Tizenkilenc éve – 1995-ben – szavaztak utoljára Québecben a függetlenségről. Erős déjà vu érzése lehet annak, aki átélte az ominózus referendum előtti hetet a francia többségű tartományban. Kevesebb mint egy héttel a skót népszavazás előtt pengeélen az Egyesült Királyság sorsa és jövője. A Guardian, illetve az ICM nevű közvéleménykutató cég által készített felmérés szerint, most 51 százalékon áll a függetlenséget elutasítók aránya és 49 százalékon azon akik ki szeretnék hirdetni Skócia szuverenitását. Alex Salmond skót kormányfő ígérte, hogy a referendum előtti napokban 2,6 millió szórólapot osztanak szét és ezzel buzdítja a szavazókat függetlenségpárti „igen” tábor a voksolásra. Ezzel szemben a „nem” tábort a világ legerősebb cégei erősítik. A napokban éppen a Deutsche Bank vezérigazgatója – David Folkerts-Landau – jelezte, hogy Skóciában nem is fogják fel igazán, hogy milyen óriási gazdasági károkat okozhat az „igen” győzelme.

Ha 19 évet visszamegyünk a történelembe, akkor rengeteg párhuzamot látunk az akkori québeci és a mostani skóciai referendumok között.

Montreál 1995. október 30-án, a referendum éjszakáján. Fotó: Tom Hanson.

• Skóciához hasonlóan, Québecben is a baloldallal van összekötve a nacionalizmus, a tartomány pedig eleve baloldalibb mint Kanada többi része. Québecben a Parti Québécois balról a Liberális Párt pedig középről kormányozta a tartományt. 1970-ben volt utoljára jobboldali kormánya Québecnek, az egykori Union nationale nevű párt vezetésével. Tehát több mint 40 éve teljesen esélytelen a jobboldal, bár az is igaz, hogy a liberálisok hajlamosak jöbbközépről kormányozni.
• Québecben és Skóciában is átvette a vezetést az „igen” oldal a referendum előtti napokban. Québecben 1995 október 30-án szavaztak a leszakadásról. Hat héttel a voks előtt a Kanada-párti oldal 8 százalékponttal vezetett, de három nappal a szavazás előtt a szeparatista oldal 4 és 6 pont között mozgó előnyt tudhatott magáének.
• A kanadai dollár népszerű maradt Québecben, még azok között is, akik le akartak szakadni Kanadától. Még a legradikálisabb szeparatisták sem gondolták komolyan azt, hogy a függetlenség után bevezetik a „québeci frankot.” Skóciában sem akarnak a függetlenség-pártiak leszakadni az angol fonttól. Euró bevezetni pedig végképp nem akarnának. David Cameron miniszterelnök kormánya azonban többször jelezte, hogy egy független Skócia önkényesen nem használhatná a fontot. Az akkori kanadai vezetéshez hasonlóan, a „nem” tábor is  azzal próbálja elbizonytalanítani a függetlenségipártiakat, hogy az esetleges leszakadás után, határőrség választaná le Skóciát a maradék Egyesült Királyságtól.

Végül Québecben éppen hogy nyert a föderalista, Kanada-párti tábor. A „nem” 50,58 százalékot szerzett, az „igen” pedig 49,42 százalékot. Néhány, többnyire bevándorlók és angolok által lakott körzetben a csalás gyanúja is felmerült, mivel volt olyan választókerület ahol a szavazatok 12 százalékát érvénytelennek tekintette a választasi iroda, csupán azért mert az iksz kicsit kilógott a szavazólapon lévő dobozból. Mint ahogy 1996-ban kiderült, az egyik ilyen többnyire Kanada-párti szavazókörben a választási bizottság helyi megbizottja a voksok 53 százalékát érvénytelennek nyilvánította. Azonban Québec kormányfője – Jacques Parizeau –  a bukás éjszakáján mégis elmondta hírhedt zsidózó (és örjöngő) beszédét, melyben a kudarc felelősségét a „tőkére és az etnikai szavazókra” hárította. Québecben is létezik burkolt antiszemitizmus. Másnap Parizeau lemondott a miniszterelnökségről, amit átvett tőle a sokkal mérsékeltebb (ám szintén szeparatista) Lucien Bouchard.

Skóciában szeptember 18-án szavaznak a leszakadásról. Biztosan rengeteg montreáli magyar (akiknek túlnyomó többsége 1995-ben a „nem” tábort gyarapította) érdeklődéssel és déjà vu érzéssel kíséri az eseményeket.