Olvasgatom az Élet és Irodalomban Bruck András érdekes és okos publicisztikáját (A keletnek megfelel), szeretem az olyan írásokat, melyek nem csak visszaböfögik az aktuális mantrát, de új gondolatokat is hoznak.
Ez az írás ilyen.
Élvezem is az olvasását, míg csak oda nem érek a megállapításhoz: Itt van Orbán, a visszaállított kádárista rendszerével. Nagyon ki tudok ezen akadni, mert egyszerűen el nem vagyok képes képzelni, hogy egyébként nagyon okos emberek hogyan tehetnek ilyen megállapításokat. Gondolom, azt képzelik, hogy ezzel Orbán rendszerét sértik, de az igazság az, hogy Kádár rendszerét gyalázzák meg az ilyen megállapításokkal, aki igencsak kikérné – és joggal ki is kérhetné – magának, hogy egy lapon említsék egy szociopata maffiózóval. Igaza is lenne.
Kezdjük talán azzal, hogy Kádár rendszere vállaltan diktatúra volt, a korabeli szóhasználattal a munkások, parasztok – ma munkavállalóknak, gazdáknak mondanánk őket, (a kisparaszt, a zsellér meg a cseléd átmenetileg még ciki), és a velük szövetséges értelmiség diktatúrája.
Bár személyhez kötődött – hálistennek Kádárhoz – nem személyi diktatúra volt, hanem a társadalom többségének diktatúrája.
Még akkor is, ha ez a többség akkor is apolitikus volt, ha akkor is csak a rántott libacomb érdekelte, még akkor is, ha a rendszer előnyeivel ugyan élt, de sokra nem becsülte azokat.
Orbán diktatúrája nem nyíltan vállalt, hanem sunyi diktatúra, mely azzal hülyíti az évek során inkább csak elbutult, mint okosodott népet, hogy az a rendszer, melyet képvisel, az demokrácia. Hát lószart Mama, diktatúra ez a javából, sőt, diktatúrább Kádár társadalmánál is, mely legalább megkísérelte azt, hogy egy lyukból fújjon hideget és meleget, és megvalósítsa a kor fából vaskarikáját, a diktatúrán belüli demokráciát – a fogalom képtelenségéhez képest kiemelkedően jó eredménnyel.
Természetesen az Orbán féle diktatúra is osztálydiktatúra, a nagytőke diktatúrája, mely az ország lakosságának elenyésző részét képviseli, ám az ország vagyonának nagyon tekintélyes hányadát tudhatja magáénak.
Hivatalosan háromszáz főre teszik a számukat, de a valóságban talán kétszer annyian is lehetnek, hiszen nem minden vagyon jelenik meg a maga teljességében.
Hogy mindjárt kézenfekvő példát is említsek, az Orbán vagyon, mely mára feltehetően a legnagyobb Magyarországon, strómanok nevén, külföldön és névtelen értékpapírokban, részvényekben bújik el a nyilvánosság elől.
Orbánt ez a réteg juttatta hatalomra, ez a társaság tartotta lélegeztetőgépen a szocialisták regnálása alatt, ők pénzelték, és ők mozgattak a háttérből olyan politikai szálakat, melyek megakadályozták, hogy a Gyurcsány-típusú idealista népboldogítók sikeresek legyenek.
Elmentek egészen a puccskísérletig, és biztos vagyok benne, hogy csak a NATO fenyegető réme akadályozta meg őket egy kis vérontásban…
Persze, a technikák még nem voltak kifinomultak, a szereplők még lotyogtak, Orbán is kifejtette, hogy a nemzeti nagytőkés réteget kell preferálni, ha hatalomra akar kerülni. Joggal nem szereti a multikat, azok kézbentarthatatlan népek, megbokrosodhatnak – lásd RTL-Klub – az pedig nem kívánatos.
Csányi is lebukott a politikába való közvetlen belekotnyeleskedésével, aki pedig keresztbe akart tenni nekik, az hamar a bíróság előtt találta magát, fülig bekenve szarral, melyet mire levakart magáról, már nem volt többé senki, mehetett MLM hálózatot szervezni és seggenfütyülő kínai gumikutyákat árulni.
A demokráciásdi remekül elfedte a pártokon átívelő összefonódásokat, érdekkapcsolatokat, melyeknek csak halványan felsejlő kontúrját mutatta meg a Simicska-Puch tengely, meg a hetven-harminc százalékos mutyi a beruházási összegek felosztása során, vagy Bajnai pénzügyminiszterének remek állása az OTP egyik érdekeltségénél.
Szóval bonyolultak itt a kapcsolatok kérem, és aki naivan azt kérdezi, hogy a szocialistákhoz közeli nagytőkések miért nem támogatják a baloldali médiát, ideje, hogy megtudják: a gazdasági összefonódás az oka.
Hatszáz ember, kontra tízmillió – remek arány. Kádár rendszerében ez az arány fordított volt, még ha a rendszer ellenfelei ezt vitatják is, bár meg kell jegyezzem, nagyon csendesen teszik, mert a valóság roppant nyilvánvaló. A gazdag ma egyre gazdagabb, a szegény egyre szegényebb, a középosztály tíz körömmel kapaszkodik, hogy biztosítsa társadalmi státuszát, vagy legalább annak látszatának fenntartását, miközben látnia kell, az ő gyereke ebben a csodálatos új világban már csak csicskása lehet a leggazdagabbak gyerekeinek.
Falun a helyzet még durvább, és ha eszembe jut a rendszerváltás korának zöldbárózása, mikor a magyar falut felvirágoztató termelőszövetkezetek, állami gazdaságok vezetőit kellett eltenni az útból, hát nevetni vagy sírni támad kedvem.
Nem azért, mert akiknek a termelőszövetkezetek szétverése érdeke volt, ezt tették, hanem azért, mert a magyar paraszt annyira ostoba volt és ostoba ma is, hogy azokat isteníti, akik a huszonegyedik század hajnalán visszatuszkolták őt első kanyarban a ló segge mögé, hogy aztán úgy rántsák ki alóla a földet, mint cirkuszi bohóc alól a szőnyeget szokták. Most ott ülnek a padlón és méltatlankodnak, hogy nem ők kapják a földbérletet, hanem az oligarchának nevezett bűnöző pereputtya, a műkörmös meg a tanítónéni.
Kádár idejében a falu működött, a mezőgazdaság nettó költségvetési befizető volt – két ország volt ilyen a világon, a másik Új-Zéland. Ma nincs mezőgazdaság, csak földalapú alamizsna, a falvak vergődnek, a lakosság nyomorog, a hegyoldalakból ellopják a fát – és nem csak a cigányok, hogy félreértés ne essék – a talajerózió miatt bekövetkező árvizek hullámain meg ott tutajozik a Nemzet Esze, a Haza Megmentője, a Mi Maffiózónk.
Jogállam?
Ugyan kérem, illúzió.
Kádár rendszere rigorózusan betartotta saját törvényeit, melyek nem egyéni képviselői indítványra születtek, hanem nagy többségükben minimálisan is az érintettekkel és a szakmai szervezetekkel való egyeztetések és konzultáció után.
A fontosabb törvényekről társadalmi vita folyt, és egyetlen esetre sem emlékszem, hogy Kádár törvényt módosíttatott volna azért, hogy személyes akaratát érvényre juttassa.
A törvények pedig a többség érdekeit képviselték, elejét vették a hatalmaskodásoknak, a dogoknak szabályozott rendje volt, elő sem fordulhatott volna, hogy Kádár Keresztelő Szent Jánosnak álcázott szobrát felállítsák Budapesten, Kádár személyes ízlésére szabva. A felállítandó köztéri alkotásokat zsűrizték, a szoborparkban elhelyezett Kádár-kori alkotások mindegyike magasabb esztétikai értéket képvisel a jelenlegi remekműveknél. Hogy ne is menjünk tovább a Szabadság térnél, ott van mindjárt Ronald Reagan szobra, amelyiknél sokkal különbet láthatunk Madame Tussaud panoptikumában, és a viasz is mennyivel olcsóbb, mint a bronz…
A közoktatás, az egészségügy, a társadalombiztosítás, a nyugdíjrendszer mind-mind jobban működött. És akkor még nem beszéltünk a társadalmi mobilitásról, melynek felszámolása javában folyik, építgetik a hivatásrendi kasztokat, ahonnan nem lesz kitörés az alsóbb néposztályok számára.
A személyek közötti differencia is óriási, és nem Orbán javára.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy Kádár nem volt egy ócska, enyveskezű maffiózó, magának nem gyűjtögetett, mint ez a Hibbant Hörcsög, politikusként pedig komoly nemzetközi tekintélye volt – nem csak a szocialista táborban. Szerette a nép, de nem voltak imádói, ő maga a személyi kultuszt gyűlölte, nem is engedett teret neki.
Orbán emberileg nulla, éppen olyan ő a nagytőkének, mint neki Farkas Flórián. Ha tartanak is tőle, de lenézik mélységesen – joggal egyébként, habár mára már egy közülük ő is. Politikusként az országra ezidáig csak szégyent hozott, a nép fele nyomorszinten él, gyermekek tízezrei éheznek.
Ha visszagondolok a hajdani úttörőtáborokra, melyekben a gyerekek százezrei tudtak nyáron szórakozni, a vállalati és szakszervezeti üdülőkre, ahol a családok együtt örülhettek a nyárnak, hát elkeseredek.
Azt mondják néhányan, hogy hát igen, de most négyévenként új vezetőket választhatsz. Aki beleles a legutóbbi választás megszervezésébe, ezen csak mosolyogni tud, különben is, Orbán már nem sokáig lesz miniszterelnök, szerintem két év múlva már a Sándor-palotában fog ülni, mint kormányzó, vagy a Nemzet Mozdonyának Vezetője, vagy valami ilyesmi – hat vagy kilenc évre választva, háromszori újraválaszthatósággal, trónörökös Gáspár. Demokratikusan, természetesen.
Szóval – félreértés ne essék – nem akarok én semmiféle kádárista restaurációt, hiszen a világ megváltozott, nem élek illúziókban.
De azt állítom, hogy Kádár társadalma jobban szolgálta az átlagember érdekeit, mint a mai politikai berendezkedés.
Ezért is méltánytalan a hajdani pártfőtitkár összehasonlítása ezzel a maffiózóval.
A politikust az minősíti, hogy tud-e adekvát válaszokat adni kora kihívásaira, népe érdekében. Kádár tudott, a rendelkezésére álló lehetőségekből kihozta a maximumot, emellett ő komolyan is gondolta a munkásosztály hatalmát, neki ez nem csak üres lózung volt. Mai utódai a cipőfűzőjéig sem érnek fel. Kádár adott ennek az országnak huszonöt boldog, békés, nyugodt évet, mai utódai szétverték a nemzetet, állandó harcban állnak – leginkább saját megbomlott elméjükkel.
Az a minimum, hogy ha a ma problémáiról írunk, ne mossuk össze a huszadik század – de talán az egész magyar történelem egyik legsikeresebb politikusának személyét a ma harácsoló, erőszakos és gátlástalan bűnözőinek ócska figuráival, mert méltánytalan. Ha azon sopánkodunk, hogy a magyar nép nem képes szembenézni a múltjával, akkor talán elvárható lenne, hogy a magyar értelmiség nézzen szembe legalább a közelmúlttal.
Bruck András írása – ettől eltekintve – remek, ajánlom elolvasásra mindenkinek…
Author: Fényes István
Hatvanöt éves vagyok.
Voltam hivatásos katona, dolgoztam biztosítótársaságnál, vezettem gazdálkodó szervezetet, voltak vállalkozásaim, kereskedtem, kábeltelevíziót üzemeltettem, volt az egészségügyhöz köthető vállalkozásom is, most átmenetileg nyugdíjaztam magam, de már nehezen bírom...Jogot végeztem, van tanári végzettségem, és hát katona sem lehettem főiskola nélkül.
Láttam ezt-azt, megtapasztaltam az emberi tisztességet és aljasságot egyaránt.
1999-től jelen vagyok az interneten, évekig az Index polidilin próbáltam érvelni vélt igazam mellett, aztán elkezdtem blogot írni, www.pupublogja.hu -n
Minden, ami politika és közélet, érdekel, és majdnem mindenről van véleményem is, - ezt szoktam megírni és megosztani azokkal, akiket érdekel…
2:45 de.
Egy idegen hadsereget behívni és annak segítségével büntetlenül uralkodni, gyilkolni, mint tette az Kádár János és társai: HAZAÁRULÁS!
Budapest utcáin 1956.-ban az orosz tankok ellen harcolva hősi halált lehetett halni, ma a történelemhamisítás, ellen tollal harcolva ugyanott már csak hősi éhhalált.
Mindannyiunk közös tulajdonából milliárdos vagyonokat összelopó, korábban a Szovjetek segítségével hatalmat bitorló senkik a közéletben!
Kirabolt, földönfutóvá tett emberek milliói!
Beteges degenerált tévé műsorok!
Nyomor, nyomor, nyomor…
2:48 de.
lévay attila: értem. szóval, mégiscsak erős az UVB-sugárzás…persze, azért díjazom, hogy komoly kórképet tudott agyi szennyezettsége ellenére felvázolni az orbáni rezsimről. csak hogy’ jön ide ’56?
9:33 de.
56-ban kezdödött a Kádár rendszer méghozzá véres leszámolással, kétségtelen Kádár szerény ember volt, de ahatalom megtartása érdekében bitora küldte elvtársait, ugyanolyan egyszemélyi döntések születtek mint napjainkban. Nagy bün úgy kritizálni a mai rendszert, hogy összehasonlitjuk a Kádár rendszerrel
11:18 de.
T. Lévay-Puchert duó !
56-ban, rövid idő leforgása alatt itt-ott, mindenfelé emberek lógtak városi fákon. No de sebaj, egy kis lincset egy ilyen régi hagyományú kultúrnép még elviselhet, ámde a Köztársaság-téri „Szent Betalan-éjre” már nem lehetett reform válaszokkal reagálni. Mert ez a vérfürdő már igazolni látszott azt a feltevést, hogy ez a felkelés bizony nem a reformkommunizmus megmozdulása, hanem napról napra kezd valamilyen, az 1945-ös felszabadításra adott . r e v a n s . válaszra hasonlítani. Ergo ez már csak fegyverrel verhető le. Ezért elkerülhetetlen volt a nagyobb méretű fegyveres beavatkozás. Tekintettel arra, hogy a magyarországi fegyveres erők akkor még nem tűntek alkalmasnak e zendülés teljes leverésére, hát szovjet fegyvereket is bevetettek.
No igen, az ún. forradalmárok szelet vetettek és vihart arattak … Nincs ezen csodálkozni való mindössze 11 évvel egy világháború és a holokauszt szovjet megállítása után…
Történelmi terminológiával pedig forradalomnak csak azt nevezzük, ahol az események egy újfajta, merőben más minőségű, új rendszert hoznak létre. Különben csak ázadásról, vagy zendülésről beszélhetünk. Márpedig az akkor a magukat forradalmároknak és hősöknek nevező magyaroszági tényezők egy jelentős része a Horthy rendszer restaurációjának szándékával operált – bár a jelszavak nem mindig ezt tükrözték. Persze, majd bolondok lettek volna már az elején nyílt lapokkal játszani.
Mi sem bizonyítja jobban állításom igazát, mint az, hogy a ma az 1956-ra hivatkozók nagyobb része – egy igencsak elenyésző kisebbséget kivéve – a Horthy resturációt hirdeti nemcsak szavakban, de már tettekben, rendszer átszervezésekben, alkotmányos puccsban és „emlékművekben” egyaránt stb… A Horthy rendszer pedig ellenforradalom volt, már csak annak okán is, hogy őfőméltósága is annak nevezte.
Megjegyzés: „A pesti srácok” pedig azt se tudták mit tesznek, hogy miért vitték az ő bőrüket a vásárra mások. Nemhogy hősök lettek volna. A hősiesség tudatos indítékból fakad.
12:42 du.
Kösz Kordon. Már kezdtem azt hinni, hogy hülye vagyok. De emlékszem arra, hogy még a levegővétel is megállt a konyhánkban, ahol vagy tíz felnőtt hallgatta a rádiót.(A mi sötét, udvari lakásunkat nem lehetett belőni, így huszan, harmincan szorongtak nálunk napokig.)Valaki arról beszélt, hogy vissza kell adni a gyárakat, meg a földeket, meg hogy a prolik elszemtelenedtek. Ez egy (kis)polgári ház volt, még gyári munkás se nagyon lakott benne, kereskedők, mérnökök voltak a lakótársak. De ez a „prolizás” kiverte a biztosítékot. Mindenki szegény volt, mint a templom egere egy vesztes háború után, frontországként nem is nagyon lehetett másként. Nem tudom, hová fordult volna a világ, ha akkor az oroszok nem jönnek be. De az biztos, hogy bárki ült volna a vezetői székbe, kivégzések következtek volna. Csak akkor mások kivégzése. Ahogyan Horthy se szemérmeskedett ’20-ban. Igaz, ő a román csapatok hátán masírozott be Budapestre, a két vezető megítélését szerintem meg kellene határoznia a végkifejletnek. Horthy elmenekült az országból, aminek odaveszett 1 millió polgára, megsemmisült vagyona 70 %-a. Kádár meg lebotorkált a lépcsőn Mária nénivel kézenfogva, meg egy pici börönddel, és azt kérte: Mondják meg az elvtársak hová költözzek. És ott volt mögötte egy működő ország, aminek ugyan voltak működési hibái, ezeket kellett volna megoldani. De nem, jöttek az ordasok a kárpótlással, meg a patakvérrel, meg a hülyeségeikkel. Pedig tényleg, milyen szép ez a pici darabja a Földnek, ahol élünk!
3:19 du.
Nagyon örülök, hogy egy valóban, tiszta baloldali értékrenddel bíró embertől is megjelennek (nagyszerű) cikkek egy liberális lapban. Hatalmas Gratula Fényes Istvánnak, és a KMH-nak is!
3:24 du.
Lévay Atilla
2014 július 24
2:45 de.
Te sötét, fogalmatlan idióta! Hazaárulás az amit a kedves vezetőd az országgal művel, hazaárulás az ahogy ennek a hatalommániás, vérszopó, tolvaj gecinek, és hitvány bandájának benyaltok minden adandó alkalommal!
12:57 de.
Megdöbenve olvasom a kommenteket hát ekkora a sötétség, a tudatlanság 56 ügyében a kádári propaganda még mindig hat ennyi év után is. Terészetesen a Köztársaság téren történteket minden jó érzésü ember elítéli de ha már erröl véleményt mon dunk tessék elöbb tájékozodni november elsejéig Kádár is Münnich is tagja volt a Nagy Imre kománynak ha felelösége van annak a kormánynak hát nekik is osztozni kellett volna benne természetesen Kádár nem hivta be az oroszokat hisz azok bennt voltak Ö miután rájött arra, hogy vagy szolgálja az oroszokat vagy választhatja a bitót vagy a börtönt hát az elöbbit váalasztotta. De térjünk vissza a Köztársaság térre miután a szovjetek kivonultak Budapeströl örizetlen maradt a pártház ahol bizony szervezkedés folyt a támadás után segitséget kértek többek közt Biszku Bélától is Biszku telefonált a Mátyás laktanyába Virág Ede ezredesnek, hogy küldjön a Köztársaság térre 5 harckocsit a pártház védelmére az ezredes átnyult a páncélos ezred feje felett és egy idegen őrnagyot bizott meg parancsnoknak arra nem adott idöt, hogy a harckocsik közt a rádió összekötetést megteremtsék amikor a térre értek a lövöldözés rövid idöre megszünt majd a védelemre kirendelt harckocsik lönni kezdték a pártházat Gallo őrnagy észrevette, hogy valami hiba történ három harckocsival eltávozott de kettö ezt nem vette észre és tovább lötte a pártházat nincs szándékom felmenteni a támadokat de itt bizony a főfelelösket talán máshol kéne keresni, de feltehetnénk a kérdést, hogy kinek állt érdekében, hogy ezek a gyalázatos tettek megtörténhesenek, mert ezek után nagy hangon lehetett mondani, hogy gyilkolják a kommunistákat. és még befejezésképen mig a támadok közül ha valakit fényképen felismertek nem számithatott humánus ítéletre Galló őrnagy 2,5 évet kapott holott Ő volt ewnnek a tragédiának egyik fő felelöse. És ha már ítéletet mondunk tessék figyelembe venni a felszabadulás és a forradalom közt eltelt borzalmakat is.
4:25 de.
Kitűnő írás! Gratulálok, István.
4:28 de.
…”azt állítom, hogy Kádár társadalma jobban szolgálta az átlagember érdekeit, mint a mai politikai berendezkedés.” Legyünk őszinték, ez így igaz, és ez az állítás nem azt jelenti, hogy a kádár rendszer olyan jó volt, hanem az orbánrezsim borzalmait mutatja.
4:31 de.
Kordon, nemcsak a cikk remek,a hsz.-od is, annyit javítanék rajta, hogy a magyar fegyveres erő a sorozatos átállás és dezertálás miatt nem volt képes a „zendülés” leverésére – itt aligha állíthatjuk, hogy Horthy tisztek lettek volna többségben – ezért hívta Kádár az oroszokat.
8:21 de.
apuwader mivel történetesen 1956-ban katona voltam állitásodat légböl kapottnak kell minösitenem, a zendülés minösités sem felel meg a valoságnak forradalom és szabadságharc volt
8:45 de.
apuwader, az oroszokat senki sem hivta be 56-ban. Már ott voltak, és készenlétben a keleti határon is. Miután 56 egy kiprovokált dolog volt, ezt a „bevonulási” színjátékot utólagosan visszadátumozva intézték el az „elvtársak”. Egyébként Puchertnak igaza van,56 és Kádár megítélésében. És Szukitsal is egyetértek, amikor azt állítja, hogy Kádár csak a jelenlegi helyzettel összehasonlítva minősíthető „jobbnak”.
9:05 de.
János,
A zendülést idézőjelben írtam, emellett szívesen elolvasom szerinted milyen állapotban volt az akkori fegyveres állomány.
9:33 de.
Kedves Judit, ahogy én tudom:
Kádár az november 3-án Moszkvában összeállított, és onnan irányított bábkabinetje felhívással fordult a magyar néphez: csatlakozzanak a megalakult ellenkormányhoz. Kádár János beszédét – aki ekkor Moszkvában tartózkodott – az ungvári rádió sugározta. Kádár az ellenkormányt próbálta legitimizálni, s azt bizonygatta: fasiszta felkelésbe torkollt az október 23-i tömegmozgalom, ezért szükségessé vált a szovjetek behívása.
9:34 de.
Korrekt kor rajz,hiba nincs benne,-ötös!
9:56 de.
Oké akkor tegyük idézöjelbe a zendülést a hadsereg volt olyan erős, hogy minden féle megmozdulást megfelelöen kezeljen de figyelembe kell venni a katonák is annak a népnek a fiai voltak amely fellázadt a hatalom ellen természetesen el lehet ítélni a jelenlegi hatalmat de egy nagy külömbség van amig a Kádár rendszer egy diktatura volt igaz, hogy Kádár tanult 56-ból és valamenyit engedett a szigorból de a mai rendszert választás utján is le lehet váltani bármenyire is a saját hasznukra modositgatják a válsztási szabályokat, ez a nagy külömbség a két rendszer között. Már elözö irásomban foglalkoztam a Köztársaság téri eseményekkel talán jó lenne arra is keresni a választ, hogy olyan erős belső karhatalom mellett hogyan tudtak fegyverhez jutni a felkelök. A perünkben szoba került, hogy hadosztályunk kiváloan helyt állt a néphatalom oldalán csak október 31 után követte el az ellenforradalmi cselekményeket mondván átállt az ellenforradalom oldalára nyilván az ítélethez erre volt szükség hiába hivatkoztunk mi arra, hogy mi végig a kormány utasitásait hajtottuk végre, kétségtelen a hadsereg felsö vezetése nem állt helyt a nehéz idöben. Amig a hadsereg felsö vezetöi közül Malétert, Mecsérit kivégezték Kovács vőrgy a vezérkari fönök 3 majd 6 évet kapott mig Szücs Miklós hadmüveleti közel két év elözetes után szabadlábra került és az IBUSZ vezetöje lett ilyen furcsaságok történtek
10:03 de.
Apuwader !
November 3-a a pártház elleni véres tömegmészárlás után történt, ergo már annak tükrében is igaz Kádár megállapítása… Ahogy azt fentebb is mondottam, komoly erők dolgoztak azon, hogy az 1945-ös felszabadítást vissza fordítsák a nácizmusba, illetve a Horthy rendszerbe.
10:39 de.
Puchert János !
Ez nem érzelmi és szubjektív megítélés kérdése. Ami nem hoz újszerű történelmi változást, az nem forradalom, még akkor sem, ha a fegyvereké is a döntő szó. Így marad a zendülés, v. a lázadás.
(javaslom lásd még a hsz-emet: 24./11.18)
A „forradalom” meghatározásban csak azok érdekeltek, akik egy kategóriában kívánják emlegettetni az 1848-49-es tényleg Forradalom és Szabadságharccal 56-ot. Holott részleteiben szemlélve, nem csupán a többszáz-éves Habsburg elnyomás elleni harc, de a társadalmi változások, forradalmi változások valóban forradalmi eredményeket szültek (jobbágy felszabadítások, sokezer jobbágytelek kiosztása, polgári jogok), mert a nép ezer-éves vágyait és nemcsak vágyait, de szükségszerű igényeit elégítették ki az adott rövid időszak alatt…
Próbálj az 56-os események és tervei közül csak egyetlen hasonló súlyú, azaz forradalmi vívmányt, de ne is vívmányt, csak törekvést kiemelni, amely legalább a történelmi törekvéseket, de valóban történelmi léptékben teljesített . v o l n a. Talán az egyházi jogok és birtokok visszadása lett volna ilyen forradalmi valami, amit Mindszenty ígért(?), amellyel gazdaságtörténeti szempontból egyenesen szemben áll, például az 1945-ös földosztás is, amely aztán valóban történelmi és egyben előre mutató, fejlett és tényleg forradalmi lépés volt.
10:43 de.
És akkor ’48-49-nél még nem is említettem a Habsburg-ház ténylag forradalmi, ámbár – szerintem – nem időserű trónfosztását.
12:04 du.
Dubois, az igazság valahol ott van, hogy bár voltak akik szivesen visszaállitották volna a Horthy tendszert de ezek elenyészóek voltak a többiekhez képest. Az un. „forradalmi csoportok”, ahol a pesti srácok is előfordultak, legnagyobb többsége egyszerű gyári munkás volt. És azok is lehurrogták azokat, akik vissza kivánták volna állitani a régi rendszert. Az emberek többsége egyszerüen csak több párti demokráciát kivánt. Nézd, apám nemcsak, hogy résztvett a dolgokban, hanem utána is együtt űlt a „vétkesekkel”, tehát igen jól ismerte öket személyesen is. Volt lehetősége megállapitani, hogy milyen kis hányada volt a felkelőKnek, akiknek az lett volna az érdeke, hogy visszadják a gyárakat, no meg a földeket.A munkás tanács tagjainak biztos, hogy nem állt érdekükben az.
2:46 du.
Na aki 56-ot illetve a kádári rendszert a maival próbálja összehasonlítani,az vagy nem normális,vagy hazudik…netán
a saját,vagy a felmenői múltja miatt!
Olvasom a cikkeket,sokhoz nincs értelme hozzászólni,az ismétlésekhez meg pláne nem,ehhez is csak azért mert egyesek
amnéziásak,vagy valamilyen okból ……tagadják,ami megtörtént!
persze minden forradalomban vannak szélsőséges csőcselékek,de ugye 56 nem erről szólt alapjaiban véve és nem véletlenül tört ki a forradalom!
3:15 du.
ahogy bodát meg lélfait olvasom, kezdem megérteni az állapotukat. a kor előre haladtával az ember énképe és személyisége változik, ez jól érzékelhető náluk.
a stressz, ami őket éri fokozott érzelmi töltettel párosul, így beszűkült tudatállapotba kerülnek, valahányszor beleolvasnak a KMH cikkeibe 😀
ráadásul legtöbbször még az írások tartalmát sem képesek felfogni.
hogy honnan ez a szakmai analízis?
találkoztam olyan emberrel, aki látott már olyan embert, aki egyszer pszichiáternél volt 😀
3:49 du.
Marcsi, abban ugyan igazad van, hogy nem véletlenül „robbant ki 56-ban a forradalom”, mert hogy az egy alaposan kitervezett provokáció volt a Szovjet birodalom részéről. Csak úgy mellékesen, összehangolva a Szuezi eseményekkel, lebiztositotta magának a nyugati határt Ausztriánál. A többi csak egy jól tálalt maszlag, amit még mindig mantrázunk, mert mi ilyen blőd népség vagyunk, hogy minket meg lehet etetni minden marhasággal.
4:04 du.
Na Kádár és Nagy Imre között,meg az itteniek(főleg Ille)és a
tisztességes ,tárgyilagos és nem történelem hamisító,hiteles
emberek között tényleg nagy a különbség!!!
na jó film van….nagyokos…..!Pá!
4:37 du.
Judith!
örülök,hogy végre valamiben igazat adtál,de lássuk be,hogy nem csak a szovjet provokátorok,hanem a magyar kiszolgálójuk
nak is nagy felelőssége van,nem is kevés!!!
A forradalom törvényszerű volt és nem véletlen,minden normális és tisztességes ember bizony sajnálja a jogosan lázadó,az 56-os eseményekben résztvevő áldozatokat,illetve a megtorlás során meghurcolt embereket!
4:47 du.
Puchert János
2014 július 25
12:57 de.
„Kádár…… Ö miután rájött arra, hogy vagy szolgálja az oroszokat vagy választhatja a bitót vagy a börtönt hát az elöbbit váalasztotta.”
Puchert! Ez egy érzelmi okokból fakadó, szűklátókörű vélemény, egyszóval baromság! Kádár mielőtt elment a szovjet nagykövetségre ahonnan Moszkvába vitték két dolog közül választhatott. Vagy Nagy Imrével és a „forradalmárokkal” a szovjetek ellen fordul, vagy együttműködik a szovjetekkel az országért. Ha a szovjetek ellen fordul ő is, egészen biztosan visszajön Rákosi és akkor minden képzelet felülmúló terror következett volna. Kádár nem a saját életét mentette hanem az országét!
5:09 du.
A magyar jobboldal és adott kérdésekben velük bólogató liberálisok egyik ordas hazugsága hogy „Kádár behívta az oroszokat”
Nos, egyrészt senki nem hívott be senkit, a szovjetek két hadosztálya Magyarországon állomásozott. Aki valahol bent van azt nem kell, nem is lehet „behívni”. Az szovjetektől katonai segítséget kértek, a segítség kérő levelet Hegedűs András miniszterelnök írta alá, ami viszont nyilvánvalóan Gerő Ernő pártfőtitkár utasítása volt, de nincs jelentősége mert ha sem Gerő, sem Hegedűs nem írja alá találnak mást a feladatra.
A segítségkérésben Kádár Jánosnak semmilyen szerepe nem volt, a kormánynak nem volt tagja, a pártvezetésben akkor még bizonytalan helyzetben volt. Ténylegesen, az eseményekkel kapcsolatos minden döntést a moszkvai vezetés hozta meg. Mikor november 3-án Kádárra ruházták a hatalmat a szovjet hadsereg már napok óta úton volt. Nem ő hívott, őt hívták, és kijelölték.
6:53 de.
Kedves Fényes István, sok igazság van abban, amit ír, ámbár néha mintha kicsit túlságosan is rózsaszín szemüvegen át nézné Kádárt, de tudjuk ezt be annak, hogy csak a szépre emlékezik.
Egy azonban biztos: Maga sohasem evett rántott libacombot, mint ahogyan más sem.
8:33 de.
Jdith !
A „forradalmi”, azaz történelmileg újat adó terveikről és szándékaikról nem szóltál, csak hogy valószínűleg mit nem akarhattak.
Tisztelettel kérek egy forradalmi, és nem a pillatnyi ösztönökre, vagy sérelmekre épülő néhány nagy horderejű tervet és szándékot, az ún. forradalmárok részéről.
Különben azóta már, az 56-ra hivatkozó rendszerváltók – a volt munkástanácsiak is – mind hitet tettek a kapitalizmus (visszaállítása) mellett. Akkor hát miről is beszélünk 56-ban, milyen forradalmi mozgalomról ?
9:18 de.
Kedves Kommentelő Társaim !
A Kádár-rendszerben az a bizonyos „csak a szépre emlékezem” nem cspán egy rövid szubjektív epizód abból a több, mint három évtizedből.
Azt a szépet, azt az objektív fogalmat a szociológia úgy határozza meg, hogy a . l é t b i z t o n s á g(!).
Márpedig ez nemcsak egy szubjektív kategória. Ennek szerves része az, hogy mint dolgozó kereset nélkül semmiképp nem kerülhetsz utcára, se téged, se a gyerekedet nem fenyegetheti más emberek által életveszély, nem gyűlölködhetnek nyíltan veled és családtagjaiddal szemben, laknod kell valahol (fedéllel a fejed felett), és nem utolsósorban enni minden körülmények között jut neked és a családodnak is, stb…
Ezt az . é l e t é r z é s t .(!) azokban az években a tényezők konkrét megfogalmazása nélkül is a legtermészetesebben éltük és élték meg az emberek.
Mindez tagadhatatlan…
9:33 de.
Ami még akkor is igaz és szép, ha a „Kádár-rendszerben” csak három éveként utazhattunk nyugatra, és életünk minősége – a „nyugathoz” képest – közepesnek volt mondható. (Amugy, „keletre” bárahányszor utazhattunk, és hozzájuk képest mi voltunk a nyugat.)
Ma ugyan minden évben uazhatunk mindenhová ? Már aki mg tudja fizetni.
Ma, 25 évvel a rendszeváltás után hogy is áll a létbiztonság életérzése? Hányan élik meg legalább a közepes életminőséget ?
Hányan a 10millióból???
Nézze már meg, kérem valaki, a statisztikát…
9:38 de.
Nagyon érdekesnek és tanulságosnak találom a Kádár rendszerről lapunkban kialakult vitát. Szerintem az előző rendszerhez fűződő életérzés, vagy amit utólag gondolunk (és ezeket a percepciókat, emlékeket a jelenkor állapotai is színezik kissé) nem mindig tükrözi a valóságot, még a létbiztonság kérdésében sem. Ha jól tudom, akkor a Kádár rendszerben is volt rengeteg olyan család, ahol ünnepnapon volt csak hús az asztalon, szegénység és nyomor létezett, az ország infrastrukturája (pl. távközlés) még Romániához képest is fejletlen volt és a létbiztonág, illetve a növekvő életszinvonal egyre kevésbé az államnak volt köszönhető, hanem sokkal inkább a második gazdaságban végzett egyéni munkavállalásnak. Az öngyilkossági ráta megduplázódott a Kádár korszakban és európai rekordot döntött Magyarország e tekintetben.
Szóval nagyon vegyes volt a kép…
9:48 de.
Az állítólag liberális párt vezetője szerint, „a gyűlöletbeszéd a demokrácia szerves része, csak ki kell beszélni”.
Ne kívánom Fodor Gábor gyermekének, aki nem tudja a dolgot „kibeszélni” hog mondjuk lerohadtzsidózzák az utcán…
A Kádár rendszerben bizony ennek jogi következményei voltak, és nem mondom, hogy a Fodor-féle mainstream liberál felfogás deokratiusabbnak tűnne a formális szabadság ürgyén.
12:44 du.
Kedves Teri, én úgy emlékszem, hogy a piros útlevélbe öt ablak járt egy évben, nem mintha azt kihasználtam volna, mert nem telt rá.
Szóval akkor sem volt fenékig tejfel az élet, amint C. A. nagyon helyesen mondja, pl. autóra, telefonra évtizedekig várhatott az állampolgár.
Igaz ugyan, hogy Kádár puritán volt, különösképp a pöffeszkedő és urizáló Orbánnal összehasonlítva, de azért a munkatársai már nem mindenben követték.
1:30 du.
Bár Marcsi emlitette, hogy az 56-os forradalom „törvényszerü Volt”, ki kell ábránditanom ebből a tévhitből. A magyarok nem akartak forradalmat. Eszük ágában sem volt forradalmaskodni. Ha valóban azt akarták volna, akkor arra 1956 Oktober 6.-án, a Rajk temetésen kerülhetett volna sor, ahol is több, mint kétszázezer ember vonult fel méltóságteljes csöndben és rendben. Pont az volt a bosszantó a ruszkik számára, hogy bár provokálták öket, a magyarok, mint a mostani példa is bizonyitja, nem akartak fölkelni. Az irók és a hivatalos ellenzék is csak és kimondottan reformokban gondolkodott. Még az Oktober 23.-ai szimpátia tüntetés is békésnek indult, aztán a Rádiónál provokálók miatt beindult a gépezet. Szinte minden atrocitást provokáció váltotta ki.
Egyesek szerint a Köztársaság téri dolognak is az volt a célja, hogy példát statuáljanak, és ürügyet, hogy „elfojthassák” az ellenforradalmat, no meg egyúttal Mező Imrét is eltegyék láb alól, akiről köztudott volt, hogy Kádár János „lelkiismerete”.
56 után egyetlen esetben sem tudták bizonyitani, (pedig nagyon igyekeztek)hogy ez az „ellenforradalom” nyugati segitséggel jött volna létre.
1:32 du.
Christopher, gondolom emlékszel még a SZETÁ-ra, ami pontosan ezeket az elhallgatott szegénysorsuakat volt hivatva segiteni. Ami persze hivatalosan nem volt sem elismerve sem segélyezve. Sőt, a résztvevők állandó zaklatásnak voltak kitéve.
1:36 du.
Brunszvik Teri, annak a kádári jóléti állapotnak az volt az ára, hogy amig nem politizálsz, nem kritizálsz, azt teszed amit akarsz, lophatsz, csalhatsz, persze módjával, no meg megengedték, hogy a rendes napi munka után maszekban fusizhatsz, tehát időd legnagyobb részét munkával és pénzszerzéssel tölthesd el. Az eredmény? Nézd meg a mai állapotot, ki akar egyáltalán politikával foglakozni, ki megy el szavazni? Stb.
12:33 de.
Kopácsi Judit!
Kösz’ az alábbi értékes infókat!
– ’56 nem nyilas puccs volt,
– A forradalmárok nem akartak Horthy restaurációt
– Nem Kádár hívta be az oroszokat
– A forradalmat felülről (oroszok) provokálták ki
12:39 de.
Valami elkezdődött a baloldalon, mert mostanában már a második elgondolkodtató jó cikk Fényestől. (Ha következtetéseivel nem is értek mindenben egyet vele.)
12:48 de.
„Gyurcsány típusú idealista népboldogítók”-idézem….
Még hogy Gyurcsány -népboldogító?
Magasról tett a népre…Ő a bankok, és idegen érdekek embere volt…
4:20 de.
jani: majd megmondom neki. biztosan büszke lesz rá, hogy a sárdi jani feldicséri, ha nem is ért mindenben egyet vele. valszeg továbbra is igyekezni fog megszolgálni a maga elismerését.
külön öröm lehet számára, hogy maga elgondolkodik az írásán, ráadásul úgy véli, ez által valami elkezdődött a – hol is? ja, megvan! – baloldalon.
4:32 de.
fenyvesi glória: nem mondja…ha esetleg kifejtené, hogy’ is gondolja, persze, adatokkal alátámasztva, ahogy eddig is szokta, komoly javulás állna be a maga megítélésében.
6:50 de.
Élmény volt olvasni a cikket. Minden szó igaz. 70 éves vagyok, mindazt – ami itt felsorolásra került-
IGAZ! Remélem a változás nincsen messze. Gratulálok.
6:53 de.
Húú de unom már, hogy a szentfazék liberálisok, mást se tudnak mint a Kádár-rendszert ócsárolni, úgy hogy egy percet nem éltek itt, leginkább a dübörgő hidegháborút kiszolgáló liberálidióta nyugati sajtóból kukázták az információkat.
10:24 de.
Fuser, ha ezt rám értetted, alaposan félrelőttél. Az én információim a Kádár rendszerről elsőkézből származnak, és nem vagyok no meg voltam meghatódva Jóságos Jani bátyánk bőkezűségétől, amit 1963-tól kezdődően kizárólag nyugati kölcsönökkel finanszirozott.
11:16 de.
Judith Kopácsi
2014 július 27
10:24 de.
Drága Judith! Nem szeretnék vitatkozni veled erről mert gyanítom te is, én is, érzelmi alapon közelítünk a témához, és csak hajba kapnánk aminek nincs sok értelme csapattársak között… 🙂 Veled kapcsolatban picit csak azt furcsállom, hogy mindig eléggé vehemensen szidod általában is a rendszert, fogalmazhatok úgy is, az eszmét pedig ha jól emlékszem édesapád nem csak a forradalom katonája volt, hanem komoly érdemekkel rendelkező munkásmozgalmi ember is!
2:25 du.
Christopher Adam
2014 július 26
9:38 de.
Személyes véleményt a teljes létformáról nem alkothatok, mivel a zavargások kezdetén ami a történelemkönyvekkel ellentétben korábban kezdődött, családunk kettészakadt. Szeptember elején szüleim távoztak, így én már nem Magyarországon születtem. Akkor már folytak a tüntetések, autók felborogatása, gyújtogatás. De nem egészen erről akartam írni.
Mi ugyan csak évente egy hónapot töltöttünk itt, de a család itt maradó része átélte a Kádár rendszer egészét.
Valódi létbiztonság volt a Kádár rendszerben. Ennek alapja a teljes foglalkoztatás volt. Ezt úgy lehet megfogalmazni, hogy aki akart dolgozni, dolgozhatott. Aki dolgozott, kis,- és középpolgári szintet tudott elérni. Egy esetben édesanyám testvére aki itt maradt, megkérdezte a főnököt: Miért nem gépesítesz? – A válasz: Tudod, megtehetném, de akkor nem tudok ennyi embert foglalkoztatni.
Így valóban infrastrukturális elmaradás volt tapasztalható. Ehhez hozzájárult a cocom-lista, ami a technika áramlását lassította, néhány esetben meggátolta. (Bár mát a hetvenes években is voltak kezdetleges computer vezérlésű gépek is) Áruhiány volt, ami elsődlegesen a tartós fogyasztási cikkek körére igaz. Az egyéb termékek esetében inkább szűkösebb választékról beszélhetünk.
Egy kétkeresős család 5-6 évi bérből összkomfortos lakást építhetett, úgy, hogy nem nélkülöztek mellette.
Bérezésnél körülbelül ezt vehetjük átlagbérnek. Ehhez állapították meg a béreket szorzótáblával. A magasabb pozíció ennek valahányszorosa lehetett. Alsó-vezető úgy ennek 1,2-1.6 szorzóval, középvezető 2-3,5 szorzó. A legmagasabb szorzó azt hiszem 8-10 volt. Ez annyiban is jó volt, hogy ha a főnök sokat akart keresni, lent is bért kellett emelni.
Ha egy területen nem volt elegendő munka, munkásszállók voltak, amit kollégiumhoz tudok hasonlítani. Nagyobb cégeknél saját konyha, étkező, amit jelképes összegért lehetett igénybe venni. Teljes körű betegbiztosítás, ingyenes orvosi ellátás. A nyugdíjrendszer 1978-ig önellátó volt, akkor a költségvetés megelőzve Orbánt, egyszer lenyúlta, onnan kezdve kell az aktívaknak ellátni a nyugdíjasokat.
Ugyanakkor valóban diktatúra volt, és hatalomra kerülésének körülményei kérdésesek. A választások nem voltak szabadok, csak könnyítettek. A Hazafias Népfronton belül szabadon választhatott, ami így nevetséges, de hozzájárult a diktatúra felhígulásához, mivel az elvakultakat kigolyózták.
Mielőtt cikket írok, pro- és kontra sok valós érv van, és nem lehet fekete-fehéren megítélni.
2:26 du.
Fuser, ez mind igaz, csakhogy apám, amikor látta, hogy milyen irányban mennek a dolgok, a fejéhez kapott és azt mondta: Jaj, anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Tudod, szüleim és nagyszüleim is a Szociál demokrata pártban nöttek föl, ahol az volt a szokás, hogy mindekinek meghallgatták a véleméynét, és megpróbáltak az emberek többségével jó viszonyt kialakitani. Ennek eredményeképpen született meg az a páratlan összefogás, ami Miskolcon az ellenállást jellemezte. A MOKAN-ban résztvettek kommunisták, szocialisták, kisgazdapártiak, még katonatisztek, és bürokraták is. Egyetlen hely volt, ahol nem lett senki feladva, elárulva, és ahol az ellenállás sikerrel járt: Friessner, német hadseregparancsnok a MOKAN miatt adta fel Miskolcot 1944 December 3.-án.
Gondolhatod milyen érzéssel vette, amikor szociáldemokrata barátait sorozatban csukták le, no meg amikor észrevette a többi atrocitásokat is. Naivan akkor azt hitte, hogy mindezek csak a szocialismuzhos vezető útnak a gyerekbetegségei, amit majd idővel kinőnek. 56 November 4.én rádöbbent, hogy az egész szovjet bagázs, no meg a szocializmus, ahogy az a gyakorlatban volt, nem más, mint egy hazug maszlag.
Különben nagyon nem szeretem, amikor engem azzal hurrognak le, hogy érzelmi vonalon érvelek, úgy beállitva a dolgoakt, mintha az érzelmek nem lennének egyik legfontosabb motiváloink életünk során. Én nem hiszek egyetlen embernek sem, aki azt állitja, hogy számára csak a hideg tények léteznek, érzelmek nélkül. Az az ember nem ember, csak egy robot.
7:17 du.
Judith Kopácsi
2014 július 27
2:26 du.
Judith! Véletlenül sem hurrogtalak le mikor azt írtam, érzelmi alapon közelítünk a kérdéshez. Egyszerű ténymegállapíts ás volt azzal tudattal, hogy valóban, az érzelmeink természetes velejárói véleményalkotásunknak. annyiban árnyalnám, hogy azért nem kell robotnak lenni ahhoz, hogy tudjunk objektíven is ítélkezni a történelmünkről. Például szerintem objektíve tény, hogy az édesapja nem a szocializmusban csalódott hanem a sztálinizmusban ami nagyon nem ugyanaz. És a Kádár-rendszer minden hibájával együtt sem volt sztálinizmus, de még szocializmus sem, mindössze a bolsevik béklyó határait feszegető szocialista társadalmi kísérlet ami -mondhat bárki bármit akkor is történelmi tény marad- sem ideológiájában, sem gyakorlatában nem egy szűk hatalmi réteg érdekeit szolgálta, hanem valóban a társadalmi egyenlőtlenségeket akarta felszámolni. Ez részben sikerült, részben nem, de az egyenleg -ez már szubjektív vélemény- pozitív volt! 🙂
9:06 du.
Fuser, a társadalmi egyenlőtlenséget felszámolni külföldi kölcsönökkel és olyan tragikus termelési állapotok között, csupán egy pár évre lehetett biztositani. De közben nem láttátok azt a réteget, akin nemcsak, hogy nem emelt, de bizony a mélységes szegénységbe is lökött. Az 56-osokra gondolok, akik szabadulásuk után is büntetve voltak, és bizony hogy nem részesültek azokban az elönyökben, amikkel többen dicsekedhettek. És most nemcsak apámról beszélek, de kérdezd meg Putchert, vagy esetleg Mecséri Ildikót, vagy a többi 56-os gyermekét, hogyan élték meg azokat az éveket. Én személyesen találkoztam volt osztálytársam édesanyjával Törökbálinton, ahol gyümölcsöt szedett, hogy családját fentartsa, amig férje, „tiltott hittanoktatás miatt” évekig börtönben volt.
3:18 de.
A diktatúra korlátai.
Senki nem vitatja a rendszer diktatórikus voltát, és azt hogy nem engedélyezett bizonyos létformákat.
A rendszert két periódusra kell bontani. 1956-1968-ig, és 1968- a rendszer bukásáig.
Az első időszakban tulajdonképpen az az alapkérdés, mennyire mozog kényszerpályán az ország, és a hatalom. Vagyis mennyire függ az orosz befolyástól. Az ’56 résztvevőivel szembeni retorziók tekintetében is konfrontálódott a vezetés a blokk többi résztvevőjével, mivel nem az elvárásoknak megfelelő szigorral lépett fel ellenük.
Volt származási, vallási és politikai megkülönböztetés, ami annyit jelentett, hogy a stratégiai szakmák és beosztások zárva voltak előttük. A vallás megtűrt dolog volt. Azért senkit nem zártak börtönbe, ha hívő volt! Ennyire messzire nem mentek. Viszont sok szakmában előfeltétel volt a párttagság, ami még a képzettség fontosságát is megelőzte. Így a vallásossal szemben a párttag előnyt élvezett. De ez nem a teljes megélhetés elvétele ahogy ezt beállítják, hanem azt jelentette, hogy nem, vagy csak nehezen kerülhetett döntéshozó pozícióba. Ugyanez vonatkozott a nemesi származásra, és a politikailag megbízhatatlannak nyilvánítottakra (’56- résztvevői).
Ez nagyon sokat enyhült 1968 után. Az orosz befolyás csökkenésével, illetve az orosz politika enyhülésével Kádár mindig elment a falig az enyhítésekben. Tulajdonképpen ennek köszönhető az, hogy a nyugat egyedüliként a keleti blokkban Magyarországot elfogadta, partnernek tekintette.
Az ország nem vette igénybe a marshall segélyt, ezzel együtt felépítette a tönkig lerabolt országot. Az ha időnként hiteleket vett fel, nem jelent semmit. A legtöbb állam vett fel hiteleket. Ezzel lehúzni már csak azért is értelmetlen, mivel a bukásakor az államadósság 10 milliárd dollár, amit Bős-Nagymarosra vett fel, és még egyben megvolt a kasszában. Az ország tényleges eladósítása az Antall kormánnyal kezdődött.
A mezőgazdasága, kertészete világhírű volt. Halgazdaságát az amerikaiak is tanulmányozták. Ipara inkább az erős középmezőnyt ütötte, két-három terméke nevezhető elit kategóriának. Megint csak megismételni tudom önmagam, a dolog nem fekete-fehér. A Kádár-diktatúra ugyanis egy nagyon fontos elemet nélkülözött, a személyi kultuszt. Ez különbözteti meg a többi diktatúrától.
3:37 du.
Don Ovuz
2014 július 28
3:18 de.
LÁJK!
Don, le a kalappal előtted! Ez egy maximálisan tárgyilagos, és valósághű jellemzése a korszaknak. Egyébként megelőztél mert nagyjából pont ezekről akartam írni.
4:16 du.
Fuser
2014 július 28
3:37 du.
Mivel nem én voltam vitában, elnézést amiért a csapos közbeszólt!
Viszont nem akartam „belső” konfrontációt sem, így próbáltam némi tényszerű adatot bedobni a beszélgetésbe, hogy az indulatokat letörjem.
Elnézést, amiért elvettem az érveket. 🙂 Szándékos volt, lestem!
4:20 du.
Annyi kiegészítés Don nagyszerű kommentjéhez, hogy a háztájival kiegészült szövetkezeti mezőgazdaság abszolút a jóléti államok szintjén biztosította a lakosság élelmiszerellátását mind mennyiségben mind minőségben, és ugye nem tévedek, hogy ez az egyik legfontosabb szegmense egy ország életének? Ez például egy olyan tény amit egész egyszerűen nem lehet elhazudni ha valaki ma Magyarországon él, jön-megy, és mondjuk bevásárolni is jár. Mert ugye a kapitalista társadalomban a pénz beszél és kutya ugat. És lehet a politika szintjén demagóg faszságokat, nyilvánvaló hazugságokat állítani, lehet akár a jobboldali, akár a liberális médiában történelmi meséket kreálni és a közgondolkodást manipulálni, de érdekes tény, hogy a kétbites barmok miután habzó szájjal kikomcsizták magukat a békemenetben, hazafelé pöttyös rudit vesznek a gyereknek, mert már az sem olyan mint azelőtt de legalább emlékeztet rá. És a párizsi, a virsli, a tavaszi felvágott, a májkrém, a ropi, a sajtos tallér és sorolhatnám a végtelenségig, akkor menő, és akkor a legeladhatóbb ha azt írják rá, hogy „békebeli” vagy „ahogy mindig szerettük” vagy „hagyományos receptből”, stb, csak valahogy jelezzék hasonlít arra a minőségre ami harminc éve volt. Nem groteszk? Mindenki alakoskodva fikázza a Kádár-rendszert mert ma az a trendi de ha a zabáról van szó, meg a gyerek egészségéről, rögtön visszamenne az időben!
Ami meg végképp elképeszt! Aki lelépett innen 50-60 éve, sírva kérem, hogy ne, de tényleg ne akarja megmagyarázni, hogy nekem milyen szar volt itt felnőni! Nem volt az! Csak szólok a ’70-es ’80-as években nem volt ezen a bolygón sehol jobb mint Magyarországon magyarként élni. Persze-persze, kivéve azt a nagyjából 23 és fél embert akiknek nagy volt a pofájuk köztérileg ezért minden márc. 15.-e előtt legyomrozták őket csak hogy érezzék a törődést, mert kb ennyi volt a rendszer ellenzéke. A III/III belső elhárításnak is -ahova csak a selejtje került- a leghúzósabb melói azok voltak mikor egymást küldték ki „operatíve” falat firkálni, hogy lehessen végre nyitni egy „szigorúan titkos – különösen fontos” dossziét.
4:24 du.
Don!
Nagyon jól tetted, hogy magadra vállaltad a csaposi feladatokat! Kérek még két deci vöröset, de most higítsd fel egy kis rummal! 🙂 ))))))))))))))
5:57 du.
Fuser, én távolról sem próbálkozom lenyomni a torkodon, hogy te vagy még sokan, hogyan éltetek a Kádár rezsim alatt. De, ahhoz már legyen jogom leirni, hogy én és családom, no meg a közvetlen környezetem hogyan élte meg azt az időszakot. Mert a valósághoz ez is hozzátartozik. Példának okáért 1975-ben az egyéni diszkriminációt kiterjesztették mindazokra, akiket a forradalomban való részvételűkért börtönbüntetésre itéltek. Ezeket a személyeket egyetlen rendelettel megfosztották az életük során levont nyugdijjuk egy részétől, megvonta tőlük akisazbadulásuk elött munkaviszonyban eltöltött munkaidőt. Ez, Apám esetében azt jelentette (volna) hogy 23 éve elveszett és csak az 1963-as amnesztitól számitották volna a munkaviszonyban eltöltött időt. Lényegében tehát egy utólagos pótitéletet kapott minden résztvevője a forradalomnak, amelyet az eredeti itéletnél a biróság nem mondott ki.
Gondolom, ezek olyan részletkérdéek, amivel tényleg nem érdemes foglalkozni.
Rólam már nem is érdemes egy szót sem szólni, és az okokért, amiért 1965 decemberében eljöttem onnan. Nekem nem volt szép az életem. Nem kivánom senkinek azt a hét évet, amit Apám bebörtönzése, itélete és a szabadulása között töltöttűnk el. De legyen jogom hozzá, hogy leirhassam, és elmondhassam, mert akár tetszik, akár nem, ez is szervesen hozzátartozott a Kádár rezsimhez.
6:06 de.
Judith Kopácsi
2014 július 28
5:57 du.
Judith! Látom nem akarod megérteni miről beszélek. Ezt írod az előző kommentedben: ” De közben nem láttátok azt a réteget, akin nemcsak, hogy nem emelt, de bizony a mélységes szegénységbe is lökött. Az 56-osokra gondolok”
Az 56-osok nem egy társadalmi réteg! És már bocsánat, hogy kimondom de a Kádár-rendszer nem az 56-osokról szólt! ’56 ősze az első néhány nap tiszta és felemelő hangulata, célkitűzései után csak vért, romokat, gyász és könnyeket hozott ennek az országnak, és az egyetlen máig érezhető következménye az áldozatok hozzátartozóinak keserűsége, az utána hátrányt szenvedők ellenszenve, az akkor rosszul számítók, meggondolatlanul cselekvők engesztelhetetlen gyűlölete. Valóban! Senkinek nincs joga megkérdőjelezni mások gyászához, emlékezéséhez való jogát, ugyanakkor részükről viszont több mint hiba úgy ítélkezni a rendszer felett, mintha ebben az országban a XX. század második felében rajtuk kívül nem lett volna élet!
9:31 de.
Fuser, én soha nem állitotam, hogy ami velünk, az 56-osokkal és családjaival történt, az kiterjedt volna a nagyobb többségre. Viszont elég figyelmeztető volt arra hogy mi történhet velük is, ha nem fogják be a pofájukat, és amig nem kritizálják a rendszert, addig a külföldi kölcsönökből egész jól el lehetett tengődni. Az, hogy te és még sokan mások nem vetéttek éesze, hogy ez az egész egy légbuborék volt, attól még nem vesztette el a diktatorikus tulajdonságát. Pont erröl a hazug összekacsintásról szólt, hogy Jóságos Jani bátyánk engedte a gyeplőt, de a gyeplő akkor is az Ő kezében volt, és ő döntött, hogy ki mennyit és mikor kapjon.
Nézd, tulajdonképpen a Horthy rendszer is sok embernek jól élhető volt, és csak egy-egy bizonyos réteget érintett rosszul, vagy tragikusan. De arról is beszélni kell, és az a gyalázatos szobor, az egész hazugságával együtt azt szimbolizálja, hogy mit ne tegyünk. Ne söpörjük az asztal alá egyetlen rendszernek sem a visszásságait.
10:31 de.
Judith Kopácsi
2014 július 29
9:31 de.
Cáfolható a Kádár-korszak életszínvonal-politikájának és az eladósodásnak a vélt összefüggése. 1970-ben nagyjából félmilliárd dollár volt az ország nyugati adósságállománya. Az 1970-es évek első felében (nagyjából tehát 1975-ig) összesen 3,8 milliárd dollár hitelt folyósítottak számunkra a nyugati kormányok, vagyis ezek kormányhitelek voltak, és nem közvetlen bankhitelek, mégpedig célhitelek, vagyis konkrét beruházásokra adták. Eszük ágában sem lett volna fogyasztásra hitelt folyósítani saját polgáraik adófizetői pénzéből.
Volt egy kisebb tétel, kb. 800 millió dollár, amely a mezőgazdaság technikai fejlesztésére lett fordítva a termelési rendszereken keresztül, ez a része megtérült, visszafizettük többlettermésből, tehát rentábilisnak bizonyult. Exportárualap-bővítő hitelnek nevezték, a termelési rendszerek szervezésében vették föl a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, főként gépberuházásra költötték, és a többlettermésből kellett visszafizetni. Miután a korszerű nyugati technika és technológia rendkívül hatékonyan működött a magyar nagyüzemi keretek között, 4-6-szor magasabb gépkihasználtsági mutatókkal, mint a jóval kisebb, specializált nyugati farmokon, a termésátlagok pár év alatt megtöbbszöröződtek, így az üzemek viszonylag könnyen vissza tudták fizetni.
1980-tól kezdve megszűnt a kormányhitel-felvételi lehetőség, hiszen épp elég bajban voltak a nyugati kormányok az olajválság miatt, ekkortól a Világbanktól kaptunk hiteleket, de ugyancsak beruházásokra, és nem fogyasztásra. A Világbank nem is adhatott volna fogyasztásra kölcsönt. Mire költöttük a világbanki hiteleket a nyolcvanas években? Nos, liászprogramra, eocénprogramra, Bős-Nagymarosra, stb.,
Ami a személyes sérelmeket illeti, a Kádár érát megelőzte egy Rákosi éra, és az igazi vesztesek a Rákosi érának köszönhetik nyomorukat, életminőség romlásukat. Ha a szocializmus veszteseit keressük, akkor a Rákosi rendszer apparátusát kell előtérbe tolni. Ugyanis ha egy rendszert ítélünk meg, akkor nagyon fontosak az arányok, még akkor is, ha ez egy szűk csoportnak fájdalmas. Vagyis véleményem szerint ha a rendszer egészét kívánjuk megítélni, függetleníteni kell az egyéntől és a személyes sérelmektől. A rendszer csak egységben ítélhető meg korrekt módon. Még akkor is, ha valamilyen szinten magam is vesztes lennék.
11:23 de.
Don, Kádár nagyon is jól tudta manipulálni a közvéleményt azzal, hogy a Rákosi erára hivatkozott. Csak nézd meg a hatvanas évek politikai vicc-tárát.
Itt van egy eklatáns példája:
Az oroszlán, mint az erdő királya gyűlésre hívja össze híveit. Büszkén kihirdeti, hogy a mai naptól komoly változásokra lehet számítani. Többek között a mai naptól kezdve KÉTSZER KETTŐ ÖT lesz. Óriási tapsvihar fogadja az örömteljes hírt, boldogan rázzák az állatok egymás kezét, a szamár azonban csak a fejét csóválja. Nagy csöndben, várakozva tekint rá mindenki, amikor feláll, megköszörüli a torkát, és azt mondja:
– Fenséges Oroszlán, tisztelt gyülekezet! Sajnálattal kell közölnöm veletek, hogy örömre semmi okotok. Ugyanis KÉTSZER KETTÖ AZ IDŐK KEZDETE ÓTA MINDIG NÉGY VOLT ÉS AZ IS MARAD.
Az oroszlán kettőt tapsol, amire két markos farkas előlép, a szamarai megragadják és kivezetik a teremből. Bevezetik egy barátságosan berendezett irodába, ahol leültetik egy kényelmes karosszékbe. Kávéval és külföldi cigarettával kínálják, miközben próbálják meggyőzni, hogy lássa be: KÉTSZER KETTŐ AZ ÖT.
A szamár tovább makacskodik, mire az egyik farkas türelmét veszítve feláll, kezét ütésre emelve fenyegetően mondja:
Te egy nagyon makacs szamár vagy. De azt hiszem jobb, ha tudomásul veszed: KETSZER KETTŐ AZ ÖTTEL EGYENLŐ. VAGY AZT AKAROD, HOGY MEGINT HAT LEGYEN?
12:10 du.
Judith Kopácsi
2014 július 29
11:23 de.
Kicsit fafejű vagyok, nem igazán értem a vicceket. Mint műszaki, jobban szeretem a számok világát, a statisztikákat.
Így szerintem a végeredmény nekem nyolc.
1:00 du.
Don Ovuz
2014 július 29
10:31 de.
Don! Ismét megelőztél aminek kifejezetten örülök mert az én közgazdasági ismereteim a nullához konvergálnak, egy sokkal szakszerűbb vélemény jött tőled, lájkolom! 🙂
2:09 du.
Judith Kopácsi
2014 július 29
9:31 de.
Judith! A Horthy rendszer nem csak egy-egy bizonyos réteget érintett rosszul ahogy írod, hanem egész társadalmi osztályokat tartott kiszolgáltatott, feudális, félállati sorban, mint a vidéki népesség cseléd-zsellér-szegényparasztságát, vagy a városi munkásosztályt, és csak a nagyon szűk, klerikális és világi úri rétegnek kedvezett. A Kádár rendszer ezeknek az osztályoknak a jogfosztottságát, feudális életkörülményeit szüntette meg és például felépítette Európa egyik legmodernebb falusi társadalmát. Aligha hiszem, hogy a vidéki népesség milliói légbuborékként élték meg azt hogy az ezer éves történelmünk során először embernek tekintették őket, joguk és lehetőségük lett a tanuláshoz, a felemelkedéshez, egy élhető, európai egzisztenciához. Természetesen igazad van abban, hogy ne söpörjük az asztal alá egyetlen rendszernek sem a visszásságait, de a mérleg mindkét serpenyőlében nagyon súlyos dolgok vannak, ezért a mainál sokkal hosszabb történelmi távlatok kellenek a tárgyilagos ítélkezéshez. A francia történészek még mindig ölre menő vitákat folytatnak a francia forradalom megítéléséről pedig az má elég rég volt. 🙂
4:51 du.
Judith!
56-ról lehetne vitatkozni kinek ez kinek az…a véleménye
(szuezi válság stb…)sok befolyásoló tényező volt,de bizonyított tények alapján népfelkelés és jogosan,meg azt sem helyes tagadni,hogy voltak szélsőségesek,csőcselék is akiknek az eredeti okokhoz,eszmékhez nem volt közük,de a komcsik,vérengző politikusok miniszterek és főleg a ÁVH
szerepét tagadni az sötét hazugság és főleg hazaárulás!
4:55 du.
Ja és az sem igaz,hogy a nyugat főleg Amerika nem ígért segítséget,dehogynem csak átvertek (küldtek pár tejkonzervet,…emlékszem gyerekként)de ugye segítségre,beavatkozásra nem került sor,mert a mi kis országunk nem ért meg annyit,hogy az oroszokkal szemben
konfliktusba kerüljenek!
7:41 du.
Marcsi: A talpnyaló barmoknak, akik egy kis féleszű diktátort imádnak, nem segítség jár, hanem kötél! Ezzel nagyon szívesen szolgál az USA, még a hurkot is segítünk megkötni, hogy jó szoros legyen és a sámlit is segítünk kirúgni, a hazafiaknak, akik ezt meg is fogják tenni hamarosan. Ja, a Mafia rablóbanda vagyonának elkobzásban nem fogunk a hazafiaknak segíteni, az a polgárok pénze.
Marcsi, már most befoghatnád a szádat és jelentkezhetnél az államosított Pető Intézetnél továbbképzésre. Rétvári Bence, akivel volt szerencsétlenségem találkozni, biztosan felkarol és a legjobb ellátásban lesz részed. Neked pont az ő keresztényi kultúrájából kibontakozó segítségre van szükséged. Idáig még nem volt senki, aki túlélte a beavatkozását, de Te lehetsz az első. (Bence imád kísérletezni)
8:44 du.
Sajnos Marcsi, nem tudok veled vitatkozni, mert igazad van.
7:46 de.
Marcsi
2014 július 31
4:51 du.
Noha a kommentje fedi a valóságot, a Rákosi érát a Judith és köztem kialakult vitában a Kádár éra védelmében hoztam fel.
Egészen pontosan arról írtam, hogy az elvett gyermekkora miatt az őt ért sérelmek tükrében ítéli meg a rendszert.
Ehhez mint magánember joga is van, de ha magát a rendszer egészét elemezgetjük, akkor nagyobb léptékben kell az arányokat összehasonlítani.
Ő ezt nem vitatta, én meg az ő jogát nem vitattam, és ennyiben maradtunk.
Ha a rendszerben bekövetkezett változásokat, enyhítéseket, és a lakosság egészére kivetített hatásokat nézzük, azt kell mondni, hogy ’56 részben elérte a célját. Részben, hiszen mint tudjuk, Nagy Imre is beszélt a magántulajdon rehabilitációjáról is, vagyis 56 vezetésében sem volt egységes kép a hogyan továbbról. Viszont Kádár egy ember arcú rendszert épített ki, amely egy társadalom egészének egzisztenciális, és műveltségi felemelkedéséhez vezetett. Ez is elvitathatatlan, még akkor is, ha egy szűk réteget totáliasan elnyomott. Gondolok itt azon kevesekre, akik meg akarták, vagy megdönthették volna a rendszert. 56 vezetői, avagy a kapcsolatokkal rendelkező régi elit. De arányaiban ez nagyon szűk csoport, és elenyésző a Rákosi féle mindenki ellenség politikájához képest.
Ezt mint hasonló alapideológiai összehasonlítást vetettem fel. Tágabb értelemben akár még korábbra a feudálkapitalizmussal is összevethető, amiben megint ő jönne ki pozitívan, mint ahogyan a jelen magyar viszonyok összehasonlításából is.
Noha a fejlődés útja a demokrácia lenne, csak jobban kellene csinálni, és betartani a szabályokat, még Orbánnak is.
6:16 de.
Kedves Mindenki!
Itt annyi 56 os hős meg áldozat meg forradalmár van,hogy szeretném tudni,én hova tartozok?Először is a forradalomnak vagy ellen forradalomnak örök hálával tartozok.Igaz,semmivel nem járultam hozzá sem a győzelemhez sem a legyőzéshez.Gondolom ehhez jogom sem lett volna,mert én már akkortájt is egy agresszor állam hívője voltam.Az alkalmat viszont kihasználtam a „télach”-hoz.Sajnos ennek szükségességét nem minden „magukfajta” értette meg.Bizony megint % arányban sokan vesztették életüket a vélt haza ügyeibe belekontárkodásuk miatt.Ugyan úgy,mint az 1848 as forradalomban vagy az I.világháborúban.Olaszországba érkezésem után megtanulhattam a dicső 300 „forradalmárral”együttlétemkor
hogy jól döntöttem.Ez azonban egy másik és hosszabb téma, melynek leírása nem ide kívánkozik.
7:28 de.
gyuri10: ahogy távolodtunk időben az eseményektől, úgy szaporodtak a partizánok és az ’56-os forradalmárok. ma már annyian vannak, hogy ezzel a létszámmal mind ’44-45-ben, mint ’56-ban simán győzhettünk volna 🙂
8:27 de.
Gyuri 10 !
Kifúrja az oldalam a kiváncsiság. Mit tapasztaltál akkor és ott Itáliában aközött „a 300 dicső forradalmár között”…? Nagyon is ide tartozik. Kérlek, oszd meg velünk 🙂 !
9:56 de.
T. Fuser, Don és Judith !
Kommentjeitek igazak, csak egyet hagytok ki – főleg a T. Don – hogy a „Rákosi redszer” is örökölt valamit, az se volt semmi. Mégpedig egy igazságtalan és totális, mindent felemésztő háborút viselt, és ettől totálisan – fizikailag, gazdaságilag és politikailag is – összeomlott országot.
Az ország akkor nem lenullázódott, hanem sok-milliárd pengővel volt a minuszban és romokban hevert. Talán az európai országok közül – Németország után – a legnagyobb károkat szenvedtük el. Mindezt a 25 éves Horthy rendszer jóvoltából. Emellett a szorosan a témához tartozó összefüggés mellett csak úgy szó nélkül elmenni, vagy hazugság, vagy rosszindulat kell…
10:17 de.
T. Christopher VII.28. !
A létbiztonságot a . r e n d s z e r . biztosította, a rendszeren belül az állammal(!)… Bizony ám… Ez a pártpolitika részét képezte.
Amikor Kádárral már a vége felé, valamelyik vezető kádere – a nevére nem emlékszem, ő mesélte a rádióban – ismertette a rendszerváltozást, Ő csak annyit mondott szinte már esdekelve; „de ugye munkanélküléség, az nem lesz”. Ez nem csak anekdota, ez tükrözi Kádárnak a mukásosztály és a néptömgek iránt érzett felelőségérzetét…
10:33 de.
Gondolom, ugyan azt, amit férjem és családja tapasztalt az osztrák menekült táborban. Nagy méretű és nyilt antiszemitizmust.