Szenvedélyeink 1. Idő- és pénznyelő alkalmasságaink…

2014 szeptember 25 11:36 de.3 hozzászólás

A telefon

Emma néninek közel 86 ezer forint nyugdíja van, ehhez jön még +40 ezer forint, amit az albérlőjétől kap. Ez bizony összesen 126 ezer forint. Országunkban sok család, kevesebből él. Emma néninek, még sincs soha pénze. Egyik hitelből törleszti a másikat, egyik kölcsönből az előbbit, vagy a többit. Gyermekei minderről mit sem tudtak, úgy hitték, anyjuk a pénzét teszi félre, nem az eszét… Mennyire tévedtek!

Emma néni egyszer kórházba került, a postaládájának ajtaja nem tudta elnyelni azt a sok felszólító levelet, értesítést. Gyors- hitelt adó cégektől, magánszemélyektől…Ekkor derült fény Emma néni pénz-elveréseire, könnyelműségeire.

Miért is?

Emma néni mindig is szerette a társaságot. Fodrászként dolgozott, a lábai megöregedtek, a beszélőkéje viszont nem. Ezért a vaskos telefonszámlák. Emma néni szeretett játszani, sőt jósoltatni is. A tévétársaságok között talált ilyet is, meg olyat is. Tárcsázott rendületlenül, egyre elhatalmasodó szenvedéllyel. S, amikor nem tudta a hatalmas számlákat kifizetni, akkor jöttek a különféle kölcsönök.

Fogadkozott, persze, hogy fogadkozott, de oly nehéz megállni egy kis csevelyt… no meg egy kis játékot.

Gyermekei ritkán keresték, családja minden tagja futott a munka, a forintok, az unokák után, ezért nem jutott idő a mamára. Keservesen megbánták mindannyian a könnyelműséget, a Mama iránti érdektelenséget.

A számítógép

András sokat túlórázott, emiatt sűrűn korholta a felesége:

– Miért gürizünk, gyűjtögetünk, a pénzünk ott pihen a bankban. Lakásunk van, autónk nincs. Vásárolhatnánk egy jobb fajtát, s utazhatnánk!

– Mindennek meg lesz az ideje! – így okoskodott a férj.

Kati sok perlekedése miatt megvásárolták a csilivili autót. Semmi nem állt a pár útjába. Indulhattak felfedező útjaikra. Előbb a bel-, majd a külföld volt a cél. A betervezett belföldi túrákat még negyedéig sem teljesítették, amikor is András „vészcsengőként berregett”:

– Nagyon sok pénzbe kerülnek ezek a kirándulások. Sokat költünk benzinre, az autóra is mindenfélét kell fizetni! – zsémbelt. – Vegyünk egy számítógépet, s azzal is „utazhatunk”. Virtuálisan.

Az interneten keresztül itt van az egész világ! – okoskodott. – A múzeumokat is meglátogathatjuk! Belülről. Sok a játék is! – mind sűrűbben, erőszakosabban érvelt a férj, Katának.

A számítógépet megvásárolták, csilivili a garázsba került. Igaz, rendszeresen porszívózták, olajozták, simogatták. András viszont csilivilit egyre jobban elhanyagolta.

A szomszéd bezzeg nagyon is megszerette: az autót és az elhanyagolt szépasszonyt is. Férj nélkül, szomszéd pénzéből vett benzinen, így hármasban: csilivili, a szomszéd és Kati, lelkesen gyűjtötték az „élményeiket”.

Andrást élete egyre jobban beszűkült. A számítógép jelentette a szabadságot, a világot. Társasjátékozott, levelezett, lassan, de biztosan kialakult egy virtuális baráti kör. Kényelmes dolog az ilyen barátság, nem kell együtt sörözni menni, feleslegesen beszélgetni, netes barátait célzottan kereste fel. Hatalmas eszmefuttatások, inter-beszélgetések történtek barkácsolásról, de közben kirohadt a kilincs. A vízszerelésről, mindeközben a csapot kellett volna lecserélni. Fociról, de még a tévéközvetítéseket sem nézték…

Kati nem tudta (egyre inkább nem is akarta) felvenni a kesztyűt, amit a számítógép dobott. Férjét elhagyta, a szomszédhoz költözött.

András borostásan, fáradtan, a gép előtt ül. Egyre többször, hosszú és még hosszabb ideig. Hideget és konzervet eszik, a főzésre nincs ideje, sem kedve.

Andrást a számítógép pórázon, vagy inkább láncon tartja.

András magára maradt, az igényei is elfogytak. Igaz, ideje sincs, semmire. Önmagára sem. Az életét veszítette el. Nem élvezi a harmatos esőt, a napsütést, a hűs árnyékot, a hulló őszi levelek hangulatos látványát…

A világ költözött a szobájába, s közben elveszítette a saját világát! – Az életét. Az emlékek is elkerülik, nap, mint nap a gép mellett ül. Tegnap is, ma is, sőt holnap is ott gubbaszt majd, bábként és kiégve.

Példaként szolgáljon, a jó dolgok is ellenségünkké válhatnak, ha nem tudjuk kezelni sem önmagunkat, sem azt, amitől tájékozottak, nyitottak lehetnénk.

3 hozzászólás

  • Fenyvesi Glória

    Hát, így van ez…
    A virtuális világ pedig nem helyettesíti az emberi kapcsolatokat!
    Inkább tönkreteszi, ha nem ismerünk mértéket…

  • Hát ezaz Glorika.
    Mértéktelenül ideszoktál.
    Nálatok , a helyi Szovhozban nincsenek falunapok már ?
    Vagy a legényeket is elmartad a hülyeségeiddel ?

  • Georgina Bojana

    Kedves Geyza! Csipkelődsz 🙂 – de mint Te is tudod, a világ ilyen! SAJNA!
    Ami szórakoztat, finom, izgalmas, vagy nagyon jó! Az vagy hizlal, vagy erkölcstelen, vagy sok pénzbe kerül….
    Káros?!
    Ki kell mondanunk, időben meg kell húznunk a határt, mert különben futhatunk a már meg nemlévő pénzünk után. Az egészségről, lelkünkről nem is szólva.
    Régi igazság, a mérték! Valljuk be nehéz betartani
    (( :)) ))