Pártzászlók alatt
Elsősorban a tulajdonviszonyokat, merthogy a tüntetés – mint rendezvény a társadalmi rend megváltoztatásáért – nem a szervezők tulajdona, a tüntetők meg még annyira sem.
Lehet, hogy nóvum lesz, amit állítok, de a tüntetés mindazon emberek közös tulajdona, akik egyetértenek a tüntetés deklarált céljával.
Akik a tüntetést szervezik, nem önzetlenségből teszik, mert ha abból tennék, akkor eszükbe nem jutna elküldeni valakit csak azért, mert a pártzászló felemelésével nyilvánvalóvá teszi, hogy az a szervezet, melynek tagjaként vagy szimpatizánsaként részt vesz a rendezvényen, azonosulni tud a rendezvény céljával.
Ha ott felemelik – mondjuk – a szocialisták, a DK, az Együtt, a PM, a MLP zászlait, akkor az azt jelenti, hogy a pártok egymillióra tehető számú szavazója, szimpatizánsa is ott van a téren.
A tüntetések szervezői persze ezt nem szeretik látni, mert ők azt a hitet táplálgatják magukban, hogy aki ott anyázza Orbánt, az mind az ő noname szervezetük és korántsem szerény személyük támogatója.
Az összes tüntetésen ott voltam, hol ezzel, hol azzal, rokonnal, ismerőssel, de ettől én még nem szegődtem az első perctől kezdve gyanús mozgású MILLA hívévé, én maradtam annak a pártnak a szavazója, amelynek előtte is szimpatizánsa voltam, nemmellesleg nem értettem velük sem egyet mindenben, de ez a párt volt, amellyel adott pillanatban a legtöbb célkitűzésében azonosulni tudtam.
És így van ezzel minden épeszű ember, mert a pártok nem vallások, nem szekták, hanem érdekeket kifejező politikai csoportosulások.
Addig vagyok a hívük, míg az érdekeim és – véleményem szerint – az ország érdekeit szolgálják, ha ebben nem vagyok biztos, akkor otthagyom őket, mint Szent Pál az oláhokat.
A tüntetések szervezői ugyanis politikai haszonszerzésre játszanak, merthogy helyzetértékelésük szerint eljött az idő a politika baloldalinak, vagy a politika demokratikusnak nevezhető térfelének újraosztására, és abból ők is – vagy leginkább csak ők – szeretnének a maguk számára kihasítani egy terjedelmes részt.
Az elképzelés érthető, és a demokratikus oldal szerencsétlenkedése meg ostobasága erre ad is némi reményt, de ez a szép célkitűzés nem fedheti el az alapvető célt, nevezetesen azt, hogy ha nem akarnak Orbán vagy Vona lágerében elméleti vitákat folytatni, mint hajdan a német kommunisták a szociáldemokratákkal Hitler lágereiben tették, akkor fontossági sorrendet kell állítani.
Ha valaki a delikvens felé mutatna – te vagy a hibás, jóasszony, vagy te is hibás vagy, akkor igen meg lenne sértődve, miközben ő is ott óbégatott az összefogás ellen a helyi közösségben, ő is erodálta a pártját, mikor azt mondta, hogy ezek mind egyformák, mikor osztotta az észt a szomszédasszonynak.
Ma ott tartunk, hogy a magukat civilnek meghatározó kóklerek tarolnak, a pártpolitikusok meg megszeppenten nézik, amint kirúgják alóluk a sámlit.
Pedig nincs itt másról szó, csak új pártok alapításáról a régiek helyett.
A figurák egy része új versenyző, őket kár lenne elherdálni, mert sok a tehetséges, tenniakaró fiatal, de vannak itt civilként újrahasznosításra váró volt pártpolitikusok, a politikai életben maguk számára helyet és üzleti lehetőséget kereső üzletemberek, meg néhány idióta is, aki azt hiszi, hogy a politika az az ordibálás szinonimája.
A többiek sem gondolkodnak másként, úgyhogy én azt tudnám javasolni a pártok vezetőinek,hogy mosolyogva hagyják figyelmen kívül a zászlók elleni tiltakozásokat és tegyék a dolgukat, mert nem csak a pódiumról, de lehet ám a nézőtérről is követeléseket megfogalmazni.
A demokraták együttműködésre vannak ítélve, ha tetszik ez némelyik választott vagy önjelölt vezetőnek, ha nem.
A mai írás annak kapcsán született, hogy a „MostMi – Új országot építünk” elnevezésű tüntetésen az Operánál a Demokratikus Koalíció a rendezvényen belül saját zászlai alatt akar tüntetni, ez nem tetszik Várady Zsoltnak és Vágó Gábornak, amit tekintsünk magánügyüknek.
Már a tüntetés elnevezése is árulkodó, emellett hülyeség is, nem lehet tízmillió embert kettesével kipróbálni, hátha bejön valamelyik, hátha lesz belőlük nyerő páros.
Ha Gyurcsány a nevét adja ehhez a rendezvényhez, akkor abban lehet bízni, hogy a demokráciát fogja szolgálni.
Váradyt országos ismertséggel rendelkező politikusként nem jegyzik, Vágó Gábort meg az LMP-ből ismerjük, ott emelgette buzgón a pracliját, ahányszor csak Orbán érdekeit kellett támogatni – hát mennyivel civilebb ő, mint például Gyurcsány?
Ő az a liba, amelyik a mellére írta, hogy kacsa vagyok…
Ha valaki azért nem jön, mert DK zászlók is lesznek ott, hát maradjon otthon, vagy álljon máshová a tömegben.
Ha szerinte a DK a gátja Orbán világgáküldésének, hát, csak sajnálni tudom.
De ugyanez a véleményem az MSZP-ről,- horribile dictu, a Magyarországi Munkáspárt 2006-ról is – és minden demokratikus pártról, melynek célja az Orbán-féle önkényuralmi rendszer megdöntése.
Ők a szövetségeseink.Az ellenfél pedig a maffiaállam, annak vezetője és szövetségesei, a neonácik és újnyilasok.
Van ki ellen harcolni, nem kellene már megint a könnyebb megoldást keresni…
8:46 de.
Szóval LUD-MILLA párt se legyen többé !
https://kuruc.info/r/22/91392
A libamáj az persze jöhet!
2:35 du.
Egészen döbbenetes, hogy a tüntetések szervezői mennyire képtelenek tanulni az elmúlt négy év ellenzéki tüntetéseiből.
Ott volt az operaházi tüntetés. Imponálóan nagy és felajzott tömeg, amelyik döbbenten szembesült az orbáni dúlás első, még nagyon hamvas kitöréseivel. Amit várt: lánglelkű szónokokat, valami erőt, irányt, vigaszt, reményt. Helyette kapott debil színjátékot és értelmezhetetlen kortárs verseket, hótgyenge szónoklatokat – Majtényié volt valamennyire az egyetlen kivétel -, majd elbocsátó szép üzenetet: menjetek haza, a rendőrség kéri, hogy erre meg amarra. Tessék békésnek lenni, kedves tömeg, irgum-burgum!
Aztán jöttek sorozatban a Milla tüntetései. Imponálóan nagy tömegek, a színpadon pedig változatlanul a nagy semmi. A végén: menjetek békével, eszetekbe ne jusson egy mákszemnyi agresszivitás sem, a rendőrség kéri, hogy erre menjetek, vagy amarra.
Aztán a tömeg fogyadozni kezdett… végül elfogyott.
És most dettó ugyanez zajlik, mintha nem múltak volna el tanulságos évek. Biz’ Isten, az elefánt hamarabb tanul meg sakkozni, mint ezek a szervezők gondolkodni. Egyetlen gondolatuk van: pártok ne jöjjenek, fujfujfuj pártok, majd mi megcsináljuk.
A mit is? Merthogy ebből rendszerváltás nem lesz, ellenben Orbán egészen nyugodtan alszik a tüntetések miatt.
Elképzelem, amint 1848. március 15-én Petőfi kiáll és felolvassa – no, nem a 12 pontot, hanem a tüntetésen engedélyezett honfiúi szervezetek listáját, valamint meghatározza, ki milyen ruhában, milyen zászlókkal, milyen kokárdával jöhet…
Aztán a tö
3:04 du.
Ármin
csak azért nem mondom,hogy dögölj meg,mert már így is egy undorító kuruc in fos dög vagy.Folytasd így tovább.Mész a varga béka nyomába. Ott majd csak rúdrahúz valami tömeggyilkos.
3:48 de.
Sok helyről elhangzik az a vélemény, hogy a pártok csináljanak saját tüntetést. Persze arra a családtagokon és a zombi híveken kívül senki nem menne el. Bezzeg erre a tiszta új mozgalomra önfényezési sanda szándékból rá akarnak telepedni. Micsoda aljasság. Erre azt tudom mondani, hogy mindenki magából indul ki. Aki csak erre tud gondolni, annak ugyanígy ferde a lelkivilága. Az viszont tény, hogy legutóbb tavaly éppen emiatt a gondolkodás miatt sértődött meg Mesterházy az öszefogást követelő saját híveire. Nem is lett az egészből semmi és az emberek emiatt nem mentek már el az általuk szervezett rendezvényekre.
Szóval a lényeg az, hogy abban egyetértek Gyurcsánnyal, mutassa meg sokszínűségét a tömeg és ne legyen egy arctalan „civil”-nek hazudott massza, amelyet Vágó Gábor és hasonló lánglelkű új jelöltek próbálnak meg kisajátítani. Foci-hasonlattal élve mindenki tudja, hogy a Fradi és a Dózsa szurkolói nem szimpatizálnak egymással. Azonban, ha azért hívnánk őket az utcára, hogy legyen-e magyar bajnokság vagy ne legyen, akkor valószínűleg egymás mellett mennének a tüntetésen a bajnokságért, de a saját klubjuk mezét viselnék.
4:14 du.
Öregszeder, nem mondasz igazat.
A pártok kínosan ügyelnek arra, hogy ne telepedjenek rá ezekre a tüntetésekre. Most sem kívánnak rátelepedni, még a DK sem.
1:56 de.
Cornelius.
Félreértettél és elhamarkodottan minősítesz. Nem saját véleményként írtam azt, hogy a pártok sanda módon el akarják lopni a mutatványt, hanem mint gyakran hangoztatott, tipikus ellenérvet ismertettem, amivel magam is vitatkozom. Lehet, hogy nem fogalmaztam elég érthetően,elnézést.
Boldog karácsonyt!
9:29 de.
OK, elolvastam újra az írásod, és én kérek elnézést, mert én értettem félre.
Boldog karácsonyt neked is.
9:56 de.
Cornelius !
Azért lásd be, az Orbán rendszer már az Operánál levizsgázott:
1. Amikor a díszes vendégsereglet, félve a hatalmas tömegtől, egy földalatti folyosón távozott.
2. Amikor az Állami Televiziójuk hiradója nem mutatta meg a tömeget, sőt semmit sem mutatott belőle, csak az épület előtt álló néhány rendőrt.
Mindez, nem igazolja az általad arról a komoly tömegdemonstrációról adott összefoglalód kiértékelő részét. Ezeken a megmozdulásokon a legfőbb érték a tömeg.
Megjegyzés Petőfiékhez: az 1848-as tüntetéseken alkalmanként csupán egy-kétezres „tömegek” vettek részt, ám a hatásuk összességükben világraszóló erőt sugallt…
10:46 de.
T.Öregszeder!
Igen, lelkesítőek ezek a civil tüntetések, de nem képesek egységes programot adni, ezért nem teszik feleslegessé pártok közreműködését, vagy újabbak megalakulását. Szükség van a szervezettségre és programok, útirányok előre szerkesztésére és kinyilatkoztatására.
Nem attól párt egy kör, egy szövetség, vagy egy szervezet, hogy mi a neve, és hogy miként reklámozza magát, hanem a hatását tekintve… Amint egy adott szervezet(!) működése rendszeressé válik, és országos mozgalommá képes válni, hívják egyesületnek, vagy körnek, vagy bárminek, az már párt.
A bibliai, ún. újszövetségi idők Jeruzsálemében pl. létezett a Szadduceus és a Farizeus párt, de nem attól függött a párt mivoltuk, hogy nyilvántartásba vették e őket, vagy sem, hanem attól hogy a saját ideológiájuk szerint működtek, befolyást gyakoroltak tömegre és hatalomra egyaránt. Persze a Róma által elnyomott Júdeában, Galileában, vagy Samaria-ban demokráciáról szó sem volt. Mégis, miközben ezek – de mások is – a tömegek mindennapi nézeteit így, vagy úgy csiszolták, a közélet szerves részévé váltak, tehát hatottak. Tetteik, és nem csupán a szándékaik alapján nevezi ezeket még a történet tudomány is pártoknak.
Magyarországon még ma is a Polgári Köröknek nevezett politikai szövetség, polgárinak álcázott hálózat, azaz egy fedett pártalakulat. Története, alapítója és beteges kinövései közismertek. Pl: a Jobbik is egy innen kinőtt álca-báb párt.
[Egy másik lapra tartozik az a kérdés, hogy a jog, tulajdonképpen „hely hiányában” kiket és milyen mértékben enged be a tűz – a parlamenti és kormány-hatalom – közvetlen közelébe.]
.
12:29 du.
PARKINSON PÁRTOK
A mai – modern – pártok egyik legnagyobb baja, hogy nem spontán szerveződések hanem valamiféle struktúra körül gyülekeznek, azaz székház, iroda, íróasztal (bársony)székkel, osztályok és funkciók, titkárnő és esetleg még beosztottak is, stb.
Egyszóval ezek láttán Parkinson (aki az erre vonatkozó róla elnevezett törvényt felismerte) örömében dörzsölné a kezeit…
Ráadásul még az is nehezíti a dolgot, hogy ez az apparátus alkalmazottként, munkabérért dolgozik, mely állapot már a hivatali fügés okán, de önmagában is bizonyos frusztráltságot eredményez az egyénnél.
Pedig a pártmunka mozgalmi és ideológiai indíttatású hivatás, de nem foglakozás… – Ha az illető alkalmazott csak foglalkozásnak fogja fel, az már rég rossz annak az ügynek amelyet eredetileg hivatott szolgálni.
Mindez aztán, indentitás zavart generál pártmunkás körökben. Mindezért magukat talán joggal, nem is annyira érzik felelősnek. Holott ebben csak úgy és annyiban van igazuk, amennyiben egy adott párt tagságának lenne kutyakötelessége mindezt ellenőrizve számon kérni a saját mozgalmi vezetőin, ami általában nem jellemző. Bezzeg aztán, ha valami égbekiáltóan kompromitáló eset a pártpénzek körül ki nem robban… Mert ráadásul a törvény adta keretek lehetetlenül szűkösek a felduzzasztott „eszköz és személyi állományt” így fenn és eltartani…
Számomra szimpatikusnak tűnt, amikor a DK megalakult, Gyurcsányék kijelentették, hogy presszókban és hasonló helyeken tartják majd az összejöveteleiket úgy, hogy a költségeiket esetenként összedobják. Kíváncsi lennék, hogy ez am is így van e náluk, vagy van már székházuk, irodáik és stb.?
Véleményem szerint az újkori demokráciák hajnalán nem feltétlenül volt a pártoknak államtól kapott(!) székházuk, mégis funkcionáltak… (Az illegalitásba kényszerített pártokról már nem is beszélve.) Kizárólag tagdíjakból és egyéb támogatásokból tartották fenn magukat, mely állapot bár kényelmetlen volt, a vezetőik viszont tiszta lélekkel nézhettek esténként a tükörbe…
9:32 de.
Egy párt hozzájut a köztulajdont képező székházhoz mintha a sajátjához jutott volna hozzá, majd mint saját tulajdont . t ő k e k é n t . kezelheti azt ? Mi ez hölgyeim és uraim ? Magyarázzák már meg nekem ?
9:54 de.
Dubois, nem tom hol laksz, de gondolj vissza, vagy nézz utána annak, hogy a FidSS (azelőtt Fiatal Demokraták Szövetsége), valamint az MDF, (azaz Magyar [szintén]Demokrata Fórum) néven, elvileg két egymással szemben álló politikában utazó párt, miként fogott össze a személyi érdek mezején és adta el a „közös tulajdonukat” képező gigászi méretű, műemlék jellegű Váci-utcai székházukat. [Előttük Tisztiház volt, ma egy nagy bank székháza.]
Szerintem innen datálódik a valóságban csak „kolesz-demokrata fiúk” személyes meggazdagodásának a története… [MDF pedig elszállt, mint a füst.]
2:44 de.
Dehogynem telepednek rá a pártok a tüntetésekre.
„Mi az hogy!”
Gyurcsányék pártzászlókkal akarnak kivonulni…
Ő még DJ.-séget is bevállalt ennek az érdekében.
3:44 de.
Ez „a tüntetésekre való rátelepedés” szándékos pánikkeltő jobboldali rémhír. Most már félnek…
Az persze már más lapra tartozik, hogy eddig miben hibáztak a pártok, de hatékony népmozgalmat így is, például az Orbán-párt megbuktatására, csak pártokon keresztül lehet(ne) eredményesen megszervezni, mert van lehetőség szervezettségre, technikai és elvi programra.