Tanmese
Körülbelül tíz éve történt, még az internet elterjedése, és mai lehetőségei előtt. Egy szemléző szerkesztőségben dolgoztam, ami annyit jelentett, hogy az éjjel kettőkor megjelent aznapi napi- és hetilapokból kivonatot készítettünk, a megrendelőt érdeklő cikkekből. Ezt a kivonatot reggel 8-9-ig eljuttattuk a partnerhez. Általában gazdasági témájú összefoglalót kértek, különös figyelemmel az adott céget, önkormányzatot konkrétan érintő írásokról. Valamennyien megbízási szerződéssel dolgoztunk.
Az egyik ilyen vállalkozásnál fiatal rádiósokkal dolgoztam együtt. Új ügyvezető érkezett a cég élére, aki a megbízási szerződéseket felülvizsgálva, új kontraktust tett elibénk. Ennek egyik pontja szerint, a megbízott – az az mi –, a szerződés felbontását követő három éven belül nem vállalhat hasonló területen munkát.
Illusztráció: Scott Balmer
Nem is értettem: a mi feladatunk abból állt, hogy – lehetőleg a lényegre figyelve – gyorsan és pontosan összegezzük az olvasottakat, a megadott szempontok szerint. Fogalmunk sem volt arról, hogy kik a megbízók, kik fizetnek a sajtószemlékért és mennyit. Szó sem lehetett tehát arról, hogy esetleges távozásunk esetén magunkkal csábítjuk a vevőkört. Viszont távozásunk esetén lehetetlenné vált volna, hogy hasonló profilú cégnél vállaljunk munkát. A kikötés klasszikus példája volt annak, amikor a munkaadó – ráadásul értelmetlenül – visszaél a helyzetével. Szóvá is tettem az ügyvezetőnél, hangsúlyozva, hogy egyikünk sincs abban a helyzetben, hogy távozása esetén a megrendelők elcsábításával kárt okozzon a cégnek. Ő annyit mondott, hogy ez szokásos kikötés. Mondom neki, hogy üzletkötőnél még érthető is lenne, hiszen kontaktjai befolyásolásával ronthat a cég pozícióján. De mi csupán a munkát végezzük el, a vevőkkel nincs kapcsolatunk, viszont a három éves szilencium jelentősen rontja az esélyeinket a munkapiacon.
Győzködtem a munkatársaimat is: olyan szerződést akarnak ránk tukmálni, ami nekik semmi hasznot nem hoz, viszont nekünk nagy kárt okoz: ne írjuk alá. Mondanom sem kell, hogy hiábavaló volt minden érvem. Így azután három hét elteltével én is beadtam a derekamat, és aláírtam a méltánytalan szerződést. Szükségem volt a munkára. Talán az is kikövetkeztethető a magyar viszonyokat ismerők számára, hogy – nem azonnal ugyan, de két vagy három hónap elteltével az én szerződésemet felmondták, azzal az indokkal, hogy a cég profilt változtat, és abba én már nem férek bele.
Ami miatt Tanmese lett ennek az írásnak a címe, az a – hangsúlyozom, fiatal, huszon-harminc éves – munkatársaim érve volt a szerződés aláírása mellett. „Ugyan már, írd alá, mit kekeckedsz!” „De hát nem dolgozhatsz másutt három évig!” „És ezt ki ellenőrzi?” „Írásban vállalsz kötelezettséget!” „Na és?” „A szavadat adod!”
Fogalmam sincs, hogy akkori munkatársaim milyen felfogásúak voltak: baloldaliak, liberálisok, esetleg jobboldaliak? A munkamenet nem adott módot beszélgetésre – a rendelkezésre álló három-négy órában örültünk, ha végezni tudtunk a 40-50 cikk elolvasásával, megértésével, összefoglalásával.
De azóta is ott motoszkál ez a történet bennem, amikor „nemzeti nagylétünk”-ről, meg a kiválóságunkkal szembeni „méltánytalanságok”-ról öblögetnek pátosszal a kelleténél honfibb társaink. És vele a bátortalan kérdés: tessék mondani, nem lenne célravezetőbb, ha szavatartónak, megbízhatónak gondolnák a magyart a nemzetek családjának többi tagjai?
Rátesi Margit
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
12:38 du.
Margit …szia …en is KOCSMAROS csaladbol szarmazom
12:41 du.
de apum aztan egy olyan halaszcsarda vezetojekent ment nyugdijba ahova a magyar kiraly losonci pali rendszeresen bejart , ugyhogy apu akkor ment be hozza amikor akart mert koruludvarolta pali bacsit , nem a smittet a losoncit
12:49 du.
Magyar fogorvos érkezik Írországba a ma terjedő fogorvosturizmus népszerűsítéséért. Segítőjének mondja, ennyi számlával, ennyi számla nélkül. De ezt itt nem lehet. Ezt itt nem értik!
De, de. Ezt mi így csináljuk. De értsd meg Ők nem.
Nem értette meg. Mi sem változik.
Írország az EU-ban az áfacsalásban 0.7 százalékkal a második. A magyarok pedig………
1:37 du.
Ille…koszonom hogy beengedtel , eloszor eltuntem , …holnap vagy hetfon megyek a miami kozponti konyvtarba azert hogy ismet kezwembe vegyem a 800 vagy 999 oldalas konyvet es megirom cimet szerzojet neked es Puchert urnak , meg kozben en is jol szorakozom a konyvtarban , bocs a durvasagert
5:36 du.
Össznemzeti háromütemű szívatógép…
7:16 du.
Kedves Margit! Ahogyan az arcodat elnézem, túlságosan is becsületes vagy. A miértekre kellett volna a válaszokat keresned. A megbízóidnak nem véletlen volt az a céljuk, hogy kivonatokért fizessenek Nektek. Idejük sem volt elolvasni azt amit Veletek olvastattak el, és logikus volt az Ö nemtelen szerződésük. Az üzleti világban nincs kegyelem, humanizmus, ott kö kemény harc folyik. Nem szabad naivnak lenni aki ilyen munka kört tölt be. Természetesen a kekeckedésed a Nagy-Testvér fülébe is eljutott és diszkréten menesztettek, Engem is megkértek 980.-ban adjam be a felmondásomat. Nem engedtem, kirúgtak. A valódi vádat meg sem fogalmazták, csak gyanús lettem, hogy nálam minden tanuló átmegy az autóvezetői vizsgán.
11:32 du.
Kedves Rátesi Margit: Nagyon fontos emberi gyengeségre tapintott rá, ami széles kőrben elterjedt sok-sok országban, de a legelterjedtebb és legkárosabb ott, ahol megszűnt a jogállam, ahol a kormány, a politikusok hatalma számít csak, ahol a bíróságok, rendőrség és a média is a kormány bérence.
Ha az emberek többsége a saját jogaiért kiállna, megalkuvás nélkül, megmaradna a jogállam és megszűnne a jogtiprás. Ha senki nem írna alá olyan szerződést, ami egyoldalú, a munkáltatónak nem lenne munkása. Az igazságtalanság és kiszolgáltatottság gyökere a megalkuvás.
Ezért nem tartóztatták le a Stadionos viktort az első Parlamenti beszéde után 2010-ben, amikor lefektette programját, többek között azt, hogy a közérdek fontosabb mint a magánérdek. Vastapsot kapott, a kis vicce is, Kodállyal és gyenge tanítványával meg a 8 évvel.
Ugyanis ahol „közérdekből (értsd állam) elvehetik a magántulajdont, ott azonnal megszűnik a demokrácia és a jogállam. Ahol az állam elveheti, kisajátíthatja, bárki személyes tulajdonát, ott nem lehet üzletet nyitni, megszűnt a jog annak védelmére. A kapitalizmus és a népi demokrácia alapja a magántulajdon védelme, ellentétben a feudalizmussal és a rabszolgatartó társadalommal, ahol csak a kiváltságosoknak lehetett magántulajdonuk és elvehették azoktól akik nem voltak teljes jogú polgárok. Ezt vezette be a Stadionos viktor és a koszos bagázs a tákolmánnyal!
10:21 de.
Kedves internacionalistàk!
A történet „kb.10 évvel ezelött,még az internetelterjedése elött történt….”.
Valahol olvastam:”A kommunistàk kitalàltàk,hogy az orvosokat,pincéreket..nem kell megfizetni”.
12:47 du.
Kedves Dénes! Hogyan gyün a csizma az asztalra? Margit cikke másra akar rávilágítani. Ez a baj, hogy sokan nem akarják még most sem megérteni, hogy a multbeli „furcsaságok” amik ezt okozták. Mert senki sem lépett fel ellene sőt még azt mondták ne kekeckedj. Ma mi van? Ha vélet nem tetszik az amit alá akarnak veled iratni már nem azt mondják ne kekeckedj, elküldenek a francba. És ez nem csak Orbanisztánban van igy. Szinte az egész EU-ban.Sehol sem türik el, hogy valaki lázadozni merjen és esetleg másokkal is magával rántson. Nem hajadzik ez valamire? Pedig amikor fiatalok voltunk pontosan ebben éltünk. Most amikor kéne meg mindenki kussol és odzkodik? De fura! Jó 25 évvel ezelőtt amikor kitört az Euforia azt mondtam: nem lesz ennek jó vége. A nyugat egy az egyben lefogja másolni azt ami a legszarabb volt a kommunizmusban. Nem lehet majd ugy pofázni szabadon mint régen. És nem az történt?
3:06 du.
Kedves Margit! Ezt az aljasságot nagyon is ismerem. Szerencsére, én nem futottam bele, de voltak barátaim, akik igen.
Ma pedig?
Még jobban visszaélnek a munkaadók a munkát felvállaló dolgozóik életével, lehetőségével. Ha csak annyit mondok, tele a net az olyan hirdetésekkel, pl. vendéglátós, stb. heti 2x-i alkalom, de akkor napi 14 órára! „Természetesen” ebből csak a 4 órát jelentik be.
De olyat is hallottam, hogy csak addig alkalmazzák a munkát felvállalót, amíg nem jár le a Start kártyája. Utána ajtót mutatnak.
Elképesztően aljas dolgok vannak az életben.
(( 🙁 ))
Bíróságra menve, még ott sem érdemes beadványt írni. Semmi a világon nem történik, azt is több éven át húzzák. A Face-n sem tanácsos szóvá tenni, mert a következő munkaadó, onnan olvassa le, mi volt a nála jelentkező munkavállaló „előző” életében. Ha olyat olvas, hogy ellenszegült, azonnal kihúzzák a listáról.
Fel sem veszik.
Ezért is figyelmeztetek mindenkit, óvatosan írjon be bármit is a Face-re! A fotókról nem is szólva! Egy átbulizott, viháncos éjszaka után készült fotó! Ha csak egyszer is fordult elő(!!!) – örökre elronthatja, további munkavállalását, emberi kapcsolatait.
*
Ellenszegültél, aláírtad, mégis elküldtek.
A lelki kizsákmányolás tipikus példája.
Pfujj! Nekünk!
Azon a másik oldalon, mármint a munkáltatók oldalán, ez ma már „természetes”.
Undorító! Megvetendő. Elítélendő.
*
9:36 du.
Egy roppant érdekes történetet hallottam vagy 25 éve amikor Kanadában volt a Téli Olympia.A megnyitót vártuk a TV előtt nagy izgalommal. Egy kanadai népitánc csoport fellépése volt a kezdő szám , de félő volt hogy elmarad mert a hőmérő a mínusz három ( vagy öt , már nem emlékszem pontosan ) fokon állt hajszálpontosan
És az ottani müvészeti vagy valami hasonló szakszervezet szabálya kimondta hogy ezen hőmérséklet alatt az ő tagjaik nem léphetnek fel szabadtéren .Vagyis nem foglakoztathatják őket ilyen hidegben.
Erre a riporter azzal jött elő hogy ” ez egy olyan ritka , egyedi alkalom , ilyenkor kivételt tehetnének „.
A válasz : Akkorsem .
A riporter : És ha az együttes az egyedi alkalom kedvéért nem fogadja meg a Szakszervezet szabályát ?
A válasz : Akkor kizárják őket és többé semmiféle védelmük nem lesz a munkaadókkal szemben.
Hát így működik egy jogállam !!!!!!!!!!!!!!!
–
Végül aztán -hosszas tanakodás után- csak felléphettek mert a higanyszál odaragadt a mínusz három ( vagy öt ) fokhoz. Se le , se fel.
5:29 de.
Kedves Avi!
A történet kb.10 éve történt…,de most lett irva.
Most kellene -lehetöleg azonnal- az orvosoknak,pedagogusoknak,pincéreknek,katonàknak, tisztviselöknek,munkàsoknak,tüzoltoknak,rendöröknek,munkanélkülinek stb.tisztességesebb bérezés,biztosabb munkahely és jogbiztonsàg.
Ezek mind jogos követelések és elvàràsok.
Ha 10 évvel ezelött irodott volna ez a cikk,talàn a fentebb felsoroltak egyikében-màsikàban is elöbbre tarthatnànk.
Szerintem késön ismerhettük meg, ezt a szépen leirt történetet.
8:09 du.
ahogy 25.-en 1:37 – kor delutan megigertem Illenek : a konyvet Veér Imre irta , 840 oldalas , a pasas 1889-ben szuletett ugyhogy most mar vloszinuleg el van temetve minneapolisban ahova kerult meg 1956-ban , a csillagban egyutt raboskodott rakosi apammal , lecsukta horthy ketszer mert a REPUDLIKANUS part elnoke volt , lecsukta szalasi , lecsukta a gestapo , rakosihoz barmikor bemehetett hiszen egyutt raboskodtak a csillagban , be is ment hozza de mar nem voltak haverok mert rakosi apam komcsi lett o meg republikanus maradt , igy aztan 1946 juniusaban becsbe szokott majd onnan 1956-ban amerikaba , szuper jo konyv , Puchert janos es Ille istvan talan megtalalja a szechenyi konyvtarban a cime : ma magyarorszag holnap a szabad vilag
2:56 de.
KEDVES Mindenki!
Érdekes, hogy a történet egyik aspektusát nem értékeltétek. A munkáltatók mindig, mindenütt megpróbálják a nekik kedvező szerződést megkötni.
De. Milyen mentalitás az, hogy aláírok egy szerződést, amiről eleve tudom, hogy nem fogom betartani? Sőt, a munkáltató is tudja, hiszen nincs módja ellenőrizni, hogy a továbbiakban mit csinál volt alkalmazottja! Akkor mi célt szolgál a hazugság?
Azt szerintem, hogy az alkalmazott kompromittálva legyen, hogy szorítsa a lelkiismeretét a hazugság.
Hogy munkát keresve ne mondhassa előnyének, hogy a szerződéseket betartom. Eleve elfogadja azt az alávetett helyzetet, hogy neki megmondhassák, mit írjon alá. Nem vagyok naív, tudom, hogy mindig és mindenhol szükség van kisebb-nagyobb megalkuvásokra, elhallgatásokra, kompromisszumokra. Sosem éltem külföldön, csak a magyar viszonyokból tudok kiindulni. De engem mérhetetlenül zavar, hogy a hazugság mennyire átszőtte az életünket, hogy mennyire nem lehet bízni, nemcsak az adott, hanem az írott szóban sem. Foglyai vagyunk a saját hazugságainknak, és annak hogy elfogadjuk a mások hazugságait. Közben meg összekacsintunk: „Te is tudod, én is tudom, hogy tudod, de hát a körülmények…” Ezen az alapon szerintem nem lehet nemcsak tisztességes társadalmat, de működő gazdaságot sem építeni.