Az elmúlt hónapot Budapesten töltöttem, ezért kissé elnémult honlapom. Idén szomorúsággal vettem tudomásul, hogy Budapesten is megjelent a Starbucks lánc, mely világszerte lenyomja az autentikus, helyi kávézókat és standardizált, steril környezetben árulja a szírupos kávékat papírpoharakban és az agyoncukrozott műsüteményeket, meglehetősen magas áron. De szerencsére még akad egy-két hely Budapest szívében  ahova elmenekülhet a helyi tulajdonú, egyedi kávézóra vágyó diák, nyugdíjas, irodai dolgozó, vagy akár turista. Az Ibolya Presszó (Ferenciek Tere 5) nem éppenséggel a 19-ik századi patinát tükrözi, hanem az 1960-as és 1970-es évek esztétikáját, és ráadásul eléggé sikeresen.

Ibolya Presszó: Ferenciek Tere 5. (Kép: C. Adam)

A piros és naracssárga lámpák, régi Koncz Zsuzsa és Manfred Mann poszterek, csipkefüggönyök és a hetvenes évekbÅ‘l származó budapesti körkép, illetve a retró reklámok tulajdonképpen csak 2009-ben kerültek fel, amikor teljesen átalakították a Kádár-korszakból származó presszót. Hangulatosabbá  és korszerűbbé tették azt, miközben sikeresen megtartották az 1968-ban megnyított eredeti kávézó arculatának fontosabb elemeit. Az elÅ‘ző rendszer idején jónéhány „Ibolya” nevet viselÅ‘ presszó és enyhén lebújos kocsma létezett Magyarország városaiban, de a felújított Ferenciek Tere-i Ibolya most már egyértelműen az egyetemi diákoknak és a fiatal irodai dolgozóknak appellál. És nem kis mértékben  azért, mert az Ibolya kávéi, a menűn sorakozó szörpök, limonádék, sörök és borok megengedhetÅ‘ áron kaphatók.

Persze Ibolyától ne várjuk gasztronómiai csodákat–ez a gombás és/vagy húskrémes melegszendvicsek és a málnaszörpök világa, ahol egy pohár Kékfrankos csupán 190 forintba ( egy dollárba!) kerül. Vannak bÅ‘ven olyanok is, akik szerint a felújított Ibolya nem tükrözi eléggé hitelesen a sötétebb, füstösebb és szegényesebb eredeti 1968-as presszó világát. Lehet, de az új Ibolya mégis frissítÅ‘ jelenség ott, ahol lépten nyomon mást sem látunk csak a nagy üzlet és étteremláncok szabvány, sablon boltjait, vagy éppen a turisták átvágására szakosodó giccses vendéglÅ‘ket. Meglehet, hogy aki igazi retró, áraiban is a Kádár-korszakot idéző kávézót szeretne látni, az látogasson el az Országos Széchényi Könyvtába, váltson olvasójegyet és ebédeljen a földszinti büfében. Ott még száz forintért kapunk egy szelet zsíroskenyeret és hozzá egy pohár szódavizet is. Százötvenért a szódához már egy körözöttes zsemle is jár!