Sógorokhoz, vagy messzebb?
Megyünk, megyünk…de miért is?
A Határátkelő blogból emeltem ki az alábbiakat. Sokan azt hiszik, Ausztriában, sőt másutt kolbászból van a kerítés. Nem, szomorú a hír, de nincs így. Akkor mi az ok, amiért egyre többen külföldön vállalnak munkát? A blog írója Nyúlz of the World jól taktikázott, Erdélyből érkezett, Sopronban bérel lakást, Ausztriában rendszergazdaként dolgozik, naponta ingázik a lakása és Bécs között. Felsorolja mindazokat a jó dolgokat, amitől OTT embernek érzi magát, munkavállalóként. Ami elvitathatatlan, az a biztonság. Ausztriai fizetésből – Magyarországon élni, no igen! Ez már döfi! Most mégis a teljes kiköltözést tervezi.
Miért is?
„…Mi változott az elmúlt két évben, amióta az előző posztomban amellett érveltem, hogy miért jobb otthon élni és ingázni? Miért gondolkozom el mégis az itthoni lét biztosította vitathatatlan anyagi előnyök ellenére is egyre gyakrabban a kiköltözésen? Két fontos dolog miatt. Az egyik magyarországi helyzet: a hosszú távú jövő még kiszámíthatatlanabb és meg zavarosabb lett az elmúlt két évben. A másik pedig, hogy minél többet vagyok kint (Ausztriában), annál jobban válik meggyőződésemmé, hogy még ha valóban közel nem tökéletes is, de mindenképpen a jelenleg elérhető egyik legjobb rendszer az, ami ma Nyugat-Európában van. Mivel napi szinten kint vagyok a „hanyatló Nyugaton”, látom, miben más, miben jobb, miben több, és hazamenve Magyarországon napi szinten élem meg, hogy mi mennyire távolodunk el ettől, a számomra igen vágyott világtól.
Nem lehet tervezni
Én jelenleg nem látok reális pozitív jövőt Magyarország számára. Ausztriában tervezhetsz harminc évre, és bízhatsz benne, hogy ha csak valami nagyon extrém forgatókönyv be nem jön (pl. egy háború), akkor amit terveztél, azt meg is fogod valósítani. Erre Magyarországon semmi esélyed.Ausztriában megvannak kialakult és bejáratott rendszerek, amik évtizedek óta stabilan és kiszámíthatóan működnek. Magyarországon nincsenek, mert amik kezdtek kialakulni, azokat is teljesen felborogatták, és önös politikai-hatalmi érdekek mentén szerveződik minden. Ausztriában is kell alakítgatni a rendszereket, itt is sokszor kell finomhangolni, de itt sokkal átgondoltabban teszik, nem porig zúzva mindent, ami addig megvolt, és helyette találomra összetákolva valamit, amiről majd az élet eldönti, hogy működőképes-e vagy nem?
Nem visszamenőlegesen módosítanak, és nem az a legfőbb szakmai érv, hogy mert egy politikus úgy döntött, hanem van valódi társadalmi és szakmai vita a változtatások előtt-alatt.
Nem tetszik, amit látok
Ami ma Magyarországon alakulgat, az nekem nagyon nem tetszik, és nagyon nehéz függetlenítenem magam az eseményektől. Attól, hogy ma 1 millió ember komolyan megoldásnak tartja a szélsőjobbot és attól, hogy további több mint 2 millió pedig komolyan azt szeretné, hogy ez a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság, az Európától való eltávolodás, és az orosz érdekszférába sodródás folytatódjon. A félreértések elkerülése végett, egyáltalán nem vagyok baloldali, sőt. De semmilyen szinten nem tudok azonosulni sem az értelmetlen nacionalizmussal, sem az esztelen EU-ellenességgel, ami ma Magyarországon van. Azt gondolom, a nemzetállamok ideje már a múlt században lejárt, a következő fejlettségi szint a föderális Európa, egy globalizált világban csak így lehet esélyünk. Tudom, hogy Európa több országában is gyülekeznek a felhők, nagyon szépen kijött ez az EP-választások eredményeiben is. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy az EU az általam jónak tartott irányba fog fejlődni.
De még mindig kevesebb az esélye egy nacionalista és/vagy autoriter rendszer kiépülésének nyugaton, mint kis hazánkban. Természetesen nem egy-két évről beszélek, hanem tíz-húsz éves távlatokról. És nem arról, hogy biztosan ez lesz, csak arról, hogy jelenleg a közhangulat és a közállapotok alapján egyértelműen erre sodródik az ország.
De ez a kiszámíthatatlan jövő, amiben nagy eséllyel lehet jelen egy diktatúra kiépülése és az újra kelet felé tolódás, na ez az, ami miatt mégis rendszeresen rám jön a kötözés.
Mert ez az, aminek az esélye egyre csökken, ahogy egyre nyugatabbra költözik az ember. Hogy ironikusan fogalmazzam meg, nem szeretnék néhány év múlva rovásírással írni oroszul. Inkább uralkodjon rajtam a cionista bankárlobbi / buzilobbi, mint a Putyin, ha már mindenképpen választani kell.
Mikor szánom rá magam a döntésre?
Sajnos gyarló emberként egyelőre inkább élvezem a kényelmes jólétet, minthogy jó pár évre beáldozzam azt azért, hogy elinduljak a biztosabb, kiszámíthatóbb jövő irányába. Közben azzal próbálom áltatni magam, hogy van még esély Magyarországon, nem veszett el minden, előbb-utóbb újra elindul az ország Európa felé. Amit aggasztónak tartok, hogy azt látom, jelenleg ennek a legnagyobb akadálya az, hogy erre az emberek részéről nincs semmi igény. Akinek a részéről meg van, az maga indul meg Európa felé, 2-3 jól megpakolt bőrönddel.”
Egy másik blogjában az u.ez az író, rendkívül tisztán világítja meg a mai helyzetet, miszerint:
„… amikor a miniszterelnök a fiatalok visszacsábításáról beszélt: a helyzet szerintem sokkal súlyosabb, mint amilyennek elsőre tűnik. Magyarországról ugyanis (szemben más kelet-európai országgal) elsősorban fiatalok mentek és mennek el. Pontos számokat ugyan nem tudunk (elhangzott már itt 300 ezertől félmillióig sok minden), de a sok százezer határátkelő jelentős része fiatal, kisgyerekkel, vagy éppen gyerekvállalás előtt.„
Képzeljük el azt a helyzetet, amikor egy kisgyerek Ausztriában, Németországban, Svájcban vagy éppen Angliában kezdi meg iskoláit: hogyan lehet őt sérülés nélkül visszaköltöztetni Magyarországra 4-5-6 év elteltével (ha egyáltalán)?… Kétféle stratégiával találkoztam: az egyik külföldön is magyarnak neveli a gyerekét, magyar könyveket olvas neki, magyar meséket (is) néznek a tévében és mindent megtesz azért, hogy a magyar kultúrkörben nőjön fel a gyerek. A másik stratégia az asszimilációé, azaz amikor a szülő elfogadja, hogy a gyereke inkább része lesz a befogadó ország nyelvének és kultúrájának, mint a magyarnak. A kérdésem az, hogy szerintetek lehet-e egyszerre két identitása egy gyereknek…A válasz egyszerűnek tűnik, de én több olyan családot ismerek, ahol a gyerekek annak ellenére alig beszélnek magyarul (az írásról, olvasásról nem is beszélve), hogy mindkét szülő magyar.
Érzésem szerint az ő esetükben például nem lustaságról, vagy nemtörődömségről, hanem stratégiáról van szó. Más kérdés, hogy a magam részéről rossz döntésnek tartom, ha egy gyerektől elveszünk egy nyelvet, hiszen a közösségben, az óvodában, iskolában, az utcán úgyis pillanatok alatt megtanulja az adott ország nyelvét.
Elveszített tízezrek?
Visszatérve a kiindulóponthoz: azt hiszem, azt elég jól látja a bécsi magyar nagykövet, hogy valamit sürgősen lépni kell, hiszen azok a gyerekek, akik nem tanulnak meg írni, olvasni magyarul, gyakorlatilag elvesztek Magyarország számára, hiszen még akkor sem (vagy csak nagyon nehezen) tudnak majd visszailleszkedni a magyar oktatásba, ha esetleg a szülők pár év múlva úgy döntetnének, hogy visszatérnek Magyarországra.
Márpedig az ország aligha áll olyan jól, hogy több tízezer gyereket, jövőbeli munkavállalót, nyelveket beszélő embert elveszítsen…”
*
Itt és most feltenném a kérdésemet, ebben sem vagyok egyedül. Mi lesz veled Magyarország? Egyik rossz döntést követi a másik. Oda teszik az adóforintjainkat, ahová nem kellene, vagy csak akkor, ha már minden rendben van. A lista hosszú, hogy mi a rossz… Nincs elég hely e lapban, mindezt felsorolni, de nem is tisztem. A kérdést viszont felteszem: mi lesz itt rendben és mikorra?! Szervezetlenség, igen az van. Ezt/azt mindannyian jól tudjuk a zavarosban a legeredményesebb a halászat.
A gond az, hogy ez a halászat nem a mi érdekünkben történik. A zsákmány nem a miénk, az egy bizonyos rétegé, meg is történik az elosztás: ma nekem, holnap neked, azután pedig neki… De nemcsak ez a gond, több sebből vérzünk. Sokan ezt nem akarják tudomásul venni, vagy annyira elvakultak, hogy nem látják a fától az erdőt!
Georgina Bojana
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
6:32 de.
tehát világossá vált az, hogy ez a jelenlegi magyar kormányzat teljesen tönkreteszi az országot…a GDP egyre csökken és a hitelek meg egyre nőnek saját erős beruházás nincs ami van nem termelő miközben az egészségügy, oktatás tönkremegy ami az ország létének alapja
7:52 de.
Kedves Rodeo36!
Nem ennek az írásnak köszönhetően világosodott és világosodik meg ez, miszerint (idézem) „ez a jelenlegi magyar kormányzat teljesen tönkreteszi az országot…a GDP egyre csökken és a hitelek meg egyre nőnek saját erős beruházás nincs ami van nem termelő miközben az egészségügy, oktatás tönkremegy ami az ország létének alapja”.
*
Hiába mondjuk, írjuk, mutatjuk, hiába minden.
KisKöpcös és sleppje, nagyon is bebetonozta magát. No és köszönhető az itt élők (választás szerinti többségének) fejében lévő setétségnek. Nem látnak tovább az orrukig, most lehetett volna mást választani, nem tették.
Bíztak. Bíznak.
Hinni a templomban kell, illik meg szükséges.
Amit a tévében-rádióban-újságban-neten súlykolnak, az sajna, nem mindig igaz. Hja igen, itt és most a NEM szó az IGAZ! Tehát amit mondanak, tesznek, az ellent mond azzal, hogy valaha is a mi érdekeinket képviselték vagy képviselik.
Ismét Széchenyi István!
Ő igen, Ő volna a jó, a követendő példa és nem azok, akiknek emlékét a jelenlegi vezetés kőbe faragtatta, minden ellenkezésünk ellenére is.
Pfuj, ez az egész katyvasz.
Csak arra lennék kíváncsi, a jövendő történelem könyvekben miként fogják ezt meg- és leírni?!
Szegény lurkók! Mennyi hazugságot kell bebiflázniuk, ne legyen igazam! Ne legyen! Már, amit a biflázásról írtam.
*
A írásomat csak annyiban egészíteném ki, sokan érkeznek Romániából, megkapják a magyar állampolgárságot. Aztán dobbantás! – Külhonba. Van egy másik verzió is, család itt marad, postán küldi a papa, rokon a „menázsit” külhonból.
Mi is vagyunk mi? Tranzit-ország. Egy hely, ahonnét dobbantani lehet egy jobb, kiszámíthatóbb életbe.
Pedig itt is elkéne a dolgos kéz, a gondolkodó, hozzáértő szaktudás, a diplomásokról nem is szólva. Ha már ugye magyarokká lettek, miért nem maradnak itthon, választott szép hazájukban?!
A miért, megválaszolásra került a fentiekben.
De ettől még nem lettem boldog.
🙁
G.B.
3:46 du.
Amíg az ország teljhatalmú urát valójában a focin kívül SEMMI nem érdekli igazán, addig hiú ábránd abban reménykedni, hogy távlatos, kiérlelt, megvitatott elképzelések mentén fogunk haladni. Rögtönzések vannak, és minden az a célja, hogy a bebetonozás folytatódjon, valamint az ország erőforrásai végleg haveri kezekbe kerüljenek. A kivándorlók problémája nem érdekli a kormányzatot, mert egész valóját kéne feladnia ahhoz, hogy érdemben lépni tudjon.
Ma hallom, hogy a Népjóléti Bizottság elnöke Selmeczi Gabriella lesz. Innentől kezdve nincs miről beszélni.
11:38 du.
Kedves Corneilius!
Tökéletes a meglátásod.
Sajnos.
De igazad van.
Valóban 🙁 nincs miről beszélnünk.
A jövő pontosan felvázolható.
Ezt pedig nem látták az idióta „orbanisták”. Húzták az X-eket, húzták az X-eket, de fogalmuk nem volt, mire és miért szavaznak. Talán egy jó vasárnapi programnak gondolták a szavazási „cécót”?! Minden meg- és átgondolás nélkül voksoltak. Ők elmentek, sajnos, akik pedig morgolódnak, tiltakoznak, azok a csoportok nem nagyon moccantak. Pedig lehetőségük lett volna a „trón-döntésre”.
Kényelmesen megvárták, amíg összecsapnak a fejünk felett a hullámok, azután erősítették a „mi oldalunkat”, az ellenzéket. De ez már olyan, mint halottnak a homlok csók.
Hiába kiabáltunk, figyelmeztettünk, írtunk, beszéltünk. Mint a borsó a falról, minden lepergett és le is pereg az elvarázsolt szürkeállományuk miatt és okán.
De az is lehet, hogy az orbanistáknak ippeg nem is működik e fontos szervük. Nem tudom őket sajnálni, nekünk ásták a gödröt és még ők tapsolnak, csodálkoznak azért, hogy ilyen írások, ilyen vélemények születnek. Még ők azok, akik nekünk dobják a kesztyűt! A folyamatos pfujjozásunkért.
Az okot, az indokot nem látják, hályogot borítottak ezen szavazók szemeire.
Az ellenzékről csak annyit, nagyon kényelmesek voltak. A szájukat tátva hagyták, várták a sűlt galambot, de csak „deglettet” kapnak. Most ezt osztogathatják be, mert van/lesz nadrágszíj-behúzás. Nem én garantálom, de ez az egész orbanista kupleráj.
🙁
G.B.
4:34 de.
Georgina
megkedveltelek, s megígértem, hogy többé nem „szellemeskedem” veled ! Ezért csak halkan kérdem meg, hogy -mások ostorozása mellett – mit tettél Te konkrétan az ÜGY érdekében ? Jártál házról-házra, piacon lapokat osztogattál, tereken aláírást gyűjtöttél s ott érvelgettél ? (A választ Te tudod.) Az itt beírók többsége csak magát fényesítgeti, – s még azoktól a millióktól is elszakad (fényévekre és ezer mérföldekre), akik sorsát – úgymond – a szívén viseli …
9:38 de.
A diktatúráról itt nem jövő hanem jelen időben pontosabb beszélni ( legfeljebb tovább durvulhat, szóval jól dönt aki időben lelép ).
Az ” Európához való felzárkózás ” pedig mindig is csak a magyar középosztály egy kisebbségi részének hiú ábrándja volt; arról nem is beszélve hogy a „távolodás” azt implikálja, hogy valaha is a fejlett kapitalista, polgári demokráciák világához tartozott volna Magyarország.
Ráadásul politikai értelemben még nincs semmiféle távolodás, mert nem más mint a „demokratikus” Európai Unió az amely az uralkodó szélsőjobbos, újfasiszta/horthysta ( ja egyébként szellemi elődeiket épp a nyugati demokráciák – az antant – segítették hatalomra immár több mint kilencven éve… ) rezsim mamelukjainak off shore számláit tömi a ” kohéziós és strukturális alapok ” euró-milliárdjaival… Persze biztonsági játékot játszva bebiztosítják magukat „kelet” felől is. ” Tőke és fasizmus jegyesek… ”
Egyébként persze talán még olyan országoknak is lehet esélyük az ” Európához való felzárkózásra ” mint Belarusz, Azerbajdszán, Türkmenisztán stb. … Szóval mi itt a gond? Nincs semmi különös a Föld nagyobb részét kitevő totális politikai-gazdasági-szociális csődtömeghez tartozni; az egész világ erről szól, hogy a pokolibbnál pokolibb helyekről menekülő szerencsétlenek ( akik például többnyire nem bonyolítják túl amúgy is nyomorult életüket ilyen veretes baromságokkal mint a nemzeti identitások; ez a magyar középosztály luxusa ) próbálnak az emberibb életfeltételeket biztosító térségekbe eljutni; ez már szinte az új évszázad osztálykonfliktusa ( persze alávaló emberek keleten és nyugaton is igyekeznek etnikai/felekezeti színezetet adni neki )…
10:29 de.
cornelius: hát a nyugdíjakat is megvédte, nem? most majd a népjólétet fogja megvédeni.
egyébiránt legújabb improvizáció ez: „Kurtítani akarják a nyugdíjakat 100.000 forint felett 20 %-kal. Ebből a levont összegből akarják a minimumot kapók nyugdíját emelni. Visszamenőlegesen is ez a terv.” selmeczinek smafu lesz ezt levezényelnie…
4:40 de.
Elefantheria
„…veretes baromság mint nemzeti identitás….alávaló emberek etnikai/felekezeti szinezete…szélsőjobbos, újfasiszta, horthysta rezsim…” Fiatalkorom marxista szabad pártnapi fejtágítói köszönnek vissza, melyek végén azonban énekelni is kellett: „….s nemzetközivé lesz holnapra a világ!” Most csak kommentelünk… Szabadság!
3:15 de.
Kedves István,
ezzel a „borzalommal”, amit Te ide leírtál, már találkoztam a neten. Több alkalommal is. Mélységesen felháborít(ana), hiszen akik nyugdíjba mentünk, keményen megdolgoztunk, sőt be is fizettünk minden járandóságot azért, amiért most ha nem is sokkal, de valamivel többet kapunk, mint 100 ezer forint.
No most, remélem ez azért nem következ(het) be. Az állampolgári jog semmi?! Vérfagyasztó!
Miért azok fizessenek, akik szakadás nélkül dolgoztak. Anno’ nem volt ilyen állásnélküliség. Úgy értem a mai nyugdíjasoknak nem volt ilyen kevés, szűkített lehetőségük az álláspiacon, mint a mai fiataloknak, a mai időkben.
Tehát a kérdésem jogos.
Miért mi fizessünk?
*
Más. A ma már korosabb, nyugdíjas színészeket is többen sajnálják. Volt amikor két este többet kerestek, igaz, haknival, mint az átlag állampolgár, két hét alatt. Akkor Nekik telt erre is, meg arra is. Nekünk akkor sem úgy, mint akkor nekik. De soha nem irigykedtem. Mindig tudtam, hol a helyem, mit tettem és mit érdemlek.
Azért viszont igencsak felemelem a hangomat, hogy most az én nyugdíjamból kapjanak azok kiegészítést, akiknek fiatal korukban sokkal jobb sorsuk volt.
Hangsúlyozom, nem irigykedem!
*
No meg akiknek most annyi a nyugdíja, amennyi, azok egy része valamit törleszt, gyerekeit segíti, van egy munkával kiérdemelt – életszínvonala.
Hogyan tovább?
A törlesztésekről nem is szólva.
🙁
No, nem is szeretném ezt a témát vesézni. Legszívesebben letörölném az asztalról, de gyorsan. Olyan gyorsan, mintha már nem is olvastam volna erről – máshol.
Hess! – ezt a témának-témára mondtam, semmiképpen nem Neked, kedves István.
*
Ismételten belém állt a frász! Már megint mi a jó fenétől kell rettegnünk?
(( 🙁 ))
G.B.