Nemzeti inzultáció
Régóta bosszant, hogy néhány halk kivételtől eltekintve, az újságírók legtöbbje az agitkákban feltett kérdéseken lovagol, ahelyett, hogy az egész módszer álságosságára hívná fel a figyelmet. Pedig minden, a szakmáját legalább alapszinten uraló zsurnaliszta tudja: egy interjút, ugyanazzal az emberrel, ugyanarról a témáról, pusztán a kérdések variálásával úgy is meg lehet írni, hogy a megszólaló népboldogító zseniként tündököljön. Meg úgy is, hogy az illető szánalmas bohócként, erkölcsi hullaként álljon a közönség előtt. Nem is szólva arról, hogy egyetlen esetben sem tudhattuk meg, végülis hány papír érkezett vissza, melyik szájba rágott választ ixelték a legtöbben. Egy dolog biztos: a szégyenletesen hamis akció alkalmanként 900 millió és 1 milliárd forint közötti összegbe került.
Sokan még meg sem kapták a gyalázatos „bevándorlási” ívet, máris itt az új. Ezúttal talán olcsóbb lesz, mert papíron nem küldik ki, interneten lehet válaszolni. Jogos, hiszen éppen „az állami rezsicsökkentés” a téma. 9 államigazgatási eljárás díjának csökkentéséből négyet lehet javasolni, a tizedik válaszban pedig további javaslatot lehet tenni. Az összegek Az értesítési címmel összefüggő hatósági eljárások 300 forintos illetékétől a legdrágább, Külföldi nyelvvizsga honosítási eljárása 10 ezer forintos díjáig terjed. „Természetesen” nem szerepel a tételek között sem az útlevél kiváltásának illetéke, sem a több tízezer forintba kerülő gépkocsi átírási díj csökkentése.
Az „államigazgatási rezsi” csökkentését is példásan oldotta meg a kormány. Mert vagy tényleg szükségesek a jelenlegi díjak a költségek fedezésére, és akkor a továbbiakban majd az ellenőrizetlen költségvetésből fedezik a hiányt, vagy eddig is egyszerű sarc volt az új és új illetékek, díjak bevezetése, a régiek folyamatos emelése.
Bizonyára lennének jó ötleteik sokaknak az „állami rezsi” csökkentéséről, de én most nem akarom elvenni se a képviselők, se a köztisztviselők a magyar átlaghoz képest kiemelkedően magas juttatásait, csak annyit kérek: dolgozzanak meg a pénzü(n)kért. (Nem közalkalmazottak, mert az más kategória: ők a rendőrök, tűzoltók, orvosok, tanárok, alacsonyabb beosztású hivatalnokok stb.)
Sajnálatos módon eddig egyetlen kormánynak sem sikerült az állami rezsit a maga természetes módján, vagyis az állami szolgáltatások hatékony megszervezésével csökkenteni. A kedvenc példám is majd 25 éves. Kezdetekben volt a gépkocsik és tulajdonosaik azonosítására szolgáló forgalmi. A kilencvenes években rakétasebességgel ívelt fel az autólopások száma – hatalmas igény volt az évtizedekig szabad forgalomban nem kapható gépkocsikra. Özönlött is a sok használt, lopott kocsi az országba, – meg keringett az országon belül. A lopott jószághoz többnyire akkurátusan hamisított forgalmit is adtak.
Mit tett a magyar állam? Nem, nem a tolvajbandák üldözését erősítette meg. Bevezette a törzskönyvet, persze az állampolgár költségén. Mivel törzskönyvet se bonyolultabb hamisítani, mint forgalmit, az autólopások száma csak nem akart csökkenni. Hát jött az eredetvizsgálat – természetesen ismét az állampolgár költségén.
Az autólopások száma végre csökkenésnek indult, bár a harmadik papírt se túl bonyolult legyártani. Nem is emiatt, hanem azért, mert a szervezett bűnözést – a közhiedelemmel ellentétben – nem sötét tekintetű bunkók irányítják. Nem lopnak/lopatnak olyasmit, amihez a reménybeli vevő bármikor hozzájuthat, így még a tolvajlás költségei sem térülnek meg, nem is beszélve a lebukás minimális kockázatáról.
Ám a törzskönyv, meg az eredetvizsgálati kötelezettség maradt. De ez csak a felszín. Nézzük a részleteket. Ha ma valaki Magyarországon egy 10 éves, 1300-as Suzukit akar venni, annak ára állapottól függően 600-800 ezer forint között van. A tranzakció ÁLLAMI REZSIJE a következő:
Vagyonszerzési illeték: 22500 Ft
Új forgalmi engedély: 6000 Ft
Törzskönyv: 6000 Ft
Eredetvizsgálat: 17000 Ft
Összesen: 51500 Ft
De csak örüljön az a kormány jóságának, aki mondjuk a Családi állapot változása miatt történő névváltozással összefüggő okmánycsere során a személyijét, meg a lakcímkártyáját a jelenlegi 2000 forint helyett akár már 1500-ért is megkaphatja. Végül is mekkorát lendített az egészségügyön is, hogy nem kell már 300 forintot fizetni a vizitért. Igaz, egy soron kívüli, sürgősségi diagnózisért 10 ezer forintot kérnek – de mi az ahhoz a háromszázhoz képest, amit a jóságos kormány „adott”?!
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
7:23 de.
node itt vannak a kormányablakok, meg az okmányirodák, amik arra lennének alkalmasak, hogy lecsökkentsék az adminisztrációs költségeket, de csak azt érték el vele, hogy mértéktelenül felduzzasztották a mögöttes ügyintézői állományt, tehát egy nyavalyás lakcímcserénél is időpontot kell kérni, nehogy már el tudd intézni on-line a kormányablakon keresztül, mert úgy akár Kaja Ibrahim is megtehetné, abból meg láttuk, micsoda kalamajka lett, szóval, először kinyomtatnak egy ideiglenes okmányt, amit két hét múlva követ az új, mert hát a mögött meg egy rohadtul titkosított és korlátos kapacitású nyomda áll, és központi raktár és kiszállítás stb.
9:34 de.
Meglátásom szerint azért duzzadt föl az infotechnológia és a kormányablakos rendszer dacára az ügyintézői létszám, hogy nagyobb legyen a fogadott politikai család, és azért költenek rá ennyit a mi pénzünkből, hogy fennmaradjon a politikai család, amelynek van fogadott politikai családja. pont olyan, mint a maffia, és ezért olyan, ez a kormány, mint a maffia, nem a korrupció miatt. és mivel, ahogy a szerző írja, „agitkák” vannak és politikai bohóc és hullagyártás, ezért nem derül ki a lényeg és az összefüggések. szerintem is szerfelett szomorú. egyfolytában azzal érvelnek a politikai agenda gyártói, hogy az emberek hülyék, ezért van szükség „agitkák”-ra meg bohócokra meg hullákra, de ez nem így van. az emberek megértik az összefüggéseket, sőt, mindent jobban megjegyeznek, ha összefüggésében van rávilágítva, mint pl. ebben a cikkben, vagy a klasszikus politikai kommunikációban. mert ami ma van magyarországon, az nem politikai kommunikáció, hanem egy szinten és rangon aluli családi perpatvarhoz hasonlítható, és ez sajnos igaz az ellenzék többségére is.
3:56 du.
Jobbat mondok: jónéhány ügytípusra csak ügyfélkapuval rendelkező polgár jelentkezhet be a neten. Az ügyfélkapuhoz szükséges regisztrációt viszont csak SZEMÉLYESEN intézheted az okmányirodában. Tehát:
1. Bemész és kiharcolod, hogy fogadjanak időpont nélkül, hogy regisztrációt kérhess. 2. Hazamész és neten kérsz időpontot. 3. Visszamész, és ha szerencséd van, elintézheted az ügyedet (Nem hiányzik mondjuk a szomszéd kutyájának oltási bizonyítványa a papírjaid közül.)