A Mandiner nevű hírportált és blogot nehezen lehett vádolni baloldali, netán balliberális elhajlásokkal. Ugyanakkor a lap fiatal szerkesztői – Balogh Ákos Gergely és Rajcsányi Gellért – aligha Békemenet materialnak számítanak. Oroszpártiságnak nyoma sincs, a voluntarizmus nem igazán népszerű náluk és az árvalányhaj sem nő olyan magasra mint a jobboldal egyéb platformjain. A Mandiner alapvetően egy szabadelvű-konzervatív lap, kisebb-nagyobb libertarianista beütésekkel. És most eléggé következetesen nekimentek az Orbán kormánynak. Úgy gondoltam, hogy fontos bemutatni az angol világ felé is, hogy ha halvány kiadásban is, de azért itt-ott létezik egy fajta fiatal magyar konzervativizmus, ami inkább a német kereszténydemokratákra, vagy éppen az angolszász brit és kanadai konzervatívokra hasonlít, mintsem a keleti autoriter etatizmusra. Ezért ma reggel a cereal és kávém mellett pár órát szakítottam két fontos, konzervatívok tollából származott írás angolra fordítására. Mindenképpen ajánlom a kanadai magyar békemenetesek táborának. You know who you are… Nem kell félni, a mandineresek nem szoktak megjelenni a szárszói piknik. Itt most kivételesen tényleg nem baloldali összeesküvésről van szó.

Rajcsányi írása inkább rövid polémia, de alapvetően a mély csalódottság olvasható ki belőle, mivel egykori preferált pártja mára egy olyan alakulat, amely gyanakvó a fiatalok felé és ami a kádárista középszerűség és szürkeség megtestesítője. Balogh írása viszont részletesebben rámutat arra, hogy a Fidesz csúnyán elbukta a krízis menedzsmentet és most már a kapkodás jelei látszanak, különösen az amerikai kitiltás, illetve orosz kapocsolatok ügyében.

Orange fog / jarr1520 (Flickr)

Rajcsányi kérdi:

„Vajon a Nyugat felé öklét rázó, Kelet felé kacsintgató, Kádár népének muzsikáló, polgári ethoszt elvető, a modern világot egyre kevésbé értő, kurucos víziókba menekülő vagy csak simán eszmék nélküli, etatista, államra telepedő, hatalomtechnikázó, homályban döntéseket hozó, nyilvánosság elől menekülő mamelukokból és bólogatójánosokból álló hatalmi pártok ellen fellépő Fidesz

miként válhat

egy Nyugat felé öklét rázó, Kelet felé kacsintgató, Kádár népének muzsikáló, polgári ethoszt elvető, a modern világot egyre kevésbé értő, kurucos víziókba menekülő vagy csak simán eszmék nélküli, etatista, államra telepedő, hatalomtechnikázó, homályban döntéseket hozó, nyilvánosság elől menekülő mamelukokból és bólogatójánosokból álló hatalmi párttá?”

Aztán egy nappal később a lap főszerkesztője – Balogh Gergely Ákos, akit olvasóink az ATV hirvita műsorából ismerhetnek – így részletezi a szituációt:

„Sajátos irányt vett a centrális erőtér centrumának valóságérzékelése, a politikusok és a szellemi holdudvar is nagyon furcsa jeleit adják annak, mi csapódik le bennük a világból. Lassú, óvatos kihátrálás. Ötödvonalbeli CIA-ügynöközés. Az amerikai ügyvivő nyilvános kóstolgatása. Újabb Békemenet kezdeményezése. Majdanozás. Még több majdanozás. A magyar érdek és mozgástér totális félreértése, ha Magyarország vezetői a belpolitikából megszokott, nem egyszer arroganciába hajló magabiztossággal lépnek fel, mintha épp úgy meghatározó szereplői lennénk a nemzetközi politikának, mint ahogy a magyar közéletet dominálják. Az akarat politikája – erő híján – nem működik ebben a relációban. Az európai, pláne a globális ligában nem Magyarország a Fidesz.”

Fontos lenne ellenzéki oldalról – a fiatal konzervatívok számára hiteles személyeken keresztül – felkeresni mindazokat a véleményformálókat, akik ma már így írnak és így gondolkodnak. Nélkülük egyszerűen nem fog menni. De az ellenzéki oldalon van egyáltalán olyan személy aki megtudja szólítani a mandineres srácokat? Az „összefogás” nem Gyurcsány Ferenc, az MSZP és Szigetvári Viktor között kell, hogy létrejöjjön. Ez puszta pótcselekvés. Nem arról van szó, hogy miként lehet egymásközt, családi alapon szétosztani a körzeket és mandátumokat. Itt építő munkára, egy valódi big tent megoldásra van szükség. És a sátorban – vagy jurtában ? – a fiatal konzervatívok is elférnek.