Kanadai magyar író mutatja be a Holokauszthoz fűződő könyvét
2015. április 18-án, az ottawai könyvtár Beaverbrook fiókjában mutatja be Kathy Clark kanadai magyar író The Choice (A választás) című angol nyelvű gyerekkönyvét. A narratíva mélyen személyes, hiszen a könyvet Kathy Clark édesapjának II. Világháborús tapasztalatai inspirálták.
Kathy Clark: The Choice.
Kathy Clarke 1953-ban született Budapesten. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején szülei külföldre menekültek, a két és fél éves Kathy nagyszüleihez került. Hét évig kellett várnia, mire végül Kanadába emigrálhatott és ismét láthatta szüleit. Első gyermekkönyve – Whisper in my Heart – az emigráns élet nehézségeit mutatja be fiatal olvasóknak és szintén személyes tapasztalataira épül.
Második könyve – Guardian Angel House – a Holokausztot mutatja be édesanyja és nagymamája történetén keresztül, akik egy zárdában lettek elbújtatva a nyilasok és nácik elől, több mint 120 budapesti zsidó gyerekkel együtt. Ottawai önkormányzati támogatással utazhatott 2005-ben Budapestre, hogy a Holokauszthoz fűződő kutatásokat végezhessen.
Felnőttként Kathy Clarke áttért a zsidó hitről a római katolikus vallásra. Az áttérés története a Canadian Converts című antológiában olvasható.
A The Choice című könyv a 13 éves Hendrikről és családjáról szól. Római katolikusokként éltek Budapesten, elrejtve zsidó identitásukat. Hendrik viszont egyik nap bevallja, hogy valódi neve Jakob és, hogy zsidó származású. Ezzel egész családját veszélybe sodorja.
Kathy Clarke könyvei sok szempontból útmutatásként szolgálnak mindazok számára, akik gyermekeinek vagy unókáinak szeretnék megosztani a Holokauszt történetét.
Az angol nyelvű könyvbemutatóra 2015. április 18-án, 11:30-kor kerül sor, a 2500 Campeau Drive alatti Beaverbrook könyvtárban. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
10:20 de.
NEM KELLETT „EVALLNI” SEMMIT. A KATHOLIKUS EGYHAZ KIADOTT MINDEN KIKERESZTELKEDET ZSIDOROL MINDEN ADATOT A CSENDORSEG FELE!! IGY AZOK ELORE TUDTAK HOVA KELL MENNI!!
1:49 du.
barlev, ez olyan nagy hazugság, hogy nem lehet szónélkül hagyni!
Hiszen a könyv szereplői egy ZÁRDÁBAN voltak elbújtatva. Tanúja vagyok hány pap és keresztény bújtatott akkoriban zsidót. Anyám is például, az élete és családja veszélyeztetésével!
1:53 du.
Tapasztalom az, hogy a mindenkori házmesterek jelentették fel a bujkáló zsidókat.
Éppen úgy, mint a kommunizmusban, a középosztálybelieket.
2:19 du.
Figyelő: maga a jelenkor házmestere. persze, mentálisan értendő.
2:30 du.
Hát ha egyet is megnevez, akit én feljelentettem, akkor egy szót sem szólok.
Mellesleg tudhatná, hogy engem csak késsel lehet megsérteni.
3:50 du.
barlev
Már többször példálóztam a leventékkel. A zsidók után őket vitték el, a nyilasok jöttek értük. Anyai nagyapámnak két kiskorú fiát vitték el, apámnak egy bátyját. Hiába laktak nagyszüleim vidéken, ráadásul anyai nagyapám tanyán és elvben lett volna búvóhely. Nem merte elbujtatni a fiait, pedig ahhoz értelmes volt, hogy lássa, hogy a németek már elvesztették a háborút és nem biztos, hogy a fiait még élve látja. Most nem sajnáltatni akarom a leventéket, hanem azt értse meg, hogy az emberek féltek és a saját gyerekeiket sem merték bujtatni, és lázadni sem mertek. És nem mindig a zsidók voltak a feljelentések célpontjai sem. Nagyapámnak a sógornője volt a haragosa. Ha átment egy tyúk, kitekerte a nyakát és úgy dobta vissza. Ahol csak tehette, ártott nagyapámnak. Akár zsidót, akár a saját gyerekeit rejtegette volna – azt kockáztatta, hogy feljelenti. És voltak ilyen emberek, akiktől nem csak a zsidók voltak veszélyben.
Nem tudni pontosan, hogy hányan próbáltak segíteni, mert ilyen kutatást sose végeztek. Akik pedig segítettek, hallgatniuk kellett. Sose nyomoztam, de a környezetemből így is tudok példákat. Egyik se kapott nyilvánosságot. Volt olyan eset, amelyik 60 év után derült ki. Barátomtól tudom, hogy anyósa mesélte el unokájának, hogy őt nem az édes szülei nevelték fel, hanem kb.5 éves korában egy ismerősükre bízták a szülei, mikor gettóba terelték a zsidókat. A szülők többé nem jöttek vissza, a kislányt a barátok nevelték fel. Ő pedig nagymama koráig soha nem beszélt erről még a lányának sem. Még hány ilyen vagy hasonló lehet? Sose kutatták. De megértem a zsidók fájdalmát, hogy úgy úgy érzik – elárulták őket. Sajnos, van is benne sok igazság.
6:08 du.
Figyelő,
pontosan ennyi az önkontrollod.Csak késsel vagy sebezhető.Egyetlen amiben egyetértek veled hosszú „ismeretségünk”óta,hogy valóban voltak keresztény papok és emberek akik zsidókat mentettek. Ellentétben a kunpáterekkel és a(nemcsak)házmesterekkel.Az hogy Anyád megmentett egy zsidó kislányt,aki ráadásul unokatestvéred volt ez egy szép,családi összetartást mutat.Ezért még nem biztos,hogy a világ igazai közé lesztek sorolva és fát ültetünk nevetekre a Jád- Vásémben.Amíg arra sor kerülhet nem hiszem,hogy lesz időd kikaserolni speciális önantiszemitizmusodat!
6:18 du.
Jani,
ma a holokauszt előestéjén a cikk is aktuális és a hozzászólásod nagyon is így igaz.Valóban volt sok keresztény ember aki EMBER maradt a vadállatok között is,akár életét kockára téve is.A zsidók pedig TUDJÁK,hogy nem mindeki árulta el őket.