Pofa súlyba? Tényleg?
Kedves …! Pofa súlyba!
A három pont azt jelzi, hogy nem vagyok képes eldönteni, ki, milyen csoport az, aki/ami képes a demokratikus térfél akármelyik szereplőjét azonnal földbe döngölni (hogy ne használjam a Kedves Vezető Mici negyedszázados szavait az agyagról), amint bármit – de szó szerint bármit – mondanak, vagy tesznek. Hasonló indulat fogadta a másik ellenzéki pár vezetőjét az előrehozott választásokról, a harmadik ellenzéki képviselőt, amikor „van képe” emberi jogokról beszélni. Ha élőláncot hívnak a parlament köré a választási regisztráció ellen (ami végül sikeres lett). Nem és nem. Nem ”csinálnak semmit”. Csak ülnek a „jó melegben, nagy pénzért”. Mégis, mit kellene tenniük, azon kívül, amit tesznek?!
Az egyik felfogás szerint el kéne zavarni az egész OV-bagázst. OK, egyetértek. De hogyan? Kaszával-kapával? Ugyan hányan jönnének a kiegyenesített kaszák mögött? Még Kishantoson is tarolt a titkos választásokon az a Párt, amelyik szétverte az évtizedek óta megteremtett gazdaságot! Egyébként is kétmilliónál többen szavaztak a „folytatjuk”-ra!
Mások a bojkott mellett kardoskodnak. Ez még érdekesebb. Kizárólag általános bojkottnak lenne értelme, erre pedig semmi esély a mai Magyarországon. Nem, ó nem azért, mert a magyar valamilyen különlegesen szolgalelkű lenne! Hanem azért, mert az embert sokféle gond szorítja a világ minden táján, és ezek között nincs az első helyen az épp esedékes politikai helyzet. Ezért aztán, ha eltűnne néhány párt a tévéhíradóból, parlamentből jó ideig föl se tűnne. Nem, nem azért kedves Mindenkik, mert úgysem volt jelentőségük. Hanem azért, mert az Önök hathatós segítségével be lett nekik beszélve, hogy a politika valamilyen ezoterikus magasságokban létező, ráadásul szemét, aljas, sőt! Uram-atyám, kompromisszumokkal, megegyezésekkel járó tevékenység. Mintha a kompromisszum – magyarul szólva a megegyezés – olyan ördögtől való dolog lenne. Annál már csak a párt a szégyenteljesebb dolog!
Ja, hogy a párt (parc (latin)=rész), mint a részérdekek képviselője a demokrácia építőköve? És ha csak egy van belőle – centrális erőtér –, az már nem demokrácia? (Legfeljebb népi, vagy illiberális?)
Hogy párt nem tud működni szervezeti struktúra, aktivisták, pénz nélkül? Hogy csak a pártoknak jár a közös pénzből, a pártra adott szavazatok alapján, és nem Ló Elemérnek, aki pedig istibizi megesküdött, hogy a „nép” érdekeit képviseli? Pfuj, csúnya dolog! Ahogyan csúnya, sőt erkölcstelen, ha egy működő párt vezetője megemlíti, hogy a pártnak a szavazói után járó pénzből tartott infrastruktúrája, többnyire ingyen dolgozó aktivistái nélkül Ló Elemér legfeljebb ismerősei és barátai szavazatait tudta volna begyűjteni?
Szerencsére Veszprémben nem Ló Elemér, hanem egy Kész Zoltán nevű polgártársunk győzött, aki első szavai között megköszönte a demokratikus pártok segítségét. Hogy a későbbiekben hogyan él a felhatalmazással, az már rajta múlik.
Tóbiásnak legfeljebb akkor lehetne a szemére vetni a szavait, ha azt is hozzátette volna: remélem, tudja, hogy kinek lehet „hálás”?
De semmi ilyesmit tudomásom szerint nem mondott az MSZP elnöke. Pedig Kész Zoltánnak a parlamentben is szüksége lesz segítségre, hacsak nem olyan zseni, hogy képes nemcsak elolvasni és megérteni, hanem átlátni is pl. egy többszáz oldalas törvényjavaslatot, annak előzményeit és következményeit, 12 óra alatt, ami a jelenlegi kormánypárt jóvoltából a rendelkezésére áll mondjuk este nyolctól reggel kilencig, a szavazás időpontjáig.
Kívánom Kész Zoltánnak, hogy megtalálja azt a politikai közösséget, amely elfogadja a nézeteit, és amelynek ő is el tudja fogadni az álláspontját, és amely segíti őt.
És kérem a (jobb híján) mindenkiket! Döntsék már el, hogy ki tegye a pofát súlyba! Az ellenzék, a kormánypárt? Vagy mindenki, akinek egyáltalán eltérő elképzelése van a magyar nemzet jövőjéről, mint az iránytalanul dühös Mindenkiknek?
4:14 du.
Tudomásom szerint Kész Zoltán saját pártjában, vagy mozgalmában látja inkább a jövőt. Ezt a Polgári Platformnak hívja és ő a szervezet elnöke. Amúgy nehezen tudom elképzelni a baloldali ellenzéki pártokkal való együttműködését, mert Kész Zoltán alapvetően libertárius jobboldali.
11:11 du.
„ó nem azért, mert a magyar valamilyen különlegesen szolgalelkű lenne! Hanem azért, mert az embert sokféle gond szorítja a világ minden táján”
Ez épp a szolgalelkűség definíciója. Az a sok gond akadályozza meg, hogy felemelje a fejét. Szabadság csak ott támadt, ahol a sok gond ellenére megtették, mert észrevették, hogy a sok gond többsége a szabadság hiányából fakadt, és hogy soha nem jutnak egyről kettőre, ha így hagyják.
Észak-Amerikában (az angol gyarmatokon) is gondolhatták volna, hogy épp elég nekik a sok hülye adó, nem kell még lázadás meg háború is mellé. Akkor most nem lenne USA, hanem lenne talán szép, nagy birodalom.
6:41 de.
Endre! Emlékeim szerint azért tovább volt angol gyarmat a jelenlegi USA-nak nevezett államszövetség, mint 5 évig… Ez az egyik. A fontosabb viszont, hogy az iránytalan düh semmi jóra nem vezet. Egy politikai erőnek meg kell néznie, hogyha „utánam”-ot kiált, van-e mögötte egyetértő csapat?
Adam, a Polgári Platform egyelőre nem párt,nem tudni, milyen szervezet, támogatói kör áll mögötte, hányan követnék. Sok szimpatikus és elfogadható elképzelésükről tudni. De az ördög mindig a részletekben lakozik.Olyan egyszerű dolgokban, minthogy van-e elég ember, aki szívességből vagy pénzért, napokig áll a nyilvános térben, hogy megismertesse, elfogadtassa a jelölt nézeteit. Egyáltalán, hogy a „szolgalelkűek” értesüljenek ügyekről, tervekről. Kész Zoltán ezt megtapasztalta, és megköszönte. De egyik párt vezetőjét sem kellene gyalázni (még a fideszét sem!), ha megjegyzi, hogy támogatták a jelöltet, és enélkül nem lett volna biztos a győzelme. Nekem az a bajom, hogy az örök dühösek nem a fennálló állapotok ellen hadakoznak. Hanem egy rendszer, a többpárti, plurális demokrácia ellen. Ráadásul gyakran dühödtebben a rendszert védők ellen, mint az azt negligáló, számtalan törvényben megcsúfoló hatalom ellen.
7:25 de.
Christopher Adam
2015 március 1
4:14 du.
„.. nem hiszek ebben a jobb-bal felosztásban, mert ez Magyarországon már egy teljesen lejáratódott történet. Én úgy fogalmazom, hogy Kelet-pártiak vagy Nyugat-pártiak vagyunk. Van kettő olyan párt, amelyik Oroszországhoz húz, a többi pedig inkább euroatlantista, és nekünk, akik szerint Nyugat felé kellene húzni az országot, össze kellene fogni.”
„- Ettől még alapíthat pártot.
– Nincs ilyen tervem. ..”
Fúj, rohadt, hazug politikus..))
9:21 de.
talalom,
Persze, így van. Csak nem szeretem a mentségeket. Annak is mi vagyunk az oka, vagy mi is, hogy ilyen vezetőink vannak, akik után nem tudunk felsorakozni, és akik után nem is lehet.
Nem az írásodra válasz, csak most sem tudom visszatartani:
Valakinek, valamikor, valahogyan el kellene kezdeni a passzív ellenállást. Nem a hatalom bitorlói által megszervezett és levezényelt kereteken belül a szélesebb ketrecért folyatott tevékenységet. Persze, a szélesebb ketrec és kicsit dúsabb kaja is fontos, kicsit jobban érzik magukat a bentlakók, de ez nem ugyanaz.
10:21 de.
mkati: valamikor, kb. István idejében és még valamivel később is, nyugat-pártiak voltunk, mi több, a nyugathoz tartozónak vallottuk magunkat, egész Európa mögöttünk állt és támogatott. Most a kelethez akarnánk tartozni? Mégis, ki állna mögöttünk?
10:42 de.
Ille István
2015 március 2
10:21 de.
Nem értem mit vitatsz. Én csak Kész szavaival reagáltam Christopher együttműködés és pártalapítás megszólalására.
Jó, persze, utána gúnyoskodtam is kicsit.
11:05 de.
mkati: ??? vitattam volna valamit?
12:39 du.
Kedves Margit!
Elzavarás: Igen, lassan a kapa és a kasza marad. Mondjuk flaszteresítve. Mert a hatalom nem hagy mást az egyik oldalon. Az „ellenzék” pedig hosszú távon tett az egészre.
Jó pénzért ülés: Tud ellene érvet? Az LMP egyértelműen aligellenzék. A Jobbik világosan a maga pecsenyéjét sütögeti. Az MSZP néhány, sokszor inkább optikai tuningnak ható interpellációnál alig tesz többet. A DK sem. Az Együtt mára jelentéktelen.
Ellenzék: A Millán kivirágzott Együtt és a Mesterházy-féle pol-celebitással vezetett MSZP gondos, megfeszített munkával érte el a választások elbukását. Jórészt mert felült annak a retorikának, ami legfeljebb néhány, világtól elvonult száj-, és papírtépő világát tükrözte. Ezzel a vereséggel, és főleg az előzményeivel elérve azt, hogy mára az Együtt gyakorlatilag nyomjelző lábjegyzet, és az MSZP-nek a Jobbikkal kell versengenie.
Félreértette szerintem az egyik előző cikk üzenetét. Tök mindegy, hogy az MSZP kit jelöl. Egy omniscience szentet is jelölhetne. Akkor is hiba lenne. BTW, ez bármelyik pártjelöltre igaz az egymással civakodó ellenzék esetében. Függetlenül attól, hogy Kész Zoltán szent vagy ördög. Tóbiás a saját jogán, illetve az MSZP jogán lenne hallgatásra kötelezett. Minimális realitásérzékkel.
Mindenkik: ” akinek egyáltalán eltérő elképzelése van a magyar nemzet jövőjéről, mint az iránytalanul dühös Mindenkiknek”
Abban, hogy a düh egyre inkább irányítatlan, illetve nagyon is irányított a szélsőségek felé, abban az MSZP is sáros. El tetszenek feledni ugyanis, hogy a MIndenkiket egy ellopott q.va bicaj jobban érdekel, mint a magasztos malasztok. Hellertől és TGM-től is megáldva. Az utóbbiakat konkrétan lesz–ják. Amikor ezt az ellenzék először nem volt tudomásul venni, akkor indította el a Jobbikot a kormányalakítás felé. Szárszó és társai csak tünetek. Az emberek többségét a napi bajai kötik le. Jelenleg az Együtt, az MSZP de sokban a DK is legfeljebb a ráfütyülési távolságban különbözik. De alig.
Párt: ” Annál már csak a párt a szégyenteljesebb dolog!” Nem. A win-win alapú kompromisszumnál alig van jobb. De csak akkor, ha a tömegek is győztesnek érezhetik magukat. Különben a Várady-Vágó féle álcivilizmus, és a Jobbik malmára hajtják a vizet. Jelenleg ezerrel.
1:20 du.
Ille István
2015 március 2
11:05 de.
Úgy tűnt. De ezek szerint nincs vita.
2:00 du.
Egyetértek a cikkíróval. Ha van valami, ami igazán sokat segített Orbánnak a győzelméhez, az pont a tagolatlan párt- és politikusellenes szájtépés, amit a – nevezzük így – ellenzéki oldal médiaemberei, hangadói, értelmiségi megmondói csinálnak napestig. Aki meg nem ezt teszi – pl. Mihancsik Zsófia – azt bármelyik médiapatkány elküldheti a pi…-ba, ahogy egy ismert portál főembere volt oly bátor megtenni.
Csak azt tudnám, hogy mit remélnek ettől? Azt elérték, hogy normális ember már nem akar politikusnak menni, csak aki mazochista is egyben, mert számíthat rá, hogy akármelyik indexes ficsúr beletörölheti a szaros bakancsát, és ha védekezni mer az ugyebár alapos, minden lényegesre kiterjedő, sine ira et studio módon történő újságírói munkával „feltárt” tények (???) ellen, annál rosszabb, és megkapja, hogy ja, te közszereplő vagy, el kell viselned MINDENT.
Lószart, mama! – hogy klasszikust idézzek. A jólneveltséget és intelligenciát még újságírói körökben sem illene elfelejteni. Tudom, tudom, ma a bunkóság a divat, tehát idomuljunk!
Szóval, vissza a témához: senki nem mondja, hogy az ellenzéki oldal politikusai bírálhattalanok, mert olyan tündöklően okos figurák. De itt bírálatról már szó sincs. Prekoncepciókról, fóbiákról, öncélú és magamutogató bírálgatásról van szó – Orbán köszöni szépen a segítséget.
Azt különösen szeretem, hogy akik eddig ott rúgtak bele a DK-ba és vezetőjébe, ahol csak tudtak, most lángszavakkal követelik ettől a párttól és vezetőjétől, hogy legyen szíves megrohamozni már a Parlamentet. Igaz, követni nem lennének hajlandók, hiszen odaállni valami mellé, pláne nyilvánosan, valami mellett hitet tenni és tevőlegesen részt venni a megvalósításában, tehát beszennyezni a kezet a koszos politikával, leszállni a gondolat magasságából a cselekvés szintjére – no, ez olyan távol áll az átlag ellenzéki értelmiségi habitustól, mint Bázakerettye Tokiótól. Hová lenne a szent függetlenség és a szellemi önállóság, ha kijelentenénk: igen, ezt és ezt akarom, ez és ez a párt ugyanezt akarja, tehát ezt a pártot én támogatni fogom!
Mikor Vágó István, aki tökéletes ellentéte a fentebb írtaknak a DK tagja lett, megírtam neki, hogy ettől a naptól fogva az ellenzéki médiában őt nem tartják embernek. Így lett. Mert ő vállaltan oda mert állni valami mellé, amiben hisz. Olyan pártelnök mellé, akit az ellenzéki média jobban utál, mint Orbánt. orbánnal hajlandóak lennének kiegyezni, Gyurcsánnyal soha.
Ez valami észbontó.
3:44 du.
cornelius
2015 március 2
2:00 du.
Vágó Istvánt szerintem ma sem becsülik kevesebben, mint eddig. Akire én céloztam az előbb az V. Gábor ex-lmps őscivil.
Nem tartom magam megmondóembernek (pedig igényem lehet, hogy lenne rá 🙂 ), de speciel Mihancsikkal nem az a baj, hogy nem párt és politikaellenes szájtépést tart, hanem pont az, hogy egyike akar lenni a szájtépő megmondóembereknek.
Az írásai gyakran szedhetők félgőzzel is atomjaira. Már akkor ha nem az elefántcsont-torony, hanem a kocsmapult magasából nézzük. Márpedig lehet odafentről észt osztani, de idelentről mennek szavazni.
S azt hiszem ez az, ami az ellenzék sok prominensének magas, mint bolhának a Himalája.
7:19 du.
Amellett, hogy Corneliussal értek egyet, hozzátenném. Andy fentebb azt mondja: az ellenzék képtelen a”lenti” szavazókkal szót érteni. (Mellesleg: miért „lenti”? Miért nem melletti? Miért nem állhat mondjuk egy kevésbé tájékozott ember, akármelyik oldali politikus mellett? Miért csak alatt?) A Párt szót ért az emberekkel? Ha igen, akkor az ellenzéknek ugyanazt kellene mantráznia, ami tetszik mindenkinek? A „kiváló és tökéletes” magyarságot, ami csak azért nem világura, mert elnyomják, tépik? Akkor mit szólnátok? Amikor az egyik lógus azt írta, hogy OV kiváló politikus, fuldokoltam a dühtől. Ja, a zsebmetsző meg istenáldotta kézügyesség… Ezek szerint ő eleve feltételezi, hogy a politika aljas, szemét dolog. Holott közügyeink intézéséről van szó! A pártok meg azért kellenek, mert többféle érdek, érték tagol minden társadalmat, ezeknek a csoportoknak a képviselői a pártok. Elméletben tudni lehet, hogy nagyjából mire számíthatunk egy-egy párttól. A Pártot kivéve mindegyiknek van programja – ez is általános vád, érdekes módon az ellenzéki pártok felé. Holott a Párt vállaltan program nélkül győzött (bár azért OV beszédeiben felvázolta a sötét jövőt). Félreértés ne essék: nem baj, sőt, hogy minden pártot bírálni lehet. De bírálni, könyörgöm! Nem gyalázni!
A fentiekben két „bírálatot” olvastam:
„Jó pénzért ülés.” Mivel ez sima ostobaság, nem érv, tudok ellene érvelni. Hacsak azt nem várjuk el, hogy minden képviselőnek legyen főállása is. Pontosan így működött a parlament a Kádár-rendszerben: évente kétszer volt plenáris ülés, ezen megszavazták a Politikai Bizottságban meghozott törvényeket. A képviselők mindössze 5000 forintot kaptak alkalmanként, ami akkor egy havi fizetésnek felelt meg kb. Kövér a száját nyalogatná egy ilyen parlamenttel.
A másik: „odaföntről osztják az észt”, de az ellenzéki még ehhez is bolha. Erre milyen érvet lehet hozni?
Én sem pályázom a megmondó címére, inkább beszélgetni szeretek. Főként itt, mert azért itt nem nagyon fordul elő trágárkodás.
2:12 de.
talalom
2015 március 2
7:19 du.
Azért lenti, vagy „lenti”, mert az ellenzék kifejezetten vezérelvűvé vált 2013 októberében. Kirekesztve egy széles platformot a választások előtt, és kifejezetten magas lóról beszélve lefele. Mint fentebb írtam, felült a saját retorikájának.
„Miért nem állhat mondjuk egy kevésbé tájékozott ember, akármelyik oldali politikus mellett? ”
Ez jó kérdés. Nem, az, hogy miért nem állhat, hanem az, hogy miért nem áll. Az emberek részéről nagy a politika elutasítottsága. A politikusok jó része oldaláról meg az embereké. Alkalmasint pont ezt próbáltam körbeírni.
„Ha igen, akkor az ellenzéknek ugyanazt kellene mantráznia, ami tetszik mindenkinek? ”
Ennél szebb példája nem is lehetne annak, hogy a Fidesznek milyen sikerrel sikerült tematizálnia a (köz)véleményt. Mintha nem is lenne más lehetőség az emberek megszólítására, mint a nacionalista populizmus. Persze, egy kommunikálhatatlan programnélküliségnek nem is igen lenne más. Az ellenzéknek meg sok mindene van, de a viaszosvászon-terítőjű ultiasztalnál is kommunikálható programja nincs. Személy szerint azt is kétlem, hogy bármilyen programja van. De legyünk optimisták, hogy van neki, csak nem jön elő az istennek sem.