Nem, nem Felcsúton, a Kancsó Aréna tövében álló házban, nem is a faluszéli kétszobás házban, melyből az egyik szobának konyha volt a neve, nem a Mester utcai tanácsiban.Nem a régi üzlettárs Kékessy veje által megvásárolt minőségi cserében, nem a tán a mai napig használatbavételi engedélyt nélkülöző Cinege utcai házban, mely arról nevezetes, hogy azt is csak egy oldalról szabad fényképezni, mint gazdáját, a csámpás orrából kifolyólag, nem. Mint egy facebook-bejegyzésből kiderült, a Nemzeti Sejt Erdélyben van otthon.
Persze Kazahsztánban is, csak itthon nincs otthon…

Hogy ezt ő miért gondolja így, arra nemigen van válasz, hiszen arrafelé magas állami tisztsége előtt semmi dolga nem volt, hacsak le nem számítjuk állítólagos kastélyvásárlását, vagy ősei vándorló életmódjából adódó előfordulásának lehetőségét. De az tény, fenemód otthon érzi magát arra, úgy érzi tán, ő is egy csavaros észjárású székely góbé, ami persze igaz is lehet, amennyiben a hazudozást és csalást, mások tudatos félrevezetését a Magyar Tudományos Akadémia átkeresztelte, politikai tevékenysége keretében. Nem lenne min csodálkozni, nem ez az első nemzeti intézmény, melyet a magát nemzetinek tartó oldal a sárba tipor.

tusványosi történelmi jelképek

Aztán megfejelte még a dolgot, és megosztott egy fotót a közösségi portálon egy jelvényárus kínálatáról, melyen Nagy-Magyarország kitűzők szerepeltek, erdélyi csinált-zászlók és címerek társaságában, melyek a legutóbbi idők termékei. Hiába, a kereslet kínálatot teremt, a keresletet pedig ki kell elégíteni, meg aztán van az embereknek egy csoportja, akik imádják magukat karácsonyfaként feldíszíteni, meg különféle jelmezekben flangálni.

Talán meséltem már – a rendszerváltás idején eljött hozzám beszélgetni egy régi cimbora, aki tele volt jelvényekkel.
Kérdem tőle: Hát te hogy nézel ki bakker? Olyan vagy, mint a szovjet tanácsadó az ogadeni sivatagban, jelvényt szarnak utánad az oroszlánok!
Hát így legalább tudják, hogy melyik politikai oldalhoz tartozom, válaszolta büszkén. Te miért nem tűzöl ki jelvényt – kérdezte?
Hát mert nekem nincs szükségem rá, rólam tudják…

Ha nem volna annyira siralmas, hát hemperegni lehetne a röhögéstől a jelmezes-jelvényes idióták láttán, de hát be kell látni – akiknek a fejében nincs semmi, azok iparkodnak legalább kívülről feldíszíteni magukat. A románok humorérzéke ebben a témában persze nem túl fejlett, külügyminisztériumuk tiltakozott is a miniszerelnöki poszt ellen, mondván: a revizionista jelképek népszerűsítése ellentétes a román-magyar alapszerződéssel.

De hát kit érdekel ez, ha mi egyszer otthon vagyunk. Olyan ez, mint amikor a házadban az albérlő tudatmódosult állapotban hőbörögni kezd, teleszarja az udvarodat és kijelenti, hogy ő van otthon, te meg húzd meg magad. Lehet Trianont vitatni, csak nem érdemes.

1910-es etnikai térkép

Aki megnézi Teleki Pál 1910-es etnikai térképét, annak be kell látnia, kikeféltek bennünket Erdélyből a kemény jellemű móc pásztorok, és a helyzet azóta csak romlott – nem is keveset. Mellesleg azóta elvesztettünk két világháborút, Horthy elismerte az ország felosztását nemzetiségei között a trianoni békével, nemsokkal utána átadta a hatalmat a nyilasoknak, így a II. Világháborút lezáró békét is sikerült utolsó csatlósként abszolválnunk, most meg otthon vagyunk, meg revizionista jelképeket mutogatunk. Az se zavar senkit, hogy a jelvényeken bekebelezzük Horvátországot is, ami soha nem tartozott Magyarországhoz, de olyan jól mutat, ugye. Ki csodálkozna azon, ha a románok begorombulnának és hirtelen felindulásból úgy seggbe rúgnák szeretett székelyeinket, kiknek oly meghatározó szerepük volt a magyarok létrehozásában, hogy repüljenek, mint a vadludak költözés idején?

Az Unió módot adott volna ezeknek az idióta revizionista törekvéseknek elejét venni, hiszen a határok eliminálásával szabadon lehet vállalkozni, tanulni, dolgozni egymás területén, a határon átnyúló régiók Európájában, de nekünk soha nem kellett a jó, mi még abból sem tudtunk tanulni soha, ha orrba vertek bennünket. Mi nem békességet, fejlődést akarunk, hanem egy olyan tükröt, melyben ott áll a Főméltóságú Sejt díszmagyarban, az ostoba paraszt meg a hülye proli meg elandalodva szemlélheti három tenger mosta, mégis büdös talpát.

díszmagyarok

Ha csak a románokat kóstolgatnánk, még istenes lenne, de a kerítéssel belecsesztük az ideget a szerbekbe is, a kancelláriaminiszter megfontolt nyilatkozatával titkosszolgálataink Ukrajnai tevékenységéről meg az ukrán szélsőségesekbe, de meg is nyugtattuk őket, ha a kárpátalji magyaroknak menekülniük kell, hát képesek vagyunk elhelyezni százhetvenezret. Persze arra nem tett senki befogadónyilatkozatot, hogy mi lesz, ha kilencmillió magyarnak kell menekülnie hirtelen – volt már ilyesmi a történelemben.

Ezek a nacionalista, sovén idióták csak a bajt okozzák, a tevékenységüknek semmiféle pozitív hozadéka sincs. A Mici meg nem ért máshoz, mint ellentétek szításához, emberek, társadalmi csoportok, nemzetek szembefordításához, a gyűlölet szításához. És nem tanul semmiből, legfeljebb akkor ötlik majd fel benne a gondolat, hogy valamit elcseszett, mikor már porzik körülötte a vakolat.

Kevesen fogjuk sajnálni…