Bár Azerbajdzsán gáznagyhatalom, infrastruktúra hiányában Magyarország ebből nem sok hasznot profitál. Az ország a térség egyetlen Amerika-barát állama, ugyanakkor a Freedom House szerint demokrácia szempontjából Oroszországnál is gázosabb.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Bakuban tett látogatása során jelentette be, hogy Magyarország és Azerbajdzsán stratégiai partnerségi megállapodást köt, a tárgyalások a hamarosan megkezdődnek. Sőt, a tervek szerint jövő kedden Ilham Alijev azeri elnök, a Kaukázus egyik „gázkirálya” Magyarországra látogat, és Orbán Viktor miniszterelnökkel találkozik.

Haveri kapitalizmus

Ilham Alijev az apjától, Hejdar Alijevtől – egykori párttitkártól, a KGB volt vezérőrnagyától – örökölte meg a hatalmat, aki létrehozta az úgynevezett „Azerbajdzsán-modellt”, amely a személyi kultusz és az autokratikus kormányzás elegyéből áll. Jellemző, hogy minden év június 15-e az úgynevezett „nemzeti megváltás ünnepe”, mert ekkor iktatták be Hejdar Alijevet. A néhai vezetőt azért ünneplik, mert neki köszönhető, hogy az ország elkerülte az összeomlást, amikor megszűnt a Szovjetunió, amelynek egyik tagállama volt Azerbajdzsán.

Az idősebb Alijev egyébként fontos szerepet töltött be a Szovjetunió „szétesésében”. Kezdetben ugyanis ő is a Gorbacsov-féle reformvonal tagja volt. Alijev közgazdasági tankönyve forradalmi volt, mert ő írta meg először, hogy egyfajta piacgazdaság létezik, nincs olyan, hogy szocialista piacgazdaság. Moszkvában tanítottak is az ő könyvéből.  Alijevet 1987-ben Gorbacsov eltávolította a vezetésből, de 1993-ban Azerbajdzsánban átvette a hatalmat.

Egyébként az országba érkező külföldi politikusoknak és diplomatáknak elsőként az „öreg” Alijev sírjánál kell tiszteletet tenniük. (A 2013-ban a Magyar Posta emlékbélyeg-sorozatot adott ki az „államalapító” 90 éves születési évfordulója alkalmából). Az azeri oligarchák úgynevezett „rokoni és haveri kapitalizmust” működtetnek, az elnök – nem mellesleg milliárdos – rokonai és barátai irányítják a gazdaságot.

Azerbajdzsán „terméke” kezdetben a Baku környéki olaj volt, de ez éppen kiapadóban van. Ám 1999 júliusában felfedezték a Sah-Deniz gázmezőt, ami újabb gigantikus pénzforrást jelent az országnak.

Az oroszok, azaz a Gazprom 2006-ban még több milliárd köbméter földgázt exportált Azerbajdzsánnak, de amikor több mint 200 százalékkal akarták egyik évről a másikra emelni a gáz árát, akkor – az amúgy is NATO barát – Baku „összeveszett” Moszkvával. Igaz, ezt nyugodt szívvel tehették, mert nemsokára beindult a gáztermelés Sah-Deniz lelőhelynél. (Más kis-ázsiai volt szovjet tagköztársaságok kénytelenek voltak elfogadni a Gazprom drasztikus áremelését, mert nem volt alternatív forrásuk. Ezek az országok jelenleg is Moszkva befolyási övezetéhez tartoznak.)

Az azeri gázmezők miatt 2008-ban igazi átjáró ház lett Baku; amerikai és orosz vezetők adták egymásnak a kilincset. 2008 júniusában Alekszej Miller – a Gazprom vezetője – azerbajdzsáni látogatása során javaslatot is tett az azeri gáz piaci áron, hosszú távú szerződés keretében való vásárlására, de állítólag később Dmitrij Medvegyev – Oroszország vezetője – Ilham Alijevvel való 2008. július eleji találkozója is erről szólt. Pár hónappal később Alijev elnök Dick Cheney amerikai alelnökkel tárgyalt, hogy a tervezett Nabucco vezetéken keresztül az azeri gázt Európába lehessen jutatni. Szándék szinten ugyanis a függetlenségét őrző Azerbajdzsán az orosz érdekszférán kívül próbálja az energiahordozóit értékesíteni.

Mint a Déli Áramlatról szóló cikkünkben írtuk, Oroszország – ami jelen esetben a Gazpromot jelenti – felvásárolta egy sor kis-ázsiai szovjet utódállam (Türkmenisztán, Üzbegisztán) gázmezőinek a koncessziós jogát. Így ők nagy mennyiségű gázt „tulajdonolnak”. A Kaszpi-tenger térségében egyedül az Amerika-barát Azerbajdzsán állt eddig ellen az orosz nyomulásnak.

Mi lehet a profit? A gáz biztos nem!

A gondot a gáz Európába való eljuttatása jelenti. Az orosz gáz jelenleg az Ukrajnán áthaladó Testvériség vezetékeken keresztül érkezik térségünkbe, amit az oroszok az ukrán instabilitás miatt ki akarnak kerülni. Jelenleg papíron három jelentősebb építésre váró, Európát célba vevő „nagy” gázvezeték versenyez egymással. Az orosz befolyású, Ukrajnát kikerülő Gazprom által menedzselt Déli Áramlat, a végnapjait élő, korábban erős európai-amerikai támogatottságú Nabucco, amely akár azeri, iráni és talán még iraki gázt is „felszívhatott volna”, illetve az Adria-gázvezeték, amely egyebek mellett a fejlesztés alatt lévő Shah Deniz II mezőből termelt azeri gázt hozná a kontinensre. (Azerbajdzsán az első fázisban 180 milliárd köbméteres kitermelhető gázmezővel rendelkezik. Ha csúcsra járatják a még nem teljesen elkészült kitermelési rendszerüket, akkor évi 12-15 milliárd köbméter gázt értékesíthetnek.)

Az oroszok malmára hajtja a vizet, hogy Európának nincs egységes energiapolitikája, a Nabucco projekt pedig gyakorlatilag elhalt.

Holoda Attila volt energiaügyi helyettes államtitkár azt atv.hu-nak elmondta, hogy jelenleg az azeri gáz az infrastruktúra hiányában nem tud eljutni a térségünkbe. „Elnagyolt tervek szerint dolgoznak egy olyan AGRI nevű gázvezetéken, amely Törökországon és Románián át Magyarország érintésével azeri gázt juttatna el a térségünkbe, illetve Európába, de ez a terv annyira elméleti szinten mozog, hogy senki sem számol vele” – fogalmazott az energiapiaci szakértő. Holoda szerint jelenleg minimális az üzleti haszna a két ország, Magyarország és Azerbajdzsán kereskedelmi együttműködésnek, hiszen Baku egyetlen igazi „terméke” jelenleg a gáz, amiből mi nem tudunk hasznot húzni.

Egy igazi autokrácia

A Freedom House (FH) posztszovjet térségről szóló 2008-as jelentése szerint „Oroszország vált a térség vezető antidemokratikus erejévé”. Vlagyimir Putyin kormányzása idején autoriter hatalomgyakorlás valósult meg, ennek „vasháromszöge”: az államhatalom, az irányított gazdaság és a titkosszolgálatok. Megerősödött a média feletti állami kontroll. Az FH szerint összefüggés van az olajban való gazdaság és az autokrácia között, hiszen a gazdagság és a növekvő jólét lehetővé teszi a hatalom számára a kritikus vélemények háttérbe szorítását. A posztszovjet kaukázusi országok gazdagodása kizárólag az energiahordozóknak köszönhető.

A Freedom House szerint Oroszország demokráciaindexe – az 1-től 7-ig tartó skálán, ahol az 1 pont a legjobb minősítés – 6,29 pont. Azerbajdzsán 6,68, Kazahsztán 6,39, Üzbegisztán 6,86, Türkmenisztán pedig 6,93 pontot kapott. Azerbajdzsán – ahol tehát az FH szerint rosszabb a helyzet, mint Oroszországban – úgynevezett konszolidált autoriter rezsimnek számít. Az országban lényegében 1995 óta nem tartottak valódi szabad választást. Tavaly például a választáson véletlenül egy nappal korábban eredményt hirdettek.

Hazafi Zsolt/ATV