Humánummal az eutanáziáért
Magyarországon az agytumorral kapcsolatban sokan talán Karinthy Frigyes műve kapcsán kötnek felszínes ismeretséget. S örülnek, amiért megtehetik, hogy csak olvasnak róla. Míg mások, például a közelmúltban elhunyt Bajor Imre is, kénytelenek közvetlen ismeretséget megélni a betegséggel. Majd kényszerűen eltávozni. Brittany Maynard egy másik utat választott. Önként távozott.
Hazánkban a HVG számolt be arról, hogy Oregonban, élve az ott törvényileg lehetséges eszközzel, orvosi segédlettel, és a tumor végfázisához képest aránytalanul kisebb szenvedéssel lépte át az élet és halál határát. Döntését előre bejelentette, s még szelleme teljes birtokában keresztülvitte. Talán előre sejtve, hogy ezzel ismét hullámokat vet majd az eutanázia híveinek és zsigeri ellenzőinek vitája. Szigorúan elvi alapon, és zömmel mások nevében döntve mások sorsáról. Különösen az ellenzők oldalán verve az asztalt. Olyan elvek nevében, amit alighanem mindaddig nagyon egyszerű követni, amíg tényleg csak mások sorsa a tét. Alighanem ez igaz arra a KDNP-s atyafira is, aki a Facebbok-on szólta le az említett, a fájdalom ringjéből 29 évesen kiszálló hölgyet. Lehet persze, hogy Eőry Zsoltnak, a KDNP diósdi elnökének is megváltozna a véleménye akkor, ha sorsa az elevenen szétesés, és eseményhorizontja a folyamatos idegfájdalom lenne. A hozzászólására reagálók némelyikével ellentétben nem kívánom neki.
Ahogy senkinek sem kívánnám. Alkalmasint magamnak sem. S ez egy okkal több, hogy küzdjek a macskai jogokért. Ha ugyanis egy házi-kedvenc kerül hasonló helyzetben, akkor a gazda döntési kompetenciája az állatorvos segítségével megszabadítani a szívének kedves jószágot a kínszenvedéstől. Amely lehetőség megteremtése a gazda számára koránt sem egyértelmű. Holott tudható: sokan élnének a lehetőséggel, és a maguk egyszerű, mondhatni fapados módján meg is valósítják. Nem egy esetben az öngyilkosság valóban barbár módját választva. A magaslatról végzett ugrás után ugyanis alig marad szimpatikusabb nyoma az illetőnek, mint a kerékbetörést követően. Amúgy persze lehet, hogy a KDNP, és a klerikális nagyságos-urak a mások szenvedése feletti ítéletükben valahol az inkvizíció hagyományát viszik tovább. Elvégre ott is nagyon nagyvonalúan tudták kezelni a fájdalmat. A mások fájdalmát.
Miközben aligha értelmezhető az embereket szerető Isten, vagy az emberi szeretetett hirdető Jézus tanítása olyan módon, hogy „okoz fájdalmat embertársaidnak”. S ahogy egy végtelenül humánusnak emlegetett tanításrendszerből az inkvizíció sem vezethető le, úgy a betegség következtében elveszetett emberi méltóság, illetve kínhalál pártolása sem egyenesen következik. Ha az egyikből, a humánumból, az emberek szeretetéből, akarnánk levezetni a másikat, az embert romboló kínhalált, akkor könnyen arra a következtetésre jutnánk, hogy valaki hazudik. Vagy az, aki Jézus humánumát és szeretetközpontúságát, vagy az, aki ennek nevében az eutanázia elutasítását hirdeti. Laikusként azt is mondhatnám, hogy szabadon választott. Azonban, mint említettem, a fájdalmas halálvárás szabad akaratból való elutasíthatósága mellett tenném le a voksot.
Még akkor is, ha a sokat emlegetett Hippokratész eredeti esküje tesz is némi célzást arra: orvos mérget nem adhat. Azonban szinte szerencse, hogy az orvosok nem az eredeti szövegre tesznek esküt. A nemzetközi orvosi eskü pedig már a tiszteletről szól: „az emberi életnek a fogamzástól kezdve megadom a legnagyobb tiszteletet”. S mi lehet az emberi életnek szóló nagyobb tisztelet annál, hogy lehetővé tenni az emberhez méltó életet, és az emberhez méltó halált. S éppen ez a kitétel az, amiért cseppet sem meglepő, hogy olykor orvosok szállnak síkra az eutanázia mellett. Talán éppen azért, mert ki más láthatná az út végéhez közelítők szenvedését jobban, mint az, aki naponta találkozik vele. Nem vitatva, hogy a döntés egészen biztosan nehéz. A lehetőség megadása azonban nem jelent kötelezettséget. A lehetőség biztosítása még annyira sem jelent kötelezettséget, mint amilyen kötelezettséget a történelem számos civilizációja rótt az emberekre. Nem egy esetben hajszolva bele embereket az elvárt öngyilkosságba.
S igen, elfogadom, hogy jogos lehet a félelem attól, hogy az eutanáziára is ráépülhetnek hasonló kényszerek. De ezen aligha segít az, ha valami homályos, nehezen megalapozható, és messziről elutasító, a vitát megvető és az embereket lenéző szemléletből közelítik meg a kérdést. Akkor talán eljutunk majd oda, hogy ne kelljen ezért (is) irigyelni a szerető gazdi cicáját. Talán egyszer eljutunk oda, hogy az emberek a döntéseikkel együtt tudjuk tisztelni. Mely döntéseket nem kell okvetlen szeretni. De tudomásul venni igen.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
6:22 de.
Munkám során sok haldoklót láttam. Lelkembe égett néhány irtózatos, és értelmetlen szenvedés (unokanővérem agydaganata).
Aki ellenzi az eutanáziát, az cinikus, aljas, gonosz és kegyetlen „ember”.
Remélem hosszú és kegyetlen agóniája lesz. Ez a minimum büntetési tétel. Kivégzésnél szempont a gyors halál. Tisztességes ember miért nem érdemli meg?
6:40 de.
llanfair
2014 november 4
6:22 de.
Bocs, de ez azért ennél összetettebb kérdés!
7:35 de.
Kanada Brit Columbia tartományában volt egy igazán szomorú eset. Egy nyugdíjazott professzort Alzheimer korral diagnoszizáltak. Eldöntötte, hogy nem akarja végig szenvedni ezt a kegyetlen kort, ezért amikor még saját maga tudott dönteni, elhatározta, hogy befejezi életét. Elbúcsúzott családjától, kivitt egy matracot kertjébe, ráfeküldt és ital, gyógyszerek kombinációjával megölte magát. Családja maximálisan támogatta döntését, de nem segíthettek az öngyilkosságban, mivel ez Kanadában törvénytelen lenne. Azok akik támogatják az „assisted suicide-ot” jelzik, hogy sokkal emberségesebben lehetne meghalni, ha az orvosok – külön kérésre – hozzáférhetővé tehetnék az öngyilkossághoz szükséges drogkombinációt.
Néhány éve én is elleneztem volta az eutanáziát, de az élet során sajnos láttam közelről pár olyan haldoklást, mely kegyetlen és reménytelen szenvedéssel járt. Ilyenkor – ha a beteg maga kezdeményezi, vagy ha ez szerepel végrendeletében – szerintem az erkölcsös, humánus lépés valóban az assisted suicide lehet.
12:15 du.
Az eutanázia kérdése nem egyszerű dolog.
Először is a halál közelében az élet felértékelődik, és maga a haldokló ragaszkodik görcsösen az élethez. Így az első alapkérdés, milyen jogon dönt bárki arról, kinek van joga élni!
A második kérdés, az önnön sorsáról döntő ember valóban tiszta tudattal dönt-e a haláláról.
A harmadik kérdés a szervkereskedelem. Ez megkérdőjelezi a valóban tisztességes döntést, már ha csak a gyógyszergyártó cégekkel történő jelenlegi összefonódást veszem alapul. Példa rá, a változó korra adott gyógyszerek, amik rákot, depressziót, akár öngyilkossági hajlamot okoznak, de és nélkül adják, mert a felíró orvos jutaléka 40%
Arról nem is beszéltünk még, hogy ezzel felmentést adunk a „fekete angyaloknak”, akik önhatalmúlag eutanáziát végeznek egy diagnózis alapján.
Lehet érvelni mellette, de ugyanannyi, vagy még több érv szól ellene is.
1:43 du.
Nekem az ügyben egyetlen vélemény számít: a haldoklóé.
Ha ő úgy dönt, hogy lemond az életről, ezt tiszteletben kell tartani.
Bocsi, de az összes többi úgynevezett érv az egészségesek érve, akik a konkrét ügyben nem relevánsak. Úgy is mondhatnám, semmi közük hozzá, mert nem az ő életükről van szó.
Könyvtárakat írtak már tele a témáról, de én minden e tárgyban elkövetett írásmű elejére odaírnám: ez az egész szófosás szart sem ér, mikor már csak a morfium az egyedüli remény.
1:43 du.
RonaGyuri Bocs. Tudom. De semmi előrelépés, mindig csak a gondok felemlegetése. Közben emberek pusztulnak iszonyú szenvedések között, és az intelligens ember pedig végignézi, és vonogatja a vállát. Felértékelődik az élet? Hát én beszéltem daganatosokkal, akik üvöltve követelték a halált. Láttam komában májdaganattal. Ott nincs méltóság. Egy ilyen ember szerveit nem lehet felhasználni. Daganatos embert nem használhatnak donornak. Egyáltalán, végstádiumban haldokló szerveit nem ültetik át, mert le van használva.
Megoldható lenne, de a kulturált ember nem meri vállalni a felelősséget. De szenvedni látni embertársait, azt eltudja viselni. Még azt is megakadályozza a kulturált ember, hogy szerencsétlen öngyilkos legyen. Voltam olyan betegnél, aki három hónapig gyűjtötte a gyógyszert. Nem nevezhetjük pillanatnyi elmezavarnak. Kihívta rá a felesége a mentőt, mert NEKI szüksége van haldokló férjére. Hogy a férjének mire volt szüksége, az kit érdekelt? Ha másként nem megy, felhozzák a vallást.
Az eutanázia nem mások döntése, hanem a haldoklóé, illetve akit megbíz vele, hogy döntsön. Például a gépleállításról. A „humánum” és az esetleges visszaélések miatt gond nélkül kínozzuk embertársainkat. A többi szöveg csak arra jó, hogy ne kelljen dönteni.
Nem egyszerű? Az élet egyszerű? Miért pont a halál legyen egyszerű?
1:52 du.
Don Ovuz „Példa rá, a változó korra adott gyógyszerek, amik rákot, depressziót, akár öngyilkossági hajlamot okoznak, de és nélkül adják, mert a felíró orvos jutaléka 40%”
Ez kimeríti a becsületsértés fogalmát. Általánosságban gyilkosnak nevezni orvosokat bizonyíték nélkül……
Az orvosegyetem nem Mengele képző.
„Arról nem is beszéltünk még, hogy ezzel felmentést adunk a “fekete angyaloknak”, akik önhatalmúlag eutanáziát végeznek egy diagnózis alapján”.
Semmiféle felmentést nem ad a fekete angyaloknak. Nem önhatalmú eutanáziáról van szó, hanem a beteg által hivatalosan kért eutanáziáról. Az nem négyszemközti.
A szervkereskedelemről írtam. Daganatos és végállapotú betegek nem alkalmasak az átültetésre.
2:55 du.
Don Ovuz
2014 november 4
12:15 du.
Tiszta tudat: Nem tudom fájt-e már a fogad? No az egyike a tipikus idegiritációs fájdalomnak. Amikor a fájdalom gyakorlatilag „belülről” fakad. Nomármost, azt szorozd meg néhánnyal, és helyezd el úgy, hogy mondjuk az egész alhasi területre kiterjed. Valamint azzal a tudattal, hogy vagy ideget vágnak és esetleg le is bénulsz, vagy ezzel a fájdalommal kelsz és fekszel. Naponta számolhatod, hogy most már újabb néhány négyzetcentiméterről sugárzik az agyadba a gyakorlatilag csillapíthatatlan „fogfájás”.
Az az érzésem, hogy amikor már vonyítani is kimerült vagy a fájdalomtól, akkor nem lennél alkalmas fejben integrálással bizonyítani a tiszta tudatodat.
2:57 du.
cornelius
2014 november 4
1:43 du.
Olyan ez mint az öngyilkosság. Kívülről mindenki rohadt okos. Annyira, hogy akár a trianoni nemzettragédiát is levezetik az öngyilkosságok mögé oknak. Mert van az a pénz….
Valóban egyetlen adekvát vélemény van. Az érintetté. Nem is a döntést venném ki a kezéből, hanem a lehetőséget helyzeném bele.
4:21 du.
llanfair
2014 november 4
1:52 du.
Nem becsületsértés. Tény.
Viszont minden az egészségügyben meglevő problémát úgy élsz meg, mintha a te személyedet támadnák. Gondolod, ha engedve a hisztidnek, nem beszélünk róla, akkor nincs is?
A magyarországon meglevő gyógyszerfelírási szabályozás is pont ezt a jelenséget szerette volna kiszűrni, bár kevés sikerrel.
4:23 du.
lanfair
Az orvos az életre tesz esküt, hogy egyezteted a gyilkossággal? Az eutanázia akkor is az, ha szép nevet adsz neki?
4:48 du.
Andy Mage
2014 november 4
2:55 du.
Láttam közelről rákos beteget, nem szükséges hülyegyerek szintre egyszerűsíteni.
A rák lényegében mutáció. A szervezet válasza a sok idegen anyagra amit megetetnek velünk, vagy éri a szervezetünket.
A kezelést végző orvosok 70% nem vetné alá magát a kemoterápiának, ez egy kutatás eredménye. Ugyanis semmit nem segít, ahogy a hozzáadott gyógyszerkúra sem. Egyetlen gyógymód van, a beteg immunrendszere.
Édesanyám testvére (nagynéni) 25 éve mozgásképtelen, de nem kíván elmenni. Pedig ágyban fekvő. Van aki megfelelően gondozza!
Mert ebben ez is benne van, egyszerűbb eltenni láb alól, mint megadni a szükségleteket. Nem olcsó, sem a gondozás, sem az, hogy mindvégig szenvedés mentes legyen. De a fogfájásodra is van megfelelő erősségű fájdalomcsillapító, csak lehet, nem neked. Ha valaki el akar menni, úgy is megoldja. A környezete viszont nem dönthet helyette.
1:58 de.
Andy Mage
2014 november 4
2:55 du.
Azért kicsit kiegészíteném a tegnapi hozzászólásomat.
Túlságosan leragad mindenki a rákos betegeknél, amikor az eutanázia szóba kerül. Mintegy betakarva vele az egész problémakört.
Mi is az eutanázia?
Az idegenkezűség törvényi szintű toleranciája! Tulajdonképpen ez a dolog kulcsa a vitákhoz. Vagyis amikor erről beszélünk, el kell felejteni a rákos betegeket, és magát a jelenséget vizsgálni. Idegenkezűség toleranciája.
A rákos betegeken kívül túlságosan széles kört ölel fel a dolog, hogy elszigetelve vizsgáljuk.
Ott vannak a mozgásképtelenek, az alzheimeresek, a stroke betegek, … stb … stb. Egy részük tud önállóan dönteni, egy részük nem. Van aki csak szimplán fél az öregedéstől. A sor végtelen, és ezen túlmenően ott van az első kommentemben felsoroltak. Vagyis ha törvényi szintre emeljük az idegenkezűséget, akár szelekcióra is alkalmas. Sok ember a körben nem képes saját sorsáról dönteni. Ezek helyett döntenek majd. Azt hiszem túlságosan leragadt egy betegségnél, és nem gondolta át mélységében a dolgot.
Néhány extrém esetben talán rábólintanék én is a dologra, de alapból nagyon kérdéses a dolog.
3:00 de.
Biztos van nehany aljas orvos.
Sokat ismerek, es sokkal dolgoztam. Van ontelt, masokat lenezo, feluletes, lusta. De olyannal, aki szandekosan betegge tenne valakit, vagy gyilkolna nehany ezer forintert, olyannal nem talalkoztam.
A gyogyszerfeliras az olcsosagot celozta. Mondvan, ha a hatoanyag ugyan az, akkor nem mindegy? Nagyon nem mindegy.
Engem nem tamadsz, mert egy egyszeru ketkezi munkas vagyok, es soha nem akartam lilakodos ertelmisegi lenni. De latom mennyit tesznek az orvosok az emberekert, es mit kapnak cserebe.
Ha otthon megkapna felesegem ezt a hatalmas fizetest, akkor sem megy mar haza tobbet. Mert itt TISZTELETET kap. Senki nem gondolja, hogy 20 eutoert gyilkolna.
Fajdalomcsillapito van, morfiumnak hivjak.
Komaba kerulsz, es osszeszarod es hunyozod magad. Hozzadtartozodban pedig az a kep marad meg, hogy uszkalnak a kadban melletted a szardarabok. Szep halal ez, legyen barmilyen eloleny.
Az esku nem a beteg ellen van.A betegert kell, hogy legyen. Ha nem a betegert van, rossz az esku.
Hisztis vagyok. 🙂 Es?
3:58 de.
Don Ovuz „Mert ebben ez is benne van, egyszerűbb eltenni láb alól, mint megadni a szükségleteket”.
Csúsztatsz. A betegekről van szó, nem a hozzátartozókról.
Az eutanázia a haldoklók joga, nem a rokonoké.
De ha megbízom a feleségemet, hogy állapotomra való tekintettel engedjen el, legyen joga elengedni. Szerinted mindenre van fájdalomcsillapító. Az orvostudomány szerint nincs.
Az, hogy valaki ágyban fekvő, és élvezi az életet, az nem halálos beteg, csak gyógyíthatatlan. De attól még másnak lehet ez kevés. Nem több, mint egy börtön, ahol csak a másik jó szándéka tart életben. Az embernek nem csak teste van. Azért „hisztis”.
Te most itt kevered a dolgokat.
De akkor nézzük a nyaktól lebénultakat, vagy a bezártságban szenvedőket. Élet? Most eljutott az orvostudomány, hogy életben tart nagyon beteg embereket. De életminőséget még nem tud adni.
„Ugyanis semmit nem segít, ahogy a hozzáadott gyógyszerkúra sem. Egyetlen gyógymód van, a beteg immunrendszere”.
Ez egy nagy tévhit. Nem az a baj, hogy nem segít, hanem a mellékhatások. Megint az életminőség.
” A szervezet válasza a sok idegen anyagra amit megetetnek velünk, vagy éri a szervezetünket”.
Egyszerűen megoldottad a rákkutatást.
4:22 de.
Ma van a pathologia világnapja.
Ez a kisfilm bemutatja a pathologiát, tévhit nélkül. Három perc.
http://mindforum.eu/hu/node/49
10:46 de.
llanfair
Nem foglalkozom a feleségeddel, nem érdekel, mit kapott, mit nem. Nem a személyéről beszéltünk. Valójában nem is értem, hogy kerül folyton ide, amikor általánosságban beszélünk az egészségügyben szereplő dolgokról. Van két csoport: vannak a becsületesek, és vannak a gazemberek. Az baj, ha folyton bizonygatni kell, ki melyik oldalon áll! A folyamatos bizonygatással többet ártasz neki, mint ami haszna van a dolognak. Egyszer letisztáztad hol áll, és pont. Nincs mit többet beszélni róla.
Bár miatta vagy elfogult a témában, de ezzel el is viszed a beszélgetést a feleséged irányába.
Ahol emberek dolgoznak, ott mindig van aljasság, és az aljasságnak a teljes palettája. Nem fétist kell csinálni az egészségügyből, hanem kiegyelni az oda nem valókat.
A ható és a vivőanyag kérdésében egyetértünk, nem mindegy.
Viszont a sebészetet leszámítva mintegy 80-90 % tüneti kezelés folyik, vagyis nem a betegséget kezelik, hanem a tünetre írnak fel valamit. Ez megoldja a problémámat? Nem. Rábízzák az immunrendszeremre.
A rákról ismert tényeket nem én találtam fel, így még nem oldottam meg a rákkutatást sem. Bár tudják, hogy lényegében mutáció,és a leggyakoribb kiváltó ok a környezeti hatások, és a szervezetbe jutó idegen, mesterséges anyagok, nem hittem, hogy újat mondok vele.
Az alaptémához visszatérve. Az emberek többsége lehet, nem élne vissza a döntési joggal. De lássuk be, nagyon sok olyan ember is van, aki igen.És az orvosok sem istenek, közöttük is szép számmal lennének akik a rossz oldalra állnak. Még ha neked nem is tetszik, de az ember az ember marad, pozíciótól független.
Ha engedélyezzük az idegenkezűséget, nem csak az általad említetteket kell figyelembe venni, hanem a teljes érintettek körét. Egy nagyon szűk csoport miatt engedélyezünk valamit, aminek a következményei beláthatatlanok. Ha meg nagyon szigorú szabályok közé rakjuk, lehetetlenség élni vele.
11:31 de.
Don Ovuz. Nem miatta. A sok orvos és ápolónő miatt akiket ismerek.
Sajnos a helyzet az, hogy ha téged nem is érdekel, egy picit többet ért az orvostudományhoz, és valamiért elhiszem neki amit mond. És ezzel nem vagyok egyedül. Érdekes hozzáállás, mindenkitől forrást és bizonyítékot követeltek. Mikor leírja forrását, nem érdekel?
Miután mindig van új olvasó, ezért alátámasztom véleményemet. Sajnálom ha neked (ez) sem tetszik.
Téged nem érdekel, hogy a megbecsülés hiánya miatt megy el sok orvos Magyarországról, nemcsak a pénz miatt? Ne érdekeljen. A te dolgod.
Különböző aggályok miatt hagyunk embereket állat módjára elpusztulni. Ez gyávaság, jogi maszlagba csomagolva. Remélem nem lesz pillanat, mikor megbánod.
Egyre agresszívabb vagy irányomban, ezért én kiszálltam ebből a beszélgetésből. Veszekedni nem óhajtok.
Sajnálom, hogy olyan is ír kommentet, aki bosszant téged. Az élet kegyetlen. Tudomásul kell venned, hogy vannak nálad butábbak.
12:28 du.
@Ilanfar
Ezt írod:
„Aki ellenzi az eutanáziát, az cinikus, aljas, gonosz és kegyetlen “ember”.
Remélem hosszú és kegyetlen agóniája lesz. Ez a minimum büntetési tétel. Kivégzésnél szempont a gyors halál”
……
Egy jellemző és teljesen átlagos liberális megközelítés.
Hahó nagyvilág, Magyarországon hasonszőrű fehérjehalmazok
mondtak kizárólagos véleményt etikáról, erkölcsről, jogról liberális jelmezben.
Ugyanebben a szellemben.
Csoda, hogy undorító lett minden, amihez hozzáértek?
….
Don higgadt érvelése remek.
1:29 du.
apuwader Don Ovuzt tisztelem, de nem értek vele egyet. Magát nagyon nem tisztelem, elképzelheti mennyit ér a véleménye a szememben.
Majd ha üvölt a fájdalomtól, akkor megnézném a maga higgadtságát nagyfiú.
Minden szavamat állom.
A kutyaugatást többre értékelem, mint a maga hozzászólását. Remélem nem haragszik.
1:53 du.
@Don
„Mi is az eutanázia?
Az idegenkezűség törvényi szintű toleranciája!”
Nem. Az eutanázia az, amikor egy emberi lénynek megengedem, hogy megkímélje magát a halál rettenetes formájától.
Mondom: nem kéne elméleti síkon agyondumálni, mert baromira konkrét dologról beszélünk.
De majd ha ilyen esettel kerülök szembe, felolvasok egy tanulmányt a szenvedőnek az eutanázia elutasítását indokló szépszavú eszmefutattásokból, és elmondom hogy ő gondolja rosszul, nincs joga a saját maga választásának megfelelően megszabadulni a szenvedéstől.
Aztán odébbülök, mert utolsó erejével úgy fog kupán vágni, hogy attól koldulok. Mert megérdemlem!
2:13 du.
llanfair: nem igazán értelek…fehérjehalmaznak nevezni egy embertársadat, ráadásul összekapcsolni mindezt a liberalizmussal, úgy gondolod, nem humánus?
lehet…elvégre nem lehet mindenki felsőbbrendű…
2:43 du.
Ille István Ennek az „apuwadernek” már sokszor válaszoltam volna, de nincs hozzá gusztusom. Az ő gyalázkodása nekem dicséret.
Itt beszélnek össze vissza valamiről, amiről gőzük nincs.
Láttam üvölteni velünk torokdaganatosat, mikor döglök meg végre?, láttam agydaganatosat, mikor ököllel verte a fejét, hátha kiveri belőle a fájdalmat, láttam olyat, aki azért könyörgött, hogy hagyjuk meghalni, mert tönkre megy a családja az ápolásában.
Ezt hagyjuk? Ez emberséges? Higgadt érvelés? Nem. Ez kegyetlen és cinikus érvelés. Ezt nem olvasni kell, nem egy példából kiindulni. Tömegével kell látni. Azonnal elszáll a higgadtság.
Apuwader hozzászólásai nem igen érdekelnek. Te is látod mi vezérli.
Don Ovuz ellenszenvét értem, de nem értem. Viszont meglepett bárdolatlansága. Őt nem érdekli a szakmai tapasztalat? Legyen. Így is jó. Nem célom, hogy szeressenek.
3:06 du.
llanfair: az a baj, hogy még csak nem is gyalázkodik. a gyalázkodás ugyanis minden alapot nélkülöző indulati megnyilvánulás.
apuwader pedig hidegen, józan ésszel adja elő magát.
indíttatása a mai napig nem világos, célközönsége sem.
kétségtelenül hivatásos, ámbár még csak nem is troll.
azoknál ugyanis intelligensebb, bár érvrendszere meglehetősen beszűkült, így hovatartozását annyira nem nehéz meghatározni.
csakhogy, nekem eszem ágában sincs ezt a szívességet megtenni 🙂
3:50 du.
Ille István Megfordult a fejemben egy rövid „anyád” válasz, de édesanyja csak azért hibáztatható, hogy megtartotta a placentát. De felnevelni kár volt. Ha ez neki jó, nekem mindegy. Ettől jól alszom.
10:26 du.
anfair
2014 november 5
2:43 du.
Noha elvben lezártad a vitát, mégis kerülővel elővettél és igencsak lehordtál, és minősítettél. Az általad használt kettősséget továbbviszem, és azt mondom, az indulataidat értem, de nem értem.
Ha az egészségügyben fellelhető visszásságok szóba kerülnek ( amiből sajnos nagyon sok van), azonnal úgy reagálsz, mintha elsődlegesen a feleséged személyét támadnák. Ha konkrétan nem érintett az ügyben,az előhozatala inkább árt neki mint használ. Egyáltalán hogy jön az ő távozása az eutanáziához? Hogyan jön a magyarországi megbecsülése, vagy meg nem becsülése az eutanáziához? Mintha erről beszéltem volna, és nem szakmai a minősítéséről. Amíg megint elő nem hozakodtál a személyével, nem vele foglalkoztam, hanem az addig leírt mondataiddal.
Lehet, hogy cinikus vagyok és bárdolatlan, sőt, embertelen, mégis azt mondom, nem megoldott a visszaélések kérdése. Megismétlem a zárómondatomat.
Egy nagyon szűk csoport miatt engedélyezünk valamit, aminek a következményei beláthatatlanok. Ha meg nagyon szigorú szabályok közé rakjuk, lehetetlenség élni vele.
Ha engedélyezzük, nem csak a daganatosokról lesz szó, hanem túl széles körről beszélünk. Kezdhetjük a daganatosokkal is, folytatva akik csak szimplán félnek az öregedéstől,bezárólag addig, akik anyagi haszonszerzés miatt tetetnék el a hozzátartozót láb alól. Sokkal szélesebb a kör attól, hogy ezt az aspektusát figyelmen kívül hagyjuk néhány indokolt eset miatt. Ha nem szabályozzuk le, túl sok a visszaélési lehetőség a dologgal. Ha kizárjuk az összes kiskaput, annyira túlszabályzott a dolog, hogy lehetetlenség élni vele az indokolt esetben is.
Nem értem mi ebben a cinizmus? Ugyanis ha törvényt akarunk alkotni, akkor nem csak féloldalasan kell szemlélni a dolgokat. Ahhoz meg kell vizsgálni az ellen oldalt. Sőt! Többet kell az ellen oldallal foglalkozni, hogy kizárjuk a visszaélési lehetőséget.
Meggyőzni nem akarlak, csak ha már minősítettél, elmondtam a véleményem.
1:25 de.
Don Ovuz
2014 november 4
4:48 du.
„A környezete viszont nem dönthet helyette.”
Majd valahol idézd szó szerint, hogy hol irtam azt, hogy a környezet döntsön bárki helyett.
A lehetőségnek kell meglennie, hogy valaki előre nyilatkozhasson akár.
S valóban leragad mindenki a rákos betegeknél. Magam is több olyan betegséget ismerek, amire nézve szivesen nyilatkoznék, hogy hagyjanak inkább tisztességgel elmenni, mintsem tkanyomnyálamegybefolyosan remegő végtagokkal és demensen mindenkinek kiszolgáltatva, de semmiről sem tudva várjam a megváltó rekeszizomgörcsöt.
1:28 de.
Don Ovuz
2014 november 5
10:26 du.
„Egy nagyon szűk csoport miatt engedélyezünk valamit, aminek a következményei beláthatatlanok. ”
Pontosan. De a világ már csak ilyen.
Jut eszembe: a nők választojogával kapcsolatban, de 25 km-nél gyorsabb közuti haladás kapcsán is voltak hasonló vélemények.
3:27 de.
llanfair
2014 november 5
3:50 du.
Bocs a szerzőtől és a témától, de neked üzennék (nem találom a témát, ahol erről is eszmétcseréltünk):
http://blog.thewhiskyexchange.com/tweblog/wp-content/uploads/2014/11/Bruichladdich-resize1.jpg
7:52 de.
RonaGyuri Tudatmodósult állapotban
EZ AZ!!! Az első kiadás fekete, ez a második kiadás, ami boroshordóban is érlelt. Nekem nagyon finom, de Islay szigetén közölte velem egy ember, hogy füstös szemét. Hm. Ízlés dolga.
Ritkán iszom, mert a 62.5 fok nekem emberpróbáló.
A Port Charlotte az An Turas Mor nevűvel képviselteti magát nálam.
Nem színezet, nem hűtve szűrt 46 %-os ital.
De ezek bontatlanok. Nem ezt ígérted.
Ez a téma nekem jobb is a lelkemnek.
12:38 du.
Andy Mage
2014 november 6
1:28 de.
Tévedésben vagy, nem vagyok elvakult. Én felsoroltam mik a problémák a bevezetésekor, azon kívül hogy a végén már ember sem voltam, a felsorolt problémákra nem jött válasz, csak némi indulat, meg személyeskedés. 🙂 Mit ne mondjak, tudtok érvelni.
1:35 de.
Don Ovuz
2014 november 6
12:38 du.
„Tévedésben vagy, nem vagyok elvakult. ”
Hol írtam, hogy elvakult vagy?
„a felsorolt problémákra nem jött válasz, csak némi indulat, meg személyeskedés.”
Illanfair válaszolt. Jobbat lehet, hogy nem is tudnék írni. Azt sem vitatom, hogy az eutanázia kapcsán van indulat.
Viszont szeretném, ha idéznéd, ahol személyeskedtem.
Ez már a többedik alkalom, hogy állitasz valamit, de nem tudod idézeteimmel alátámasztani.
Az érveléssl kapcsolatban: Miért érzem ugy, hogy amennyiben nem értenek Veled egyet, akkor duzzogsz és csusztatsz?
Amugy az álatald felsoroltakban, ahogy Illan is jelezte jó pár álprobléma van. Azt például annak érzem, hogy „vissza lehet élni”. Igen, valószínűleg. Ahogy a konyhakéssel is lehet ölni. De azért nem tiltják be a kés árusítását, hanem szabályozzák.
5:45 de.
Andy Mage Annyiban hibáztam, hogy nem állatmódjára hagyjuk az embereket elpusztulni. Az állatokon.
Édesanyám kihívta az állatorvost, majd a kutya fejét az ölébe vette, és „besimogatta” az égi kutyasétáltatóba, békében és szeretetben. Mert az igazi szeretet el tud engedni amikor kell. A nővéreivel ezt nem tehette meg. Ők rútul pusztultak. ;(
1:50 du.
llanfair
2014 november 7
5:45 de.
Midőn a cikk. Harc a macskai jogokért…..