Nyílt levél ellenzéki oktatáspolitikusoknak
(Hiller István, Kunhalmi Ágnes, Arató Gergely figyelmébe)
Tudom, a tévé előtt ülve mindig egyszerűbb jó, vagy annak tűnő érveket találni, mint a nézők figyelő szeme-füle előtt, meg az adásidő szorításában. Éppen ezért inkább baráti segítségnek tekintsék alábbi soraimat, mintsem kritikának. Az oktatás „új”, vagyis inkább ősöreg irányairól van szó, amelyek szerint nem kell annyi érettségizett, úgysem lesz mindegyikükből diplomás, előre a három éves szakképzésért – amelyből sikeresen kiirtottuk minden olyan képesség fejlesztését, ami a világ (és a munkaerőpiac) változásait követni tudó munkaerőt (hogy azt ne mondjam, embert) nevelne.
A helyzet ennél bonyolultabb, bár ennek felfogását az ember nem várja el egy csempeárustól, aki talán még azzal sincs tisztában, hogy miféle technológiai fogásokat, kémiai folyamatokat kell ismernie annak, aki időtálló, mégis jól megmunkálható, ráadásul szép burkolólapokat szeretne gyártani. Az ügy lényege, hogy nemcsak az egyetemhez (főiskolához) kell úgy 50 éve(!) érettségi, hanem a legtöbb, ún. kvalifikált szakma elsajátításához is. Ilyen például az elektroműszerész és ilyen a mozdonyvezető. De nem bízzák egy alapvető intelligenciaszint nélküli melósra az érzékeny orvosi műszerek gyártását, és szerintem a ma forgácsoló-szakmunkásai (régebben drehások, marósok) sem boldogulnak informatikai ismeretek nélkül a sokmillió forintba kerülő gépcsodáikon. Megkockáztatom, hogy ma már egy mezőgazdasági munkás sem képes eredményesen termelni, ha nem ismeri a növénytermesztés, állattenyésztés legújabb technológiáit. (Persze a földalapú támogatás bezsebeléséhez nincs szükség érettségire, elég, ha a pályázó jól fekszik kormánypárti körökben.)
Igen, bizonyosan elsőrangú szempont a szakmunkás-képzés lerohasztásában, hogy a szegények millióinak még a gyerekei se tudjanak többet annál, minthogy „ha esik az eső, húzódjanak az eresz alá”. (Ez egyébként az „áldott” Horthy-korszak néptanítóinak egyik kedvenc mondása volt idős, annak idején falun tanult rokonaim szerint.)
Csakhogy, képzett, sőt folyamatos átképzésre képes munkások (alkalmazottak) nélkül nemhogy sikeres „munkaalapú” társadalom nem építhető, hanem semmilyen társadalom. Csak egymást kizsigerelő, egymással szemben gyanakvó, dühös emberek csoportjai jönnek létre – és szinte mindegy, hogy feudális urak, vagy egy korrupt állampárt vezetésével.
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
7:45 de.
a közismereti tárgyak – régebben talán humán tárgyaknak nevezték – minimális óraszámra csökkentése – elvégre a mohácsi vészről talán mégis illene valami fogalmának lenni az amúgy kitűnő kőmivestanoncnak (netán kőmüves kelemen mibenlétét se ártana ismernie) – nem céloz mást, mint tudatos lebutítását a jövendő nemzedékeknek.
kultúra, intelligencia, átfogó ismeretek? mijafrancnak egy „szakbarbárnak”?
régóta szajkózom: ez a fajta oktatási koncepció nem szolgál mást, csak magasabb szintű munkavégzésre alkalmatlan, hozzáadott értéket képezni képtelen bérrabszolgák kinevelését. az ilyen meg az ennek megfelelő bért fogja kapni, ami miatt joggal fog elégedetlenkedni. az elégedetlen embert pedig könnyű manipulálni. a manipulált ember pedig bármikor, bárki ellen bevethető.
11:46 de.
Rátesi Margit
-Igen, bizonyosan elsőrangú szempont a szakmunkás-képzés lerohasztásában, hogy a szegények millióinak még a gyerekei se tudjanak többet annál, minthogy „ha esik az eső, húzódjanak az eresz alá”.(„Ez egyébként az „áldott” Horthy-korszak néptanítóinak egyik kedvenc mondása volt idős, annak idején falun tanult rokonaim szerint.)”
Ezt Édesapám és tanító/tanár társainak nevében is kikérem! Lehet, hogy a falusi rokonaira azt mondták, hogy csak ennyit hajlandók, vagy képesek megtanulni, de nem ez volt az általános! Igaz a cikk szellemiségéhez ez illik!
– Pár évvel ezelőtt: Legyen Ön is milliomos! – Vágó István- egyetemista szépség!
Kérdés: melyik magyar uralkodó ehetett először burgonyát? (vagy valami hasonlót) A hangsúly azon volt, ki uralkodott 1492-ben! Választási lehetőség: I.Mátyás, II.Ulászló, II.Lajos, Corvin János. A hölgy II.Lajosra szavazott, miután Vágó finoman elmagyarázta, hogy Mátyás 1490-ben meghalt s közösen kitalálták, hogy Amerika felfedezése 1492-ben volt. Vágónak sikerült elbizonytalanítania a hölgyet II.Lajossal kapcsolatban, mivel Ő a mohácsi csata idején még fiatal volt.(az 1526-ot legalább tudta!) Felhívták a gimnáziumi tanárát, aki némi gondolkodás után II.Lajost nevezte meg. A hölgy büszkén nézett a Vágóra, mivel nem sikerült lebeszélnie a szerinte helyes válaszról!
Vágó magába roskadtan jelölte be a rossz választ!
– Lehet, hogy sem a hölgy, sem a tanára nem végezte el még a szakmunkás iskolát sem? 🙁
12:21 du.
„…a magyar társadalom rendies jellege tovább erősödött, az iskolai szegregáció fokozódott. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyarországon nem a gyerek képessége határozza meg iskolai teljesítményét, hanem szüleinek társadalmi helyzete és kultúrája. Ebben a helyzetben a társadalmi fölemelkedés elé állított szigorodó szűrő nem a gyerekek képességei szerint fog szűrni, hanem a családi háttér szerint.
Fejlődéslélektani vizsgálatokból tudjuk, hogy a tizennégy éves kor nem ideális egy ilyen egész életet eldöntő választásra. (Arról nem beszélve, hogy a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok elterjedésével ez az időpont tíz- és tizenkét éves korra csúszott le, ami a későn érő gyerekek sorsát egész életükre megpecsételi.) Ebben az életkorban a legtöbb gyereknek (kivéve azt a néhányat, akinek egészen korán mutatkozik valamilyen határozott tehetsége) sem kialakult érdeklődése, sem határozott elképzelése nincs a jövőjéről. A gimnázium azért jó iskolafajta, mert – miközben az elmét pallérozva alkalmassá tesz a legkülönfélébb későbbi képzések befogadására – haladékot ad egy megalapozottabb pályaválasztásra. (Nem igaz, amit Orbán mond, hogy csak az egyetemre készít föl.) Nem véletlen, hogy az iskolázottabb szülők mindig is igyekeztek több időt szánni gyerekeiknek a pályaválasztási döntés érlelésére, ezért többnyire gimnáziumba íratták gyermekeiket, míg az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők nagyobb arányban képzeltek el gyermeküknek már tizennégy éves korban valamilyen konkrét foglalkozást.
Tragédia, hogy Magyarország oktatási rendszerének átalakításáról az az Orbán Viktor dönt, akinek tudása és szellemi színvonala egy öreg szaki szintjén mozog. Olyan öreg szaki szintjén, akinek már a 20. század második fele is túl modern volt. Magyarország teljhatalmú ura szerint „A valóságnak úgy kellene festenie Magyarországon, hogy egy jó szakmunkásképző intézetben megszerzett szakma biztosabb megélhetést nyújt, mint egy csak általános műveltséget nyújtó, de konkrét szaktudást amellé nem adó oktatási intézményben elvégzett időszak…. Fontos, hogy művelt embereink legyenek, de legalább olyan fontos, hogy meg is éljünk, hogy legyen, aki dolgozik, aki fönntartja az országot.
Ha nem akarunk a harmadik világ szintjére süllyedni, akkor minden szakma művelőjének képesnek kell lennie arra, hogy újat tanuljon. Az állandó megújulásra éppen a gimnáziumi képzés teremti meg az alapot.”
Andor Mihály szociológus.
bővebben : http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/419556
na, ezek után ki is lehet kérni. csak ne lepődjön meg senki, ha ki is kapja, amit kikért.
12:59 du.
Ille István
2014 november 5
12:21 du.
MInden tiszteletem Andor úrnak, de vitám van vele, márpedig a kiindulási pontjával: a mak rögvalóság (elég rég óta, de egyre inkább) csak afelszint érintő vizsgálódásnak tűnik rendiesnek, valójában rendieskedő.
S Magyarnak sincs igaza mikor céhes rendies jellegről beszél, egyértelműen rendieskedő autokratizmusról van szó. Műveletlen parasztsuttyók uraskodásáról!
1:17 du.
ronagyuri: megértem. nem is neked szántam, hanem lélfainak. mert hát, ő kikérte. én meg kiadtam neki. mind1, úgy sem látja be, hogy mire megy ki a játék.
kíváncsi vagyok, unokái beiskolázásakor észre tér-e, vagy pártolótagsági múltjára hivatkozva (meghazudtolva saját, felettébb gerinces érvrendszerét), benyomja-e őket valami jövőképesebb oktatási létesítménybe.
mert hát, senki sem szeretné, ha utódai megrekednének az ő szintjükön.
1:34 du.
Leslie! Aki összekeveri a lexikális tudást, az adaptáló, készséggel – amit szintén tanulással/tanítással lehet fejleszteni – azzal nincs vitám. Csóközön az összes, frontális tanításban hívő, porosz-elvű pedagójgosznak: szerencsére egyre kevesebben vannak.
Ja, a krumpli meg csak sokkal később lett népélelmezési cikk: nem volt internet, hogy sokan tudjanak arról: a növény virágjából kifejlődött gubó mérgező, csak a föld alatti módosult szár ehető. (DDDD)
2:06 du.
RonaGyuri
Az idén érettségizett unokám a szükséges 390 ponttal szemben 453 ponttal jutott be a BME-re. Felénk nem az összeköttetések alapján megy a tanulás!
A diszleksziásoknak meg hiába magyarázza, hogy nem az O.V. tehet arról, hogy a gyerekek jelentős része számítógépes játékokon nő fel, könyvet olvasni utál, a verseket pedig csak fogalomként ismeri. Ez a tanárok és a szülők bűne, ha tetszik, ha nem!
2:28 du.
lelszi
2014 november 5
2:06 du.
Sokban egytértünk; főleg abban hogy Orbán egy igazi kádári káder! =))
2:31 du.
lelszi: hol is érettségizett az unokája? szakmunkásképzőben? hát a fiatalabbik hol fog?
az összeköttetések nem a tanulást segítik, hanem a bejutást.
egy diszlexiás pedig megérti a verbális magyarázatot, az írott szöveg értésével van a gond, így értelmetlen az érvelése. maga nem diszlexiás, mégis a szövegértésével van a gond 🙂
legalább egy gondolatsort vinne végig logikusan, a nélkül, hogy tüntetne az egy-a-zászló alatt!
2:33 du.
ronagyuri: ne terheld túl lélfait. mire megérti a párhuzamot, kiég a maradék neuronja is 😀
1:46 de.
Lelszi! Talán egy szemléltető példa világosabbá teszi az ügyet, esetleg mások előtt. Szavazáskor együtt ültem egy fideszes hölggyel a számlálóbizottságban. Mindketten dohányoztunk, többnyire együtt, az utcán, ahol lehetett. (Lám mire jó az a büdös bagó!) Egyik ilyen cigiszüneten két fiatal üdvözölte a hölgyet, nagymagyarországos pólóik nyilvánvalóvá tették hovatartozásukat. Pár szó után a hölgy kérdőre vonta a gyerekeket: Na, ugyan mit tanultok ti abban az iskolában! Negyven éve érettségiztem, de még ma is hiánytalanul elmondom a Wales-i bárdokat! Én meg szerénytelenül közbeszóltam: Ugyan minek? Básti Lajosnál szebben úgy se szavalja senki! Talán még a „jutubon” is meg lehet találni. Inkább azt tanulják meg, hogy mennyi hasznos és érdekes dologra lehet használni az internetet. A gyerekek meglepve néztek rám – a korábbi párszavas beszélgetésből tudták, hogy én a szocialisták megfigyelőjeként vagyok ott –, de nem szóltak semmit. Csak kicsit sajnálkozva nézték a lelkes fideszest.
5:10 de.
Ille István
– valamelyik „hozzászólásában” méltatlankodik, hogy mindig csak magát égetem. Nem akartam válaszolni mert úgy is csak a saját hülyeségeit tudja „értelmezni”, az ilyen „szakvéleményeit” pedig (ronagyuri: ne terheld túl lélfait. mire megérti a párhuzamot, kiég a maradék neuronja is 😀 ), saját értelmi szintje benutatására alkalmazza!
– A diszleksziás kifejezést finoman próbáltam arra alkalmazni, amit majd a bíróság is el mond magának, (amikor sor kerül rá), aki még azt sem tudja értelmezni amit saját maga ír, annak már maradék neuronja sincs, csak a beégett kényszerképzetei vezérlik! 🙂