Radnóti varázslat…a 70 éve elhunyt költő emlékére
A költészetkedvelők lelkében a november hónap Radnótira emlékezve telik. Többször írtam már róla, de nem tudom elégszer elmondani, mennyire lenyűgöznek a versei, főleg a semmivel össze nem hasonlítható hangulatuk, amit én úgy hívok magamban, a Radnóti varázslat.
Radnóti Miklós 1944. november 9-én, nem sokkal a háború vége előtt vesztette életét az abdai halálmenetben. Szomorú, hogy a varázslatos szavú költőnek szinte mementóként a fasizmus borzalmai közepette írott verseit forgatjuk a legtöbbet. Érdemes alaposabban lapozgatni a Radnóti-kötetet.
1909. május 5.én született Glatter Miklós néven Budapesten. Egy önéletrajzában így ír magáról, gyermekkoráról:
„Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban…”
Anyai dédnagynénjei nevelték tovább, velük élt Budapesten egészen a házasságkötéséig. Szerető szülők nélkül nem lehetett könnyű az ifjúsága, mégis nagyon mély érzésű ember lett belőle, ez tükröződik az egész, sajnos rövid életművében. Mennyi gyönyörűséget írhatott volna még!
Költeményei tele vannak érzelmekkel, szeretettel, kedvességgel, játékossággal. Még akkor is líraian ír, amikor elképzelhetetlen borzalmak közepette sötétben tapogatózva, egy kicsi noteszbe rója a sorokat.
LEVÉL A HITVESHEZ
| A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány.Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullvaféltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, – remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, – csak messze vagy! Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék;csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázórajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak. Ellenükre élek, – s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád; megjártam érted én a lélek hosszát, s országok útjait; bíbor parázson, Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, |
RAZGLEDNICÁK
| 1Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul, a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull; torlódik ember, állat, szekér és gondolat, az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad. Te állandó vagy bennem e mozgó zürzavarban, tudatom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan s némán, akár az angyal, ha pusztulást csodál, vagy korhadt fának odván temetkező bogár. 1944 augusztus 30. A hegyek közt 2 Kilenc kilométerre innen égnek Cservenka, 1944. október 6. |
A Bori notesz versei egy nagyon szeretetre méltó, finom lelkű ember megnyilvánulásai a körülötte zajló gyötrelmes életről. 1944. november 9-én érte a kegyetlen halál Abdán.
Szomorú, hogy a szelíd szavú költőnek, mementóként a legtöbbet a fasizmus borzalmai közepette írott verseit forgatjuk.Érdemes sokkal többet lapozgatni a Radnóti kötetet és átadni magunkat a Radnóti varázslatnak. A teljesség igénye nélkül szedtem össze néhányat a korábbi versei közül, csak a gyönyörködtetés és a sajátos radnótis hangulat kedvéért.
ESTE A KERTBEN
| Égen az újhold oly vékonyka most, mint apró seb, melyet a fecske ejt, villanva víz szinén és utána rögtön elfelejt.Már éjszakára ágyazott a kert, az álmos sok bogár virágba bútt s a hetyke tulipán álldigálva ágyán, elaludt.Könnyen lépek hát s arra gondolok, hogy asszonyomnak nyakán a konty tán olyan, mint szusszanó arany pont egy boldog vers után.S mondom a verset; törekedik már s úgy hangosodik szájamon, mint hű lehellet csók után és mint avar között az új fű. S verssel térek a házba, ahonnan 1934 |
OKTÓBER, DÉLUTÁN
| Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról, hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, – mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.De nap kacsintgat át fodrán a lombnak, vad darazsak dudolnak körül haraggal. És a lomb makkal felel és feleselget, hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.Fanni fölébred és álmos szeme kék, keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal, végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még,hogy ne beszéljek. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső, mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert. 1934 |
ISTENHEGYI KERT
| A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát, kutyám borzol, fölmordul s elrohan, megugró árnyat lát a bokron át.Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, pucéran áll és félig halottan, gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan.Ó, ez a kert is aludni s halni készül, gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. Sötétedik. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett, szőke méh.S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd, vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét? Álmában lélekzik már a kert, hiába 1936 |
OKTÓBERI VÁZLAT
| Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után;ma már dalolva vár testvérei közt régen halottan a nagy fa, sötét erdőkön tüzelésre és leveles, bő élete jajdul a fejsze alatt,mint kispapok őszülő bánata fordúl imásan, miséken lesett fiatal apácák hites, hófehér teste felé, a hűvösödő esti időben;ökörnyál kötött ki újra már szigorú bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek dévajos játékról titkosan az árnyak és csöndesen elmulat a táj. 1941 október 6. Az apró kis gyöngyszemek, a Naptár versei közül néhány: JANUÁR Későn kel a nap, teli van még
MÁRCIUS Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, 1941 február 26. MÁJUS Szirom borzong a fán, lehull; 1941 február 25. JÚLIUS Düh csikarja fenn a felhőt, 1941 június 12. SZEPTEMBER Ó hány szeptembert értem eddig ésszel! 1941 július 15. OKTÓBER Hűvös arany szél lobog, 1941 február 7. Íme a játszi rímek, ugye milyen kedvesek? Bájoló Rebbenő szemmel Kékje lehervad 1942. EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL
Szeretett feleségéhez Gyarmati Fannihoz számtalan kedves, szép szerelmes verset írt. |
Szerelmi ciklus
Vetkőztél tegnap az ablak előtt
a beszűrődő lila fényben
kacagtak az árnyad vonalai
és a megfogyott, könnyes holdsarló
babonás arany kalapként, remegőn
koszorúzta meg a hajadat…
Hallod, a fal mögül a szomszédban
valahol gramofon zenél egy régi
volgaparti, bús melódiát és
az óra nyögi kinn az éjfelet…
Hagyd ott az ablakot, az aranyos
holdas kalapot és dobd a ruhát
a hallgató, fekete székre
és a meztelenséged add nekem.
Reichenberg, 1928. február 7.
Az illatod bolondja voltam,
úgy hajtottam hozzád a fejem,
mint télen illatos, idegen
párás virágokhoz, amelyek
japán vázában remegnek egy
alkonyuló szobának asztalán
és az illatuk a nyárról mesél.
Oly vigyázva, halkan csókoltam
meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon
és sokáig megmaradjon nekem,
de hiába, az illatod elszállt
és én egy régi parfőmnek fájó
emlékét hegedülöm el most
emlékezőn a papiroson.
Reichenberg, 1928. fabruár 21
Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmn
átesem.
A legszebb szerelmes verse a – Tétova óda – , ha szerelmes versekről esik szó, biztos eszembe jut azonnal.
TÉTOVA ÓDA
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
1943. május 26.
Radnóti Miklós kegyetlen, korai halála az egyik pótolhatatlan vesztesége a magyar költészetnek. Emlékét szeretettel és gyengéd méltósággal őrizte ez év februárjában történt haláláig köztünk élő özvegye, akihez sok szép versét írta, Radnóti Milósné, Gyarmati Fanni.
11:58 de.
Nagyon szép szerelmes versek!
1:54 du.
Radnóti nagy,tehetséges és magyar költő volt,gyönyörű verseket írt,aki méltatlan körülmények között halt meg!
Nyugodjon békében,sokan emlékeznek meg róla!
De azért senki ……(?)!!!! ne feledje:”nekem szülőhazám,volt e lángoktól ölelt kis ország…..”
akkor is ezt vallotta,mielőtt meghalt….!
na erről ma sokaknak példát lehetne venni!
2:19 du.
Marcsi
2014 november 9
1:54 du.
Ne táplálj hiú reményeket!
„.. utolsó hazaárulóként tekintünk azokra, akik képesek voltak elárulni a nemzeti összetartozás eszméjét, és akik állami szintre emelték a terrort, amelynek nevében kezet és fegyvert emeltek saját honfitársaikra. Elvitatva tőlük még a létezés jogát is.”
2:51 du.
Szép megemlékezés volt, de a legszebb versét ami a magyar költészet egyik drágakőve, kihagyták!
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
3:49 du.
Figyelő próbáltam ismeretlenebb verseket is feltenni…
3:50 du.
Ezt az írást kizárólag megemlékezésnek szántam! Nagyon szeretem Radnóti verseit, és sokan szeretik még!
Itt most ne politizáljunk…
3:51 du.
Bezony, nagyon erőteljes képeket volt képes rímbe faragni…
Két éve nyáron nekem is meggyűlt vele a bajom, midőn unser Führernek címezve átírtam az egyik leghíresebb költeményét:
Járkálj csak, halálraítélt! 2.0
Járkálj csak, halálraítélt!
torkodra kés és balta sújt,
a Sötét Úr sorsa eldőlt
belőled a rémülettől
lett halálra vált, gyáva nyúl.
Takarodj őrült vezér hát!
takarodj, eszement kagán!
tetőről golyó sziszeg le
és portád selymes füvére
ejti tested, ha eltalál.
Orvlövész, tisztán lőj te most,
mint a hétpróbás harcosok
utóda és oly bűntelen,
mit tenni voltál kénytelen,
mint a misét mondó papok.
S ölj keményen, mint várja száz
sebtől vérző, szép Hunniád.
3:54 du.
Ez is- Radnoti.
http://www.babelmatrix.org/works/hu/Radn%C3%B3ti_Mikl%C3%B3s-1909/T%C3%B6red%C3%A9k
3:56 du.
izraeli: és mennyire érvényes ez a mára is!
4:53 du.
Megkertek- hogy itt- es most-ne politizaljunk.
Sajnos, nem tudtam megallni.
5:04 du.
izraeli
2014 november 9
3:54 du.
Ez volt a tanulmányomnak is a címe! Születésének 100-ik évfordulóján tartottam róla előadást a kanadai Magyarság Tudományi társaság konferenciáján.
Szerettem volna idehozni, de túl hosszúnak találta a gép. (11 oldal volt)
5:19 du.
izraeli
2014 november 9
3:54 du.
Szép verseket hoztál Te is.
5:20 du.
Bocsi, rossz címet adtam, Gertinek szántam!
3:39 de.
Glória és Figyelő !
A költészetet nemcsak „”a szépség”” teszi széppé, de a tartalom, a filozófia legalább annyit tesz. A költő elsősorban filozófus, s csak aztán szó és rímfaragó mester…
Például itt ragadom meg az alkalmat, hogy Bonhomme [3,51 du] barátunk:
„Járkálj csak, halálraítélt!2,0”
című remekbe szabott és igen mélyen szántón és kegyetlenül szellemes verséhez gratuláljak 🙂
3:49 de.
…És Figyelő, még egy.
Ezt a zseniális magyart kellett főbelőnie egy parasztból keret-őrmesterré avanzsált senkiházynak, csak azért mert mert fizikailag nem bírta az erőltetett menetelést…
4:31 de.
Hollósy Gerti !
Bizony a mához elsősorban a Bori Notesz versei szólnak. Főleg ezt kell forgatni ahhoz, hogy ne felejtsünk, és pláne ne feledjenek az utódok. Ez a kötet a Horthy rendszer kulturális tanúságtétele, egyetlen füzetkébe sűrítve. Ha úgy tetszik ez a hamisság teteje, művészi koronája, egy igazi szent korona… És ma sajnos ennek annyi az aktualitása, hogy az ember nehezen érinti meg e csodálatos lírai életmű békés húrjait…
.
4:46 de.
Hollósy Gerti !
Hogy itt most ne politizáljunk, amikor – csak egyetlen példaként – úgynevezett közmunkásokat naponta aláznak meg hétpróbás gazemberek azzal, hogy gyakorlatilag munkaszolgálatra, azaz létminimum alatti rabszolgamunkára sorozzák be őket, miközben ők meg fehérhomokos, pálmafás luxus szigeteken dőzsölnek ? Gerti ! Tudnia kell, hogy minden politika, az is ha nem politizálunk, azaz a Dunakanyar homokjába dugjuk azt az okos fejecskénket…
.
5:02 de.
Köszönöm a többi hozzászólást!
5:03 de.
Figyelő, köszi, mindig szeretem felkutatni és olvasgatni a költők kevésbé ismert és megszokott verseit is.
7:53 de.
brunszvik teri: figyelő nőnemű, amellett gerti kérte a politika mellőzését.
12:20 du.
Sajnos itt elszállt egy hosszabb hozzászólásom.
Arról írtam, hogy én kifejezetten Radnóti”hétköznapi” lírájával akartam emlékezni. (ismerem a Bori Noteszt, költészetének a tragikus utolsó szakaszát és ugyanúgy csodálom, de más volt a szándékom)
A varázslatról beszéltem, az ilyen és hasonló sorokról:
„A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.”
(DonGolo, meg lehet nézni más, nem teljesen jelentéktelen helyen, hogy nem csupán a Dunakanyar homokjába dugom „okos fejecskémet”. Minimum 5 éve írok közéleti cikkeket.)
12:23 du.
Hozzá teszem még, hogy ezen a felületen is írtam korábban szép számmal közéleti írásokat.
4:33 du.
Erről az eseményről ma kaptam hírt. Jó tudni, hogy kishazánkban élnek
ilyen emberek is…
Az én hitem Radnóti
– Radnóti személyes élmény. Egyetlen magyar költő nem válik az ember személyes élményévé annyira, mint Radnóti – kezdte beszédét Praznovszky Mihály Abdán. Évek óta hordozta magában az elképzelést, hogy végig kellene járni azt az utat, amit 1944 őszén Radnóti Miklós 1500 munkaszolgálatossal együtt megtett.
– Magunkban hordozzuk a Radnóti képet, ami életünk részévé vált. Nem kell Spanyolországba zarándokolni, hogy a hitemet megtaláljam. Az én hitem Radnóti, az én hitem a magyar irodalom, az én hitem a magyar nyelv. S ezt szeretném egyszer átélni a maga fizikai valóságában nemcsak a könyvtárszobában, a kényelmes fotelben olvasni verseket, hanem azt megérezni, mit érzett az az 1500 magyar ember keresztül a Bakonyon.
Ahogy már induláskor Szentkirályszabadján is elmondta, erről az útról semmi sem biztos. Radnóti utolsó útjáról nincs egyetlen biztos tény. Csak kettő dolog biztos: Szentkirályszabadja és Abda. Ezért választották azt a közmegegyezést, ami szerint november 3-án indultak és Abdára november 9-én érkeztek meg. Sok a bizonytalanság, de nagyjából követték azt az utat, amelyen a munkaszolgálatosokat terelték.
Megálltak, közben Radnóti verseket olvastak. Általában naponta 20-25 km mentek, ami egy futballpályán kényelmes, de keresztül a Bakonyon, mellékutakon, erdei utakon keresztül nem annyira.
– Miközben verseket olvastunk, mellettünk zúgott a 21. század valósága. Autók jöttek, mentek, zaj, erőszakosság, előzés, dudálás. Néha merészkedtünk csak a főútra, amikor már máshol nem lehetett, de gyorsan visszamentünk oda, ahogyan visszahajtották őket is a főútról a menekülő sereg miatt. És néha repülőgép is zúgott felettünk. Annyira benne voltunk lélekben ebben a sorsban, hogy nem is lehet elmondani.
Radnóti menet
Kitűző, jelvény volt a kabátjukon, melyen keresztnevük és a Radnóti menet emblémája volt. Mindenkihez, akivel találkoztak odamentek és elmondták a menet célját, hová és miért mennek. Sokkolással ért fel, hogy még az út elején találkoztak olyan fiatallal, aki nem tudta, ki volt Radnóti. Az utolsó emlékezetes utcai megszólítás Győrben történt, ahol egy fiatal lányt leszólítva Praznovszky Mihály csak annyit kérdezett, hogy jó irányba mennek-e. A lány csak ránézett és annyit mondott, hogy jó. Mihály közölte: a Radnóti menet vagyunk és megyünk tovább. A lány pedig azt mondta, hogy az édesanyja Radnóti díjas versmondó volt.
– Ezért érdemes élni! És azért az élményért, hogy felnőttek is diákok velünk jönnek, együtt éljük meg a katartikus élményeket, ezért érdemes 120 km-t megtenni. Úgy indultunk el, hogy nem ismertük egymást. Ahogy az induláskor is mondtam, ez nem egy szászmenet, mi az életért menetelünk, mi vidám emberek vagyunk, jókedvűek, hiszen bennünket nem ölhetnek meg. Mi azt akarjuk mondani a helyi újság szerkesztőinek, hogy ne azt írják a tudósításba, hogy megrongálódott Radnóti szobor, hanem bátran írják ki, hogy a megrongált Radnóti szobor. És ne azt írják ki – amit az idős művész mond –, hogy megmentette Radnóti annak a sofőrnek az életét, mert a sofőr gyilkos szándékkal hajtott neki a szobornak. Mi azért jöttünk, hogy ne legyenek ilyen emberek. Kevesen vagyunk, lehet, ez kevés lesz, mert sokkal többen masíroznak az utcákon, mint kellene, de mi szembe megyünk velünk. Egyetlen fegyverünk volt, a bori notesz hasonmása a szívünk fölött, amit aztán odaajándékoztunk egy kedves házigazdának, aki beengedett a házába, vendégül látott, mesélt nekünk.
Radnóti mától kezdve az enyém.
Radnóti menet
Radnóti menet
– Amikor elkezdtük csinálni a plakátokat, nem mertük ráírni, hogy „Radnóti zarándoklat” – vette át a szót Schreiber Márta.
– Most, hogy túl vagyunk ezen a héten, azt gondolom, ez zarándoklat volt. Zarándokalt, ahol nagyon sokat megtudtunk önmagunkról, ahol megtudtunk nagyon sokat Radnótiról, a korábbi Radnóti-képem átalakult. Előtte is ismertem a verseit és most mégis minden vers, minden naplórészlet másként hatott. A szervezés során nagyon sok pozitív élményben volt részünk, mert bármely település bármely iskolában vagy könyvtárban jeleztük érkezésünket, mindenhol az első szóra nagyon kedvesen fogadtak bennünket.
Majd időrendbe szedte a megjárt út eseményeit. A szentkirályszabadjai indulástól Gyulafirátót volt az első állomás. A budapesti Lauder iskola az Emlékezet Rezonanciái címmel egy nagyon megrendítő műsort mutattott be. Másnap Nagyesztergárra indultak tovább. Nem tervezték, szervezték, de Eplényben a zirci középiskolások is csatlakoztak a menetelőkhöz és egy darabon elkísérték őket. Olaszfalun harmadikos, negyedikes diákok jöttek eléjük, verseket mondtak és énekeltek. Ezt követően Nagyesztergáron is nagyon szép műsorral emlékeztek Radnótira.
Harmadnap Veszprémvarsányba indultak. Ott egy idős bácsi mesélte el, hogy annak idején gyerekként hogyan élte meg, amikor a munkaszolgálatosok beérkeztek a faluba. Emlékezetében megőrizte, hogyan segítették egymást, hogyan fogták közre ketten a náluk rosszabb állapotban levő harmadik társukat.
Majd Pannonhalmára vezetett a menet útja. Itt volt egy pihenőnap, amit nem teljesen pihenéssel töltöttek, hiszen délelőtt az iskolában megkoszorúzták azt a bizonyos Radnóti szobrot, ami már nincs az egykori téglagyár területén, mert nem lehetett ott hagyni, be kellett vinni az általános iskolába. Délután pedig ismét egy megrendítő előadást néztek meg. Pannonhalmáról Győrbe mentek előbb a kórházhoz, ahonnan 70 éve elküldték a sérült munkaszolgálatosokat, majd a szállásra. Az utolsó napon a cél már Abda volt.
Bárhol álltak meg mindenhol szeretettel fogadták őket. Márta két kedves történet idézett fel az útról. Egy útszéli kocsmába betérve kávét, üdítőt rendelve elővették a Radnóti kötetet, a Naplót és elkezdtek olvasni. A tulajdonos kérés nélkül lekapcsolta a zenét, odakönyökölt ő is, hallgatta a felolvasót. Távozás előtt annyit mondott, hogy a vendégei voltak a menet tagjai és a csoportkép készítésekor maga is örömmel állt be a fotóhoz.Bakonypéterdnél az eső elől betértek a polgármesteri hivatalba. Azonnal – ami rendelkezésükre állt – kávéval, vízzel kínálták őket. Ott is előkerült természetesen Radnóti Naplója.
Radnóti menet
– Amikor Radnóti menetről beszélünk, Radnóti útját járjuk, kutatjuk, nemcsak Radnótira gondolunk, hanem mindazokra, akik vele együtt mentek végig ezen az úton. Saját bőrünkön érzetük – a meleg szállás, a bőséges vacsorák és kényelmes meleg ruhadarabok ellenére is -, hogy milyen fárasztó az út, hát még akiknek nem volt se cipőjük, se megfelelő ruhájuk, hogy tudtak végigmenni azon az úton. Hogy bírták ki a hidegben, pajtában, étel nélkül? Amikor két ember segítette-vonszolta a harmadik társukat, honnan volt erejük, honnan volt kitartásuk, emberségük?
Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár szervezte ezt az utat. Többen megkérdezték, hogy miért vállaltuk fel, hiszen ez nem a könyvtár feladata. Nem, nem az intézmény feladta ez, hanem annak az 50 embernek, aki ott dolgozik, az az 50 ember vállalta fel. Az egész évet végigkísérte az évfordulós megemlékezés. Kezdve a Klezmertől a macesz gombócig egésznapos programjával, folytatva a sort a gyerekkönyvtárosok által szervezett programmal, ami a Dohány utcai zsinagógában ért véget. Ez a Radnóti menet pedig a harmadik része a 70 évvel ezelőtt történtekre való emlékezésnek.
Schreider Márta sokadjára is őszinte szeretettel köszönte meg Praznovszky Mihálynak, hogy ezt az utat kitalálta.
Mindazt az érzelmi telítettséget nem lehet jól leírni, ami a hét végére felhalmozódott a menet résztvevőiben. A számtalan művészi élményt, a hely és a visszaemlékezések hatását, a katartikus élményeket. Nem lehet tökéletesen leírni, milyen volt ott állni az út szélén a megrongált és újraállított szobornál (véletlenül képtelenség belehajtani az emlékműbe), még inkább a tömegsírnál. Kinek mit jelentett odaérni a célhoz, amelyhez indult, ahol sokadmagával együtt Radnóti Miklós számára is végleg véget ért az út. Ott állni, ahol 1946. június 23-án a 22 kihantolt férfitest között volt egy holttest, egy ceruzával teleírt notesszel a nadrágja zsebében. Az Új Élet 1946. augusztusi számában jelent meg egy felhívás: „Jelentkezzenek az Abdán meggyilkolt munkaszolgálatosok hozzátartozói.”… „Az itt felsorolt 22 holttest egy része a jelenleg Abda községben exhumálás alatt álló, valószínűleg több mint 60, hungaristák által meggyilkolt munkásszolgálatosnak.” Radnóti Miklós neve a 12. sorszámon szerepelt.
Radnóti menet
Sokáig töprengtem azon, hogy szabad-e megírnom az utolsó nap negatív tapasztalatát. Kérem, aki nem szeretné ezt megismerni, az a kép után ne olvasson tovább.
Radnóti menet
Az első és utolsó napot tudtam sajnos csak a csapattal tölteni. Vasárnap Győrben a városházánál találkoztunk. Mivel szinte minden megállónál, kis faluban szeretettel látták a menet résztvevőit, úgy gondoltam, hogy Győr városa is legalább tisztelettel köszönti őket. A városháza előtt a tér üres volt. Egyedül vártam a már több mint 100 km-t maga mögött hagyó csapatot. Meg sem állva tartottunk tovább az úton. Nem, nem csatlakoztak iskolások, nem volt helyi kíséret. Biztos vagyok benne, hogy nem a szervezők felejtették el értesíteni a győrieket.
Az út szélén, a bécsi út végén egy zsákutcában sorompóval lezárva az emlékhely, ott didereg hosszú kabátjában Radnóti Miklós szoboralakja. Korábban tuják vették körül. Ezt véletlenül nem lehetett megrongálni.
Radnóti menet
A legszomorúbb azonban az abdai emléktáblánál lettem. Az elhangzott beszéd rendben volt, de a „szolgálati közlemény”… Kérték, hogy mindenki, aki a tömegsír helyszínén akar koszorúzni, az igyekezzen, mert a „főméltóságok” érkeznek és lezárják a területet.
Hát szeretném tudatni mindenkivel, hogy Radnótival kapcsolatban igazi főméltóság az, aki ismeri életét, ismeri verseit, versfordításait, naplóját! Hogy 2014. november 9-én az igazi főméltóság az a Dr. Praznovszky Mihály és Schreiber Márta és a menet résztvevői, akik kitalálták, megszervezték és megtették azt a 126 km-es egyhetes zarándoklatot, mely 70 éve Radnóti Miklós utolsó útját jelentette.
Az útról az egyik eseményen részt vevő látogató (Ausztriából jött) tájékoztatta az osztrák rádiót és a Standardnak is írt. Bár nem jeleztek vissza, de a rádióban a vallási hírekben megemlítették Radnótit és azt, hogy egy magyar irodalomtudós emlékmenetet szervezett. Radnóti egyik németül megjelent kötetét is ajánlották. Ezzel szemben a megyei napilap egyetlen sorra sem méltatta. Sem a Veszprém megyei sem a Győr-Moson-Sopron megyei. Nem volt országos sajtó, tv, rádió. A Veszprém TV tudósított az indulásról, a Vehir pedig facebook bejegyzésből írt cikket. A Szentgál TV viszont több napon is elkísérte a menetet. Az útról készített filmet a közeljövőben az interneten is közzé teszik.
Radnóti menet
Bízom benne, hogy a Hírhatár olvasóinak sikerült valamit átadnom azokból az eseményekből, abból a hangulatból, amelyik végigkísérte az ismeretlenként induló és barátként célhoz érő csapatot.
Köszönöm, hogy Veletek tarthattam!
Mezriczky Beáta
Utoljára frissítve: 2014-11-11 17:20:26
2:42 de.
Kedves Hollósy Gerti, nagyon köszönöm a verseket is, de mindenekelőtt a rövid idézetet, amiből megtudtam,mig halála iszonyatos tanuságtétele volt az emberi gonoszságnak, születése rámérte az
egyik legnagyob sorscsapást, ami embert érhet: az anyátlanságot!!
9:59 de.
kiskatonak
Radnóti Miklós: Huszonnyolc év
Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, – gyilkosod!
öcsémet halva szülte-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.
Mögöttem két halott,
előttem a világ,
oly mélyről nőttem én,
mint a haramiák;
oly árván nőttem én
a mélységből ide,
a pendülő, kemény
szabadság tágas és
szeles tetőire.
Milyen mély volt gyerekkorom
s milyen hűvös.
Hívó szavad helyett kígyó
szisszent felém játékaim
kis útain, ha este lett
s párnáimon vért láttam én
a gyermeket elrémítő,
nagy, hófehér pehely helyett.
Milyen mély volt gyerekkorom,
s milyen magos az ifjúság!
A két halál megérte-é?
kiáltottam a kép felé,
mely ott sütött szobám falán.
Hoszonnyolc éves voltál akkor,
a képen huszonöt talán,
ünnepélyes ifjú nő,
komolykodó, tünődő.
Huszonnyolc éves voltál akkor,
most ugyanannyi lettem én,
huszonnyolc éve, hogy halott vagy,
anyácska, véres szökevény!
Anyácska, véres áldozat,
a férfikorba nőttem én,
erősen tűz a nap, vakít,
lepke kezeddel ints felém,
hogy jól van így, hogy te tudod,
s hogy nem hiába élek én.