A héten úgy gondoltam, hogy kicsit eltérek szokásos irodai munkámtól és egy hagyományos magyar gulyáslevest fÅ‘zök az ottawai St. Joe’s Supper Table népkonyhában. Naponta több mint 120 meleg vacsorát és ezen felül körülbelül száz szendvicset szolgálunk fel a kanadai fÅ‘város rászorulóinak. Természetesen ez nem a város egyetlen népkonyhája. A tÅ‘lünk csupán 5 perc sétára lévÅ‘ Ãœdvhadsereg hozzánk képest háromszor-négyszer annyi vacsorát szolgál fel, de mi annyiban különbözünk, hogy igyekszünk egy, az átlagnál bensÅ‘ségesebb, családiasabb szolgáltatást nyújtani. Egyszerre maximum 24-en férnek el étkezÅ‘nkben, mely leginkább egy családi vendéglÅ‘re hasonlít. Kandallónk is van, az asztalokon virágokat és egyéb dekorációkat helyeznek el az önkéntesek. Viszont ami eddig nem nagyon volt az a magyar gasztronómia. Ezen igyekeztem változtatni.

Gulyásleves az ottawai St. Joe’s Supper Table-ben.

A marhahúsból, illetve sárgarépával, krumplival, zellerrel és rengeteg paprikával (és – bevallom – három üveg ErÅ‘s Pistával) készített gulyásleves meglepÅ‘en népszerűnek bizonyult. ElÅ‘ször fÅ‘ztem ennyi vendég számára és a proporciókat sem volt könnyű eltalálnom. De végül valahogy sikerült. Egy kis angol nyelvű tájékoztatót is készítettem a gulyásleves történetérÅ‘l. Tehát arról, hogy elÅ‘ször a 18-ik században vált népszerűvé, majd a 19-ik század elsÅ‘ felében került be elÅ‘ször egy magyar szakácskönyvbe, illetve városi vendéglÅ‘k étlapjaira is. A gulyáslevest elsÅ‘sorban vidéki, falusi emberek fogyasztották, de leginkább csak ünnepnapokon, vagy egyéb különleges alkalomkor.

A St. Joe’s Népkonyha vendégei között mindig felbukkan egy-egy magyar, de elsÅ‘sorban a kanadai Å‘slakosság, illetve az északról Ottawába került inuitok alkotják vendégeink többségét. A népkonyhát évi 150 ezer dollárba kerül üzemeltetni, még úgy is, hogy az ottawai muszlim közösség havonta kétszer megfÅ‘zi helyettünk, illetve hozzánk szállítja a vacsorát. A gyümölcsök és zöldségek többségét – különösen nyáron és az Å‘sszel – helyi farmerek adományozzák.

A népkonyhát 1978-ban alapította Fred Magee atya – az Oblatus szerzetesrend tagja – amikor egy februári napon egy hajléktalan férfi becsengetett a plébánia ajtaján. Fred atya elkészített neki egy szendvicset és felmelegített egy csésze levest. Aztán leült és elbeszélgettek az ottawai szegénységrÅ‘l. Fred atya jelezte, hogy ha bármikor éhes, nyugodtan csengessen be máskor is. Ezt követÅ‘en Fred Magee elindított egy szerény ételosztát, melynek keretében naponta levest és szendvicseket szolgált fel, néhány önkéntes segítségével. 1996-tól egy nagyobb, renovált konyhában és étkezÅ‘ben fogadták a vendégeket és az eredetileg „Hospitality Kitchen”-nek nevezett szolgáltatást 2001-ben St. Joe’s Supper Table-ra nevezték át.

Mára átlagosan 120 és 150 vendég vacsorázik nálunk hétfő és péntek között. Aki elsétál a Cumberland és Laurier East sarkánál lévő plébániahivatal előtt minden nap hosszú sorokat láthat az épületnél, hiszen egyszerre csupán kéttucatnyian férnek el a helységben.

A népkonyha mindenkié, többek között a nemrég Kanadába érkezett, esetleg szűkös keretek között élő magyaroké is. Itt nem rászorulókról, hajéktalanokról, meg nincstelenekről van szó, hanem vendégekről, akikből aztán gyakran önkéntesek lesznek. És bár ez egy római katolikus egyházközség által fenntartott szolgáltatás, mára fontos szerepet játszanak az ételosztásunkban a helyi muszlim, anglikán, egyéb protestáns, valamint világi szervezetek is.

Tehát az ajtó mindenki előtt nyítva áll.

***

A St. Joe’s Supper Table a 151 Laurier Avenue East alatt található, Ottawa belvárosában. Vacsorát hétfÅ‘tÅ‘l péntekig, 17 óra és 18.15-között szolgálunk fel. Minden hónap második és utolsó keddén Helal (Halal) ételt szolgálunk fel, amelyet az ottawai Islam Care Centre készített el.