Bányászsors
Bányászsors
Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete…
Valahogy olyan rossz érzéssel indult a munkába. Nem tudta volna megmondani, miért, csak a gyomrában érezte, hogy ez a nap valahogy más. Bori, a felesége, kócosan, alvástól duzzadt szemmel tüsténkedett körülötte. Ilyenkor szerette a legjobban, az ágymeleg, párás bőrét, nyakának illatát, legszívesebben visszabújt volna mellé, az ágyba, de a sihta, az sihta. Rakta eléje a reggelit – jó vastagot, szalonna, kenyér, tojás, kell az erő odalent – citromos teát – azt készített termoszba is, külön, hiába adtak ellátmányba ásványvizet, csak más az. Tízórait csomagolt a patentzáras bádogdobozba, gumi kéderrel záródott, a szénpor ne járja.
Reggeli sihtába ment, ezt szerette a legjobban. Bár a hajnal még sötétbe burkolódzott, de csak jobb volt napfényre tenni le a munkát. Bori odabújt a nyaka tövébe – ezt csinálta mindig, amikor a föld alá készült, pedig a hosszú évek alatt megszokhatta volna, ahogy lement, úgy mindig fel is jött – de most valahogy úgy szorította, mintha soh’se akarná elengedni. No, kicsim, no – simogatta meg a fejét – mi lelt? Semmi, semmi – mondta, de inkább csak súgta Bori – csak hirtelen olyan rossz érzésem lett. Na, öregem, neki rossz érzése van, nekem rossz érzésem van, hát mi a fene van itt – morfondírozott – tán csak nem kellene beteget jelentenem? De mindjárt el is legyintette: így is kettővel kevesebben vannak a brigádban, a Hutter Tóni bácsi nyugdíjba ment, a Gantner Frici meg a vasárnapi meccsen kificamította a bokáját – a marhája, nem melegített be rendesen, gondolta, hogy a fél tubus Gerozán majd elég lesz helyette – a normát meg hozni kell. No meg, a pénz is kell, ki kellene cserélni az ablakokat, olyan hőszigeteltre, már le is tárgyalták, meglesz hozzá a támogatás is, aztán az őszön jön már a gyerek is, szóval, kell az a pénz.
A torony előtt fázósan toporogva köszöntötték egymást, hiába, ez a legrosszabb ilyenkor, idefent mínuszok, odalent meg kurva meleg, ezt, amíg él, nem fogja megszokni. Skultéti Jocó, a csapatvezető, igencsak morcosan nézett maga elé.
– Mi a baj, Jocó? – kérdezte.
– Baj, az nincs – reccsent a válasz. – Csak éppen a végkielégítés, azzal szarakodnak!
– Merthogy?
– Merthogy, merthogy! Te nem olvasol újságot? A nagyurak, odafent, a parlamentben, megszavazták, hogy megadóztatják a végkielégítéseket! Most mondd meg, nem szemétség? A fiúk meg, amikor a Lőrinc-aknán, meg az István-aknán felhagytak a műveléssel, azt a pénzt már rég elköltötték, most mi a francból fogják visszafizetni? Ezért gürcöltek, ezért rokkantak meg, most meg visszakövetelik tőlük a jussukat?
Erre nem volt mit mondani, csak hümmögött, hogy hát, hát, meg bizony, bizony. A kas nyikorogva szállt le velük a mélybe. Amíg Jocót hallgatta, el is feledkezett a gyomrában kuksoló rossz érzésről, de amikor kilépett a fővágatba, újból ott találta. Beült a lanovkába, mert a mai munka a frontfejtés előtti meddővágatba szólította, ahol jövesztést kellett csinálniuk, mert a próbák szerint akadt ott még szén a mezőben, bőven. Amikor elhaladtak egy tiltó kereszt előtt – nem volt ilyen, talán, ha kettő az egész fejtésben – arra gondolt, hogy eddig valahogy nem is vette észre. Csak most, ezzel a rossz érzéssel a gyomrában figyelt fel rá. Na, gyerünk, csináljuk, mert ebből nem élünk meg! Beindította a kaparót, hadd vigye a meddőt. Dolgozott, oda se figyelve, gépiesen.
Egyszerre valami messziről jövő, mély morranást, de inkább valami robbanást hallott. Először arra gondolt, sújtólég, egyből eszébe jutott a tiltó kereszt a keresztvágat előtt, no, most kampec, aztán megmozdult lába alatt a talaj, émelyítően hullámzott, le is verte a lábáról, majd iszonyú dübörgéssel, csikorgással úgy két szelvénynyire tőle beomlott a főte, maga alá temetve a kaparót. A világítás már az első pillanatban kihunyt, csak a kobakra szerelt fejlámpája világította meg a kavargó, lassan ülepedő port. Kábán, gondolkodásra képtelenül ült fel. A lámpa világa rémisztő képet tárt elé: fölötte a biztosító vasszelvény két bordája – ez úgy három méternyit fogott meg a leomló főtéből – utána semmi más, csak össze-vissza kőzethalom, mely alól kikandikált a harmadik szelvény összelapult maradványa.
Lassan felfogta, mi történt. Ez nem sújtólég volt, hiszen ott voltak a légajtók, különben is, a szellőzés mindig rendben volt, a bunker mellett a levegőt folyamatosan elemezték, ez a mező teljesen biztonságos volt, hát akkor mi a jóisten történhetett? Földrengés, csak az lehetett, semmi más – okoskodta ki. Na, akkor annyi. Maga elé idézte a keresztvágat hosszát, volt az vagy 30 méter, a fővágat meg vagy 500, na jó, lehet, hogy az nem omlott be, de akik a fronton dolgoztak, ami tőle úgy átlósan csak 50-60 méterre volt, ha itt így lejött a főte, ott milyen lehet! Hülye vagy, fiam – korholta magát – azokon jár az agyad, amikor te vagy itt a szarban? A te dugód, fiacskám, úgy 450-500 köbméter, jól összetömörült omlás. Ha odakint is ez a helyzet, teljesen reménytelen minden. Viszont egynek örülhetsz, fiam, hogy ilyen tágas sírkamrája biztos nincs a többieknek! Hallgatózott, de csak a vágatbiztosító időnkénti reccsenését, csikorgását, meg a helyezkedő omlás hangjait hallotta.
Máris úgy érezte, nem kap levegőt! Nyugalom, fiacskám, nyugalom! Ahogy nagyapád mondta: immer mit der Ruhe! Derék német csillés volt az öreg, amikor még vitlával, meg pincsivel dolgoztak. Apja már lőmesterként szállt le a föld alá, ő meg segédvájárságig vitte. De minek? – gondolta. Az a rossz érzése, reggel, na, arra kellett volna hallgatnia! Késő bánat, eb gondolat!
A szája kiszáradt. Kereste a termoszát – mert a vízosztó lanovka, persze, mint mindig, most is késett – ott hevert a kaparó mellett. Megrázta: csörgött. Naná. Hogy a francba bírta volna ki a földrengést?
Elővette zsebkendőjét, azon keresztül szűrt magának egy pohárnyit. Mohón felhajtotta. Úgy érezte, életében nem ízlett még így neki a citromos tea. Aztán szűrt magának még egyet. Mi a francnak spórolni vele, ha neked úgyis annyi? Szomjasan meghalni sokkal rosszabb. Aztán számolni kezdett: van úgy 45 köbméter levegőm. Ha nem mozgok sokat – miért is mozognék? tán csárdásozzak? – kitart egy darabig. Kitart hát. Csak nem elég ideig. Egyre melegebb van itt. Na persze, még ha lenne itt valahol légakna, az se sokat segítene. Próbálj meg aludni. Levette az ingét, a feje alá tette, és kinyújtózott. Gondolkodott, hogy lekapcsolja-e a fejlámpát, de aztán eszébe jutott, hogy mi van akkor, ha mégis elalszik, és sötétben ébred, hát tán még a szíve is megáll a rémülettől! Így aztán hagyta világítani. Nem akarta, de mély, kába, álomtalan álomba zuhant.
Nem tudta, mennyi ideig aludt, de, amikor felébredt, érezte, hogy fáj a feje, és olyan fojtó a levegő. Mélyeket lélegzett, de valahogy a szorító nyomás a mellkasán nem akart enyhülni. Na, ja – gondolta – lehet, hogy a levegő sok, de az oxigén kevés. És nem is lesz több. A fejlámpa fénye halványodott. Pedig annak ki kell bírnia az egész sihtát! Vagy már annyi idő telt volna el? Teljesen elveszítette időérzékét. A sihta fele telhetett le, amikor leszakadt ez az egész szakramentum. Most meg, a lámpa jelzi, hogy túl van a sihta végén, tehát úgy 6-7 órája lehet a földrengés után. Ha ennyi idő alatt semmi sem történt, már nem is fog. Még, ha tudják is, hogy ő itt rekedt, a fővájat elejéig se jutottak el.
Oxigénhiányos agya egyre fáradtabban dolgozott. Arra gondolt, hogy ezt az aknát is be akarták zárni. Na, most nem lesz gond: ami nyitva maradt, azt betömedékelik, a bejáratot lezárják, és annyi.
Kis híján elröhögte magát: na, basszátok meg, aki túlélte, annak a végkielégítését próbáljátok meg megadóztatni! Kapnátok is a pofátokra! Fáradtnak érezte magát, végtelenül fáradtnak. A bányászinduló jutott az eszébe: szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete… na, hát nekem a szerencse fel, az nem jött be…
Kihunyó tudatának utolsó gondolata még ez volt: Borikám, azt hiszem, elmarad az ablakok cseréje…de legalább a temetés nem fog pénzbe kerülni… ha megszületik a kicsi, és fiú lesz, vigyázz rá, ha észen leszel, a bánya közelébe se engeded!
Szerencse fel, szerencse le…
Szószedet:
sihta: 8 órás műszak (Schicht/német).
zsomp: ebbe gyűjtik össze a szivattyúk a vizet, innen továbbítják a felszínre.
bunker: föld alatti tároló,ide gyűjtik a kitermelt szenet, az alján van az adagoló, amin keresztül töltik a csilléket.
jövesztés: a meddő lemarása a szénmezőről.
lanovka: olyasmi, mint a sípályákon, szállítja az embereket, csak ez a föld alatt van, és síkban mozog.
vitla: csillék vontatására alkalmazott csörlő.
pincsi: fából készült csille.
kaparó: a szén szállítására szolgáló gép, olyan, mint a szállítószalag, csak fémből, rekeszekre osztva.
tömedékelés: a kitermelt szén helyére valamilyen anyagot kell rakni, minél kevésbé süllyedjen a felszín. Van száraz, salakkal, és vizes, homokkal/iszapolás/.
utca: a légvágatok között jobbra és balra nyitott fejtés, néhány utcát előre mennek, majd a másik oldalon folytatják, amíg az előzőt tömedékelik.
átszerelés: jobbról balra, majd vissza a fejtésekben, ilyenkor a kaparót és a légvezetékeket kell átszerelni.
légajtó: a sújtólég robbanás „kordában tartására” szolgáló, dupla ajtó fából, vaslemezzel erősítve, bizonyos távolságonként kötelező elhelyezni, és áthaladáskor zárni.
sújtólég: metán és oxigén keveréke, amely berobbanhat, a metán tartalom százalékától függően egyre hevesebb a robbanás, majd csökken az ereje, nagy koncentráció esetén „csak” elég!
szénpor robbanás: együtt jár a sújtóléggel, a levegőben levő finom szénpor robban fel, egy fajta láncreakció lép fel.
tiltó kereszt: kereszt alakban elhelyezett deszkák, ezzel jelzik, hogy nem szellőztetett, vagy bármi más okból tiltott egy terület .
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
2:11 du.
Megköszönöm, hogy eszedbe jutott, hogy december 4. Szent Borbála, a bányászok szentjének napja.
Kemény egy élet, de aki ebbe született, ezt tanulta, a föld mélyének a „szerelmese” volt. Beszéltem olyan csilléssel, aki percekig ecsetelte a szén csillogását, amikor egy-egy járatot megnyitnak. A szemek fehérjének villanását, amikor a szénportól nem ismerik fel egymást, csak hangjuk, mozgásuk alapján.
Ő mesélte el, amikor lemosták magukról a szénport, felöltözve a bánya kapuján kiléptek. Mindig felnézett az égre és megköszönte a saját és társai életét.
Köszönöm, hogy gondoltál ezekre a nehéz sorsú, tiszteletre méltó, nehéz fizikai munkát végzőkre. A bányászokra, akik közül sokan munkájukat elveszítették, talajtalanul lődörögnek a föld felszínén, mert nem dolgozhatnak lent a mélyben, becsületes fizetésért. Több bányát bezártak, embereket elküldtek, a valamikor bányász lakótelepek házai, lakásai tönkre mentek.
Nem ilyen sorsot érdemelnek.
A munkájukat, a hitüket kellene visszaadni. Az önbecsülésüket.
*
Köszönöm, hogy megírtad.
2:23 du.
kicsit elkéstem… őszintén szólva, nem tudtam, hogy van védőszentjük, pláne nem, hogy dec. 4-én, amikor már mindenki a mikulásra készül.
ÉN köszönöm, hogy tájékoztattál minket!
2:41 du.
Nem tudtad, de érezted, hogy meg kell írnod ezt a történetet.
Megható, érzelmes, ráadásul igaz lehetett bármikor. U.ez a sorsuk a gyöngyhalászoknak, a halászoknak. Nemcsak a megélhetésük, de a létük a tét, az életük.
Kegyetlen dolog, megfizethetetlen.
*
Ami a tájékoztatást illeti, jó az „öregasszony” a háznál, egy okkal több, hogy tartsatok meg. (( 🙂 ))
3:25 du.
nem kurmany propahantanak szanom es komolyan is irom a patas orbanek banyakat akarnak ujranyitni , tobb link is van pl az index.hu
4:56 du.
ille
fojtatom helyetted is!
-„szerencse le szerencse fel,ilyen a banyasz elete..”
fojt,;
nem kincs utan sovargok en!banyaszkislanyt ohajtok en!
banyaszkislanyt ohajt szivem!ki sziveben banyasz legyen!
refr,;
de hogy ha majd a fold gyomraban a vegorankat eljuk
isten kezeben eletunk ki megsegit ha kerjuk!
te banyaszlany ne sirdogalj banyasznak halni szep halal
egekbe szallani fel-fel szerencse fel!
4:58 du.
ezt meg apamtol tanultam el!
5:35 du.
Igen. Orbán bejelentette, hogy szénbányákat nyitnak újra. Szerintem csak kihasználják, hogy a munkanélküliség miatt éhbérért rabszolgaként hajtják majd a kiszolgáltatottakat, miközben a statisztika javul.
Elképesztő volt, hogy hiába lehetett tudni az elejétől, hogy tragédia várható, mégis folyamatosan sikerült a kíváncsiságot fenntartani, csak úgy ittam a sorokat egymás után.
István! Te ebben a témában is olyan járatos vagy, ami már közelíti Marcsi adottságait, hogy neki mindenhol van egy ismerőse, egy története, vagy pont tegnap csinálta pont azt, amit megírtál….
Igen. Nagyon impresszív, bennfentes és emiatt érdekesen hiteles a novella. Ami különösen tetszik, hogy a sok kis megemlített utalás révén legalább tízszerese az a film, ami végigpereg az olvasás hatására…. És ezt csodálom, hogy nem egy móraregény kerekedik belőle, hanem egy szűk novellába van feszesen fogva. Annak ellenére, hogy tudom, hogy nem, de az az érzésem végig, mintha egy regényt húztál volna feszesebbre és feszesebbre, amíg ennyire le nem tisztulva csak a legszükségesebb szavak maradnának meg.
Mondhatnám: Jókai HAIKU
1:36 de.
köszönet érte!
1:45 de.
véleményed megtisztelő! akad egy cimborám, akitől – lévén egykori tatabányai bányamérnök – kitudtam a szakkifejezéseket. a többit meg köréje raktam…
6:53 de.
Aktuális téma. Nagyon jól van megirva. Van egy csomó olyan bánya ahol még rengetg a szén, de bezárták, mondván nincs rá szükség mert a höerőművek már nem csak szénnel dolgoznak. Megjegyzem majd valamelyik csókos lecsap ra és jól megszedi magát. Pusztán idő kérdése. Ha nagy hideg lesz és kelendő lesz ujra a szén(már most is kelendő, csak ugye nem hajlandók odaadni ingyért a rászorulóknak) Valahol olvastam, hogy vannak országszerte amolyan vad bányászok akik az elhagyott bányákba lemerészkednek és kitermelnek szenet maguknak meg eladásra.
9:42 de.
igazan nincs miert!
az apamtol tanultam el,sok-sok ma mar elfeledett regi dallal egyutt!!
9:52 de.
Drága Barátaim!
Amit orbán „atyus” ígér, azt nem szabad elhinni. Még azt sem, amit kérdez.
*
Példaként említeném a devizások ügyét. Hosszú ideig sikerült hitegetni az embereket. Majd a figyesz megoldja, majd ők, a kormányon lévők, ők rendet teremtenek.
Mit kaptak a devizások?
Egy nagy fityiszt.
Behajtanák őket az árfolyamgátba, ami egy csapda.
((:( ))
*
A bányákat már előzőleg bezárták.
Sok bányász megöregedett, fizikailag leépült, reményét veszítette. A gyerekeik munka nélkül lődörögnek, kilátástalanul.
No, mondták a tanácsadói orbánnak, merre kell fordulni. Itt, ebben a bánya-dologban kell reményt kelteni. Így a bányászokat is megnyerjük, – gondolják 🙁 – aztán még nagyobb lesz az esélyük a választáskor. Erre, ebben speku lálnak.
*
A magyarokat többször betették a hintába, aki eszét használja, nem hisz. Már a szemének sem, mert amit leírnak, az is hazugság.
Így kell egy népet semmivé tenni.
Még mindig vezetünk az öngyilkossági statisztikában. Ez pedig nem dicsőség. Különösen a kormányon lévő politikusainknak nem.
Hitből és reményből nem lehet megélni. Kenyér is kell, az arra valót pedig munkával lehet megkeresni.
Már akkor, ha van rá lehetőség.
No most ezt lobogtatják, lebegtetik az emberek orra előtt.
Bízom abban, kevesen hiszik el az ígérgetéseiket.
11:41 de.
pécsett egy cég azt tervezi, hogy újra indítja az uránbányát. előzetes számítások szerint csekély 100 mrd lenne a költsége, de a valamikor több ezer embernek munkát adó bánya a korszerű technológiával csak kb. 600 embert foglalkoztatna.
a régiek közül, aki még él, legtöbbje járadékos, és csak reménykedik abban, hogy megéli az öregségi nyugdíjat.
az uránbánya zagytározója és meddőhányója meg úgy sugároz, mint csernobil. lefedésükre, mentesítésre eddig 34 mrd-ot költöttek.
11:42 de.
-es persze hogy a kozmunkasokbol lessz bennuk a legtobb,kozmunkaberert!!
miert is nem meglepobb??
1:03 du.
http://www.bama.hu/baranya/kek-hirek-bulvar/pofon-vagta-a-komloi-polgarmestert-otven-banyasz-kiserte-el-a-targya
nem elég az íráskészség több bányászati ismeretre is szükség volna a század elején zártak be a bányák hol vagyunk már a végkielégítéstől mostanában a rokkantsági járadék a téma
1:32 du.
kedves puchert jános, majd, ha bányászati szakértő leszek, megígérem, több bányászati ismereteket fogok egy fantáziatermékbe belepakolni.
ezt a lektürt még 2009-ben írtam, akkor még volt végkielégítés, és nem volt járadék.
csak szóljon, ha több tárgyszerűséget kíván. a következő írásom kőművesekről fog szólni. remélem, ahhoz is lesznek szakmai észrevételei.
mellesleg nem jártam brooklynban, zsidó se vagyok, mégis írtam egy lektürt két zsidó párbeszédéről.
még valami?
2:44 du.
asher
Édesapád talán bányász volt, büszke lehetsz rá ! Ritkaság
3:14 du.
Kedves Ille Istvàn, ismételnem kell magamat: nagyon tetszett,és köszönet ezért a szép iràsodért.
3:22 du.
István! Elragadó ez az írás! És most nem csak a megszokott szép nyelvezete miatt de a téma választás nagyon-nagyon közel áll a szívemhez. A bányászok munkáját az egyik, hanem a legtisztelendőbb, legbecsülendőbb fizikai munkának gondolom. A bányászok mindig minden korban a hétköznapok kétkezi hősei!
Egyetlen, tisztán technikai jellegű észrevétel, csak hogy okoskodjak! 🙂 45 köbméter azaz 45 ezer liter levegő az rengeteg. Nem raknám ide a száraz levezetést egy ember átlagos liter/percenkénti levegőfogyasztásáról meg a levegő oxigén tartalma parciális nyomásának változásairól a légcsere folyamán (tudod ez a szakmám) de a vége az, hogy ennyi levegővel, bőven alá kalibrálva, négy napot biztos életben maradna egy bányász. Szóval mikor elolvastam a novellát, a saját gondolatvilágomban nem lett ilyen szomorú vége, és a hypoxiátol meg széndioxid mérgezéstől ködös tudattal de érezte a napfényt az arcán ahogy azok a lehetetlent nem ismerő bányamentő srácok kivitték…:)
3:34 du.
lehet. csakhogy – ha már számolunk – ott van a lejött főte. azt nem köböltem ki. ahhoz képest egy 4,5x3x3-as (kb) tér nekem elég szűknek tűnik. ha meg most valaki azt mondja, hogy egy biztosítószelvény nem is olyan méretű, akkor írjon nektek novellát a gipsz jakab 🙂
3:39 du.
marcus aurelius
2013 december 7
2:44 du.
Talàn bövebben is kifejthetné, mi a jofrxxx-ra utal?
– a multkor Avira szolt:hogy mivé lesz a vilàg, ha Avi ir egy cikket a magyarsàgrol- most meg ezt irja…mi a problémàja??
–Olvassa inkàbb el Ille szép és tiszta novellàjàt,élvezze a leirt igaz-tiszta emberi érzéseket visszaado szép szavakat-értékelje a mondatszerkesztését – és ne folytassa történelmi példaképének sunyi politikàjàt. Magànak vér helyett vitriol folyik az ereiben?
–Ez itt az irodalmi rovat. Nem szeretjük, hogy szinhàzban ülve a mellettünk ülö szomszédunk a szotyolàzik, és a földre köpködi az üres maghàzakat.
3:43 du.
na, annamaria, ezennel te is beléptél az engem fényezők táborába 🙂 bár „rajongóim” a fényezést kétségtelenül közönségesebb kifejezéssel szokták kiváltani 😀
3:44 du.
Persze! Ez az okoskodásom kizárólag a levegő mennyiségre vonatkozott, egy ilyen szituban nyilván rengeteg más körülmény is közrejátszik.
3:49 du.
feladom. én nem tényfeltáró riportot írtam 🙁
3:59 du.
Na, úgy érzem ezt nem kellet volna írnom, mert csak fölös kötözködésnek vetted. 🙁 Akkó visszavonom! 🙂 ))))
5:11 du.
iiiiiigen!!
a szovjet era alatt kenyszerbol egy ural mogotti rezbanyaban,mas magyarajku zsidokkal egyutt!
5:19 du.
–most mit csinàljak, ha tetszik az iràsod?
Akasszam némàn fel magamat?
Màr màskor is irtam, hogy tetszik.
Most volt idöm irni, hàt megirtam.
– Pedig függönyt kellett volna ma mosnom,de majd hétfön kimosom.Megvàr.
Hidd el nekem:kisebb gondom is nagyobb annàl, hogy pont azon izgassam magamat kik-és mit fognak rolam gondolni.
1:16 de.
Bocs hogy megszólaltam de ma már hetven éve, hogy előszór leszálltam a bányába és tizenhét és ötvenöt év között némi kitérővel- 2 év katonaság, 12,5 év börtön- végig a föld alatt dolgoztam ezért is veszem észre a pontatlanságokat ha már a bányászokról írunk nem árt egy kissé tanulmányozni a bányászok életét, a bányász nap mint nap életveszélynek van kitéve ha ezt a nyomást nem bírná úgy nem lehet élni, hogy állandóan a leselkedő veszélyre gondolunk. Egyébként a legtöbb baleset emberi gondatlanságból keletkezik és a bányászoknak nem Borbálára kell gondolni aki majd megvédi őket hanem a munkavédelmi szabályokat kell betartani, egyébként én hozzám közelebb áll a szeptember első vasárnapja mint bányásznap mert akkor tudom azt, hogy konkrétan mire és kikre emlékezünk
1:49 de.
ahogy említettem, nem tényfeltáró riportot írtam, és nem is munkavédelmi oktató fejezetet. ami pedig a nyomást illeti, javaslom, olvassa el a tegnap megjelent népszabadság hétvégi mellékletét, ami „csak” az uránbányászokról szól. meg fog lepődni, milyen módját találták ki a lazításnak…amúgy borbálát, mint védőszentet a lengyel bányászok hozták magukkal, amikor – jó régen – sopron környékére települtek. brennbergbányán emléktábla őrzi történetüket. úgy vélem, a német – betelepült – bányászoknak saját védőszentjük van, csak éppen a nevét felejtettem el. a brennbergbányai bányásztörténeti múzeum sihtakönyve meglehetősen sok sváb nevet tartalmaz…
ha már egy kitalált történetről írunk hozzászólást, akkor nem árt egy kissé a fantáziánkra hagyatkozni.
10:06 de.
Szép, megrendítő írás.
2:36 du.
e-migrans!
nem szóltam a cikkhez,de látom így is foglalkoznak velem…
nocsak ennyire hiányzom?…..
Aztán én a velem vagy a környezetemben lévő valóban megtörtént
dolgokat szoktam megírni,(nem fantáziálok,persze annak is
van tanulsága ,lehet sikeres egy tehetséges,hiteles író tollából)végtelenül sajnálom…..,hogy egyesek csak a
fizetett hazugságokat képesek valósnak tekinteni,de nem tartom fontosnak és pláne szükségesnek,hogy ennek a fórumnak bármit is bizonygassak amiért nyitott szemmel járok és nemcsak nézek….hanem látok is!
Ennyi!
2:52 du.
Annamaria,
kedves! Puchert úr megjegyzését magamévá téve, teljes mellszélességgel elismerem Ille úr remek stilusát. Bár nekem Gárdonyi a kedvencem. Ami egyéb kifakadásaidat illeti, azok elég légből kapottak. Emlékeim szerint kb. 3 hete volt egy hasonló érzékeny időszakod, amikor fűnek-fának beolvastál. Jön a Karácsony, mindenkit vár a bevásárlás , a függönymosás, az unokák, meg egyebek. Ezek is szép dolgok.
Merry Xmas !
6:55 du.
Nagyon szívbemarkoló a novella, ám a szószedet mögötte néhány értelemzavaró hibát tartalmaz.
pl:
zsomp: ebbe gyűjtik össze a szivattyúk a vizet, innen továbbítják a felszínre.
helyesebben, ide csorognak össze a bányavizek, a szivattyúk innen továbbítják azokat a szállítóvezetékekbe.
jövesztés: a meddő lemarása a szénmezőről.
helyesebben az ásványkincs kitermelése az előfordulási helyéről (lehetőleg a legkevesebb meddővel)
kaparó: a szén szállítására szolgáló gép, olyan, mint a szállítószalag, csak fémből, rekeszekre osztva.
tömedékelés: a kitermelt szén helyére valamilyen anyagot kell rakni, minél kevésbé süllyedjen a felszín. Van száraz, salakkal, és vizes, homokkal/iszapolás/.
Az utca és az átszerelés fogalmát kihagynám mert annyira zavarosak s a novella megértéséhez nincs is szükség rájuk.
A légajtó pedig nem a sújtólég robbanás, hanem az üzemszerű légáramlás fenntartására “kordában tartására” különböző légnyomású bányaterek zsilipelésére szolgáló, dupla ajtó fából, vaslemezzel erősítve, bizonyos távolságonként kötelező elhelyezni, és áthaladáskor zárni.
Köszönöm, hogy Borbála nap kapcsán felidézte őseim és eredeti szakmám emlékeit.
Szakmánk szép szavával kívánok Jó szerencsét!
12:09 de.
mint említettem, nem szakszöveg. örülök, hogy kioktatott a bányászakmából. gondolom, ez volt a lényeg.
12:57 de.
marcus aurelius
2013 december 8
2:52 du.
–Miért nem vàlaszolsz inkàbb a kérdéseimre?
Emlékeid csalnak, nem tartom be a 3 hetes intervallumokat.
Ne izgasd magadat, a függönyöm is ki lesz mosva,vasalva is.Miért:Te màr kimostad a függönyeidet? Akkor elörébb vagy.
Na;most màr vàlaszolsz?
2:33 de.
Ille István
2013 december 9
12:09 de.
István, bocs de picit egóra vetted a szakmai észrevételeket ezért nem jól látod, egyáltalán nem a kioktatás volt a lényeg szerintem! A helyzet az, hogy a bányászatot gyakorlatilag teljesen leépítették, maga a szakma is egyre jobban feledésbe merül, érdemtelenül ritkán esik szó róla a közéletben, a médiában. És a bányászok, volt bányászok akik oly annyira büszkék a szakmájukra -lehetnek is a végtelenségig- szerintem óriás örömmel kapnak minden alkalmon ha beszélhetnek a szakmájuról, büszkélkedhetnek a fortélyaival. És ez akkor is így van ha mint szépirodalom merül fel. Te most azzal, hogy egy ilyen témájú novellát adtál közre nem csak egy újabb szép írást publikáltál de hatalmas pluszként alkalmat teremtettél arra, hogy szakmázgathassanak kicsit egy eltűnőben lévő hivatás utolsó mohikánjai. Az írásnak így nem csak szépirodalmi hanem szociológiai értéke is van, ezért egy-egy érkező szakmai észrevétel egyrészt semmit nem von le a szépirodalmi értékéből, viszont pozitív visszajelzés arról, hogy felkeltette a figyelmet. Hol itt a baj…? 🙂
2:54 de.
Mondjuk az is tény Puchert János uram kicsit őrmesteresen fogalmazta meg a véleményét pláne annak fényében, hogy ez egy novella és nem munkavédelmi kiskáté! 🙂
5:22 de.
igen, egóra vettem. én már csak ilyen érzékeny vagyok.
5:02 du.
Bányászsorsot élő emberként,illetve egy hasonló témájú könyv, a Szénporos élet írójaként,minden elismerésem a szerzőnek!
Jó szerencsét!
12:46 du.
A légajtóknak valóban a légosztályok elválasztásában, a levegő terelésében főszerepe van. Aztán a sújtólégrobbanás, vagy annak következményeként bekövetkező szénporrábánás továbbterjedésének megakadályozására is szolgál.
Köszönöm István, írásod kitűnő volt szerintem! 🙂
1:10 du.
köszönöm. de legközelebb óvatosabb leszek, és elolvasok minden műszaki könyvet a bányászatról. a franc se fog a fantáziájára hagyatkozni! de nem is lesz lektűr!
1:37 du.
Annamária:
Ez a Muki vagy Maku vagy ki csak egy cinikus ajja-náci.
Azért köpköd ide ilyen megjegyzéseket.
1:55 du.
Ez így volt jó ahogy megírtad, kitűnő írás csak gratulálni tudok.
2:04 du.
Tisztelt Szerző!
A műszaki dolgokat hagyjuk,én húsz évig voltam bányász,mégis belefutottam egy-két pontatlanságba! Viszont,elképesztő,mily hitelességgel adja át az otthonról induló,kedvesétől búcsúzó,a föld alá készülő bányász életét,ki ráadásul érzi a vesztét!Átéltem néhányszor,s bizony az ily veszélyre utaló érzések nem alaptalanok! A földalatti képek szintén valóságosak,mint ahogy a végóráját élő főhős küzdelme is!Tudom,hogy szakmailag segített valaki,ám a bányászember lelkülete,melyet csak a föld alá nap mint nap alászálló sorstársunk ismerhet,az honnan jött,honnan a képek?
2:14 du.
kedves magyar zsolt, csak úgy, belülről. azt hiszem, ezt nevezik beleérzésnek. volt egy befejező mondatom: szerencse fel, szerencse le. ha hiszi, ha nem, az egészet csak eléje raktam. igaz, megkérdeztem egy cimborát néhány szakszóról, de hát nem leszálló bányász volt a lelkem, csak felszíni gépész 🙂
néhány fakó fotó a brennbergbányai bányászmúzeumból, meg az általuk adott ihlet.
ennyi.
falusi parasztasszony se voltam, se drogos gyilkos, se tanító úr, se falura helyezett lelkész, mégis írtam róluk. csak úgy, beleérzésből.
köszönöm a dicséretet, ez esett a legjobban: megértette az érzéseimet.
2:22 du.
Én hiszem István,mert ön egy ÍRÓ,kit megértenek az olvasói!
Köszönöm válaszát!
Jó Szerencsét!
2:23 du.
glück auf!
2:43 du.
Geyza
2013 december 10
1:37 du.
Geyza:igen,ugy néz ki, sajnos…és köszönöm.
S=/
(làsd:http://hu.wikipedia.org/wiki/Hangulatjel)
2:57 du.
Annamaria:
🙂 A felhasználó mosolyog
.-) A felhasználó félszemű és mosolyog
😉 A felhasználó kacsint
,-) A felhasználó félszemű és kacsint
2:58 du.
Ez pedig a jó öreg Géjjza
:o[
3:00 du.
Fenébe..nem sikerült hehehe .. a jeleimre ilyen sárgafejek jöttek .. hát kár.
4:58 du.
na neeeeeee maaaaar!!
egy „neubauer”!!honnet vagy?
12:28 du.
Aki bányász volt, annak a Bányászsors sorai sokat jelentenek. Kicsit bővebb tartalommal, egy bányász életének talán legnehezebb pár napját eleveníti fel meg egy másik könyv, amely SZÉNPOROS ÉLET címmel jelent meg, s az írója: Magyar Zsolt barátom.
Jó szerencsét!