100 éve született a Torontói Művész Színház alapítója
Száz éve született Kertész Sándor, a Torontói Művész Színház alapítója, akit sokan az „utolsó magyar vándorszínész”-nek aposztrofálták. A budapesti Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára készített kiállítást a kanadai magyar színház alapító életéről és munkásságáról, mely 2010 október 27-től 2012 január 28-ig tekinthető meg. A „Déryné voltam Kanadában” című kiállítást Both Magdolna, Erdélyi Lujza és Papp Judit készítette és az OSZK katalógusfolyosóján, illetve az olvasóteremben lehet megtekinteni.
Kertész Sándor 1956 novemberében emigrált Magyarországról és ekkor került Torontóba. Három évtizeden keresztül maradt a torontói magyar színház igazgatója, amit Enyedi Sándor példa nélküli eredménynek nevezett. „Aki valamelyest ismeri a diaszpórában életre hívott színházi kezdeményezések sorsát, az tudhatja csak, milyen óriási teljesítmény három évtizeden át ugyanannak a társulatnak az igazgatója lenni. Nyugodtan leírhatjuk: példa nélküli teljesítmény”–írta Enyedi Sándor Magyar színház a diaszpórában. A torontói Kertész-jelenség című, 1988-as szerzeményében.
De vajon mi lehetett a ritka siker titka?
Sirato Ildiko, az OSZK Színház Tár igazgatója a következőket írta:
„Kertész a kezdetben zömmel 56-os emigránsok körében megérezte az igényt a magyar nyelvű színházi előadások iránt és megtalálta azt a működési formát, ami legjobban megfelelt a diaszpórában élő magyarság anyagi lehetőségeinek, életkörülményeinek – évi 3-4 bemutató, hétvégi előadásokkal, gyakori felújításokkal, majd magyarországi és emigráns magyar vendégművészek rendszeres szerepeltetésével. (A színház 15 éves fennállása alkalmával megjelent „Számadás” című írásában Kertész 82 bemutatóról illetve 320 előadásról tesz említést ez idő alatt; a külföldiek mellett 77 magyar szerző darabját adták elő több mint 160 művész fellépésével; a színházi előadásokon kívül szerzői esteken, műsoros ünnepélyeken, irodalmi esteken léptek fel a színház tagjai; Torontó mellett rendszeresen tartottak előadásokat Montreál, Hamilton, Ottawa, Kitchener és Galt közönsége előtt.”
Enyedi szerint Kertész Sándor szinte minden szerepet magára vállalt, semmitől sem riadt vissza. „Egy személyben volt … színész, rendező, színházi titkár, dramaturg – tehát szinte mindenes…”–írta Enyedi. Kertész Sándor felesége pedig a magyarországi Nemzeti Színházban szerzett tapasztalatait használta fel arra, hogy segítsen a díszlettervezésben és a kosztümök kiválogatásában.
Enyedi rámutatott arra a tényre, hogy az emigrációban nem egyszerű feladat úgy működni, hogy nem sértünk meg egyik vagy másik szervezetet. „A diaszpóra sokféle emberből tevődik össze. Sokféle érzékenységre kell tekintettel lenni. A harmincéves fennállás magyarázata lehet az is, hogy ebben a sérülékeny, törékeny világban Kertész apolitikus színházat művelt, s főleg olyan darabokat vitt színpadra, amelyek a nézőket az óhazára emlékeztették, s ilyenformán az összetartást szolgálták, nem a széthúzást”–írta Enyedi.
Az OSZK kamarakiállítása egy remek alkalom arra, hogy Magyarországon is egyre többen megismerkedjenek a kanadai magyarság gazdag, sokszínű múltjával és kulturális teljesítményeivel.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
10:02 du.
1965 December 11.-én érkeztem Kanadába,. A gép Montreálban szállt le ahol Sárosi Erzsi várt rám a repülőtéren és megkönnyebbülten konstatálta:
– Hála Istennek rendesen nézel ki! Attól tartottam, hogy farmerben ás hosszú, szemedbe lógó hajjal érkezel majd! Akkor csöndes hálaimát rebegtem mindent tudó anyám felé.
Sárosiék elegáns otthonában csupán két napig volt számomra hely. Ez alatt elvittek a Torontói Magyar Művész Színház előadására: kis Latabár vendégszereplésével a Csárdáskirálynőt adták elő. A magyar vendéglő, ahol Sárosiék rendszeresen étkeztek, közel volt a St. Catherine utcában lévő cipőboltjukhoz, no meg a lakásukhoz is. Színház előtti vacsoránkat itt fogyasztottuk el a színészekkel együtt. Sárosiék soha nem felejtették el első vacsorarendelésemet. Életem első rántott borjúszeletét itt fogyasztottam el.
A színészek, különösen Kovács Aladár, a konferanszié sem feledte el azt az estét. Vacsoránk alkalmával elmon¬dott friss pesti politikai viccemmel fergeteges sikert aratott:
– Mi újság otthon? Hallom, erős léptekkel halad a konszolidáció. A legtöbb politikai elítélt már szabadlábon van, és sorozatban nyílnak privát üzletek, a belváros tele van maszekokkal Nem beszélve a bátor politikai viccekről… Amiből, íme egy kóstoló:
Az oroszlán, mint az erdő királya gyűlésre hívja össze híveit. Büszkén kihirdeti, hogy a mai naptól komoly változásokra lehet számítani. Többek között a mai naptól kezdve KÉTSZER KETTŐ ÖT lesz. Óriási tapsvihar fogadja az örömteljes hírt, boldogan rázzák az állatok egymás kezét, a szamár azonban csak a fejét csóválja. Nagy csöndben, várakozva tekint rá mindenki, amikor feláll, megköszörüli a torkát, és azt mondja:
– Fenséges Oroszlán, tisztelt gyülekezet! Sajnálattal kell közölnöm veletek, hogy örömre semmi okotok. Ugyanis KÉTSZER KETTÖ AZ IDŐK KEZDETE ÓTA MINDIG NÉGY VOLT ÉS AZ IS MARAD.
Az oroszlán kettőt tapsol, amire két markos farkas előlép, a szamarai megragadják és kivezetik a teremből. Bevezetik egy barátságosan berendezett irodába, ahol leültetik egy kényelmes karosszékbe. Kávéval és külföldi cigarettával kínálják, miközben próbálják meggyőzni, hogy lássa be: KÉTSZER KETTŐ AZ ÖT.
A szamár tovább makacskodik, mire az egyikfarkas türelmét veszítve feláll, kezét ütésre emelve fenyegetően mondja:
– – Te egy nagyon makacs szamár vagy. De azt hiszem jobb, ha tudomásul veszed: KETSZER KETTŐ AZ ÖTTEL EGYENLŐ. VAGY AZT AKAROD, HOGY MEGINT HAT LE¬GYEN?
(Részlet a Hösök nem sirnak cimű önletrajzomból.)
Torontóba érkezésem után pedig nem csak hogy rendszeres látogatója voltam a szinháznak, hanem úgy Kertész Sándorral, mint feleségvel, Alzkával is közeli barátságba kerültem. Különösen, miután Alízka Egri György titkárnöje és mindenese is volt, aki akkor mát a Menora cimű heti ujságot is szerkesztette. És én Egriéknél, nagyon hamar mint családtag voltam nyilvántartva.
9:23 de.
Ez nem valasz a cikkre. Nem ide tartozik. Ez valaki mas oneletrajza, nem a 100 eves Kertesz Sandor unneplese.
Kathy Millard, Toronto
12:37 du.
Katikám, én így emlékezem. Miután nagyon sok közös és szép emlékem van Édesapádról Édesanyádról és a szinházról, így engedd meg nekem, hogy én a magam módján rójjam le mély tiszteletemet irántuk. Ölellek: Judith