– Teremszolga, a következőt!
– Igenis!
– Adjon az isten!
– Ave, cézár!
– Ja igen, ezt ismerem. Anagramma, azt jelenti: a vécé zárva.
– Nem éppen, ez egy köszöntés, csak még nincs itt az ideje.
– Ja, az más.
– Neve?
– Dávid, Isai fia, Betlehemből.
– Lakik?
– Perszehogy.
– Mi az, hogy perszehogy?
– Hát nem azt kérdezte, lakom-e?
– De hol, jóember?
– Ja, hát miért nem ezt kérdezte? Jeruzsálemben, a főtértől balra, a második pálmafánál, a páros oldalon.

King David / Chris Jeanguenat

– Mi az, hogy páros?
– Tudja, hogy mi az, 4711? Na, az páratlan. Úgy hívják, hogy házszám, Napóleon találta ki, és Kölnben alkalmazták először.
– Kérem, ne térjen el a tárgytól!
– Miért, volt már tárgy?
– Foglalkozása?
– Nyugdíjas király.
– Király, mi?
– Az.
– Na, ha maga király, hát akkor én vagyok a varsói csodarabbi!
– Az meg kicsoda?
– Mindegy, hosszú.
– Én ráérek…különben, csak menjen be Mirjam kocsmájába, ott van mindjárt a sarkon, az olajfák hegye tövében, és kérdezze meg, ki vagyok én? Valahányszor fizettem ott egy kört, egy emberként kiáltották: király vagy, Dávid, király vagy!
– Tudja, miért van itt?
– Gondolom, valami APEH-ügy.
– Micsoda?
– Tudja, Hebron völgyében, az unokaöcsémmel, Joábbal, csináltunk egy kis mannagyárat. A központi ellátmány, biztos tapasztalta, egy nagy szar. Se íze, se bűze, de nem csoda, ha megnézi a csomagolást, made in china. Na, mi összehoztunk egy igazi, kóser recept szerintit. Gondolom, az piszkálják.
– Több panasz is van Isai fia, Dávid ellen. Az első: környezetszennyezés.
– Mi a rosseb?
– Az előírás szerint csak pénteken, délután kettő és négy óra közt lehet füvet, levelet, kerti gazdálkodásból származó egyéb szemetet égetni. A panaszos szerint ön kedden, és egy csipkebokrot égetett.
– Na, álljunk meg egy polgári szóra! Ezt valaki csúnyán benézte! Egy: az nem én voltam, hanem Mózes, úgy száz évvel ezelőtt. Kettő: nem égetett, hanem a főnöke öngyulladása volt! Még, hogy én…
– Jó, akkor ezt ejtjük. Itt van a következő: házasságtörés!
– Részletesebben, ha valamit kérhetnék?
– Uriás feleségéről, Betshabé-ről van szó.
– Ugyan, kérem, ezt senki nem gondolhatja komolyan! Először is, Uriás goj volt, ezen az alapon az ő házassága nem is volt szabályos. Ez már régebben is csak gond volt, mert amikor Mózes elvett egy etióp nőt, egy házastársi veszekedésben az büdös zsidónak nevezte, Mózes őt meg niggernek. Másodszor, Uriás meghalt a csatában, én gyakorlatilag az özvegyével háltam. Harmadszor, én voltam a király, több feleségem is volt, ugyan, melyik házasságot törtem volna?
– És a voyeurizmus?
– Kérem, olyanom nekem sose volt!
– Kukkolás, más néven!
– Hát kérem, ez a vád teljesen igazságtalan. Betshabénak szőke volt a puncija, és borotválta a hóna alját, direkt a palotám szomszédságában levő házuk tetején fürdött nap, mint nap – nagyon tiszta egy nő volt ez a Betshabé – hát tehetek én arról, hogy rágerjedtem?
– Mikor?
– Mit mikor?
– Mikor fürdött?
– Reggel is, meg este is.
– És?
– Mi és? A részletekre kíváncsi? Node tanácsnok úr, micsoda perverzió ez?
– Khmm, khmm, csak a pontosítás miatt ugye, de hagyjuk. Aztán van itt ez a dolog, a vérrel, meg a zsírral.
– Tudom, tudom, ne is mondja. Ez az egész dolog, az írással, nagyon nincs rendben. Volt először, ugye, a tízparancsolat. A jó öreg Mózes lecipelte a hegyről, pedig kurva nehéz volt, aztán összetörte az aranyborjú lábánál, mehetett vissza a második készletért, pedig heresérve volt, meg a lumbágója is kiújult. Aztán meg, ezek az étkezési dolgok: ne főzd meg a gödölyét saját tejében! Ki az a svanc, akit ilyet tenne? Mózes – akinek a neve görög, pedig Görögország még nem is létezett – megtiltotta, hogy megegyük a vért, meg a zsírt. A vér rendben is volna, mert kurva gusztustalanul néz ki sülve, vagy véres hurkában, a zsír meg árt az epehólyagnak. De akkor miért adott a gojoknak szalonnát, disznóhúst, szaftos vesepecsenyét, meg médiumra sütött rostélyost, nekünk meg füstölt marhaszegyet, meg a PFSz-t? Oszt még ezt hívják ígéret földjének!
– Kérem, maradjunk a témánál! Felmerült a pedofília vádja is ön ellen!
– Még a filatéliát sem tudom, micsoda, nem hogy a pedofíliát!
– Na, akkor közelítsünk: a Súnem városából való Abiságról van szó!
– Ja, az a drága gyermek?
– Hány éves?
– 83.
– Nem maga, Abiság!
– Úgy 13 lehet?
– Nem tudja, mennyi?
– Honnan a fenéből tudnám? Még nem találták fel a születési anyakönyvi kivonatot! Különben is, ott van nekem vagy 15 feleség, gondolják, hogy pont egy ilyen gyereklányra marad még erőm?
– Az utolsó vádpont: homoszexualitás.
– Mijjafranc?
– Jonathán. Mert ugyebár, egy énekében arról írt, hogy – idézem – „bánkódom miattad, testvérem, Jonathán, kedves voltál nekem nagyon; csodálatosabb volt számomra szerelmed az asszonyok szerelménél.”
– Na kérem, ez aztán már, tényleg, igazán rosszindulatú belemagyarázás! Ezzel én csak azt akartam mondani: az ő irántam való szerelme felülmúlta az asszonyok szerelmét, nem azt, hogy élvezetesebb volt, ami azért egészen más! Ott vannak a feleségeim, Mikál, Abigél, Betshabé és a többiek, éjjel-nappal keféltem velük, ki a tajfel, az a nár, aki azt meri mondani ezek után, hogy buzi vagyok?
– Nos, a felhozott vádakat és a védekezést mérlegelve, meghozom az ítéletet: 200 ezüst a döntésem!
– Hát, őszintén szólva, és egy kicsit többre számítottam, de ha ennyi jár, akkor ennyi jár.
– Attól tartok, félreérti a helyzetet, nem kapja, fizeti!
– Pedig ez nekem jár! Ott van az Michelangelo Buonarroti, hát nem kiállított a világ csúfjára, csupasz arccal, csupasz seggel, amikor tudhatta volna, hogy nekünk, zsidóknak, a meztelenség micsoda szégyen! Na és a pöcsöm, hogy néz ki, azzal az undorító előbőrrel! Meg kicsi is, az én pöcsöm, amelyik 15 ágyast győzött! Na, már csak azért is jár nekem a kártérítés!
– Kíván fellebbezni?
– Naná! Ha kell, az úristenig is elmegyek!

Ille István