Szigetvári Viktorral beszélgetett a Kanadai Magyar Hírlap. Az Együtt-PM pártszövetség társelnöke elmondta, hogy a Kormányváltó Összefogás teljes mértékben egyenlőtlen pozícióból kénytelen harcba szállni a médiabirodalommal rendelkező Fidesszel. Ugyanakkor jelezte, hogy Orbán Viktor gyávának bizonyult ebben a kampányban és Moszkvának is alárendelte Magyarország nemzeti érdekeit amikor paktumot kötött Vlagyimir Putyinnal, illetve amikor egy héten keresztül néma maradt Ukrajnában és a krím félszigeten folyó események alatt. Az Együtt-PM társelnökét társadalmi kérdésekről is kérdeztük és elmondta gondolatait az azonos neműek házasságáról, illetve a nők és a roma lakosság alig érzékelhető jelenlétéről a magyar közéletben, valamint arról, hogy szerinte a magyarországi roma lakosság jelentős része alapvetően magyar identitású és pontosan ugyan annyira magyar, mint az interjúalany, vagy bárki más.

Szigetvári Viktor

Több alkalommal jelezted, hogy szerinted választási csalás valósul meg az által, hogy a nem rég eladott TV2-ön – kormányhirdetés gyanánt – lényegében a kormánypárt kampányhirdetéseit, illetve a Fidesz által a kormánytól megvásárolt „Magyarország jobban teljesit szlogent” játszák le, miközben az ellenzéki pártoknak nem biztosítanak helyet az adón. Mint tudjuk, a kormány adófizetők pénzén 800 millió forintért készítetett egy kormányszlogent, amit aztán a pártnak 200 ezer forintért eladott. Valóban nem túlságosan fair, esetleg etikátlan a TV2 hozzáállása, de mégis miért csalás az, ha egy magántelevizió úgy dönt, hogy párthirdetésre hasonlító kormány hirdetést hoz le, miközben ellenzéki kampányreklámoknak nem ad teret?

Ez jogszabálysértésnek minősül, ezért fordultunk az Országos Választási Bizottsághoz. Választási csalás abban az értelemben, hogy a választási alapelveknek a megsértését jelenti, azaz: az egyenlőségnek az elvét. A kereskedelmi televíziók az új jogszabályok alapján dönthetnek úgy, hogy befogadnak igyenesen politikai pártoktól hírdetést. Dönthetnek úgy is, hogy nem. A TV2 mint hírközlő, úgy döntött, hogy nem fogad be és ezután azt jogilag nem lehetne semmilyen módon támadni. De közben public service announcementként – ahogy ezt hívhatják – kvázi kormányzati hirdetésként befogad politikai reklámot.

Mivel a Fidesz maga is hivatkozott, hogy megvette a „Magyarország jobban teljesít” szlogent a kormánytól használatra, innentől kezdve tény, hogy ez a  szlogen nem csak a kormányé, hanem a Fideszé. Gyakorlatilag ez úgy valósul meg, hogy kormányzati pénzből ugyan olyan szlogenből kampányol a kormány, mint ami egyébként a párt óriásplakátjain és hirdetésein is megjelen közterületen. Tehát valójában diszkriminatív a TV2-nek a gyakorlata az ellenzéki pártokkal szemben, mert hogy mi semmilyen módon nem tudtunk oda bejutni politikai hirdetésekkel. A kormánytól egyoldalúan befogad hirdetést – ezt nem lehetne támadni – de az a szlogen, amellyel a kampányban a kormányzati hirdetések mennek, azok azonosak a Fidesz szlogenjeivel, amelyet ráadásul el is adott a kormány a Fidesznek. Ezért ez egy olyan összefüggés, amely alapelvet sért a választási törvényben. Egy nem fair előnyhoz juttatja a kormánypártot.

A TV2-t, mint tudjuk, nem régen eladták Fideszhez közeli üzleti köröknek, ha úgy tetszik, ún. fideszes oligarcháknak. Az oligarcha kifejezés gyakran előkerül a kormánypárt és a kormányhoz fűződő korrupció bírálatában. De ha szóba kerültek a fideszes oligarchák, azért feltűnő, hogy a Kormányváltó ellenzéki szövetség eddig teljesen képtelen volt kampánytémává emelni a kormányoldal körüli szisztematikus korrupciót, miközben a Fidesz Zuschlag János 50 milliójával és Simon Gábor 240 milliójával sikeresen, az ellenzék kárára tematizálja az egész kampányt. Hogyan fogtok ezen fordítani a kampány utolsó szakaszában?

Ebben az ügyben az a nyilvánosság, amelyben nekünk kampányolnunk kell az teljességgel egyenlőtlen. Azokban az ügyekben amiben mi teszünk feljelentést, amiben mi fordulunk ügyészséghez – vagy akár például a tavalyi trafikmutyi, ahol a whistleblowerként az ügyet feldobó, nyilvánosság elé táró tisztességes fideszes politikus ellen fordul a történet – egyenlőtlen mércével mérnek.

A Simon-ügy más. Szerintem az MSZP megtette amit megtehetett. Én elhiszem, hogy ők nem tudtak Simon Gábor ügyéről. Egy erkölcstelen és elfogadhatatlan korrupciós vád, ami arra is használható, hogy rossz fénybe tüntesse fel a 106 egyéni jelöltet, akik tisztességes kampányt folytatnak. Nem arról van szó, hogy mi nem tartunk ellenbotrányt, vagy botrányos ügyben sajtótájékoztatót. A Fidesznek kedvező botrányok azért kerülnek a nyilvánosság elé jobban, mert behozhatatlan előnyben vannak egy alapvetően korrupt, adófizetői pénzekből fenntartott médiabirodalom területén. Ezen kívül pedig a köztévé, ami az én adófizetői pénzemből is működik, elfogult hírtájékoztatást ad.

Az ellenzéki kampány egyik meghatározó témája Paks és a 3 milliárd forintyi orosz finanszírozás, illetve az orosz agresszió Ukrajnában és a Krím-félszigeten. Ez a miniszterelnök számára oly annyira kényes ügy, hogy kormánya hosszú ideig nem tudott vele mit kezdeni. Láthatóan megzavarta a Fidesz kommunikációját. Az ellenzék hogyan látja Magyarország viszonyát Putyin Oroszországával?

A Paks-bővítést egy felhatalmazás nélküli kormánydöntésnek tekintjük. Ebben az ügyben az ellenzék tudatosan nem nukleáris kérdésként veti fel, hanem egy olyan problémaként, amely egy drága hitelből bővülő erőműről szól. Orbán Viktor számára azért belföldileg elfogadhatatlan egy nyugati szervezettől felvett hitel – akár az IMF-től, vagy az EBRD-től – mert ezek átláthatóbb, fenntarthatóbb piacgazdaság-pártibb gazdálkodást követelnének meg. Nem igaz, hogy az orosz hitel olcsóbb, vagy bármilyen szempontból jobb. Ez egy energetika-stratégiailag rossz döntés, amely inkább egy szovjet-utódállam helyzetébe sodorja Magyarországot.

Az ukrán meg krími válság pedig egyértelműen megmutatja, hogy Magyarország úgy kerülhet a nemzeti érdekkel ellentétes módon túlzott orosz-függésbe, hogy ha így köteleződik el. Hiszen látható, hogy a krími válság harmadik napján már mindjárt az ukrán gázszállítás csökkentése is felmerült orosz részről. Fontos megjegyezni, hogy ez nem orosz-ellenességről szól, hiszen Magyarországon jól működik egy orosz-tervezésű erőmű-blokk Pakson, de a nemzeti érdek azt diktálja, hogy Magyarország érdekeit és értékeit tekintve, alapvető geopolitikai irányultságában nyugat-Európához tartozzék, illetve, hogy együttműködjön a transzatlanti partnereivel. Ha szükséges –  akár nukleáris fűtőműben, akár gázszállításban -akkor érdek alapon működjön együtt Oroszországgal. Amit Orbán Viktor most tető alá hozott, az egy ennél sokkal nagyobb, szükségtelenül szorosabb elkötelezettség Oroszország irányába.

Mondhatjuk tehát azt, hogy Orbán Viktor azért hezitált annyira felszólalni ukrán-ügyben és azért volt olyan erélytelen, mert addigra már megszületett ez a fajta elkötelezettség Moszkva felé?

Én azt gondolom, hogy a  magyar miniszterelnök gyáván és gyengén reagált tőlünk néhány száz kilométerre kibontakozott válságra. Látható, hogy Lengyelország mennyire aktívabb szerepet játszott, akár az elmúlt hetekben Radosław Sikorski külügyminiszter révén. De ha közelebbi partnert nézünk, még a román Traian Băsescu is sokkal aktívabban és nyiltabban szólalt fel az orosz fél türhetetlen agressziójával szemben. A magyar kormány megpróbált ebben az ügyben a kárpátaljai magyar kisebbség nemzeti érdekei mögé bújva gyávának maradni. De a nemzeti kisebbséget lehetett volna védeni úgy is, hogy ebben az ügyben az orosz fél elfogadhatatlan agressziója ellen határozottaban szólal fel. Orbán majdnem egy hetet késlelkedett ebben az érdemi megszólalásban.

A lengyel és román vezető politikusokon kívül még a szlovák Robert Fico – aki szintén kötődik Oroszországhoz és aki egy kis állam kormányfője – is erélyesebben szólalt meg.

Így van és én azt gondolom, hogy meg lehetett volna szólítani az ukrán átalakulásból győztesként kijövő felet, hogy a nyelvtörvény ügyében megfelelően járjon el. Tehát lehetett volna védeni a magyar kisebbség érdekeit Kárpátaljan, ugyanakkor elköteleződni az orosz agresszió ellen. A magyar kormányfő gyáván hallgatott. Nem nehéz ebben az ügyben arra következtetni, hogy a kormány az oroszokkal egy olyan dealt hozott tető alá ami magyarországi korrupt üzletemberek meggazdagodását szolgálhatja.

Ez azért felvet egy tágabb, akár filozófiai kérdést. Hol a határ, amikor egy nyugati, magát plurális demokráciának gondoló állam azt mondja, hogy még pragmatikus, gazdasági megfontolásból sem hajlandó együttműködni egy diktatúrával? Az orosz kapcsolatokon kivül, Orbán Pekingben, a kinai kommunista egypárt rendszerre azt találta mondani, hogy az legalább politikailag stabil. Hozzáteszem, hogy kanadai szemszögből nézve ebben nem teljesen egyedül, hiszen a kanadai liberális vezetője is tett hasonló kijelentést.

Véleményem szerint Kínával – a világ legnépesebb országával  – lehet együttműködni üzleti, gazdasági alapon. Magyarországnál hosszabb demokratikus múltra visszatekintő országok is  tudnak együttműködni. Azt a problémát kell itt megfigyelni, hogy gyakorlatilag pár éve mondta Orbán azt a beszédet, hogy Brüsszel olyan mint Moszkva, tehát a korábbi elnyomó, Magyarországot megszálló szovjet csapatokhoz hasonlította Brüsszelt egy nagy tömeg előtt elmondott beszédében. Minden ebből a doktrinából következik. Magyarország  keleti szelet vár és geostratégiailag is olyan irányba tolja az ország orientációját, ami nem lesz fenntartható. Magyarország az Európai Unió tagállama és nem is a legkisebb ezek közül. Tehát befolyással bír kulcsfontosságú ügyekben. Sajnos ez a tekintély az Európai Unióban szerte foszlott az utóbbi években.

Az is igaz, hogy a kínai partnerrel kereskedelmi ügyekben és más ügyekben együtt lehet működni, de kiszolgáltatni az országot és geopolitikailag, illetve energiabiztonsági szempontból túlzottan feléjük kacsingatni nem lehet. Orbán miniszterelnöknek olyan mondatai vannak – külföldön és belföldön is – amelyek félreérthetőek. Nekünk elvi közösséget nem kell keresni Oroszországgal, vagy Kínával. De Orbán Viktor most éppen a keletnek akar megfelelni és közben azt az Európai Uniót szidalmazza, ami a nemzeti költségvetési forrásokon felül az összes infrastrukturális fejlesztést az elmúlt hét évben finanszírozta.

Térjünk át egy belpolitikára, szociális kérdésre. Az áll az Együtt-PM programjában, hogy a pártszövetség egy 30 százalékos kvótával növelné a női képviselők számát az országgyűlésben. Kétségtelen, hogy a nők hátrányos helyzetben vannak, már ami az országos politikát illeti. De ez a romákra is igaz. Miért nem vezettek be mondjuk egy öt, vagy tíz százalékos kvótát a romák számára, ezzel biztosítva parlamenti jelenlétüket?

Jogos a kérdés. A magyarországi kisebbségek, identitásukat tekintve nem úgy kisebbségek, mint egy teljesen egyértelmű etnikai kisebbség a világ más országában. A magyarországi cigányság egy meghatározó része származását tekintve lehet ugyan cigány nemzetiségi, de magyar identitású. Ugyan olyan magyar identitású mint én, vagy éppen bárki más. Van ennek a kérdésnek parlamenti megoldása, de van egy régóta működő nemzetiségi kisebbségi önkormányzati rendszer is. Ebben az ügyben mi azért sem javaslunk kvótát, mert a roma származású embereknek egy döntő hányada magyarként tekint önmagára. Innentől kezdve, egy kvóta az felesleges választás elé állítaná őket.

A Fidesz alaptörvénye rosszul intézményesítette a kisebbségek parlamenti képviseletét. Magyarországon élő német kisebbségi, vagy roma kisebbségi arra kényszerül, hogy válasszon és ha nemzeti kisebbségi listára adják le szavazatukat, akkor pártlistára nem szavazhatnak. Ez egy felesleges túlterhelése a parlamenti választási rendszernek és választás elé szorítja a kisebbségi származású szavazót, amely valójában a bonyolultabb identitási minták miatt nem is nagyon elvárható.

A nők ügye viszont egyszerűbb, hiszen akár béregyenlőségi kérdésekben is hátrányos helyzetben vannak. A pártszövetség az egyéni jelölteknél és a pártlista esetében is az egyharmados arányt tartani kívánja. A szövetségi partnereink mellett nekünk 22 jelöltünk van és ennek egyharmada nő. A listán is elég komoly számban állítottunk nőket. Hiszünk abban, hogy egy ilyen kvóta kikényszerítené azt, hogy több nő legyen a parlamentben. Ezzel szemben a Fideszben 106 egyéni jelöltből jelenleg tíznél kevesebb azoknak a képviselő-jelölteknek a száma akik nők.

Gyurcsány Ferenc eléggé határozottan kijelentette, hogy támogatja a melegek házassághoz való jogát és egyben azt is, hogy azonos nemű párok gyerekeket fogadhassanak örökbe. Magyarországon úgy tűnik, hogy ez a kérdés még mindig eléggé delikát és szenvedélyes vitákat kavar, miközben azt látjuk Kanadában, hogy az azonos neműek házassága lassan tíz éve országszerte elfogadott és az örökbefogadáshoz fűződő joguk sem kérdőjelezhető meg. Mi a véleményed erről a kérdésről?

Nem tudom, hogy delikát, vagy nem delikát. Egészen biztos, hogy ebben az ügyben a 2010-es kormányváltást megelőző időszakban, mind a Gyurcsány, mind a Bajnai kormányok idején folyt egy jogkiterjesztési folyamat az LGBT mozgalom jogfejlődését magáévá téve. Az élettársi viszony, amely jogi értelemben – öröklési jogot tekintve is – a meleg párok számára ugyan olyan lehetőséget biztosít mint a heteroszexuálisok számára. Ebben az ügyben a Fidesz kormány egy értékkonzervatív megközelítést tett magáévá és nem folytatta ezt a jogkiterjesztést. Egyébként Gyurcsány Ferenc mondatai nem a kampány fősodrásában hangzottak el, hanem egy egyetemi college-nak a meghívására. Ő ott beszélt és onnan szivárgott ez ki. Kivetni valót nem találtam abban, ami onnan kiszivárgott. Ezek elvi kérdések. Magyarországon fokozatos jogkiterjesztéssel lehet odáig jutni, hogy melegpárok örökbe fogadhassanak gyermeket. Nekem személyesen sincs ezzel gondom.

Bajnai Gordon pártszövetségének elvi álláspontja, hogy egy értékkonzervatív családfogalom alaptörvénybe-illesztése elfogadhatatlan. Az azonos nemű párok jogbiztonságának és kiterjesztésének a biztosítását folytatni kell. Abban van talán árnyalati különbség a DK és a Bajnai Gordon pártjának az álláspontja között, hogy ezt a jogkiterjesztést milyen ütemezéssel kell megvalósítani. De nincs az a hazug jobboldali vád, ami miatt én ezt személyesen eltitkolnám.

De azt érteni kell mindenkinek, hogy az ilyen típusú, szabadságjogi ügyek – akár mennyire is megosztóak bizonyos csoportokban, mert biztosan vannak a balközép szavazók között is olyanok akik nem szimpatizálnak feltétlenül az ilyen típusú jogkiterjesztéssel – nem ezek szoktak lenni a magyar belpolitika kulcs konfliktusai. Szemben Amerikával, ahol nem hogy szenátor nem lehet valaki, hanem még egyszerű kormányzati képviselő, polgármester, vagy ügyvéd sem lehet olyan, aki bizonyos ilyen divisive ügyekben, az abortuszról, a kreacionizmus, vagy evolució elítélése kérdésében bizonyos oldalon állást foglal. Magyarországon nem ezek alapján szoktak eldőlni a politikai viták. Magyarországon világos értékválasztás, világos országvíziók állnak egymással szemben.

Milyen tanulságokat és következményeket vont le a magyar baloldal 2010-es történelmi vereségéből?

Magunk részéről azt tudom mondani, hogy mi voltunk az  elsők, akik szakmailag részletes tanulmányban, meg talán politikailag is megpróbáltuk azt előadni, hogy a baloldal választói koalíciója szétesett. Én egyszer a Center for American Progressnek írtam angolul egy tanulmányt 2010 nyarán ami a baloldal szétesett választási koalíciójáról szólt. Még mindig van esély – bármit is mutassanak a kutatások – hogy egy nagyon szoros választási eredmény legyen április 6-án. De egy olyan választási vereség után, mint ami 2010-ben volt, jó ideig eltart mire összeáll egy választói koalíció. A legfontosabb tanulság a mi szempontunkból az, hogy a magyar középosztálynak egy döntő része elvesztette a bizalmát nem csak az MSZP-ben, hanem a korábbi status quoban. Erre az a válasz, hogy kísérletet kell tenni arra, hogy az elvesztett választói bizalmat visszaszerezzük. Ebben addig jutottunk 2014 tavaszára, ameddig jutottunk. A választási összefogás megtalálása már a végén lassította is ezt a folyamatot. De az biztos, hogy a 2010-ben szétesett balközép választói koalíciót fiatalítani kell és a személyek tekintetében is meg kell újulni. Egy demokratikus, polgári balos, polgári centrista politikával kell megpróbálni hosszútávon vereségbe taszítani a szélsőjobboldalt és a populista Fideszt. De ez nem egy könnyű feladat. A tanulságok helyben biztosan meg vannak, de az kérdés, hogy a kampány mennyiben teszi lehetővé, hogy ezt a mindennapokban érvényesítsük. A rendszerváltás értékeit – a Sólyom Lászlói, vagy akár Antall Józsefi, Tölgyessy Péteri rendszerváltási örökséget nem szabad nekünk megtagadnunk.