A nadrágos ember
A nadrágos ember a pesti személyről szállt le, úgy este hat óra körül. Csak azért körül, mert Józsi bá’nak, aki épp arra szekerezett, nincsen órája, a pesti személyről meg nemigen szoktak leszállni errefelé, így csak annyi biztos, hogy a pesti személlyel, és hat óra körül volt, mert hát, a pesti személy az idő tájt szokott beszuszogni. Nadrágos embernek meg azért volt nadrágos, mert szép, hajtókás, élére vasalt nadrágot viselt, zakóját meg csak úgy, a karjára dobta. Errefelé a férfinép ilyesmit nem nagyon viselt. Na, nem nadrágot, hanem abból a vasalt fajtát. Cejg, kitérdelt kord, esetleg valami munkásnadrág, ilyesmi járta.
A nadrágos embernek volt egy hátizsákja, meg egy akkurátus vulkánfíber bőröndje, és tétován állongott az állomásfőnök kerekes kútja mellett. Józsi bá’ alapvetően rendes ember volt, hát meg is kérdezte, hogy tán a faluba-e? Mert éppen lehetett volna onnan elfele is, de hát este hatkor, az nem igen volt valószínű.
Illusztráció: mayhemandmuse.com
A nadrágos ember igen köszönte, ha bevinné, merthogy nemigen tudja még a járást. Józsi bá’, kiről tudjuk, hogy alapvetően rendes ember volt, helyet adott neki a bakon. Sokat nem beszélgettek, leginkább semmit se. Az öreg nem kérdezett, gondolta, majd elmondja a nadrágos ember, hogy mi járatban van, persze, csak, ha akarja. Az ilyenektől nem jó kérdezni. A végén még kiderül, hogy a banktól van, vagy a valamilyen hivatali ember, ne adj’ isten, hatóság, aztán kész a baj.
A nadrágos ember sem volt éppen szószátyár. Csak egyszer kérdezte az öreget, hogy hol lenne az a hely, ahonnan ilyen kései órán jó információkat tudna hozni. Hogy miről, azt nem mondta, így az öreg a Bagó Jani kocsmáját ajánlotta, mondván, ilyenkor mindenki ott van, aki számít. Aki meg nem, az meg a Serfőző Dodi csehójában rontja a levegőt, mert ez a kettő búfelejtő van a faluban, egyik az alvégen, másik a felvégen. Szokták így is mondani, hogy na, idesanyám, én most elmegyek lenek – vagy éppen, fater, ha keresnek, elmentem fönek.
A nadrágos ember szépen köszönte, invitálta is Józsi bá’t fizetségként valami nyakolajozásra, de az öreg kivételesen sietett, ellegyintette. Megígérte a sógornak, hogy ma még segít az újbor alá készíteni a hordókat, így nagy veszteség azért nem érte.
A nadrágos ember így hát egyedül nyitotta be a kocsmaajtót. Köszönt szép hangosan, kofferjét, hátizsákját a fal mellett álló padra dobta, magát meg a pulthoz támította. Fröccsöt kért, savanyút, arra állt rá a gigája. Közben kicsit nézgelődött, merre is, hogyan is folyik a szó, miféle népek élnek erre fele. Megakadt a szeme egy sűrű, vastag nyakú, domború homlokú fiatal férfin. Kicsit tovább nézte tán, mint kellett volna, mert a vastagnyakú rámordult: mit nézel, teee?!
De igazából mindegy is volt a válasz. Ha azt feleli, hogy semmit, már hörren is a szó: hát én semmi vagyok neked, teee?! Ha azt feleli, hogy nem is nézek, arra is kész a válasz: hát hazudok én, teee?! Mindegy, ebből bizony, így is, úgy is verekedés lesz. A jónép már félre is húzódott az útból, nagy rutinnal. Bagó Jani ugyan csitította, hogy: na, Bika, ne fújjál már annyira – Bika a ragadványneve volt, amúgy a keresztségben a jámbor Kozári Sándor nevet kapta, de verekedéskor mindig lesunyta a fejét, úgy öklelt ellenfele felé – de Sanyának aznap éppen verekedhetnékje volt. Reggel, etetéskor, a disznók felborították a vályút, délben megégette a száját a levessel, délután az Örzse se akart a kedvére tenni, pedig nagyon noszogatta a szénapajta felé, szóval, ez nem az ő napja volt. Gondolta, jön egy kicsit, lazít, erre itt van ez a nadrágos ember, és őt fixírozza. Azt ő meg nagyon nem szereti!
A nadrágos ember sejthetett valamit, avagy volt már némi kocsmai tapasztalata, mert ellépett a pulttól, hogy tere legyen, és csendesen visszakérdezett: keresed a bajt, fiam? Na, Bikának több se kellett, már lódult is előre, szokása szerint, leszegett fejjel. Jobb lett volna, ha nem teszi. A nadrágos ember ugyanis, az utolsó pillanatban, amikor már úgy tetszett, Sanya feje szétzúzza az arcát, elegáns mozdulattal oldalra lépett, pördült egyet, és a mellette elzúgó testen taszított egy kétkezest. Bika Sanya repült vagy két métert, hatalmasat koppant a falon, majd ülő helyzetbe csúszott, és igen bambán nézett maga elé. Ezzel aztán még vagy három percig nem is hagyott fel. Mikor szemei némiképp fókuszba álltak, szó nélkül kibotorkált az ajtón.
A nadrágos ember a pultnál kifizette a fröccsét, és a gazdát szólította: mester, mondja, hogy találok én a református parókiához? Bagó Jani szeme elkerekedett: te szentséges, jó szagú atya… – még idejében elharapta a szót. Csak nem az új tiszihez van szerencsénk? Lelkész vagyok, fiam, nem tisztelendő, de amúgy igen – mosolygott a nadrágos ember.
Ille István
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
1:07 du.
Ezt tetszett! Igen eredeti, jó írás!
1:09 du.
megtisztel. ettől még nem fog jobban kedvelni 🙂
2:04 du.
Nem azért írtam. Ez a véleményem.
Ille, mindent azért csinál, ki miért reagál?
2:07 du.
🙂
Bizony, néha megesik, hogy a kígyó elesik..
🙂
Határozottan teccik!!!
2:08 du.
nem. önjáró vagyok, nem igazán érdekel mások reakciója.
feltéve, ha hízelgő 😀
ha javasolhatom, ne kezdjen analízisembe. nem igazán elég hozzá a képessége 😀
2:13 du.
Húú ez nagyon tetszett! István nagyon otthon vagy a kisepikában!
2:23 du.
azt se tudtam, hogy ez az 🙂 én csak írok arról, ami az eszembe jut.
néha 15-20 perc alatt, néha bennem ül napokig is.
2:28 du.
parittyás, privát és off: olvasod a méljeidet? legalábbis azon a címen, amit llanfairtól kaptam?
2:30 du.
Ille István
2013 november 5
2:23 du.
Na látja, ez az ihllet, kedves Ille!
Ismerős, sokszor én is így vagyok vele….
2:34 du.
hanyagoljuk a smúzolást, figyelő. nem vagyunk azonos kategóriában. maga profi, és látja, mire ment vele?
én amatőr vagyok, és teszek az írás szabályaira.
2:42 du.
Ille István
2013 november 5
2:28 du.
🙂 )))
Épp ma tűnődtem, hogy megkérdezlek írtál e már mert nem láttam semmit de mindjárt átkattintok és megnézem!
2:47 du.
Ille István
2013 november 5
2:23 du.
Pedig bizony az! És ráadásul a kisepika klasszikus stilisztikai jegyeivel írsz! Tényleg nagyon tetszik!
2:58 du.
ja, akinek ennyi elérhetősége van…nekem csak 32 nevem volt 🙂
3:00 du.
basszus, utána kellene néznem, mi is az a kisepika.
lehet, hogy úgy járnék, mint az egyszeri hályogkovács, és többet még egy összetett mondatot se írnék le?
tudod mit? inkább maradok hályogkovács 🙂
3:08 du.
Ille István
2013 november 5
2:28 du.
Válasz elküldve! 🙂 Remélem át is megy mert ijesztő digitális jelek voltak a leveledben! 🙂 )))
7:41 du.
Kedves Ille Istvàn, ez tündéri !!!
Köszönettel !!
1:23 de.
Ha az ember ilyen sokoldalú az csak azért van mert nem aprózza el magát- Ne maradj hályogkovács , mert kicsit többre vagy hívatott. manapság ugyan kihalófélben van ez a szakma, de az olyan ezermester amilyen te vagy az nagyon kelendő. Főleg ha igy tud irni. Mindegy, hog minek nevezzük novella kisepika vagy beleduma. A lényeg a tartalmán van, meg az olvasottságán.
2:26 de.
Kedves István!
Köszönöm! Nagyon tetszett.
Az írás nyelvezete szép, olyan „ráérős”, békés. A végén pedig a csavar?!
Fergetegesen JÓ!
(( 🙂 ))
G R A T U L A !!!
5:01 de.
köszi, de, mint tudjuk, te elfogult vagy 🙂
tudod, egy borversenyen is automatikusan kiesik a legmagasabb és legalacsonyabb pont 🙂
5:56 de.
(( 🙂 )) Ha ezt nekem szántad, akkor NEM vagyok elfogult. Akkor „melik” borversenyen találkozzunk?!
Most vannak az újborok!
Eger és környéke? Sopron és környéke, netán Hajós? Nem, inkább Szekszárd a jó testes vörösborával?!
De csodás a Tihanyi Cabernet is.
Hja majd elfelejtettem :O Monoron is vannak ám pincesorok…
Csak úgy mondtam!
🙂
Megkóstolnánk kinek „melik teccik” vörös, fehér, édes, félédes, száraz, félszáraz?!
Nosza, akkor jöjjünk – Te, ketten, – én meg egyedül.
Rendben?
Ott aztán eldöntjük az alacsony, meg a magas pontok számát, történetét és sorsát.
Rendben? Azé’ mégis más koccintva megbeszélni az ilyen komoly gondot!
(( 🙂 ))
6:09 de.
Hja, sejtem kicsit magyarázatra szorul a „tudományom”.
Anyai nagyapámnak saját italboltja, vendéglője volt.
Ő akart belőlem borászt nevelni. Így már egészen pici koromban magyarázott a szőlőkről, borról, no meg arra is megtanított, hogyan ismerhető fel a „varázsolt” bor.
Arra is rányitotta a szemem, miként és miért jó ez, vagy az a fajta. De legfőképpen MIHEZ?
Nem titkolom, megleggyintett a tudománya. Még bele is ástam magamat.
Azután más pályát választottam.
Ez nem jelenti azt, hogy baráti körömben néha nem villantom meg felcsippantott tudományomat.
(( 🙂 ))
*
De, hogy az írásodnál maradjak. A régi, idősebb parasztembereknél még ma is felfedezhető a „nadrágos ember” ok nélküli tisztelete.
Azért írom, hogy ok nélküli, mert bizony sokszor egy saras csizmás, őszinte parasztember.
Az aki a szemembe néz és az igazat mondja, annak a szava többet ér, mint azoké, akik ott csárdásoznak az országunk házában. Nadrágosan, igaz. De mit sem értve a politikához.
Egyet viszont megtanultak, de bitangul.
A saját szalonnájukat sütögetni!
Keddenként van parlamenti közvetítés.
Most is „gyönyörködtem” az egymásra fújjozó, jó pénzért, jó havi illetményért fújjozó „nadrágosokban”. Istenemre mondom, kerestem a tüzet, ott az ülésterem közepén.
Mert, hogy ugye hol is sütögetik a pecsenyét?
Aztán a fejemhez kaptam.
Teszik ezt pofátlanul, de nem nyilvánosan.
A háttérben kérem szépen.
*
Ez a mellékvágány bocs’ – de a nadrághoz kívánkozott. Igaz, a történetben a nadrágos ember biztosan igaz, Istenfélő és becsületes. Bízom benne.
De ezt meg kellett írjam, hogy még mindig VAN becsülete a nadrágnak.
De sokszor igaztalanul.
6:55 de.
nem, ezt a „hódolóimnak” szántam, akik szerint te velem szemben igenis, elfogult, sőt, elvakult vagy 🙂
1:21 du.
Jaj-é?!
Most már értem a helyzetet!
Üzenem, a szemellenzőt már levettem, akkó’ amikó’ olvastam. Nosza, utána ragadtam billentyűt, hogy véleményezzem.
Hű, a nemjóját!
Akkó’ ők többet tudnak rólam, mint én saját magamról?
Hát hajde’ most mán’ figyuzni fogok, mit írok?! Mikor és mire!
Aszta’ :O