Utólag persze könnyű, ám nem lehet nem észrevenni, hogy a posványos (milyen frappáns e fordulat Mellártól !) monológ – az előadó színművész akár akarta, akár nem – a jobboldal tollforgatóiból elővakarta az igazságot.

Bizony azt, és ez a Fidesz környékén ritka jelenség, érdemes megbecsülni, mert  a magyar történelemben – vegyünk bármely korszakot – politikai erő annyit, annyiszor és olyan mélységben egy sem volt kénytelen meredekebben hazudozni az állami hatalom alapvető kérdéseiről, mint pont ők, a magyar állam mai urai.

Kíváncsi valaki arra, hogy mi a liberális demokrácia? Íme, a hibátlan definíció:

” A liberalizmus – pláne a neoliberalizmus! – meghaladható, sőt meghaladandó, ám a jogállam soha. …Erről szólt többek között a tusványosi beszéd. Hogy a világ maga, a való élet, az emberek személyes és közösségi tapasztalatai fogják kikényszeríteni a neoliberális dogmák meghaladását és elvetését. Természetesen nem a szabadságjogok, az alapjogok területén. Azok mind-mind benne vannak az Alaptörvényben, azokhoz nem nyúl senki, és nem is akar nyúlni. Senki és semmi nem fenyegeti a szólásszabadságot, a gyülekezési jogot, a tulajdonjogot, a törvény előtti egyenlőséget, a parlamentarizmust, a hatalmi ágak szétválasztását, a titkos és általános választójogot. Senki és semmi nem fenyegeti ezeket, bármit is hazudjanak a neoliberálisok. ” –- írja Bayer Zsolt. Milyen pontos ! Annyira az, hogy akár Sólyom László is írhatta volna.

S hogy honnan lehet azt tudni, hogy a fenti a liberális demokrácia? Például Szilvay Gergelytől, a jobbos Mandiner fiatal szerzőjétől:

” Közkeletűen liberális demokrácia alatt azt az államberendezkedést értjük, ahol van parlament, vannak téttel bíró választások általános választójoggal, vannak pártok, a hatalmi ágakat szétválasztották, az állam biztosít bizonyos alapvető jogokat (gyülekezési, szólás-, vallásszabadság, stb.), egyszóval joguralom van.”

Fricz Tamás, a békemenetek egyik keleties atyuskája meg is erősíti, hogy a nyugat illiberális demokrácia alatt a fentiek ellentét érti:

„…Valamint azt is figyelembe kell venni, hogy az »illiberális« jelzőnek 1997 óta létezik egy értelmezése a nyugati közéletben és politológiában, ami az illiberálist az autokráciával, nem vagy féldemokratikus megoldásokkal azonosítja. Egy nyugaton rögzült fogalmat nem könnyű kirángatni az elfogadott értelméből, nem lehet mindig külön elmagyarázni, hogy mi ezt hogyan is értjük – ez sajnos nem igazán megy.”

Bayer Zsolt egyetemet végzett történelem szakon, természetesen tudja, hogy mi a liberális demokrácia. Fricz Tamás politológus, naná, hogy tudja, hogy a „nyugati közélet és politológia” mit ért ezen az összetételen. Ugyanazt, mint amit Bayer Zsolt…,meg persze én magam is.

(Innentől aztán gyorsan véget is ér bármi, ami engem és Bayer Zsoltot, vagy Sólyom Lászlót és Bayer Zsoltot összeköthetné, mert én Sólyom Lászlóval értek egyet abban, hogy amit Bayer olyan határozottan állít, miszerint a jogállam nem meghaladható, az itt már a múlt. Ez, a jogállam, helytelen magyarsággal: meg is lett haladva, mégpedig pont 2010 óta, de annyira, hogy Sólyom az alaptörvényi NER-ről nem is hezitált kijelenteni, miszerint „A rendszer nem alkotmányos”. Attól nem alkotmányos, hogy pont a jogállam „kapott, de olyat”, hogy többé nem is lehet rá érvényes az alkotmányos jelző.)

Bayer Zsolt szerint tehát mi 1990 óta folyamatosan a liberális demokrácia államhatalmi berendezkedése alatt élünk. Az van ma is, abban éltünk tegnap is, 1996-ban, 2004-ben, és 2008-ban is, és amely államhatalmi berendezkedést a világon semmi veszély sem fenyegeti a magyar jobboldal részéről, miközben a liberális demokrácia megbukott, de teljesen.

• Elnézem Kínát, ahol semmi sem változott az államhatalom berendezésében;
• Brunei szultánságát, ahol szintén nem változott semmi;
• nézem Lengyelországot, semmi;
• az Egyesült Királyságot [Ott évszázadok óta működik a szó szerint láthatatlan brit alkotmány, amely persze azért írott, nagyon is ott van évszázadok százezernyi bírói ítéletében.], és semmi;
• nézem Hollandiát, ott is semmi;
• nézem Brazíliát, változás semmi;
• Kanadát, semmi ;
• India dettó;
• a szaudi monarchiával semmi;
• nézem Szingapúrt, minden ugyanaz,
• nézem az USA államát, semmi…,

és sehol a világon semmi, de semmi államhatalmi változás. Mindenki maradt abban az államhatalmi berendezésben, amiben volt. Szörnyű nagy gazdasági válság ide meg oda, nincsen ország, amely az államhatalom berendezésének változásával igyekezne a gazdasági bajokra válaszolni: amelyik eddig liberális demokrácia volt, az maradt, amelyik nem, az se változott.

Nálunk lett csak elképesztő „nemzeti konszenzus” abból, hogy vége van annak, ami igaz minden nyugati országra, a svédektől Amerikáig, Japántól Londonig: a liberális demokráciának.

Nos, szeretném megkérni a birkatudatú olvasóimat, vagy bárkit, aki Bayerhez hasonló véleménnyel lenne, hogy válassza ki az alábbiak közül azokat, amelyek egyáltalán nem szükségesek a továbbiakban, lévén a liberális demokrácia bukott ügy. Mire nincsen többé szüksége pl. Európa népeinek? Bayer Zsolttól veszem a fogalmakat:

• jogállam,
• szabadságjogok, alapjogok
• szólásszabadság,
• gyülekezési jog,
• tulajdonjog,
• törvény előtti egyenlőség
• parlamentarizmus
• hatalmi ágak szétválasztása
• titkos és általános választójog.

Ezek mind-mind kellenek ahhoz, hogy liberális demokráciáról beszélhessünk. Mit dobjunk ki és miért, s ha kidobtuk, mitől lesz nekünk jobb, mint amikor még megvolt?

Kéry