bloc Québécois támogatói azonban szinte teljesen hiányoztak a tüntetésből. Feltehetően a számukra sokkal fontosabb francia-nyelvű vitára összpontosítanak a pártaktivisták.

A Zöldpárt aktivistái tüntetnek a kormányzati konferencia központ előtt (Kép: C. Adam)

A liberális pártaktivisták a konzervatív kormány botrányaira hivatkoznak (Kép: C. Adam)

A konzervatív tüntetők Harper-t biztatták (Kép: C. Adam)

Narancssárga új demokrata plakáttenger a kormányzati konferencia központ előtt (Kép: C. Adam)

Tüntetők a Chateau Laurier előtt (Kép: C. Adam)

Michael Ignatieff

Retorikai magaslatok jellemezték az angol vitát, bár egyik miniszterelnök-jelöltből sem lett egyértelmű győztes. Jack Layton, a baloldali Új Demokrata Párt vezetője nem értette,  hogy miért kell új börtönöket építeni, amikor a bűnözöknek a szenátus is tökéletesen megfelel, Gilles Duceppe a Bloc Québécois vezetője elmesélte, hogy milyen érzés az, amikor „Kanadába megy” és Michael Ignatieff, a liberális párt miniszterelnök-jelöltje szerint Stephen Harper konzervatív kormányfő „egy olyan ember, aki mindent felszámol, amit nem tud kontrollálni.”

A kétórás angol nyelvű vitán Harper majdnem végig rendkivül nyugodt maradt, bár a három ellenzéki vezető könyörtelenül támadta kormányának rekordját és a miniszterelnök személyét. Harper nyilvánvaló stratégiája az volt, hogy a vita alatt végig a kamerába nézve válaszolt ellenfelei kérdéseire–így tehát egyenesen a „néphez” szólt–és egyszer sem fordult ellenfeleihez. Michael Ignatieff szerint Harper nem tiszteli a demokráciát, a parlamentet pedig félrevezette. „A parlament azért van, hogy Önt bármikor számonkérhessük. De Ön félrevezette a parlamentet, ezért veszítette el az Alsóház bizalmát és ezért tartunk választást”–mondta Ignatieff. A liberális vezető volt az egyedüli aki két alkalommal is felhozta a Kairos botrányt, amikor Bev Oda konzervatív miniszter úgy vonta meg a baloldalinak tartott keresztény karitatív szervezet támogatását, hogy közben iratot hamisított. Ignatieff szerint a konzervatívok olyan keresztény egyesületeket akarnak ellehetetleníteni, melyek harminc éven keresztül fontos karitatív munkát végeznek Afrika legszegényebb régióiban.

De az ellenzéki vezetők nem csak Harper-t támadták, hanem időnként egymást is. Az egyik színesebb szócsata Layton és Ignatieff között zajlott. Ignatieff kikérte magának, hogy Layton „demokráciából oktassa.” Layton azonban rámutatott arra, hogy Ignatieff hiányzott a legtöbbet a parlament plenáris üléseiről. „Amikor az átlag kanadaiak hiányoznak a munkából, nem kapnak előléptetést. Amikor parlamenti szavazásra került sor, Ön az ülésnapok 70 százalékából hiányzott.” Ignatieff azonban egyből visszavágott. „Jack: legalább mi kormányra kerülhetünk. Ön azonban a végtelenségig az ellenzékben lesz”–mondta a liberális vezér, utalva a baloldali párt kormányalakítási esélyeire.

Stephen Harper

Ignatieff fő ellenfele azonban végig Harper volt. „Ön nem vezetheti ezt az országot, ha ennyire nem tiszteli a demokráciát. Engedni-e kéne, hogy különböző hangok és vélemények viruljanak”–mondta Ignatieff. Harper azonban többször civódásnak nevezte a miniszterelnöki-jelölti vitát és jelezte, hogy ha a konzervatívok nem kapnak többséget május 2-án, rövid időn belül ismét megbukik a kormány. Ignatieff szerint Harper nem érdemelte meg a parlamenti többséget. „Ön nem érdemel többséget, mert Ön nem tiszteli demokratikus intézményeinket. Önnek oly annyira nincsen bizalma a kanadaiakban, hogy amikor nem tetszett az, hogy mit írt egy fiatal kanadai a Facebook-on, kizárta gyűlésükből. Amikor egy veterán akar öntől valami keményet kérdezni, nem engedi be a terembe”–állította a liberális vezető.

A három ellenzéki vezető egyhangúan tiltakozott a kormány börtönépítései ellen. Ignatieff szerint Harper egy hibás amerikai igazságszolgáltatási modellt próbál követni. „Szerintem nem kéne importálni bukott igazságszolgáltatási törvényeket az Egyesült Államokból. A megabörtönök és a minimum itéletek megbuktak. Inkább tanuljunk az amerikai büntetőjogi törvények balsikereiből és szigorítsunk a fegyverviselési törvényeken, valamint fektessünk több pénzt a megelőzésbe és az áldozatokat segítő programokba. Mr. Harper a félelem politikájára épít, azonban fontos lenne egy olyan politika, amely nem az ideológiára, hanem a bizonyítékra épül”–mondta Ignatieff. Harper azonban visszavágott, mondván, hogy szerinte nem voltak sikeresek Kanada meglehetősen szigorú fegyverviselési törvényei. „A farmerek és vadászok nem értik,  hogy miért szigorítanak és miért hoznak új törvényeket a vidéki területeken elők ellen, amikor újabb közbiztonsági probléma keletkeznek Torontóban, Montreálban, vagy éppen Vancouverben”–érvelt Harper.

Layton Harpert támadja

Layton a régi és új Harper-ről beszélt. Az új demokrata vezető szerint a régi Harper azért jött Ottawába, hogy a „kisemberért” harcoljon, rendszeresen felszólalt a korrupció és a kormányzati pazarlás ellen és támogatta a környezetvédelmet. „Mr. Harper–mi történt magával?  Miért változott meg?”–kérdezte Layton.

A külpolitikát illetően, Harper és Ignatieff többnyire egyetértett, hogy Kanadának fontos szerepe van Afganisztánban és Líbiában egyaránt. Amikor Gilles Duceppe támadta a kormány líbiai szerepvállalását, Harper rámutatott arra a tényre, hogy a NATO akciót  Charles Bouchard, egy québeci vezeti. A francia-kanadai származású katonákról  és Bouchard családjáról beszélve, Harper elmondta: „ők ugyannyira jó québeciek mint Ön, Mr. Duceppe.”

A vita egyik legérdekesebb momentuma akkor jött, amikor Duceppe hevesen támadta a kanadai multikulturalizmust, mondván hogy Québec számára sokkal jobban megfelel az integrációs (értsd: asszimilációs) modell. Stephen Harper, egy konzervatív miniszterelnök–védte legerélyesebben Pierre Trudeau néhai liberális kormányfő multikulturális koncepcióját.

A francia nyelvű vitára április 13-án, este 8 órakor kerül sor. 2008-ban Elizabeth May még résztvehetett a vitában és akkor az ő francia nyelvtudása volt a leggyengébb. Layton és Ignatieff folyékonyan beszélnek Kanada második nyelvén és Harper nyelvtudása is nagyon sokat javult az évek folyamán.