Másnak lenni.
Nem könnyű neki, merthogy ő más. Hogy miben más, azt nem tudta volna megmondani, ahhoz nem voltak megfelelő szavai, de érezte, hogy ő más. Voltak az otthonban még többen is, akik ugyanúgy mások voltak, mint ő, de róluk se tudta megmondani, miben mások. Minden esetre ők, a mások, egész jól kijöttek egymással, és a környezetükkel is. Ültek az asztaloknál, vagy a kanapén, a tv előtt, és ha valaki odajött hozzájuk, hát látta, hogy Közösségképesek. Mert a gondozók azt akarták, hogy Közösségképesek legyenek. Közösségképesnek lenni jó volt. Ha csak magukban voltak, és nem kellett Közösségképesnek mutatni magukat, hát nem csináltak semmit. Ültek, nézték a tv-t, vagy a faágak árnyékának táncát a falon, esetleg az ablakon át a felhőket bámulták, és megpróbálták kitalálni, mit is ábrázolnak.
Voltak aztán ott olyanok is, akik nem voltak mások, de még csak Közösségképesek sem, csak csúcshülyék. Ezt az egyik lány mondta: én egy csúcshülye vagyok! És csak addig leszek itt, amíg annyira normális nem leszek, hogy visszakerüljek az Átmeneti Házba!
Ezt nem nagyon értette, mert mi az, hogy Átmeneti? Átmeneti – de hová?
A lány erre azt mondta: tudjátok, vannak a normális emberek, aztán alattuk a hülyék, aztán a gyengeelméjűek, aztán az idióták, akik még náluknál is butábbak. Ő egy csúcshülye – mondta – de igyekszik, és jól viselkedik, és jó lesz, így egy napon majd kikerül innen. Azt is mondta, hogy egy ilyen gyengeelméjű, mint ő, soha nem fog kikerülni innen, mert túl buta.
Ettől olyan sírhatnékja támadt, de hát csak nem fogja elbőgni magát, mégiscsak nagyfiú ő már, 18 éves, már tudja, hogyan kell viselkedni. De a szobatársa sírni kezdett. Annyira, de annyira sírt, hogy nem lehetett vele mit kezdeni, úgyhogy az egyik gondozó ki is jelentette, hogy Adni Kell Neki Valamit. Ez a Valami mindig egy tűt jelentett, ami rossz dolog volt. Ha neki hányingere volt, akkor azt mondták, hogy Vegyen Be Valamit, ami csak hol ilyen, hol olyan színű, ilyen, vagy olyan formájú, hol kicsi, hol nagy tablettát jelentett, és attól nem kellett félni. Neki sosem Kellett Adni Valamit, mert ő jó fiú volt.
Amikor a szobatársa már elaludt, odajött mellé az egyik gondozónő, a Julcsi, és megkérdezte, hogy ő jól van-e? Bólintott, mert a torkában még ott szorultak a könnyek. A gondozónő fiatal volt, és jó illatú. Kezébe fogta a kezét, és ekkor előtörtek a könnyei. Nem tudta megmondani, miért sír, talán azért, mert a Julcsi nővér ilyen kedves volt, de nem voltak rá szavai, hogy megfogalmazza, miért sír.
Sírt, egyre csak sírt, pedig nem akart sírni, mert a sírástól olyan butának érezte magát, és gyűlölte a butaságát.
Ki is mondta: gyűlölöm, hogy butának érzem magam! Utálom, de nem tudok más lenni ! Próbálok nem gondolni rá, hogy buta vagyok, de az ember nem tud nem gondolni rá, ha egyszer ilyen.
A Julcsi nővér azt mondta: nem, nem vagy buta. Csak egy kicsit nehéz neked. De hidd el, az élet még a legokosabb emberek számára is elég nehéz tud lenni.
Ezen elgondolkodott. Tényleg nem vagyok buta? – kérdezte, és lassan felhagyott a sírással. Nem vagy az – mondta a Julcsi nővér -, nem vagy olyan okos, mint egyesek, de ez nem a te hibád. Mások vagyunk, ennyi az egész. Másnak lenni nagyon nehéz, de te megbirkózol vele, nem igaz? De igen, hiszen Közösségképes vagyok! – válaszolta, és büszkén ki is húzta magát. Úgy bizony, Közösségképes vagy – mondta a Julcsi nővér, és ettől, érdekes módon már nem érezte butának magát. Elhitte, amit a Julcsi nővér mondott, mert megértette, hogy az okos emberek számára is nehéz az élet.
Amikor a Julcsi nővér elment, immár megnyugodva, odaült az ablakhoz, és kinézett rajta. Odakünn, egy másik világban, esett az eső, és fölötte leereszkedőben volt az éj sötétje. Az üvegre tette a kezét, az eső felé nyúlt, a szürke világosság felé, az éj semmije felé, mely lassan lopakodott előre.
Hallgatta az esőt. Az eső sugdolózott, és könnyeket sírt az ablakra…
Author: Ille István
Civil a pályán. Egészen más területen dolgozott, a politikához nem sok köze volt, de véleménye arról annál inkább. Három évvel ezelőtt egy társával együtt létrehozta az ellenszek.hu Demokritikus Vélemény Magazin internetes oldalt, aminek felelős szerkesztője. Szépirodalmi vonalon, Harunlarasid néven több, mint 60 novellát, több tucat önéletképet és úti beszámolót publikált a www.harunalrasid.nolblog.hu oldalán. Elkötelezett, azonban pártoktól független, baloldali értékrendű és világnézetű ellenzéki.
11:50 de.
István!
Mielőtt megnéztem ki írta, tudtam, hogy Te követted el.:)
Tetszett. Három mű jutott eszembe, Aranyketrec, Száll a kakukk fészkére és egy film, aminek a címe nem jut eszembe, az ápolójuk kivitte őket egy napra az intézetből, vígjáték volt.
12:30 du.
Köszönöm István.
1:52 du.
bubu64: megtisztelő az összehasonlítás.
6:42 du.
Kedves István,
mindig is utáltam a zárt közösséget. Gyerekkoromban a napközit, a tanulószobát, rendre el is lébecoltam. Vannak ilyen intézmények, sőt szükségesek. Sajnálom az abban, az ott élőket, pedig jól tudom, megoldhatatlan számukra a családi közösségben való élés. Vannak olyanok, akiket a saját családja nem vállal fel. Az állami gondozás is, szükséges rossz. Többször még mindig jobb helyzetben élnek ott a gyerekek, mint a saját családjukban, ahol éheznek, rossz példát látnak maguk körül.
Mostanában az egészséges, állami gondozottaknál is megkísérelték a sokszor lehetetlent, a hatalmas intézmények helyett a kisebb, családi otthonokban helyezik el az arra rászorultakat.
*
Egyszóval, nehéz lehet egy-egy ilyen,vagy hasonló intézményben élni, de ott is dolgozni. Dolgozóként, ápolóként, gondozóként szívvel-lélekkel segíteni, mosolyogni, vigaszt és reményt osztani.
*
Irtózom az öregotthonoktól. Amerikában, külföldön ez bevált szokás, hogy a nagyikat, egy-egy szép és biztonságos, kulturált otthonba helyezik el. Sőt, ott folyamatosan vannak mindenféle foglalkozások, kirándulások. Ezek mintájára már itthon, kis hazánkban is létesítettek ilyen magánotthonokat.
Végül is sokkal szórakoztatóbbak az ilyen magánotthonok, mint a magányosság egy elárvult házban. Mégis, a gondolatától is kétségbe esek, ennek a lehetőségétől is. Életem utolsó éveit nem akarnám ott tölteni.
A kötöttségektől mindig is irtóztam. Erős, meghatározó egyéniségem, töretlen akaratom miatt elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is fel kellene adnom a „szabadságomat”. Bízom, reménykedem, egészségi okból nem kényszerülök ilyen megalkuvásra.
*
A lényeg, ami a lényeg: nehéz ott élni, még akkor is, ha biztonságos. Ott dolgozni, nehezebb, még akkor is, ha szívvel és lélekkel teszik ezt. Elkötelezettség és hivatás, ez a munkánál több. Hivatás.
*
Az írásban szereplő szakkifejezések vannak, léteznek. Mit is jelentenek? Egy-egy lépcsőt az ott élők számára.
Ép, fizikailag/lelkileg/pszichikailag egészséges embernek ezt nehéz megértenie, feldolgoznia, átéreznie még nehezebb.
Neked ismételten sikerült az ottani légkört, a hangulatot, az érzéseket visszaadnod.
*
Megköszönöm!
*
G.B.
1:52 de.
G.B. köszönöm! pedig még a közelében se jártam ilyen intézménynek, sőt, kromoszóma hiányos emberrel se volt közvetlen kapcsolatom. mindez a fantáziám terméke volt, a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve…
5:10 de.
Kedves István!
Amit írtál, jól tudom. „Hozott anyagból” dolgozunk. Hogyan is értem? Életünk folyamán sokat, még többet olvasunk, beszélgetünk, nyitott szemmel járunk, tapasztalunk. Jót is, rosszat is. A látottak, hallottak, olvasottak – mélyen, egymásra rakódnak. Igen, van, megtapasztaltam és folyamatosan meg is tapasztalom, feltörnek bennünk ezek a történések. Ilyenkor jön a papír, a toll, a ceruza – manapság a klaviatúra.
Úgy érezzük meg kell írni, tovább kell adni másoknak, mert az életünk sokszínű. Ezeket a színeket tovább kell adnunk. S, ez így helyes.
*
Marcsikánk „hun” van??!!!! Hiányolom. Bárki, Valaki tud-e Róla?! – ez a válaszod miatt IS, + különben IS többször eszembe jut.
*
G.B.
5:31 de.
G.B nekem ugyan nem hiányzik, de garantálom, hogy megjön. ki nem hagyná, pedig mindig van jobb dolga 🙂 olyan, mint a bolgár partizán: ott van minden km-kőnél 😀
5:49 de.
Nekem hiányzik. Az értetlensége. Színesíti a fórumot. Valaha volt egy kabaréjelenet. Psota Irén és Major Tamás adta elő. Egy házaspárt alakítottak. Psota Irén volt a Lujza. Fergetegesen jó volt. Mit is ír az újság?!
No igen, a valamikori Lujzika volt – a mi jelenlegi Marcsikánk.
Hiányzik.
(( 🙂 ))
No, meg emberileg is aggódom Érte.
G.B.
6:07 de.
G.B, már hallom is a választ: te csak ne aggódj érte, mert köszöni szépen, ő jól van, inkább aggódj magadért, egyébként ő sajnál téged, és különben is, mit számít az ilyen senkik véleménye, mint amilyenek mi vagyunk?
3:48 de.
Kedves István,
nem is gondoltam volna, hogy van rajtam sajnálandó? Nosza, akkor ki is húztam magam (( 🙂 ))
A „senkikről” csak annyit, mi vagyunk TÖBBEN! Örülök, hogy ebbe a csapatba tartozom.
(( 🙂 ))
No igen, köszönöm jól vagyok! Pláne azért IS, mert megjavították a gépemet. Tehát este is MŰKÖDÖTT, sőt ma reggel is MŰKÖDIK! Ez az utóbbi idők CSODÁJA! – ÖRÖMKÖDÖM, tehát vagyok! (( 🙂 )) G.B.
5:13 de.
G.B, én csak előre dekódoltam boda válaszát. nincs annyira bátor, hogy téged is leugasson.
nem mellesleg inkább vagyok egy „0” – ahogy boda olyan ellentmondást nem tűrően definiált – egy senki, minthogy egy boda marcsi legyek.
arról nem is beszélve, hogy a kettes számrendszerben minden szám nulladik hatványa=1 ezzel lehetséges páratlan számokat generálni. a számítástechnika ugyanis két értéken alapszik: 0 és 1. a nulla is ezek szerint értéket hordoz. meglepő, de a legkorszerűbb számítógép sem ismer – hardware szinten – mást, hogy egy biten (alapvető jelhordozó) van-e jel, vagy sem, vagyis nullában áll, vagy egyben.
2’0=1, 2’1=2, 2’2=4, 2’3=8 i tak dalse. tehát a nulla is értéket hordoz. én meg, nullaként, büszkén vállalom ezt az értéket – ami annál nagyobb, minél magasabb helyi értéken szerepel. pl: 1101-ben többet érek, mint az előttem levő két egyes: 2’1=2, 2’2=4, 2’3=8 – lenne, de nincs jel, tehát csak növelem a számsor értékét – 2’4=16, így a bináris számsor 22-t ér 🙂
5:19 de.
Juj, matematikailag most fényesebb, de okosabb nem
(( 🙁 )) lettem. Bocsánat, de zsigerből kerülöm a matekot.
Pontosítok, tudományom csak addig ér, mint a takaróm, iparkodom nem kilógni alóla. Magyarul: beosztással élek.
Ennyi. Értsd ezt mindenre.
De ezen felül?!
Huh! Matek ellen „beoltottak”, sajnálom (( 🙁 ))
A fenti futtatást, mármint eszmeit megértettem!
(( 🙂 ))
G.B.
5:45 de.
G.B, bocs, de ez nem matek. ez a számtech alapja, a bináris rendszer 🙂 amúgy ebben leledznek a 2/3 egybitesei, csak fingjuk sincs róla. van előttük három gomb, mi gombonként egyetlen bitként működik, mivel csak az hordoz információt, amit megnyomnak. na, az az ‘1’. a többi: nulla. mint a nyomogatók…
cserébe vigasztaljon meg az a tudat, hogy én ’75 óta élek benne. mármint, a számtechben.
igaz, nem tudok eltenni meggybefőttet 🙂