Tizenkilenc éve – 1995-ben – szavaztak utoljára Québecben a függetlenségrÅ‘l. ErÅ‘s déjà vu érzése lehet annak, aki átélte az ominózus referendum elÅ‘tti hetet a francia többségű tartományban. Kevesebb mint egy héttel a skót népszavazás elÅ‘tt pengeélen az Egyesült Királyság sorsa és jövÅ‘je. A Guardian, illetve az ICM nevű közvéleménykutató cég által készített felmérés szerint, most 51 százalékon áll a függetlenséget elutasítók aránya és 49 százalékon azon akik ki szeretnék hirdetni Skócia szuverenitását. Alex Salmond skót kormányfÅ‘ ígérte, hogy a referendum elÅ‘tti napokban 2,6 millió szórólapot osztanak szét és ezzel buzdítja a szavazókat függetlenségpárti „igen” tábor a voksolásra. Ezzel szemben a „nem” tábort a világ legerÅ‘sebb cégei erÅ‘sítik. A napokban éppen a Deutsche Bank vezérigazgatója – David Folkerts-Landau – jelezte, hogy Skóciában nem is fogják fel igazán, hogy milyen óriási gazdasági károkat okozhat az „igen” gyÅ‘zelme.

Ha 19 évet visszamegyünk a történelembe, akkor rengeteg párhuzamot látunk az akkori québeci és a mostani skóciai referendumok között.

Montreál 1995. október 30-án, a referendum éjszakáján. Fotó: Tom Hanson.

• Skóciához hasonlóan, Québecben is a baloldallal van összekötve a nacionalizmus, a tartomány pedig eleve baloldalibb mint Kanada többi része. Québecben a Parti Québécois balról a Liberális Párt pedig középrÅ‘l kormányozta a tartományt. 1970-ben volt utoljára jobboldali kormánya Québecnek, az egykori Union nationale nevű párt vezetésével. Tehát több mint 40 éve teljesen esélytelen a jobboldal, bár az is igaz, hogy a liberálisok hajlamosak jöbbközéprÅ‘l kormányozni.
• Québecben és Skóciában is átvette a vezetést az „igen” oldal a referendum elÅ‘tti napokban. Québecben 1995 október 30-án szavaztak a leszakadásról. Hat héttel a voks elÅ‘tt a Kanada-párti oldal 8 százalékponttal vezetett, de három nappal a szavazás elÅ‘tt a szeparatista oldal 4 és 6 pont között mozgó elÅ‘nyt tudhatott magáének.
• A kanadai dollár népszerű maradt Québecben, még azok között is, akik le akartak szakadni Kanadától. Még a legradikálisabb szeparatisták sem gondolták komolyan azt, hogy a függetlenség után bevezetik a „québeci frankot.” Skóciában sem akarnak a függetlenség-pártiak leszakadni az angol fonttól. Euró bevezetni pedig végképp nem akarnának. David Cameron miniszterelnök kormánya azonban többször jelezte, hogy egy független Skócia önkényesen nem használhatná a fontot. Az akkori kanadai vezetéshez hasonlóan, a „nem” tábor is  azzal próbálja elbizonytalanítani a függetlenségipártiakat, hogy az esetleges leszakadás után, határÅ‘rség választaná le Skóciát a maradék Egyesült Királyságtól.

Végül Québecben éppen hogy nyert a föderalista, Kanada-párti tábor. A „nem” 50,58 százalékot szerzett, az „igen” pedig 49,42 százalékot. Néhány, többnyire bevándorlók és angolok által lakott körzetben a csalás gyanúja is felmerült, mivel volt olyan választókerület ahol a szavazatok 12 százalékát érvénytelennek tekintette a választasi iroda, csupán azért mert az iksz kicsit kilógott a szavazólapon lévÅ‘ dobozból. Mint ahogy 1996-ban kiderült, az egyik ilyen többnyire Kanada-párti szavazókörben a választási bizottság helyi megbizottja a voksok 53 százalékát érvénytelennek nyilvánította. Azonban Québec kormányfÅ‘je – Jacques Parizeau –  a bukás éjszakáján mégis elmondta hírhedt zsidózó (és örjöngÅ‘) beszédét, melyben a kudarc felelÅ‘sségét a „tÅ‘kére és az etnikai szavazókra” hárította. Québecben is létezik burkolt antiszemitizmus. Másnap Parizeau lemondott a miniszterelnökségrÅ‘l, amit átvett tÅ‘le a sokkal mérsékeltebb (ám szintén szeparatista) Lucien Bouchard.

Skóciában szeptember 18-án szavaznak a leszakadásról. Biztosan rengeteg montreáli magyar (akiknek túlnyomó többsége 1995-ben a „nem” tábort gyarapította) érdeklÅ‘déssel és déjà vu érzéssel kíséri az eseményeket.