Hajrá Fradi!
Esti Kornélnak sok szép emléke, élménye [emlény] volt a focihoz kapcsolható. Aláírt labdák, képeslapok a külföldi túrákról, Nagy Béla dedikált könyvei, mezek, melegítők… Egy edzőcipő (igazi Adidas! Hű, mekkora császár volt benne Esti a hetvenes évek közepén), talpába forrasztópákával égetve a klub neve és a leltári szám, az elefántcsontból faragott futballista (ami most is ott áll a zongorán), és a kis játékrepülő, amit Esti édesapja hozott Manchesterből, amikor a Vásár Városok Kupájának elődöntőjében a United vendége volt a csapat [Esti édesapja mint szakosztályvezető].
Futballista a zongorán…
Sok megbecsült fotográfia is összegyűlt, de inkább az emlékképek:
Albert Császár fürdik a Népstadion öltözőjében – kopott kád fölé hajló zuhanyrózsa, vasszék, szódavizes üveg, szocialista realizmus –, egy PMSC elleni győztes meccs után (Szőke István bombája préselődött át Rapp Imre lábai között, kötény, 1:0 ide).
Ugyanaz az öltöző, Nyilasi Tibor csapkod mérgesen a történelmi (Esti számára történelmibb, mint a 8:3) összecsapás szünetében, egy ellene megítélt tizenegyes („A 43. percben Nyilasi buktatta a baloldalon már jóval a büntetőterületen belül járó Fazekast. Kuti azonnal a 11-es pontra mutatott.”) miatt bosszankodva. [Esti unokabátyja, mint edző – „… a Vépi fogja a Répát, mert a Répa fél a Vépitől…”]
Esti családi legendáriumának gyakran felidézett momentuma, ahogy Albert és Nyilasi labdarúgók, a hangjukban érzékelhető tisztelettel, szinte egyszerre köszöntötték a csapat hagyományos szilveszteri koccintásakor Esti apját: „De jó, hogy látom, Józsi bá’!” [Esti, mint szemtanú.]
A szép emlények között kitűntetett helyet foglal el a félfenéknyi betonszegély, az Üllői úti pálya lelátóján, közvetlenül Knézy Jenő kommentátorállása (jó szó) előtt; Komár Laci VIP-páholya, ahova nem szólt jegy, és ahonnan szinte minden hazai meccset együtt nézett az énekes, Zoli a fodrász és Esti.
Arra viszont Esti Kornél kevésbé lehet büszke, ahogy Simon Tibi ráüvöltött egy kapott gól után, a keresztúri iskola tornatermében, baráti focizgatás közben: „Legalább állj be a kapuba, bazmeg, ha már képtelen vagy egy egyeneset rúgni a labdába!” [Hiába, Esti nézni, nem játszani szerette a focit.]
A figyelmes – és a magyar labdarúgás történetében némileg jártas – olvasónak, mire idáig jutott, már feltűnhetett, hogy Esti labdarúgással kapcsolatos emlékei ugyanahhoz a csapathoz, a Ferencvárosi Torna Klubhoz kötődnek. Az előzmények után bátran kijelenthetjük: Esti vérbeli fradista volt [azzá vált édesapja nyomán]. Fradi-szurkolónak lenni életérzés, világnézet, vallás, identitás, értékrend – Erkölcs, Erő, Egyetértés!
De Esti képtelen volt lépést tartani a törzsfejlődéssel, lemaradt, gyengének mutatkozott, nem ismerte fel a Fradi-drukkerek közösségének társadalomformáló, történelmi szerepét.
Nem ostromolta felhevült hazafisággal a tévészékház büféjét [midőn a Forradalom Hajnalán, a B-közép feltámadott tengerén hajózó Auróra az üdítőitalos automatákat lőtte], nem hörögte-üvöltötte a Himnuszt, lángoló hazafisággal, a mérkőzések elején, nagyonnagymagyarországos (és lilagecik feliratú) lobogókat lengetve,
nem huhogott, gágogott, megyagőzösözött,
nem tüntetett utálkozva az idegenszívű klubtulajdonos ellen,
sőt, képtelen volt átszellemülten óbégatni: Gyurcsány, takarodj!
Talán, ha járt volna még focimeccsre, de Esti akkoriban már a stadionok környékére sem merészkedett; érezte, a Fradi-szurkolók többségi társadalmában már nincs helye. Filogenetikai bomlástermékké vált.
Még kétségbeesetten próbált együtt menetelni a Kemény Zöld Maggal (vagy Zöld Kemény Mag?), de minduntalan lépést tévesztett:
nem érzett euforikus boldogságot a stadionépítés hírére,
nem bőszítette fel a libezsibuzokomcsik egyetemfoglalása,
rémülten konstatálta, hogy nem érzi morális kötelességének a Fidesz-székházak védelmét (igaz, egyetlen embert sem ölt még, tehát ilyen erkölcsi magasságokba nem is merészkedhetett volna),
és képtelen kellő elkötelezettséggel támogatni a reformra szoruló felsőoktatás strukturális átalakítását célzó szurkolói törekvéseket.
Se erkölcs, se erő, se egyetértés!
Nem dobbant-dobban együtt a szíve Kubatov Gáborral, Kocsis Mátéval, sőt, az ősfradista (?) Tarlós Istvánnal sem…
Lényeg a lényeg [ha ezeket hallotta Esti Kornél, fütyölve a nyelvi jelenségeket tudományosan leíró szenvtelenség kötelmére, előrántotta 38-as Smith and Wessonját, és lelőtte az illetőt, mint egy kutyát. Olykor még meg is erőszakolta őket, de ezt ő maga is túlzásnak tartotta…]: Esti nem gondolhat magára fradistaként többé.
[Fogalma sincs, mitévő lenne, ha Kubatov Gábor azt üzenné…]
Éry Balázs
Author: Éry Balázs
1961 augusztus 29-én született Budapesten. Zenészként, zeneszerzőként, producerként száznál több popzenei- és dzsesszlemez elkészítésében vett részt, komponált filmzenét, dolgozott reklámzeneszerzőként, részt vett zenés színházi előadásokban.
2003-ban Artisjus díjat kapott. Zenekritikai, zeneszociológiai írásai jelentek meg a Médiakönyvben, a Zenészmagazinban, a Pesti Műsorban.
3:22 de.
Egy halvány kiegészítés. Rapp Imre akkor az ország egyik legjobb kapusa volt. Akkor még a verést is vállaltam az iskolában a Fradiért, mikor négy „Dózsás” megtámadott. Most csak csodálkozom, hogy valaha ezért a klubért dobogott a szívem. Igaz, már a magyar sport sem érdekel. Sportolóink lehet, hogy érmeket hoznak, de dicsőséget nem sokat. Pedig még álamelnőköt is adtak az országnak.
10:12 de.
Kedves Balázs!
Régi emlékem ama nevezetes 8:3-as meccs!
Az V.-ös szektorban (vagy VI.-osban) vegyesen, Dózsás, Fradista ültünk és nem volt balhé!
Felváltva, felállva örültünk a góloknak, ünnepeltük a góllövőt – még akkor is, ha az ellenfél rúgta!
Régi, nagyon régi szép emlék! (különösen a 8:3)
11:24 de.
Most egy világ omlott össze bennem..
Hogy lehet valaki Fradista?…
🙂
11:53 de.
Na igen. Akkor még valóban volt foci is meg sportszerüek voltak a nézők is. Nem volt sem kurva anyázás, nem dobáltak be a pályára, ami később lett és beordítás sem hogy kurva zsidó kitapossuk a beled. Hol van az már? Albertnek kocsmája van(ha még van) Novák volt már minden most a fene sem tudja mit csinál. Nem voltam Fradi drukker pont az ellenlábas a Dózsa drukkere voltam. A Stadiba csak közvetiteni jártam ki igazából a Megyeri uti pályára jártam „civilben” de többnyire onnét is közvetitettem. Akkor még veszélytelen dolog volt egy ilyen mecsre kimenni. Egyetlen egy alkalomra emlékszem amikor a Dózsa csapatát kiskapun akarták kivinni: valami BEK középdöntő volt nem emlékszem melyik angol csapat ellen. Szentmisinek kötényt kellett volna adni de az egész csapat csapnivalóan játszott hol ott Angliában vagy döntetlen volt vagy vezetést szereztünk. Akkor mondták a szurkolók, hogy jobb ha nem jönnek ki az öltőzőből mert elpáholják őket. De nem történt semmi sem csak az ujpaesti csapszékeknek volt extra bevételük mert már akkor is sirva vigadt a magyar. Igaz volt is mit mert hajszálon mult hogy a Dózsa nem nyert.
1:12 du.
Most, hogy feketén-fehéren kiderült, maradunk ócska kis kelet-európai ország, mert a komp a nép üdvrivalgása közben eloldotta kötelékeit a nyugati parton és visszament keletre egészen a Kaukázusig, tulajdonképpen nincs mit csodálkozni a fenti íráson. Az ember inkább csak keserűen nevet rajta, mást úgy sem tehet, látva, hogy csúszik le országa Európa aljára, a pöcegödörbe.
A focinácik hatalmi tényezővé váltak, és a mindenkori kormányfő kénytelen ezt figyelembe venni. Akár azért, mert hányingere van attól a nácibűztől, ami a Fradi (és már futballklubok) felől árad, akár azért, mert maga is focista, és időnként igénybe veszi a nácik szolgálatait egy kis erőszakos hatalomdöntögetésre, középületek gyújtogatására.
Nem tudom, hogy bárhol máshol Európában ilyen hihetetlenül primitív, ennyire kultúrállamhoz méltatlan viszonyok léteznek-e. Én csak azt tudom, hogy utoljára a talán Római Birodalomban fordult elő, hogy a politika számolni volt kénytelen azzal, mi történik a különböző kocsiverseny-csapatok szurkolóinak háza táján, mert azok képesek voltak lángba borítani a várost.
Baromira nem érdekel már az üzletté silányult élsport – a szervilis és csak a pénzre hajtó magyar különösen nem – és az a véleményem, hogy a Fradit meg az összes nácitenyésztő sportklubot hatalmi szóval fel kéne oszlatni, hőbörgő híveiket megismertetni szükség esetén a remek magyar börtönviszonyokkal, és a Fradi meccs után nem rendőrségi biztosítást nyújtani az elvonuláshoz és békés töréshez-zúzáshoz – szép kis dugót produkálva egy amúgy is zsúfolt városban, hanem aki nem viselkedik normálisan, azt három kommandós segítségével elgondolkodtatni a kulturált viselkedés szabályainak ismeretéről.
Ehelyett a focinácik milliárdos pénzeket kapnak szentélyeik felújítására/megépítésére.
Ezért (is) lettünk ócska, szar kis ország, méltó a kultúremberek megvetésére. De a magyaroknak ez tetszik, milyen tökös legény ez a Viktor, a mi nyelvünkön beszél – mondják.
2:47 du.
Avi ben Giora
2013 május 17
11:53 de.
Ha jól emlékezem, a Newcastle United volt az a csapat!
Már kettő nullára vezetett a Dózsa félidőben és kikaptak 3:3-re!
Kint voltam!
Nem véletlenül hozták el a kabala kecskéjüket!
Egyébként ezzel kapcsolatban van egy nagyon nagy sérelmem!
Mindenki Albertet favorizálta, – de hol volt ő Göröcs Titihez képest?
Méltatlanul elfeledték!
3:17 du.
Az előzőhöz: „természetesen” 3:2-re kapott ki!
3:34 du.
Ilyen, ha az ember öregszik!
A kecske az 1.FC Köln kabala-állata volt! 🙂
6:47 du.
Gere Gábor
2013 május 17
2:47 du.
ha belegondolsz…KI csinált sztárt Albertból? Ki adogatta a labdákat úgy, hogy csak befejezni kelljen?
naugye..
6:51 du.
Gere Gábor
2013 május 17
2:47 du.
Jólemléxel..
11:53 du.
buta vagy gere mint mindig , aranycipoje csak florinak volt .
1:33 de.
Gere Gábor
2013 május 17
2:47 du.
azt hittem, elszólás, hogy kikaptak 3:3-ra, de hát, hazai pályán, 2:0 után döntetlenre hozni a meccset, az tényleg vereség!
emlékszik még valaki a bekiabálásokra? max. annyi volt, hogy: szemüveget a bírónak, meg: puha vagy, jenő!
ez utóbbi dalnokinak szólt, aki nem éppen egy balettáncos kecsességével bírt, és akkor harsant fel, amikor az általa szerelt csatár bent maradt a pálya gyepén, és nem a futópályán landolt 🙂
4:04 de.
Dehogy feledték el: az az igazság volt egy időszak amikor a válogatot nagyrészit a Dózsa játékosai alkották. Ben, Göröcs, Dunai, Káposzta, Fazekas, Solymosi, Sóvári na meg Szentmisi.
Gábor igazad van. Newcastle volt. Bevolt osztva közvetiteni(kameremann)ott ácsingóztam a pálya szélén a kamera mögött. Amikor vezettünk nagy mellénnyel mindenki adta a bankot hogy hány korsó sört fizet. Azért a végin még is nagy forgalmat bonyolítottak le a krimcsnik. Már nem emlékszem a nevire ott volt Ujpesten ahol még ma is az Állami áll egy étteremnek titulált kocsma (ha nevire emlékeznek jó volna) telt háza volt egész éjfélig(oda vetődtünk be miután leszereltünk) Sajna ilyen már nem igen lesz. Pláne akik emlkékeznek arra, hogy valaha Dózsa nem forintos csapat volt ha nem valutás. Értsd: a játékosai jórészit már akkor dollárban mérték csak ugye a szocreálban nem engedtek senkit sem leszerződni nyugatra(ki maradt volna akkor ottan)
9:27 de.
balazska….1:0-ra vezet most a fradi az mtk ellen…irj egy cikket hogy ez antiszemitizmus,,,,ez a te szinvonalad
9:28 de.
68. percben vagyunk hatha kiegyenlit az mtk es akkor mar nem antiszemitizmus
2:54 de.
crazybruce crazybruce
2013 május 18 2013 május 18
9:27 de. 9:28 de.
Nagy ostoba vagy te!
Ebbe is „zsidózol” te tetű?
Térdelj elém és szerezz örömet! 🙂
12:44 du.
Ugye milyen kedvesen lehet itt „tetüzni”? Én is kaptam màr ilyenfélét,de ha mi egy „ràgcsàlorol irnànk”,természetesen antiszemitàk,nàcik stb.lennénk-valoszinüleg kitiltàssal-.
Igaz,a türelmet,bölcsességet,és az intelligenciàt csak Ti birtokoljàtok-olvasva a kommenteket-.
1:27 de.
Dénes ERÖS
2013 május 19
12:44 du.
Örülök, h megvilágosodtál! 🙂