Klára közös albumot tervez kedvesével, Szolnoki Péter zenész-énekessel. A Bon Bon együttes nagysikerű 1995 – ben megjelent lemezéről „Az első karácsony” című dalt éneklik most közösen duettben kedvesével, Szolnoki Péterrel. Az egyébként is közkedvelt dal közös előadása annyira jól sikerült a két zenész – énekes kiválóságnak, hogy a napokban az országos rádiók már a műsorukra is tűzték a kellemes, jó hangulatú karácsonyi produkciót. Klára önálló szólóalbuma „Ajándék” címmel is kapható a boltokban, mely 5 szép karácsonyi dalt tartalmaz. Tamás István a Kanadai Magyar Hírlap magyarországi szerzője, tudósítója beszélgetett a kiváló énekesnővel.

– Mennyire tartod fontosnak a karácsonyt, mint ünnepet, hogyan készülsz rá, szeretsz ajándékot kapni, adni?

– Úgy gondolom, hogy nem csak ezen a pár napon kell szeretnünk egymást. Igyekszem úgy élni, hogy minden nap kicsit karácsony legyen. Szeretem apróságokkal meglepni a hozzám közelállókat. Én inkább adni szeretek, és karácsony közeledtével többnyire tűkön ülök, hogy mikor adhatom át az ajándékokat a szeretteimnek. Ilyenkor leutazom Szegedre is a családomhoz. Ritkán lehetünk együtt, ezért különleges az ünnep. Olyan „mediterrán”, hangos család vagyunk. Jókat eszünk-iszunk és beszélgetünk. Most különösen várom az ünnepet, hiszen Tündi unokahúgomnak ez lesz az első karácsonya.

– Az Ajándék című szólóalbumod után, most kedveseddel énekelsz egy duettet. Régi álmod teljesült ezzel, vagy már voltak előtte is közös fellépéseitek?

– Gyerekkorom óta Petit tartom hazánk legjobb énekesének, és nem elfogultságból mondom. Mindig is vágytam rá, hogy egyszer vele énekelhessek. Mikor 2010 januárjában elhívott a Bon-Bon “Mindig úton” című lemezére vokálozni, egy nagy álmom vált valóra. És azóta többször volt alkalmunk együtt énekelni, lemezen és fellépésen egyaránt. Minden alkalom nagy öröm számomra. Ez a duett pedig több szempontból is nagy szerelmem lett.

– A Balázs Elemér zenekarának vagy az állandó énekesnője. Mikor, hogyan kerültél be ebbe a jó nevű csapatba?

– 2004-ben látott meg Elemér, a Megasztár első szériájának első 15 versenyzője között, és elhívott a zenekarába. Hét éve dolgozunk együtt. Négy lemezt készítettünk közösen, ebből kettő aranylemez lett, egy pedig Fonogram-díjas. Magyarország és Európa számos nagyvárosából kapunk felkérést, és lépünk fel a Balázs Elemér Grouppal.

– A jazzéneklés, ami meghatározza pályafutásodat, de más könnyűzenei stílusokban is otthon vagy. Nekem nagyon tetszett, ahogyan a Balkan Fanatikkal népdalokat énekelsz. Ezek szerint nem vagy műfajfüggő?

– Jól látod, nem nem vagyok. Sőt, kifejezetten nem szeretem a skatulyákat. Mindig énekesnek hívatom magam. Habár jazz-éneklésből szereztem a diplomámat, szeretek különböző műfajok és stílusok közt lavírozni. Gyerekkoromban énekeltem népdalokat, de kórista is voltam, majd 15 évesen jazzt kezdtem tanulni. Emellett számos pop előadót kedveltem és hallgattam, de klasszikus éneklést is tanultam a konziban és a főiskolán. Szüleimnek köszönhetően nagyon jó zenéket hallgattam, minden stílusból a legjobbat. Ezért is igyekszem minden stílusban ízlésesen énekelni.

– Nem vagy a sztárgyárak megcsinált, tiszavirág életű énekesnője. Mi a titkod, hogy ismert, és elismert énekes lettél?

– Tudod, én még hiszek a mesében. Mindent egy lapra tettem fel. Nem volt más választásom, mert csak ehhez értek és úgy érzem erre születtem. Csak úgy érdemes csinálni, ha belehal az ember. Végigjártam a szamárlétrát, rengeteget dolgoztam, hogy ezt elérjem. Sajnos, ha az ember nemet mond bizonyos felkérésekre, lelassítja a pályáját, de én cseppet sem bánom. A Megasztárban is tudtam, mit akarok és ez nem is volt szimpatikus a műsor készítőinek. Nem arról van szó, hogy összeférhetetlen lennék, inkább csak nem hagyom, hogy olyat nyomjanak le a torkomon, amit nem akarok. Sosem a céltalan és produktum nélküli szereplés volt a célom, pontosan ezért nem lettem celeb. Sajnos nem vagyok az a könyöklős fajta, ezért nehezebb egyről a kettőre jutnom, de legalább megbecsülöm azt, amit elérek.

– Végigjártad a zeneiskolákat, lediplomáztál, és már te magad is tanítasz. Ki lehet már az iskolapadban szűrni a kiemelkedően tehetséges gyerekeket?

– Nagyon nagy a felelősség rajtunk zenetanárokon, hiszen rajtunk is múlik, hogyan alakul az életük. Igazság szerint pár hangból lehet tudni, hogy valaki arra születik-e, hogy zenész legyen. De természetesen nem csak azokkal a gyerekekkel foglalkozunk. Sokan vannak, akik csak hobbiból zenélnek, vagy a szüleik bíztatására jelentkeznek. Sokan melléktanszakként választják az éneket. A lényeg, hogy a muzsika örömet szerezzen nekik. Örülnék, ha minden gyerek tanulhatna zenét, mert ez igenis az intelligencia részét képezi és mert nagyon jót tesz a lelküknek. Arról nem is beszélve, hogy a mai helyzet csak butítja a fiatalokat és vannak iskolák, ahol megszűntetik az ének órát.

– Min dolgozol jelenleg, és mik a terveid a jövőre nézve?

– Rengeteg terv van a fejemben. Petivel több duett lemez ötletünk is van, és közös fellépéseket is szervezünk. A szólókarrieremet sem hanyagolom el. Amint lehetőségem lesz, szeretnék újabb szólólemezt készíteni. Most egy kicsit nehéz a művészek helyzete hazánkban, de mi nagyon lelkesek vagyunk és remélem sikerül minden tervünket megvalósítani.

– Mit kívánsz a rajongóidnak, olvasóidnak karácsonyra és az újévre?

– Kívánom, hogy figyeljenek oda egymásra az emberek! Azt vettem észre az utóbbi időben, hogy elrohannak egymás és az élet mellett az ismerőseim. A karácsony pont alkalmas arra, hogy megálljunk egy pillanatra és elgondolkodjunk mi az, ami igazán fontos az életünkben. Mindenkinek boldogságot, egészséget és békességet kívánok az év minden napjára!

Tamás István