1990
Senkit ne tévesszen meg a cim. Nem valami hatalmas korszakalkotó esemény történt ekkor. Egy és más történt abban az évben, de azt máshol jegyzik.
Egy évvel vagyunk a rendszerváltás után. Még állnak a határok ugyan, de határozottan érezhető némi „enyhülés”. Minket, pontosabban kis családomat is érint a dolog, noha már hosszú évek óta nem élünk Magyarországon. Feleségem édesanyja él már csak ottan, akinek „hála”, vándorbatyut kanyarítottunk ismét a nyakunkba, hosszas pihenő után, és áttelepültünk ismét az öreg kontinensre. Nem gondoltuk akkor még komolyan, hogy hasonlóan mint 56-ban, az ideiglenesen Magyarországon állomásozó orosz csapatok sorsára jutunk, és leragadunk Ausztriában, egy alig másféléves gyerekkel. De ugye a család és az anyai szeretet, meg az unoka, az határokat képes ledönteni. A dolog úgy kezdődött, hogy anyósom bárkit, aki Budapesten járt nála és izraeli volt, jócskán ellátott mindenféle mesével, hogy feleségemben elültesse azt a bizonyos bogarat. Hiába akartam volna én küldeni neki repülőjegyet és pénzt, hogy azonnal hagyjon ott mindent és legyen itt amikor a „trónörökös” világrajön, hajthatatlan volt. Érv az mindég akadt. Vagy a betegsége, vagy a politika, de a kettő mindég találkozott.
Fotó: abduzeedo.com
– Nem tudok menni, nem birnám a hosszú repülőutat, illetve nem kaphatok útlevelet. Lényeg ami lényeg, mi keveredtünk vissza még akkor, amikor a falak stabilan álltak Berlinben és a vasfüggönyt sem akarták felvonni. Nagy nehezen kaptunk két hétre beutazási visumot, mivel karácsony volt és az akkor még fapados Ferihegyi reptéren nem volt transit szálloda sem. A két hétből egy hónap lett, és ha anyósomon múlt volna, ki sem engednek onnét minket. Pusztán a véletlennek köszönhetően maradtunk Ausztriában, mert sem én, sem feleségem, nem kivánt a szocialista paradicsomba visszamenni. De hiába táboroztunk le Bécsben, a lényegen nem sokat változtatott. Mi nem mehettünk be, ő meg nem jöhetett ki. Aztán eljött a rendszerváltás. Kis könnyebbség lett a dologból, de nem sok. Izraeli útlevéllel utazni a világban soha sem volt valami biztonságos. Na nem a terrorveszély miatt, mert ahhoz az ember hozzászokik menet közben. Csupán nem mindenhol egyszerű a beutazási engedély elintézése. Kilencvenben annyi könyebbséget kaptunk, hogy egy bizonyos összeg lefizetése után, félévre érvényes beutazási engedélyt kaphattunk. Nem volt megkötve az sem mennyit maradunk, vagy egy hónapban hányszor utazunk Budapestre. Elérkezett a nyár és szabadság. Sőt! Egy autót is sikerült beszereznem. Még is csak könnyebb autóval utazni gyerekkel Budapestre, mert akkor nem kell a vonat, vagy más menetrendjéhez alkalmazkodni. Akkor még sem én, sem feleségem nem sejtette, mire is vállalkozunk.
Kényelmes tempóban poroszkáltunk a határ felé. Vagy öt kilóméterre a határtól, váratlanul lekellett állni. Nem müszaki hiba miatt, pusztán csak azért mert autó autó hátán várakozott a bebocsájtásra, magyarán a határ átlépésére. Olyan másfélórás várakoszás és lépésben való haladás után elérkeztünk a sorompóhoz. Kapuk voltak felállítva a magyar határon, azokon keresztül lehetett bearaszolni, miután az illető túlesett az útlevél és vámvizsgálaton. Végre sorra kerültünk. A lehúzott ablakon keresztül kiadtam az okmányainkat, de előzőleg direkt oda lapoztam ahol az adatok vannak a fényképpel, tudván, itt minden nekünk forditva van. Balról jobbra lapoznak és nem fordítva. A poszt átvette a papirokat és árgus szemekkel merült el tanulmányozásában. Aztaán összecsapta és utasított, hogy álljak félre ne tartóztassam fel az amugy is lassú forgalmat. Főhettünk tovább az autóban mert kiszálni nem tudtunk, mivel a határőr elviharzott a papirjainkkal. Vagy jó húsz perc után jött vissza, kezeiben feltünően lobogtatva az izraeli útlevelet. Kissé elfogott a harctéri idegesség. Mi a fészkes fenének kell ország világnak látni, hogy egy hülye izraeli akar a családjával tovább utazni? Odajön az autóhoz, és utasít, szálljak ki.
– Bocsájson meg, de mire ez a felhajtás? Vagy két órája fövünk saját izzadságunkba pácolva. A gyerek szomjas, én is meg a nejem is. Wc-re szeretnék menni, és egyáltalán mi ez az emberhez méltatlan viselkedés?
– Maradjon csöndben, itt én kérdezhetek csak!
– Na ne? Én ehhez nem vagyok hozzászokva, sőt ugyvagyok értesülve, hogy itt valami „rendszerváltás” is volt. Ha megkérhetném, tegye már végre el azt a három papirt, amit olyan görcsösen markolászik a kezeiben, nem muszály mint már mondtam mindenkinek tudni azt, hogy mi az állampolgárságom. Nem mintha szégyelném, de tudja vannak olyanok sajnos akik kifejezetten az életünkre törnek, pedig mi aztán nem tettünk ellenük semmi rosszat.
Nem enyhült meg erre sem a poszt, kényszerített az autóm elhagyására. Vagy a meleg, vagy a hosszas hiába való ácsingózás miatt elszált a türelmem.
– Hallja ne játszadozzon itt tovább velünk. Hivja ide a felettesét, ne akarja, hogy én keresem meg.
Szó szót követett és egyre több szemlélője lett a kinos esetnek. Amit elakartam kerülni, azt sikerült mégnagyobbá tennem. Megjelent egy másik poszt, aki látva a dolgok ilyen állását beverte a stemplit és elvette a határátlépő papirokat.
– Elnézést, de nekünk még nincsen megfelelő kiképzésünk. Tetszik látni mennyien várakoznak. Majd most fognak minket elküldeni kiképzésre és továbbképzésre.
– Ezzel még nem is volna problámám, hogy semmi sem megy egyik pillanatról a másikra, de én csak azt kértem a kollégától, ne mutagassa ország világnak azt a nyomoronc utlevelet. Nem mint ha szégyelném, de biztonsági okok miatt.
Nem reagált rá. Végre szabaddá vált az út és folytathattam utunkat Budapest felé.
Pár hónappal később az egyik izraeli ujságban olvastam, hogy magyar határőr katonák érkeztek kiképzésre Izraelbve.
– Mi a fene! Ezentúl majd ha meglátják a passomat, azonnal szabad utat adnak? Csalódnom kellett. Mig megnem szüntették a határt Európa ezen szegletében, cirka egy jó tizperces „túlórázást” soha sem usztam meg.
Avi Ben Giora, a KMH vendégszerzője. Könyveit az E-Book Könyvház forgalmazza.
Author: KMH Vendégszerzők
11:42 de.
ez a ‘”CIKK” nem aktualis,leir egy egyszerû lâtogatâst,mintha valami érdekes kaland lett volna, azelött 20 évvel. Azonfelûl AVI UR FOLYTON CSAK DUGDOSNI
akarta izraeli utlevelét,tele volt és van kisbbségi érzelmekkel.
Azokban az idökben,ilyen szempontbol nagyobb volt a biztonsâg mint ma,a goy motorosokkal,nyilas gârdistâkal,jobbikos nâcikal.
11:46 de.
60 éVE HAGYTAM EL SZûLÖFÖLDEMET,nem tudom milyen ézés ma élni egy olyan orszâgban,ahol nem lehet tudni,a szomszédom,a fogorvosom,a pincér,vagy a munkatârsam nem e valami gyûlölködö antiszemita,gyilkosâgra képes nyilas,motoros goy,jobbikos gârdista ?
6:05 du.
Weisz úr, nem jó, higyje el. De azt azért hozzá kell tennem, hogy az „átlag” szomszéd nagyon rendes, segítőkész, max. közömbös…Semmikpppen nem ellenséges vagy gyűlölködő.
J
12:12 de.
Avi.
Valamikor a kilencvenes évek elején hivatalból jártam a világot. közép és délamerika, az arab országok, israel, ázsia, Európa, vissza észak-amerikába, ilyenek.
Kanadában már évek óta nem voltam, még szabadságon sem.
Első házasságomból származó csemetéim hazaköltöztek Magyarországra. (Pontosabban, oda küldtem őket egyetemre, és úgy döntöttek, ott akarnak élni, ott házasodtak, csináltak belőlem többszörös nagyapát.)
Lányom esküvője 93-ban esett meg, és én három nappal előtte értesültem róla. (nem volt egyszerű akkoriban üzeneteket továébbítani a közelkeleten.)
Bécsben a reptére kerek hét órát vártam arra, hogy a cég akinek dolgoztam visszaigazoljon..Mikor megtörtént, akkor az Osztrák biztoinságis aki a reptéren megosztotta velem a családi problémáit közölte,-haveri alapon, meg mint „kollégának”,- hogy egyetlen oka volt a feltartóztatásomnak, hogy európai szemmel túlságosan is sok ország látogatása szerepelt az útlevelemben, a látogatások visszaigazolása -Israelen kívül-minden ország részáéről megtörtént.
Terroristának gyanítottak.
Érdeklődtem, hogy minek az alapján. A válasz az volt, hogy Israelbe csak regisztráción keresztül lehet beutazni. Az én útlevelemben a pecsét ugyan benne volt, de regisztrálás nemtörtént, mivel – hogy úgy mondjam- nem hivatalos tárgyalásra mentem, így az útlevélvizsgálatnál már átvettek a nemzetbiztonságiak, ezért valahogy nem került bele a nevem a rendszerbe.
Gondom lett ettől Európa szinte valamennyi komolyabb repterén, Egyiptomban, Maroccoban.
Ezzel az egésszel mindössze annyit akartam mondani, hogy nem csak az israeli útlevél okozhat kínos perceket egy-egy határállomáson, hanem az is, ha valaki belép oda.
Értem én, hogy gyerekkel, feleséggel, „frontvonalról” érkezve mások a reakciók, de egy dolgot higyjél el nekem: mosolyogva, barátságos válasszal a legdurvább megnyilvánulásra is messzebbre jutsz, mint vitával, jogokra való hivatkozással.
Gondold végig: Sírni könnyebb, de a mosolygás mindíg méltóságot ad.
Ps. muszály, helyesen muszáj.
És ettől ne tekints ellenségnek, a szándék segítő..
12:42 de.
Mi történik itt már oda jutottunk, hogy valaki gondol egyet és ide rakja az egyéni nyavalygását azért mert 1990-ben csúnyán nézett rá a határőr ezt ide kell rakni mitől lesz ez közügy és általános hisz ez egy egyedi eset különben is Avi ezt már egy kommentben leírta
2:31 de.
Nagyon mérges vagyunk,hogy 2006 őszi zavargás utána 2007-óta felszerelnek a Magyar Gárdát,Jobbikot,szélsőségeseket,gol motorosokat és sem-sem engedjünk szaporodni !!!!!!!!!!!!!!!!!
1:46 de.
Tisztelt Weisz ur!
Maga pontosan az ellenkezőjét vette ki az irásomból mint amiről szó van. Pont az ellenkezője igaz annak amit maga megirt. Gondoljon csak bele. Annó a rendszerváltás évében cirka százezer uj magyar útlevelet adtak ki. Köztük sok olyan izraeli magyarnak mint én. Ha egy beszari jános vagyok és televegyok kisebbségi érzéssel szó nélkül megkaphattam volna a magyar utlevelet és utazhatok vele ugy Magyarotrszágra mint büszke hazatérő. az Antal kormánynak egy nagy hibája volt. Amolyan taárbácsis módszerekkel dolgoztak. De az összes kormány közül relativ ők voltak a legdemokratikusabbak. És abban sincsen igaza amit a szomszédokról ir. Higgyen el nekem valamit. Teljesen mindegy kinek mi a nacionálitétje a vallása a bőre szine. Kétféle ember van: vagy jó és normálisan gondolkodó, vagy rossz és velejéig romlott. Az álltalánosítás minden bajok okozója. Falusi! Osztom véleményedet és teljesen igazad van. Viszont sajnos a keleti blokkban ez nem mindég jött be. Mert pontosan azt várják el(vagy várták) hogy meghunnyászkodó legyél kérjél tőlük és ne követelj, hivatkozva bizonyos nemzetközi egyezményekre törvényekre. Sok helyen megfordultam, de soha nem kellett meghunnyászkodnom megjátszani a hálálkodó balekot aki örülhet hogy hazaengedik abba az országba ahol született. Az a bizonyos eset amit leirtál az osztrákéknál az sajnos itt a kétezres évekig bevett szokás volt. Tök mindegy hogy volt e az utleveledben izraeli beutazást visszaigazoló pecsét ha sok helyen voltál azonnal gyanus elemnek számítottál. Volt egy eset amikor egy volt japán kormány tagot nem engedtek felszálni egy gépre mert terroristának gondolták. Marha nagy botrány volt belőle mert a pasasnak volt diplomata utlevele is csak nem használta. Schüssel volt osztrék kancellár maga mondta azt, hogy az ausztriába beutazó izraeliek nagyrésze mosad ügynök és ezért nem árt az óvatosság. Ugyan akkor a VEGA az osztrák terrorelhárítás hatalmas pénzeket fizetett olyan izraelieknek akik hajlandók voltak az ő alkalmazásukba lépni. Voltak itt cifra ügyek amiről csak kevesen tudnak.