Bevallottan enyhén demagóg csengésű a cikk címe. Mégis komoly és jogos kérdések merülnek fel akörül, hogy a legfrissebb adatok szerint 13,8 százalékon áll a munkanélküliségi ráta a fiatalok körében (az országos átlag az egész aktív felnőtt lakosságra vetítve 7,1%), miközben tavaly decemberben 340 ezerre nőtt a külföldi állampolgárságú munkavállalók száma Kanadában. Hat évvel ezelőtt ez a szám csupán 150 ezer volt. A Conference Board of Canada szerint három ok állhat e paradox helyzet mögött. Elsőként jegyzik, hogy létezik az a percepció, hogy külföldi munkavállalóknak kevesebbet fizethetnek a munkaadók. Másrészt lehet, hogy csupán arról van szó, hogy a munkaadók nem találják meg belföldön azt a bizonyos szaktudást, vagy gyakorlati hátteret, ami specifikus munkákhoz, vagy szektorokhoz szükséges lenne. Végül pedig az is lehetséges, hogy egyes  régiókban, illetve tartományokban ahol kevesebb az álláslehetőség (ilyenek például az atlanti tartományok) jobb a munkanélküli ellátás, segély, vagy biztosítás, ezért nem eléggé mobilisak a helyi munkanélküliek ahhoz, hogy más tartományba költözzenek, ahol viszont lenne igény szaktudásukra, vagy tapasztalatukra.

Fotó: Calgary Herald

„A kanadai fiatalság nehéz harcot vív annak érdekébe, hogy végre munkához jusson”–jegyzi Pedro Atunes, a Conference Board of Canada igazgatója. De a Board szerint a kanadaiak számára pozitív változást hozhat a szövetségi kormány által kezdeményezett törvénymódosítást, mely alaposan átírja a Temporary Foreign Workers (TFW – ideiglenes külföldi munkavállalók) programot. A változások közé tartozik egy olyan szabály, mely tilossá nyilvánítja a kanadai munkaadók számára azt, hogy kötelező kritériumként tüntessék fel az idegen nyelvtudást a legtöbb TFW-s pályázat, vagy álláshírdetés esetében. Persze itt is vannak kivételek, például ha a munkaadó be tudja bizonyítani azt, hogy az idegen nyelvtudás egy bona fide szükséglet ahhoz, hogy egy munkavállaló sikeresen elvégezhesse az adott feladatot.

De a nyelv és a munkavállalás körüli kérdések nem kizárólag a szövetségi kormány hatáskörébe tartoznak. Például a francia többségű Québec tartományban sokkal kisebb számban alkalmazhatnak helyi cégek külföldi dolgozókat, hiszen az ottani példanélkülien szigorú nyelvtörvények miatt a francia nyelven kívül általában tilos bármilyen nyelvismeretre, illetve idegen nyelv használatára kötelezni a (potenciális) munkavállalókat. Ezzel szemben British Columbiában óriási port vert fel az a hír, miszerint egy helyi bányászati vállalkozás 201 kínai dolgozót hozott be az országba úgy, hogy kötelezővé tette a mandarin nyelvet, és ezzel kizárta a legtöbb kanadai pályázót. Két szakszervezet bírósági úton támadta meg a cég döntését, de a bíró végül törvényesnek ítélte a cég eljárását.

Pamela Wong, a szövetségi Human Resources and Skills Development Canada (HRDC – Kanada humán erőforrás minisztériuma) szóvívője szerint ezentúl csak akkor követelhet egy vállalat idegen nyelvtudást ha konkrétan be tudja bizonyítani, hogy ez abszolút szükséges az adott feladatok elvégzéséhez. Wong szerint valószínű, hogy csak fordítással foglalkozó vállalatok, vagy esetleg külföldi látogatókra összpontosító utazási irodák kaphatnak kivételt.