56 évvel az események után az igazság felderítése a történészekre vár, akik a szemtanúk vallomásai mellett régi újságok, levéltári források és az azóta nyilvánosságra hozott történelmi dokumentumok tanulmányozásával kibogozhatják az események kronológiai sorrendjéből azok valódi jelentőségét – kurzuselvárástól függetlenül. Egy történésznek detektívnek is kell lennie, aki képes látszólag olyan aprónak tűnő adatokból is következtetni, amelyek első látásra nem feltétlenül kapcsolódnak az említett eseményhez.

Magyarország (úgyis mondhatnánk: Orbán Viktor) parlamentje hamarosan megszavazza a választási eljárásról szóló törvény újabb rendelkezését, az ún.”előzetes feliratkozást”, a választópolgárok regisztrációs kötelességét. Ezzel megadja a több sebből vérző magyar demokráciának a kegyelemdöfést. Mert az általános, titkos, egyenlő választójog – bárhol a világon – a demokrácia szíve. Nálunk megszűnik dobogni. Mondjuk ki: bevégeztetett.

Lawrence Ferlinghetti amerikai költő emberi jogi aggályok miatt visszautasította a Magyar PEN Club Janus Pannonius-nagydíját és a vele járó 50 ezer eurót. – Döntését azzal indokolta, hogy a díjra pénzt adó Orbán-kormány politikája a tekintéyelvűség felé tolódik.

Bocsika, ha szabad bátorkodnom, de az iránt érdeklődnék, hogy te, Picinypofám, mit méltóztattál tenni az elmúlt nyolc év alatt? – Tudod, amiről annyit beszéltél az elmúlt két évben. Nem bosszantásból kérdezem, nem azért, hogy ki gyere a sodrodból. Pusztán kíváncsiság részemről, tudásvágy. Érdeklődés szintjén, ha szabad bátorkodnom. 

Órákon belül közröhej lett a magyarországi Miniszterelnökség legújabb IMF-ellenes kirohanásából, mely eléggé vicces propaganda kampány nem csak a Magyar Nemzetben és a budapesti Magyar Hírlapban, hanem a baloldali Népszabadságban és – horribile dictu! – még a Népszavában is megjelent. A reklámok 200 millió forintba kerültek és a Fidesz mindegyikbe jelzi, hogy mi mindenben fog harcolni a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) ellen. A kormányszlogen: „nem engedunk az IMF-nek!”

Vesztettek már, ők is tudják. Ezért ez a fejetlenség, a kapkodás. A pükhendiség és az álarca mögül kikandikáló rettenet, az erő látszatát sugárzó félelem. Kiült a félelem az arcukra, s egyre többen olvasnak ezekből a jelekből. Félni, és félni hagyni – ez az ideológiájuk, és az elvetett mag mostanra termőre fordult. Az elvtársak félnek. 

Egy hét leforgása alatt kétszer buktatta meg vidéken a Magyar Szocialista Párt a saját szavazóbázisától is látványosan leszakadt Fideszt. Múlt héten Dunaföldváron bukott el a Fidesz polgármester-jelöltje, tegnap este pedig a soproni időközi önkormányzati választáson győzte le az MSZP-s Varga Gyula Táp Lászlóné fideszes ellenfelét. Az MSZP győzelme fölényes volt. A legnagyobb demokratikus ellenzéki párt jelöltje a szavazatok 46 százalékét gyűjtötte be. Ezzel szemben távoli második helyen végzett a fideszes jelölt (33,5% százalék), miközben a jobbikos Gőbl György 13,9 százalékos eredményt ért el. Mégis pirruszinak gondolom az MSZP győzelmét, és nem csak azért mert még így is Fidesz-többségű Sopron önkormányzati […]

Kedves Christopher! Az építkezés szelleme azt kívánja meg, hogy néhány pontban kiegészítsem az írásában megállapítottakat. Amit Ön a Kanadai Magyar Hírlap olvasói előtt az MDF „kontraproduktív” névfeladásaként interpretál, annak hátterében már 2012 tavaszán az állt, hogy az itthoni politikai pártok között a JESZ volt az egyetlen parlamenti képviselettel nem rendelkező, de közvélemény-kutatásokban is mérhető támogatottsággal rendelkező párt. A 2 majd 3 %-os eredmény a választások közötti „félidőben” mindenképpen relevanciával bír. Ha ez nem elég, akkor kérem, mielőtt egyértelműen sikertelennek titulálja közösségünk névváltását, vegye figyelembe azt is, hogy most, amikor a választók 52 %-a képezi a bizonytalan szavazók táborát, közösségünk újfent […]

Giró-Szász András – aki Szijjártó Péter áthelyezése után vállalta fel a fideszes kormányszóvívőséggel járó bombasztikus újbeszél kommunikációt – még néhány évvel ezelőtt tiszteletreméltó, mérsékelt konzervatív volt Kicsit olyan mint egykori Heti Válaszos társa, Török Gábor. Az utóbbi legalább ügyel a pártpolitikai függetlenség és a mérvadó elemzés látszatára, miközben Giró-Szász teljes mértékben felvállalta a kormányzó erő határtalan arroganciáját. Eredetileg csak Rogán Antal V. kerületi fideszes polgármesterről, a párt fiatal, trendy reményéről szándékoztam írni, miután kiderült, hogy a magyar kulturát és művészetet arra használta fel, hogy kedvenc bulvárlapjának csináljon ingyen reklámot az adófizetők pénzéből. De közben jött Giró-Szász, a valóságtól teljesen elszakadt […]

Sok szó esik mostanság a regisztrációról. Vannak, akik tartanak tőle, és ellenérzéseik vannak ezzel kapcsolatban. Meg kell mondanunk, hogy ezeknek a feltételezéseknek semmi alapjuk nincs, mert nem arról van szó, amire a legtöbben gondolnak: a regisztrációnak, amit előzetes feliratkozásnak is neveznek, nem az a célja, hogy a Fidesz a magyar előnyére alakítsa át választási rendszert. 

Nem gondolom, hogy a nyerőgépek lennének az emberi elme leghasznosabb találmányai. De még csak azt sem, hogy a nyerőgépek üzemeltetői és a pénzét ott elköltő közönség megannyi Grál lovag. Emberek ők is, olyanok, mint mi. Vannak közöttük jók, és vannak rosszak.  Most azonban valamiért ők lettek a haladás elsőszámú ellenségei. 

Hazafias szólamokkal, bibliai és Goethe idézetekkel, valamint a multikulturalizmusra reflekálva jelentette be Justin Trudeau — a néhai Pierre Trudeau kormányfő legidősebb fia —  hogy indul a liberális pártelnöki választáson. „Szerelmes vagyok Kanadába. Úgy döntöttem, hogy teljes szívvel és lélekkel szolgálom szeretett országomat”–mondta Trudeau, a Papineau választókerületben elhangzott beszédében. És a legújabb Forum Research felmérése szerint nem is feltétlenül rossz döntés, ha végül a 40 éves, igencsak gyér politikai és policy tapasztalattal rendelkező Trudeau veszi át a jobb sorsa érdemes liberális párt vezetését. A kutatócég szerint az ifj. Trudeau 39, Stephen Harper konzervatívjai 30 és a Thomas Mulcair markánsan baloldali új demokratái (NDP) […]

Ismét szimbólikus, történelmi ügyektől és az ehhez fűződő polémiától hangos a magyar Országgyűlés. Szerdán  kerül a képviselők elé Wittner Mária (Fidesz) és Stágel Bence (KDNP) javaslata a kommunista múlthoz köthető utcanevek betiltásáról és közterek átnevezéséről. Éppen a jobboldali etatista, mindent centralizáló politikájának folytatása, hogy nem az önkormányzatok és civilek, hanem a központi állam dönt az utcanevekről. A javaslat szerint Marx Károlyról, Engelsről, Ságvári Endréről, Münnich Ferencről, Frankel Leóról, a Felszabadulásról, a Vörös Csillagról, a Néphadseregről, a Népköztársaságról, a Népfrontról, Április 4-ről és November 7-ről többé soha nem lehet közteret nevezni, illetve a már meglévő utcákat át kell keresztelni „semleges” nevekre. Feltehetően, […]

Miközben a hétvégén a Nemzeti Együttműködési Rendszer miniszterelnöke felavatta a 10 méternyi magas Nemzeti Összetartozás Emlékművét Ópusztaszeren, 125 kilométerrel odébb — Dunaföldváron — a helyiek elsöprő többsége leváltotta a fideszes városvezetést és helyettük a szocialistáknak adták a polgármesteri széket. Bár nem szabad országszintű következtetéseket levonni a vasárnapi polgármesteri választásból,. mégis irónikus, hogy oriási bronz szoborral és faragott mészkőoszlopokkal ünnepli saját magát az a rendszer, melyet egyre többen, egyre látványosabban elutasítanak.

2011-ben alapították meg a Concordia Egyetemen az Azrieli Institute of Israel Studies kutatóintézetet, miután az Azrieli Foundation öt millió dollárral járult hozzá az interdisziplináris tanszék létrejöttéhez. Azóta Nikolényi Csaba politológus az intézet társ-igazgatója, Norma Joseph vallás tanulmányok professzorral együtt. A montreáli tanszéken kívül Kanadában kizárólag Calgaryban és Torontóban van hasonló, nemzetközileg elismert program. Az intézet megalapítása már azért is jelentős előrelépést jelent a Concordia Egyetem számára, mert tíz évvel ezelőtt gyakran illette súlyos kritika az egyetemet a különböző szélsőbaloldali diákcsoportok antiszemita és erőszakosan Izrael-ellenes akciói miatt.