Átlagnéni és a temetkezési segélyek megszüntetése
A szociális törvényről szóló törvényjavaslatot feltehetően 2014 elején elfogadják. Ezzel – többek között – megszüntetik a temetkezési segélyeket is.
Ül Átlagnéni az ágy lábánál a széken, törölgeti a szemeit. Nézi az ő emberét, aki immár végképp elcsendesedve fekszik a franciaágyon. Már sírni sem tud igazán, számított rá, hogy mégis itt hagyja őt az ember. Két éve kezdődtek a bajok, és hiába jártak orvostól orvosig. Pedig az ember minden utasítást betartott, minden orvosságot beszedett. Ilyen volt, ilyen szavatartó, megbízható mindig. Ezt érezte meg benne azon a 61 évvel ezelőtti gyári bálon is. Nőnap volt, Mikulás? Már nem emlékszik, csak arra, hogy jó, tiszta szaga volt, amikor felkérte táncolni, és megforgatta erős karjaiban. Anyjáéknak is mindjárt megtetszett, amikor komolyra fordult a dolog, és hazavitte bemutatni. Egy megyéből valók voltak, akár földinek is lehetett mondani kis jóindulattal.
Illusztráció: Nel’s Everyday Painting
Szerették a gyárában is, megbecsülték a munkáját, szép aranygyűrűt kapott, amikor nyugdíjba jött – akkor még létezett a gyár és volt munka is, munkatársak is. Olyan is megesett, hogy sürgős munkára behívták, és ment mindig szívesen. Meg persze jól jött az a kis pluszpénz.
Tényleg, a pénz! A temetésre gyűjtögetett pénz utolsó tízezreseit fél éve adta oda a menyének. Két gyereket nevel, egyedül.
Ezen megint sírdogál egy sort. Merthogy egyedül. Hogy az ő drága, szép és rendes fia – szakasztott az apja! – éppen hat éve hagyta itt őket, és ő is örökre. Megszakadt egy ér a szívében – mondták az orvosok. Pedig jó gyerek volt, nem volt italos, dolgozott szakadásig, hogy meglegyen a családnak otthon, a gyerekeknek iskola. Próbálta ő visszafogni, de hát olyan volt, mint az apja: a családnak mindent. Büszke volt rá, hogy a két kislány úgy jár, mint valami hercegnő. Meg a nagyobb lakás is kellett, ezért vállalt még egy műszakot egy másik helyen, ahol ugyan zsebbe adták a pénzt, de sose tagadták le. Mert miket hallani manapság, hogy hitegetik a munkásembert, hogy most nincs, de majd a jövő héten. Aztán dolgozik ingyen.
Nézegeti a csöndesen fekvő testet, az ujján az aranygyűrűt. Úgy tervezte, hogy majd rajta hagyja – amikor erről beszélgettek, jól kinevette őt az ember: Aztán minek, odaát már mindenki egyforma! Nem szólt akkor, de úgy gondolta: ha úgy fordul, ő bizony nem hagyja, hogy csak úgy, csupaszon álljon az Úr elé! Lássák odafönt is, hogy az ő embere valaki volt itt a Földön, megbecsülték. Egyikük sem volt nagy templomjáró, bár ő elmormolt néha egy gyerekkorából megmaradt imát. Az ember az éjféli misére még csak-csak elkísérte, de a húsvéti körmeneten már nem volt hajlandó mellé állni. „Asszonynak való az a sok sopánkodás!” – mondta, és inkább vállalta, hogy előkészíti a sonkát, tojást, mindent, ami való a böjt utáni vacsorához.
A gyereket is megkeresztelték. Persze, még a gyárból is eljöttek jópáran a lakomára. Nagy ünnep volt – sokáig vártak rá. Eleinte még örültek is, hogy nem jött mindjárt az igen után a gyerek: albérletben laktak, egy nyárikonyhát béreltek a gyár közelében. De egyik év telt a másik után, és sehol semmi. Már húzták is őket a haverok, meg bólogatott a szakszervezetis is: mindjárt hamarabb kapnátok lakást, ha egy-két gyerek már itt futkorászna! Aztán mégis került lakás, valaki visszautasította ezt a kis másfélszobást. Pedig maga a mennyország! Mindig meleg, meg fürdőszoba! Nem kell lavórban kínlódni a mosdással! Meg külön szoba az ágynak! Igaz, csak akkora, hogy egy szék se fér mellé, de milyen jó volt, hogy nem kellett reggel behányni azon melegen az ágyneműt, hogy valami rend legyen a szobában!
Úgy látszik, Lacika csak erre várt – mert ahogy megkapták a kiutalást, mindjárt „úgy maradt”. Pedig már azon gondolkodtak, hogy mégis orvoshoz kéne menni, állítólag van olyan, hogy egészséges emberek, és mégsem lesz gyerekük. De hát nem volt semmi baj – hacsak az nem, hogy a kiutaláskor még alig a falai álltak a reménybeli otthonnak: mire beköltözhettek, akkora volt már a hasa, hogy még a cipekedésben sem tudott segíteni. Csak ült a szoba közepén a kisszéken – azon, amin most is -, az volt az egyetlen saját bútoruk, még a nagyapja csinálta neki gyerekkorában. Még szerencse, hogy a konyhabútor ott volt, az előszobában meg a gardróbszekrény – elfért benne mindenük, csak az ember könyveinek meg szerszámainak kellett külön polc, de azt akkurátusan megcsinálta. A haveroktól kaptak ágyat, meg asztalfélét is – a következő években aztán bebútoroztak rendesen, meg lett tévé – akkor cserélték színesre, mielőtt nyugdíjba mentek.
Szép évek voltak – mosolyodik el picit biccentve az ágyon fekvő felé. Semmi rohanás műszakba, meg kapkodva főzés. Ő akkor tanult meg igazán, komolyan főzni. Még házitésztát is gyúrt – azt úgy szerette az ember. Lacika is családos volt már, a nejéhez költözött. Ők még kirándulni is eljártak, hol csapatostul, hol csak kettesben. Akkor kezdték gyűjteni a pénzt is, hogy majd, a temetésre.
Csakhogy arra gondoltak, hogy majd a sajátjukra. De az első összeg elment az ő búcsúztatására. A feleségének ottmaradt a két gyerek, a nagy lakás, az adósággal – hogyan tudta volna még ezt is állni? Be kellett szállniuk az adósságba is: csak nem nézhetik, hogy utcára tegyék az unokáikat? Persze az anyósék is besegítettek, de hát ők is csak munkásemberek voltak, nekik sem állt kazallal otthon a pénz. Az igazat megvallva az utóbbi években tulajdonképpen alig egyikük nyugdíjából éltek: mi kell már nekik? A számlák legyenek kifizetve, meg legyen egy kis meleg étel. Ráadásul a menyét is elbocsátották: majd egy évig rohangászott munka után, pedig dolgos, jó asszony, csak hát bezárták az irodát, mindenkit szélnek eresztettek.
– Látod öregem, milyen szép életünk is volt nekünk! – sóhajtja. Ezek meg szegények sose tudják, mire ébrednek. Látod, még szerencse, hogy hazahoztalak abból a kórházból. Mégis más itthonról indulni ilyen hosszú útra.
Nehézkesen felállt a székről, lavórt készített, mosdószivacsot, fehérneműt: Megmosakszunk, amíg még annyira el nem hidegülsz, hogy ne tudjam rád adni a ruhát – motyogott, amíg forgatta a testet. Nem volt nehéz, a felénél is kevesebbre fogyott az ember az utolsó két évben.
Amikor a mellén keresztbe tette a két kezét, ahogy illik, egy pillanatig gondolkodott, de aztán határozott mozdulattal lehúzta a gyűrűt a merev ujjakról: Igazad van öregem, rólad gyűrű nélkül is tudja a Fennvaló, hogy mit érsz.
Ezzel mintha eszébe is jutott volna, hogy akkor most hogyan lesz? Hogyan lesz a temetés? A torra már gondolni sem akart: különben is megfogyatkoztak a barátok, annak a néhány embernek, akivel búcsúztathat, még a kamraszekrényből is előteremthet egy becsületes ebédre valót. Csak hát a sírhely, a koporsó, a szemfedő, meg a sok mindenféle! A fia temetéséből emlékezett rá, hogy még a kandeláberek meggyújtását is külön számlázták. A félmillióból még sírkőre se futotta. Most sajnálta igazán, hogy annak idején hagyta magát lebeszélni arról, hogy közös sírhelyet vegyenek.
Ebből a gyűrűből legfeljebb a papot tudom kifizetni – forgatta a kezében a pár grammnyi aranyat.
Másnap aztán nagy szégyenkezve bement a tanácshoz – ő már csak így hívta, ahogy megszokta. Nem mondhatja, hogy a nő vele szemben nem volt udvarias, sőt, kedves is, hiszen mindjárt részvétet nyilvánított. Nagy körülményesen elmondta, hogy mit is kérne, hogy úgy hallotta, hogy ilyenkor adnak valamilyen segélyfélét. És hogy ő még soha nem kért semmit, és nagyon szépen köszöni, hogy már vagy öt éve, ősszel, meg karácsonykor mindig adnak valamit jutányosan: almát, krumplit, karácsonyfát. És nagyon szépen köszöni, de most az a helyzet, hogy ilyen helyzetbe került, és hogy most akkor tudnának-e segíteni? Nem gondol ő nagy luxusra, meg megvan még az ember e havi nyugdíja – majd most legfeljebb nem adja oda a menyének, most éppen van munkája, dolgozik. Meg ott van az övé is, de az kevés.
A nő csak mosolygott: Semmi baj mama, eltemetjük mi az urát, egy fillért sem kell fizetnie!
Már éppen hálálkodni akart volna, amikor a hölgy még hozzátette: de van még pár feltétel.
Mi lenne az – kérdezte rémülten.
– Hát először is meg kell mosdatni, fel kell öltöztetni a hal… elhunytat.
– Az már megvan kérem szépen, azért is hoztam haza a kórházból, nem engedném, hogy idegenek rángassák szegényt. Nagyon jó ember volt…
– Ha az megvan, akkor ki kell ásniuk a sírt…
– A sírt? Kinek? Nekem?
– Segíthetnek a rokonok is, a gyerekek…
Akkor már sírt: Nincs gyerek, a testvérem 86 éves, vidéken él, egy gyereke van, annak meg szegénynek levágta a vonat a lábát, már húsz éve…
A nő zavarba jött, igyekezett még kedvesebben sorolni a föltételeket: És maguknak kell a sírhoz vinniük a koporsót is, de csak gyalog vihetik. A sírhely a csepeli temetőben lesz…
– Csepelen? Hogy megyek a sírhoz Békásmegyerről? És hogy vigyük a halottat, végig a városon, gyalog? – és már a fájdalmáról is megfeledkezve kiabált: Még szerencse, hogy nem kell neki villamosjegy, mert elmúlt 65 éves…!
Úgy rontott ki az irodából, hogy még az ajtót sem vágta be maga után, így még hallotta, hogy az ügyintéző mentegetőzik: ne tessék haragudni, nem én találtam ki…, csak a hűtőházból kell gyalog…
Hazaérve lerogyott a kisszékre, az ágy lábához. Hát most mond öregem, ki az a megveszekedett marha, aki ilyeneket kitalál? És még mondott cifrábbakat is, olyasmiket, amik évtizedekkel ezelőtt szaladtak ki a száján, amikor egy különösen ostoba pártakárki akarta neki megmagyarázni, hogy hogyan lehetne gyorsabban szaladgálni a szövőgépek között…
Rátesi Margit
Author: KMH Vendégszerzők
1:54 du.
Nincs mit ehhez hozzátenni. Csak annyit, hogy az Isten verje meg mindkét kezével azokat a lelketlen gazembereket, akik kitalálták a szociális temetésnek csúfolt emberalázást.
Mert bőven lenne ennek a társadalomnak pénze, hogy eltemesse a halottait akkor is, ha szegények, és betevőre sem jut pénz, nemhogy szemfedőre. Csak kevesebb stadiont kéne építeni, kevesebb pénzt kéne áldozni a Vezér hobbijára – egy stadion árából kitellene bőven a temetés a fél országnak.
De azt mondja meg nekem valaki, hogy merik ezek magukat kereszténynek tartani?
2:05 du.
a rezsibajnok baromarcú csepeli polgi sikeresen kivívta kerületének a kódisparcella megnevezést, ahová egész budapestről zarándokolhatnak a megalázott nincstelenek sírt ásni, hozzátartozót mosdatni, öltöztetni, majd elhantolni, a 2/3 – vagyis a fidesz – végtelen szociális érzékenységének legnagyobb dicsőségére 🙁
a koporsóhoz való deszkát egyenlőre még nem nekik kell vinni.
egyenlőre.
2:42 du.
Undorító ez az egész! Nem akarnék bántani, eltávozottat pedig végképpen nem. De „Öcsit” a legjobb kórházban ápolgatták, pedig biztosan volt pénz a fiókban. Mégis állami kórházban. Nem sajnálom, meghalt. De aztán ez a nagy cécó, meg az, hogy hová is temették el?!
Nem bántom, meghalt.
De végülis egészsége, ereje teljében külföldre távozott, amikor megöregedett a szíve és az egészsége is hazahúzta.
Itt pedig volt a parádé körülötte.
Nem irigykedem, nem sajnálom, béke poraira. Jó sportember volt.
De azért mégis, ilyenkor lázadozom, kicsit is, meg nagyon is, arra telt? No meg a stadionokra? Sok falusi iskolában pedig még tornaterem sincs, uszodákról már ne is regéljek!
Valamit nagyon „elszabtak”, mint ahogyan drága Hofink mondaná. Érdekes módon Hofi szavai még most is, félek, hogy a jövőben is igazak lesznek.
Sajnálom és szégyenkezem, hogy ilyen országban kell élni.
Csak úgy mondom, ha elhamvaszthatná az özvegy a férjét, olcsóbb lenne. S, ha haza is vinné, akkor még olcsóbb. Erre sokan nem gondolnak, idegenkednek ettől.
Megértem.
*
De valami mentsvárnak kellene lennie!
Kellene, de nincs.
(( 🙁 ))
2:45 du.
Kedves Rátesi Margit!
Az írásod szívbemarkoló, szomorú, az a legfájóbb, hogy sok ilyen rászorult emberen nem tudunk segíteni.
Mi, a „köznép”, a magyar állampolgárok, akik MÉG élünk, de ki tudja, hogyan izzadja ki a család a temetésünket, vagy megyünk a szegények parcellájába?!
Hogy a fészkes fene vinné el ezt az egész orbanizmust! De minél előbb.
Többek között az ilyen törvényeik miatt.
2:51 du.
Kedves Rátesi Margit!
Az előbb elszállt. Nagyon szépen, hitelesen írtad meg orbanizmusunk legújabb szörnyűségét.
Dühös vagyok, elkeseredett és szégyenkezem, hogy nem tudunk segíteni mi, akik nyugdíjból, vagy minimál bérből élünk.
Így kell egy emberélet végére pontot tenni?!
Szégyen, de nem nekünk.
Hidd el nekem, orbánnak, no meg akik ezt a méltatlanságot megszavazták, lesznek gondjai a Teremtő előtt. Ha ugyan oda jutnak?!
Nagyon is elképzelhető, hogy másmerre fut majd az útjuk. Ott legalább jó melegben lesznek, no és egyben, ott aztán szavazhatak a forró üstökben fővőkre.
*
Hiszek egy Istenben, hiszem, hogy mindenki megfizeti azt, amit vétkezett. S, ez így van jól.
De aki nem vétkezett?
Azok miért jutnak ilyen méltatlan, igazságtalan helyzetbe?!
Elképesztő!
2:56 du.
Le a kalapot, Rátesi Margit előtt, szép és szomorú írás, bár ne ilyen témákat kellene elismeréssel jutalmaznunk.
3:16 du.
Kedves Margit, nagyonpontos látlelet..
3:17 du.
Drága GB..Legyen akkor itt a másik véglet is: Utcára kerülhet Faludy hagyatéka…
Nos, ez a szégyen, nem a nyolc-egy…
4:25 du.
Kedves G.B!
Tényleg szép és szomorú cikk!
Változtatni kellene a temetkezés költségein is,ami egyenesen
pofátlan a cégek részéről.
Sajnos én a napokban (múlt héten!)hozattam át az Anyukám
a köztemetőből egy közeli templomba,mert a hosszabbítás
költsége irreálisan magas lett volna,itt viszont szerencsére
adventi kedvezménnyel(50 %-os!)lehetett most újratemetni!.
Persze nekem mint nyugdíjasnak,így is sokba került és elvitte a tartalékom….de legalább közel van és ha idősebb leszek, akkor is tudom látogatni.
Egyébként sajnos a gyerekemre én sem számíthatok,mert
többször volt munkanélküli,ha meg dolgozik azt feléli.
Egyébként nem akarok vitatkozni,csak megjegyzem,hogy
Horn Gyulát hosszú évekig (az adófizetők pénzéből tartották mesterséges kómában és ápolták)majd el is temették nagy állami ünnepség keretében.Nyugodjon békében,de ugye ő sem volt szegény?!
Meg az üldözött Kertész Imre is hazajött gyógyíttatni magát……(nem kívánok neki semmi rosszat,de Nobel díjas
íróként ugye ő sem szorul rá?….)
Na legyünk azért tárgyilagosak és bizony relatív,hogy egyeseknek ki a fontos és tiszteletre méltó ember.
Az közös bennük,hogy mind híresek….
Ami a köztemetés új formáját illeti,hát tényleg megalázó,
többen hozzászóltak más fórumon ez ügyben és remélhetőleg
(szó volt róla)változtatni is fognak rajta.
4:56 du.
Kedves Falusi! Ne keresd a szégyent,mert a sok szégyen mellett a 8:1-ből a történészek valami dicsőséget is tudnak majd feltálalni.Az :1-et.
11:53 du.
Sajnos, nem tudom, melyik ország az ahol az állam segítségével temetnek! Kanadában biztos nem.
Egyszóval, nem értem, hogy miért is hiányolják a magyar segítséget a temetére. Gondolom, az eőbbi kormányok alatt sem volt állami segítség.
Valóban az elégetése a halottnak a legolcsobb módja a temetésnek, és az urnát hazaviheti az illető ha akarja,
vagy eltemetheti a kertjében.
Különben, Észak Amerikában igen drága a temetés, minden változata és a legtövbb ember gyűjti sajtát temetésére az összeget.
12:57 de.
Van egy jó hírem a fülkeforradalmárok belátták, hogy a tavaszi választásra menő polgárokra netán rossz hatással lenne ha választásra menve összetalálkoznának egy idős hölggyel amint elhunyt férjét talicskán tolná Csepel felé, ezért a törvényhozóink egy évvel kitolták a szociális temetés bevezetésének határidejét, ugye mennyi emberség szorult beléjük?
1:08 de.
Kedves Figyelő! Kérem tekintse meg az alábbi videót, ahol a szociális temetés megalázó és embertelen mivoltáról esik szó. Ennél jobban összefoglalva nem is lehetne a problémát ezzel kapcsolatban, ezért én nem is írok most hosszasan, hiszen gyakorlatilag ugyan ez fogalmazódik meg bennem is.
A hamvak hazavitelét egyébként idén nagyon megszigorították, mert már nem úgy van ahogy pár évvel ezelőtt, hogy csak fogom és hazaviszem. Nem-nem.
A videó: http://www.atv.hu/videok/video-20131210-schmuck-andor
1:54 de.
friss hír: a kormány meghátrált a nagy botrányt kiváltó „szociális temetés” c. rendeletét érintő támadások miatt, annak bevezetését 2015. jan. 1-re tolja.
a szokásos fideszes sunyiság: addig majd csak lecsillapodnak a népek, vagy történik valami.
vagy kiadják árendába egy csókosnak.
egyenlőre még nem kell a fagyott földbe 2 méter mély, szabvány méretű – gondolom, azt azért ellenőrizni fogják – sírt ásni, majd elföldelni a törvény szerint gépjármű szállítási segítség nélkül, saját kezűleg végigvonszolt koporsót. elvégre kampány van.
2:53 de.
Kedves Rátesi Margit sajnos hüen leírta hogy mi vár itt a szegény emberekre!Azokra az emberekre akik egész életükben becsületesen dolgoztak,azokra a szegény emberekre akik ezt az országot becsülettel,hittel felépítették.atokra az emberekre akinek különféle trükkökkel elszedték a kis pénzüket csak azért hogy nekik még több legyen.Remélem és bizzok benne hogy nincs az a jó Isten aki ezeknek a gyalázatos,hiteltelen,álszent embereknek megbocsájtana!!!!!
3:20 de.
-„de csak gyalog vihetik…”-
mi vaaaan??aztan miert CSAK GYALOG????!!!!
ez mifele kriterium??
-es mi az hogy „segithetnek a rokonok,GYEREKEK kiasni a sirt”??!!
az O.-rokkeval sulytson le rajuk teljes haragjaval azokra akik ezt az embertelen,lealazo torvenyt megalkottak!!
7:57 de.
Ezek a pofátlan szemetek, hogy világos legyen a kormányról írom ezt. Nem tudtak még eleget lopni, még azt a kis aprót is el kell lopniuk, amiből az arra rászorulókat, mégegyszer leírom az arra rászorulókat, tisztességgel el lehetne temetni.
Bezzeg amelyiknek medencéje van otthon, annak jár a rezsicsökkentés, meg ne hüljön a csapvízben.
9:08 de.
Még egy kis részlet a rendeletben, ami még érdekesebbé teszi a dolgot.
A HunCanada által feltett linkben is elhangzik Schmuck Andor szájából egy mondat, de benne van a rendeletben is. Az önkormányzat 150 000 forintot kap szociális temetésenként. Nem a rászoruló, az önkormányzat.
Ha kicsit utánanézünk az áraknak, akkor lecsupaszítva a dolgokat, és mindenből a legegyszerűbbet számolva úgy 80-100 000 Ft egy temetés.
Egy normál temetés 200 000 Ft, + 200-250 000 Ft egy szimpla lezáratás, beton keret műkő fedlap.
Úri temetés 1,5 mill- 6-10 millió.
Szociális temetés a törvény előtt is működött. Akkor is megkapta az önkormányzat az összeget, de ő intézte. Így a lecsupaszított változatban is még haszna is volt rajta. Csak éppen nem a teljes összeg. Viszont nem adta kézbe az összeget. Szociális segély címén 5-15 000 Ft volt, amit kézbe adtak. Vagyis a „halotti torra”, amiből a messziről jötteket egy szendvicsre meghívhatták, hogy ne éhen kelljen hazautazniuk. Ezeket a dolgokat egy önkormányzati dolgozótól tudom
Csupán az összehasonlítás miatt tettem fel, hogy lássuk, miben változott a törvény. Mit alkotott az „emberbarát”, „családbarát” kormány.
10:34 de.
Itt senki, semmit sem kap „segítséget” egy temetéshez.
Tehát, ha van ilyen segítség, inkább köszönjék meg, mint hőzöngjenek. MIre föl kéne az államnak segíteni?
A temetkezési vállalatok fejére kell ütni, hogy NE kérjenek ilyen sokat, egy egyszerű temetésért.
10:48 de.
Figyelő, már megint rosszul figyeltél. Kanadában igenis adnak segélyt a temetési költségekre. Jobb, ha megérdeklödöd, mert különben megint szégyenben maradsz tudatlanságod miatt.
10:54 de.
Ez is egy nagyon jó példája annak, hogy hova sülyedt ez az ország. Még jó, hogy azt nem találták ki, hogy a szoviális temetést csak bizonyos napokon és éjszaka lehet megrendezni amikor nincs forgalom és senki sem láthatja. De ami késik az nem múlik. Csak ugy megemlíteném okulás képpen vagy elgondolkoztatónak. Minden szomszédos volt komcsi országban van ingyen temetés az arra rászorulónak. Ja ott nem építenek stadionokat meg valahogy elkülönítettek egy alapot ilyen esetekre. Fura dolog azért hogy állami temetésre mint az átkosban van pénz de az egyszeri polgáréra nincsen. És még mindig nem lázad fel a nép az az Istenadta nép. Másutt már kiseprüzték volna őket az országból. A magyar úgylátszik mindent kibir és a végletek embere.Nem ismeri a középutat
11:15 de.
Figyelő
2013 december 17
10:34 de.
Volt egy időszak, amikor még embernek is tartottam. De az élet csalódások sorozata.
Mint Kopácsi Judith kommentjéből kiderült, szándékos ferdítés következménye az az álláspont, amivel egy embertelen csoport tetteit védeni kívánja.
11:24 de.
először én is azt gondoltam, hogy csak tudatlan, amin azért még az ő korában is lehet segíteni.
viszont sorozatosan olyan dolgok mellett áll ki, amik vagy antiszociálisak, vagy rasszisták, vagy embertelenek, vagy csak simán a 2/3 „mert megtehetjük” dolgai.
ezek már nem kifejezetten a jóindulatáról tanúskodnak.
11:25 de.
Avi ben Giora
2013 december 17
10:54 de.
Még egy kis kiegészítés az eltörölt szabályokból.
Temetési segély, és szociális temetés két külön fogalom volt.
A temetési „segély” amiről a cikk is szólna, nem segély, hanem kamatmentes kölcsön volt. Vagyis a volt tanácsi, majd később önkormányzati gyors segítséget vissza kellett fizetni. Kivéve a szociális segély címén adott 5-15 000 Ft összeget.
A szociális temetés általában a hozzátartozó nélkül elhunytakra vonatkozott. Eltemetésük önkormányzati feladat. Csak kivételes esetben vállalták át a temetési költségeket teljesen.
Most viszont az önkormányzat ezekre a volt kölcsönös temetésekre is megkapja majd a kvótát, de nem használja fel. Illetve egy koporsóval beszáll, a többi összeg marad a kasszában.
11:30 de.
Kopácsi Judith
2013 december 17
10:48 de.
Lehet. Én 4 családtagomat temettem el minden segély nélkül, ha adót fizettél Quebecben, kapsz kedvezményt. Viszont, sem apám, sem anyám és nővérem NEM fizettek adót itt.
11:33 de.
Férjem fizetett adót, tehát kaptam kedvezményt a temetésére..
11:45 de.
attól tartok, a hazai „emberbarátsággal” szemben teljesen mind1, hogy mi van kanadában.
az azonban érdekes, ahogy figyelő minősíti az itthoni rendelkezéseket.
11:48 de.
Figyelő, férjem szülei szociális segélyen éltek itt, Torontóban. Mindkettőnek a temetési költségét fedezte az állam. Miután öregek és betegek voltak, nem voltak képesek dolgozni, tehát adót sem fizethettek. Ennek ellenére járt nekik a temetkezési költség.
11:54 de.
Van egy történetem, IGAZ! De bizonyítani nem tudom. Volt egy barátnőm, nálam sokkal idősebb, 25 éves voltam, amikor egymás mellé sodort a sors, mindketten a Hirlapkiadónál dolgoztunk.
Húsz év korkülönbség volt közöttünk. Meghalt a fia, a férje, egyedül maradt. Sokszor felmentem hozzá, segítettem időm és erőm szerint. Hozzáteszem, szeretetből, barátságból semmiféle anyagi javakat nem kaptam.
Később, amikor Édesanyámat 6,5 évig Kispesten ápoltam, no meg rohangáltam HAZA, a Férjemhez, házacskánkhoz, kutyusunkhoz. Pokol volt életem ez időszaka. Nem kívánom senkinek.
Ennek ellenére még Gizi barátnőmet is elláttam, hetente felrohantam, bevásároltam, mert a 4 emeletet sem le, sem fel már nem tudta megtenni.
Vele szemben lakott egy „ájtatos” nőszemély, hányta magára a keresztet ok és indok nélkül, meg okkal is. Hiszek Istenben, de mindig is viszolyogtam az ilyen teátrális vallásgyakorlóktól.
No ez a nő rendesen kifosztotta, mivel a kártyájáról is ő vette le rendszerint a pénzt, mivel ezt nem vállaltam. Láttam, tapasztaltam, öreg barátosnőm agyilag épült le, de látványosan, megtapasztalhatóan.
Éppen ezért kértem, kérjen tanácsi segítséget, ott a kirendelt nővéreknek el kell számolniuk a pénzzel amit felvesznek.
De Gizi barátosnőm ezt nem tette.
De beugrott olyan cég „karjaiba”, akik mindent beígértek, természetesen a lakásáért.
*
Combnyaktörés, kórház, majd felkerült az egyik budai (volt) szállodába, de mostanra bekebelezte ez a cég. Ott voltak az idős emberek elszállásolva. Hotelszobákban. Volt aki saját bútorát, már ami befért vitte, fizetett az ellátásért stb. Barátosnőm semmit nem vitt, vegetált. A „szanatórium” fala barnás tapétával volt befedve, amikor beléptem látogatóba azonnal rám tört a depresszió, pedig nem vagyok az. Egy menekülési inger csapott rajtam át, csak menni, futni onnét.
Volt egy hozzá „kirendelt” gondozó. Ő pedig mindenképpen el akart engem és egy másik társamat, aki szintén szerette Gizust, minden erejével távolítani. Nem sikerült.
Érdekes módon az OTP kártyájáról minden pénz eltűnt, hja előtte teljes meghatalmazást adott a Cégnek, hogy mindenben ügyködjenek helyette.
Be is tették szerencsétlent a „hintába”, hogy majd hazamegy, egy fenét ment, vitték az Erzsébet kórház elfekvő részlegében. Öten feküdtek ott egy kórteremben, rettenetes állapotban.
Amikor ott is meglátogattam, sírt. De én képtelen voltam még egy beteget ápolni, hiszen Édesanyám minden erőmet elszívta, ezenkívül volt Férjem, lányom, fiam. De erre nem is akarnék kitérni. Kétlaki életet éltem, lányommal Kispesten, lányom segített mindenben. Fiam már régen kiröpült, ő ebben nem vett részt. Jómagam rohangáltam kétnaponta Kispest és a Férj között, aki nehezen viselte az egyedüllétet. Az a pár boldog óra, amit együtt töltöttünk, csak arra volt jó, hogy ismét még jobban fájjon a hiányom.
*
Barátosnőm meghalt.
S, most figyeljetek kedves Barátaim!
A Cég elhamvasztotta, majd az őt „kirendelt gondozó” a hamvakat egy este a Fogaskerekű Szabadsághegyi végállomásánál valamilyen nagy fánál kiürítette. Mert véleménye szerint, ez volt Gizusom végakarata.
*
Kérdeésem felmerültek, de nem nyomozgattam. Ott egye meg a Céget a jófene. Mostanában nem hirdetnek a tévében, de az biztos, hogy jó bizniszbe nyúltak.
*
Úgy veszem fel, mintha a Barátosnőmet olyan vízzel való szétfúlyásos technikával virágokra szórták volna, mármint a hamvait.
*
De ilyenek is előfordul(hat)nak, itthon, szép „nemzeti” Magyarországunkon.
(Azért nem nevesítek, nincs sem idegrendszerem, sem pénzem bíróságokra járni, holmi gyanusítgatásokkal. Ez így történt. Szavamat adom rá).
11:58 de.
Bocsánat, szétfújásos – az nem „ly”-onnal kell írni,de nagyon fűtött az indulat.
Szíves elnézéseteket kérem ezért! 🙁
12:39 du.
new york city , hajlektalanok SZÁZAI valtanak egy metrojegyet minden este es egesz ejjel metroznak a jo melegben es szunyalnak vegigfekudve az uleseken , bloomberg a multi millardos fopolgarmester le se izeli oket , budapesten sokkal jobb a helyzet amiota demszki tolvajt elcsaptuk
12:44 du.
Georgina Bojana
2013 december 17
11:54 de.
Már nehéz elérni a régi híradásokat, de ezeknek a bentlakásos intézményeknek a hírek szerint rossz híre volt. Hamar „csődbe” mentek, a lakók meg az utcára, mivel a belépés feltételei között az ingatlan átírás is szerepelt. Ezt gyorsan értékesítették, a lakó meg ott maradt kiszolgáltatva.
1:01 du.
Figyelő
2013 december 17
10:34 de.
„Itt senki, semmit sem kap “segítséget” egy temetéshez.”
Látod, mennyivel eccerűb a te életed..
Neked innod sem kell hozzá, hogy marhaságokat írjál..
🙂
1:24 du.
Könyvmoly, csak a téma miatt nem mondom, hogy takarodj a fenébe!
1:26 du.
bocs, de maga senkit nem csapott el. azután meg, ha adalékokkal is szolgálna arról, hogy demszky mikor, mit és kitől lopott el? ugyanis, ha ilyen adatok birtokában van, és nem közli azt a rendőrséggel, ügyészséggel, akkor, biza, tettestársnak minősül!
1:51 du.
Figyelő!
Egyébként jó ha tudod,hogy itthon bizony, aki nehéz körülmények között él,vagy kisnyugdíjas az bizony kap
temetési segélyt,meg külön szociális segélyt is,bár
ez valóban elenyésző a tényleges költségekhez viszonyítva.
Különben a hátrányos helyzetűek (kis jövedelem,vagy nyugdíj)
havonta kérhetnek és kapnak is szociális segélyt a helyi önkormányzattól lakhatási támogatás címén,meg (alapvető élelmiszereket tartalmazó) csomagot ingyen!(liszt,cukor,olaj,tészta,konzervek,lencse,bab stb)
Karácsonyra minden 62 évet betöltött nyugdíjas kapott
ajándék csomagot(édesség,csoki,nápolyi,kávé,tea,szaloncukor…)
házhoz szállítva,a polgármester karácsonyi üdvözlő levele
kíséretében!
Azért ez is hozzátartozik az igazsághoz,jó ha tudják,akik nem itthon élnek!
2:06 du.
Boda
🙂
Ez jó vicc volt, tetszett! Nem is tudtam, hogy van humoros oldala is. Fekete humor!
3:01 du.
Hm. Marcsi gazdag kerületben lakhat, mert amit felsorolt, azt az önkormányzatok adhatják – ha van miből. De egy kisvárosban – elöregedett faluról ne is beszéljünk – gyakran még a segélyt sem tudják kifizetni. Ami azt illeti, átalakításra szorulna a teljes szociális rendszer. Sok az alanyi jogon járó juttatás – pl. most az álságos rezsicsökkentés. De nem tartom azt sem jó ötletnek, hogy mindenki, aki elmúlt 62-65, akárhány éves, ingyen kapjon bármit is, ha nincs rászorulva. Érintett vagyok, de az így kapott „szeretetcsomagokat” odaadtam egy olyan családnak, ahol éppen ketten munkanélküliek és egy fizetésből próbálnak megélni négyen.
Arról már nem is beszélve, hogy az „ingyen” osztogatott akármi gyakran drágább, mintha boltban vennéd – nem neked, „csak” a közösségnek. Erkölcsileg pedig demoralizál, hálára kötelez, ráadásul többnyire aki adja, nem a saját zsebéből, hanem mindannyiunk adójából nagylelkű, a „hálát” viszont személyesen söpri be.
3:45 du.
talalom…3:01 du….hosszu ömlengéséből az jon le , hogy ha nem adnak segelyt orbanek az a baj,ha meg adnak akkor az a baj hogy draga-ugyan honnan veszi ezt? maga vasarolja be oket?-meg halara kotelez ? ezen mit ert ? csokolgatni kell valaki kezet ? jol megnevettetett , meg most is KACAGOK ! he he he hi hi hi
3:48 du.
talalom…es mivel nem talalja jonak a rezsicsokkentest hat fizessen tobbet , ki akadalyozza meg hogy ne fizesse ki minden honapban KETSZER a villanyszamlajat peldaul ? es maris minden jora fordul , es ez minden rezsi csokkentest ellenzo szocikanak szol , FIZESSETEK KI KETSZER MINDEN HONAPBAN A VILLANYSZAMLAT..ilyen egyszeru
3:55 du.
Kedves Don Ovuz!
Ez a Cég nem bentlakásos! Éppen itt van a mézedmadzag! Akivel szerződnek, az az idős személy, meghatározzák, hogy hány éves kortól – bent maradhat haláláig! – a saját lakásában, környezetében.
Ők viszont biztosítanak valamilyen gondozófélét, aki takarít , bevásárol, s ha szükséges ebédet hoz, intézi az ügyeit. Ennek a szolgáltatásnak a fejében, tehát ellenszolgáltatásként a Cég viszi a lakást, a berendezéssel együtt, mint annak jogos – immár! – tulajdonosa.
*
Barátosnőm egy átkozott kis szőnyegen, amihez annyira ragaszkodott, én mindig ki akartam vagy dobni, vagy sarokba tenni. Gizus ragaszkodott hozzá, megcsúszott, elesett, a gondozója talált rá, kórház, műtét. Amikor meglátogattuk ketten, egy másik asszonnyal, aki szintén szerette Gizust, az a nőszemély a Cég alkalmazottja szó szerint kiutált minket. De mi nem zavartattuk magunkat, már csak azért sem! Sőt többször is mentünk. Az a nőszemély rövid időn belül úgy behálózta a mi Gizusunkat, ha mi ott voltunk, csak róla áradozott. Mintha mi már semmik lennénk. Mindkettőnknek nagyon, de nagyon rosszul esett. De betudtuk ezt Gizus szellemi hanyatlásának. Közben a vele szemben lakó ájtatos templomjáró kezelte a Gizus bankkártyáját. Senki nem felügyelte. Amikor viszont Gizus a kórházból a lakásába MÁR NEM MEHETETT HAZA, azzal a felkiáltással, hogy nem tudja magát ellátni, akkor vitték el abba a budai hatalmas volt hotelbe, ma már ennek a Cégnek a tulajdona az is. Ott berakták egy kis hotelszobába, mindennel elláták, mondom, a falon világosbarna tapéta! Én megőrültem pár perc után is. Aztán az a síri csend! A folyosón senki, bruhhh! 🙁 Szörnyű! Pedig semmi szörnyűt nem láttam. Telefon a szobában, hozták az ételt, mézes-mázoska pedig nap-nap után ajnározta, aztán autóba tették, elvitték közjegyzőhöz, vagy ügyvédhez és ott rendelkezett Gizus a banki ügyeinek az átruházáshoz is. De erről nagyon szűkszavúan beszélt.
Ezek után hamarosan az (volt) Erzsébet kórház, (elfekvői) belgyógyászati osztályára lapátolták. A többit már leírtam.
Borzalmas.
*
Megmondom, még az Erzsébet kórházban is meglátogattam, ott már nem volt olyan aktív mézes-mázoska.
*
Istenem, csak ilyen helyzetbe soha ne kerüljön közűlünk senki, de senki.
Békés, örömteli, egészséges, szeretetteljes hosszú idős kort, s amikor eljön a vég, gyors legyen, könnyű és fájdalommentes. Magamnak is, másoknak is ezt kívánom, de erről nem beszélünk, mert nem ildomos.
Pedig annak ellenére, hogy egy optimista nőszemély vagyok, vallom és hiszem, hogy minden bajból ki lehet és ki kell másznunk, imádkozom a fentebb leírtakért, hogy úgy legyen.
Köszönöm, hogy elolvastad.
4:46 du.
Don Ovuz és talalom,hát nagyon szánalmasak,remélem,nem itthon élnek……,mert ha igen akkor még hazugok és jellemtelenek is,de nagyon!!!!
Egyébként a kerületek önkormányzatai eltérő anyagi helyzettel rendelkeznek és mindenhol a helyi lehetőségek
függvényében adnak támogatást!!Van ahol ingyenes uszodabérletet,van ahol ingyenes színházegyeket,máshol meg
mást!
Saját érdekükben jobb lenne,ha hallgatnának,mert tájékozat-
lanok és nagyon undorítóak!!!!
5:07 du.
az edtagomat meg egyszeruen kiszortak a szemetbe miutan elegettek oket a birkenau-i krematoriumban!
neki meg igazi sirjuk se lehet!!
5:28 du.
Kedves Marcsi!
Csak úgy (zárójelben jegyzem meg) a Férjemnek is RENDES temetése volt, a helyi polgármesteri hívataltól egy fillér temetési segélyt nem kaptam. Mondván, nincs pénz, meg különben is valamennyivel meghaladtam azt a határt, hogy adjanak.
Édesanyámnak is RENDES temetése volt, akkor meg azért nem kaptam, mert Kispesten élt én nem voltam ott bejelentve, hiába én ápltam 6,5 évig, hiába én fizettem a temetési költségeket, akkor meg a kispesti polgármesteri hivatal abba kapaszkodott bele, hogy különben sem vagyok ott bejelentve, meg különben is stb. stb.
Ennyit a temetési segélyről.
*
Bezzeg, ha „kokkeró” lettem volna, akkor biztosan kaptam volna pár ezer forintot, Lőrincen Budapest XVIII. kerületében főleg a Havannán vannak páran. No ott a temetési segély 26 ezer forint. Gondolom azért, mert az ügyintéző nem mer kijönni a hivatalból, mert fél. Ő tudja mitől. Tőlem meg nem kellett senkinek tartania.
Ennyit az igazságról.
*
Úgy, hogy kedves Marcsika miért hallgatnánk és miért vagyunk undorítóak csak azért, mert ellenezzük, sőt megalázónak tartjuk ezt a szelektálást. A szegények, a nincstelenek Csepelre, az úri nép pedig Pasarétre. No oda nem is kívánkoznék – MÉG! Remélem még jó sokáig „rontom” itt a levegőt, itt ahol élek, meg ahová írok, többek között itt is (( 🙂 ))
5:42 du.
Kanadában az a gyászoló család amelynek elhunyt rokona valaha befizetett a nyugdíj-alapja kap 2,500 dollárt az államtól „halál-juttatás” (death benefit) címen. Amikor idén januárban meghalt nagynéném, mint örökös én kaptam meg ezt az összeget, ami a hamvasztásra meg az urna vételére volt elegendő. A temetés teljes összege azért a juttatásnál jóval magasabb volt (kb. duplája, pedig nekünk már meg volt a családi sírhely), de mindenképpen segítséget jelent az elhunyt rokonainak, hogy van ilyen és hogy nem „segélynek” számít – amit esetleg szégyelhetünk felvenni – hanem olyan összeg, ami a lakosság nagy részének jár, függetlenül attól, hogy szegény-e, vagy netán gazdag.
6:01 du.
Christopher, erről írtam, én adónak neveztem. Szüleim és béna nővérem viszont semmit nem kaptak (igaz nem is kértem) akik egy napot sem dolgoztak Kanadában…
Anyám nyugdíjából sporolt a temetésére, viszont az is igaz, hogy állami nyugdíjat kaptak 10 év itt tartozkodás után.
Minden esetre, rémisztő sokba kerül Magyarországon egy rendes temetés, nem értem miért?
Itt más a helyzet, mert a temetkező vállalatok üzletnek számítanak.
7:13 du.
Figyelő, igen – drágák a temetések, de legalább temetkezési vállalatok között vannak azért elég nagy árkülönbségek. Például emlékszem, amikor meghalt nagynéném, óriási különbség volt egy, a Mount Royal temető kápolnájában rendezett temetés és a Blythe Bernier között. Elvileg mindketten egy nagyobb céghez tartoznak, de látszik, hogy a Blythe Bernier a szerényebb keretek közt élő családoknak van fenntartva. Végül a Mount Royalhoz mentünk és azt hiszem az egésznek a költsége 6 ezer dollár körül volt (kb. 1,2 millió forint), úgy, hogy már meg volt a sírhely.
11:57 du.
Marcsi
2013 december 17
4:46 du.
Amiről beszél, az uniós segély. Az önkormányzat osztja a szociális ellátásban részesülők számára. A dolog pikantériája, hogy nem rászorultsági alapon, hanem azon személyeknek, akik a helyi szociális ellátás valamelyik szolgáltatását igénybe veszik. Például házigondozó, vagy ebédhordás, esetleg más hasonló. Ebben az esetben benne vannak abban a listában, aminek alapján az UNIO élelmiszer segélyt ad úgymond szociálisan rászorulóknak. Csak hogy tegyük helyre a dolgot. Bár köze nincs a temetési törvényhez, de ha már ide hozta a félinformációt legyen.
Vagyis nem az állam vagy az önkormányzat adja, hanem az a csúnya UNIO.
3:40 de.
Marcsi és könyvmoly reménytelenek, de talán a többiek kedvéért érdemes. Egy táradalom szolidaritási rendszerének kereteit ugyan a kormányok határozzák meg, a segélyeket, támogatásokat azonban nem orbánék, – se nem bajnaiék, medgyessyék – adják, hanem azok, akik adóikkal, befizetéseikkel fenntartják ezt a hálót. Magyarország rákfenéje a könyvmolyék által töményen megfogalmazott szemlélet, amelytől egyébként a magukat baloldalinak vallók jó része sem mentes.
Eszerint a mindenkori kormányok dolga, hogy utat mutasson, regulázzon – vállalatot, személyeket -, és a „nép” érdekében adjon, adjon, adjon. A „szeretetcsomagok” sokak elől eltakarják a valóságot. Ha egy ember napi 8 órát dolgozik, az nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy ne tudja kifizetni a számláit. Ha mégis, akkor nem a számla összegét kell mindenkinek csökkenteni, hanem azt kell megnézni, miféle viszonyok uralkodnak a gazdaságban, és azokon hogyan lehetne változtatni. Ez lenne a kormányok dolga.
Mondok példát: a felcsúti polgármester és neje (Orbán szülőfaluja) idén 800 millió forint osztalékot vett ki a cégéből. (Azon is lehetne morfondírozni, hogy a korábban pár száz milliós, többnyire veszteséges építőipari cég hogyan lett két év alatt 3 milliárdos nagyvállalkozás az építőipari recesszió idején, de ezt most hagyjuk.) Eközben a cégben dolgozó kétszázötven valahány (a pontos számra nem emlékszem, talán 256) ember bérezésére EGY ÉV ALATT összesen 260 millió forintot fordított a vállalkozás. Az Orbán kormány ezzel szemben 500 millió forintig 0-ra csökkentette a társasági adót, viszont megszüntette a minimálbér szja kedvezményét. És most a sok h..mmm azon lelkendezik, hogy havonta 4-5 ezer forinttal kevesebb lesz a rezsije.
3:09 du.
G.B!
Bocs,de nem olvastad figyelmesen,amit írtam!!
Ugyanis a nehéz helyzetben lévő kis keresetűek és kisnyugdíjasok kérhetnek segélyt,Te biztosan nem tartozol közéjük,meghaladta a nyugdíjad vagy a jövedelmed a segélyküszöböt,mint az enyém is!Tudomásul veszem,hogy mindenkinek nem jut……bár jól jönne!(különösen,hogy Anyukám első temetésén egyedül neveltem a fiam,a mostani újratemetéskor meg azért nem volt kellő tartalékom,mert munkanélküliként sokáig támogattam a gyerekem)De ugye más országokban (egyáltalán nem adnak,mint több kint élő
például Figyelő is célzott rá!)sem!Ha a gazdag nyugaton nem
tudják ezt megtenni,akkor itthon sem várható el(persze
jól jönne,mert nagy teher egy temetés)meg ugye a temetkezési vállalatokat kellene egy kicsit megszorongatni!
A többiek süket és rosszindulatú uszítására,hazugságaira nem
érdemes reagálni!
3:17 du.
Don Ovuz!
Én pontosan tudom,miről beszélek nem Uniós, hanem helyi
önkormányzati segély több fajtájáról,és az igazat írom
itthon élek!!!!! és igenis rászorultsági alapon kereseti igazolás ill,nyugdíjszelvény bemutatása mellett!
Ne legyen ennyire „okos”,meg különben hol él kint vagy itthon?…..
Ezek a segélyek régebben is léteztek,a mértéke az önkormányzatok anyagi helyzetétől függ!!!
12:07 de.
Marcsi
Mi is pontosan tudjuk miről beszél. Mellébeszél.
De ezen cikknél is foglalkoztunk önnel, megsimogattuk a kis buksi fejét, lépjünk tovább. Érdemben úgysem szólt a cikkhez.
Fentebb például elhangzottak összegek is. Mármint a temetéssel kapcsolatban.
Nomármost, ha egy közmunkás kereshet 45 000 Ft havi jövedelmet, mert ugye az EMBERBARÁT törvény limitál, akkor egy szociális temetés több mint két havi jövedelme. Agy nem úri temetés, csak ilyen extrák, hogy festett koporsó és nem csak gyalulatlan deszka, meg hasonlók, egy éves jövedelme.
Talán ezekkel a dolgokkal kellett volna itt foglalkozni, nem a terelés címén lenyomott hazudozással, mivel ez a magyar valóság.
2:51 de.
ezert is „tisztabb” meltosagteljesebb az izraelita temetes!
-(nem olcso az se….de megis!!)-
nalunk-(legalabbis itt izraelben)-nincsen koporso!!a teljesen meztelen testet egy feher lepedobe csavarva tesszuk le a foldbe!
10:31 de.
asher alexander
2013 december 19
2:51 de.
Magyarországon nem tudom ezt a módot engedi-e törvény. Ez ügyben nem kérdeztem rá. A szociális temetés címén beszélgettünk, de a szokásostól eltérő módok nem jöttek szóba
2:12 du.
Don ovuz!
nem érdemes ragozni a dolgokat,mert csak egyre égőbb lesz!
A buksi és ….fejecskéjét meg magának tényleg meg kellene simogatnia valakinek….annál is inkább,hogy én és mások is érdemben szóltunk a cikkhez,csak van aki nem képes felfogni,olvasni na ennyi……
2:18 du.
Ja és ez nem vicc…hanem szomorú,de még mindig nem árulta el Don úr,hogy honnan írogatja a „hozzászólásait”….?!
Arra következtetek,hogy nem itthonról,mert ennyire tájékozott….
de több időt nem érdemel a dolog…..most más tartalmasabb
és igazabb szórakozást találtam….
2:26 du.
hát, emberek, ez a boda állandóan talál tartalmasabb és igazabb szórakozást, de azért folyton ide eszi a fene 😀
5:08 du.
nem „szokasos” modrol van szo!!
vallasos temetesrol irtam azt amit!!-es ez igy van mashol is!!
11:43 du.
Marcsi, mint már többször is megirtuk, hogy Figyelő sosem figyel, mert Kanadában igenis hozzájárulnak a temetkezési költségekhez. Férjem szülei esetében is fedezték a költségeket, és Apám temetkezési költségeinek is egy nagy részét. Apám első pillanattól megérkeuése után, dolgozott és fizetett adót, Apósomék pedig hosszu éveken keresztül éltek szociális segélyen. Szóval kár neked őrá hivatkoznod, pláne ha csak a hazugságokat terjeszted.
11:08 de.
Kedves don ovvuz! Nem tudom, honnan szedte a 80-100 ezer forintot. Három éve Budapesten a legolcsóbb szóratásos temetés – ravatalozással, zenével, – 242 ezer forint volt. Plusz a virág, a beszéd, plusz 25 ezer, hogy a közelben álló oszlopra felvéssék az elhunyt nevét,és pap nem is volt. A fővárosi temetőkben egy hagyományos sírhely 100-150 ezer forintba kerül, a rátemetés – amikor egy régebbi elhunyt sírhelyébe teszik az újonnan eltávozottat – olcsóbb, de a rátemetés egyben kizárja, hogy a szociális temetést igénybe vehesse a hozzátartozó. Tehát nincs választás: vagy fizet alsó hangon is 200 ezer forintot, vagy semmit. Az állam ad ingyen sírhelyet (a csepeli temetőben), koporsót és sírjelet (keresztet, mást). De ennek az a feltétele, hogy a halottat fel kell öltöztetni, hogy a sírgödröt a hozzátartozóknak kell kiásniuk (előtte néhány órás munkavédelmi képzésen kell részt venniük), a hűtőházból saját kezűleg kell a sírhoz vinniük a koporsót, amihez nem vehetik igénybe gépjármű segítségét, igaz nem kell fizetniük a hűtésért sem. Az egész törvény teljesen életidegen, megalázó. Ráadásul: ingyenes temetést azok kaptak eddig, akiknek hozzátartozójuk sem volt, (vagy nem lehetett megtalálni), a szegényebbek segítséget kaptak a temetéshez. Most az, aki hajléktalanként, rokon nélkül huny el, annak ki ássa ki a sírját? Akinek meg van rokona, de nincs 200 ezer forintja (egy közmunkás négy és félhavi fizetése), az eleve nem részesülhet a szociális temetés „áldásából”. Akkor mégis, kinek találták ki? Az egész történet azt mutatja: ennek a kormánynak gőze nincs arról, hogy hogyan él az ország. Valamilyen hamis, csak az ő fejükben élő feudális körülményeket álmodnak vissza. Sajnos teljes erővel meg is akarják valósítani, minden téren: az oktatásban, a művészetben, a közigazgatásban, a gazdaságban.