Miután Isten megteremtette az eget és a földet, majd a lelke lebegett a vizek felett, nyilván nem tetszett neki, amit látni vélt, hisz “kietlen és puszta vala” a föld, de főképp a “setétség” (“a mélység színén”, jelentsen bármit is) nem tetszhetett neki, ezért mondá: “Legyen világosság”. És lőn. Legalábbis ez áll a Biblia legelején, amiért is keresztény papok jó ideje már a világosságot az igazságossággal rokonítják.

Ami világos, az igaz.

Ezért nagy szerencsénk, hogy napjaink külgazdasági és külügyminisztere a szent világosság letéteményese. Nemrégiben, a Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatainak történetéről rendezett nemzetközi konferencián – ahol a keresztény Európát és a keresztény Magyarországot a kormány keresztény külpolitikája kiindulópontjának nevezte (jelentsen ez bármit is) – a tudósítások szerint rámutatott ama nagy horderejű és egyre gyorsabb változásokra, amelyek folytán szélsőséges és brutális ideológiák által vezérelt eszmék a terror eszközével fenyegetik a velük egyet nem értőket, könyörtelen támadás érte értékrendünket, civilizációnkat, amiért is – magyarázta – világossá kell tenni, hogy ezek a változások olyan kihívások elé állítják a világot, amelyekre az nincs felkészülve; a legsúlyosabb kihívásokra pedig a válaszok keresése a világ politikai és egyházi vezetőinek felelőssége.

Legyen világosság!

A világosság iránt elkötezett Szijjártó Péter minapi kijelentése szerint mivel az Iszlám Államnak a globális biztonságra vonatkozó fenyegetése világos, és a bevándorlási nyomásnak a kitettjei leginkább mi vagyunk, következésképpen néhány hónap alatt épül meg a kerítés, hogy világos legyen mindenki számára, az ilyen törvénysértő cselekedeteknek Magyarország gátat szab.

Ami világos, az igaz.

Szijjártó Péter esetében a világosság iránti vonzódás nem újkeletű. Még futsaljátkosként és egy akkori ellenzéki párt szóvívőjekeként mondott köszönetet a Fidesz nevében 2006 őszén a Polgárok Házában Sólyom László köztársasági elnöknek, amiért az világos iránymutatást adott a politikusoknak, amiért világosan elmondta, hogy a parlamenti többség kezében van döntés.

Szijjártó Péter és a világosság

Félesztendő múltán, az önkormányzati választásokat követően, mielőtt egy péntekre virradó éjszakán a győri közgyűlés a részben vagy egészben önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok felügyelőbizottságaiba, igazgatótanácsaiba főként a Fidesz–KDNP-frakciószövetség által javasolt személyeket delegált, a jobboldal frakcióvezetőjeként egy, a Kisalföldnek adott interjújában az előterjesztésben szerepelt (és utóbb elfogadott) arányokat azzal indokolta, hogy “a választók Győrben világos döntést hoztak, meglehetősen nagy többséggel”.

Legyen világosság!

A 2010-es országgyűlési választás előtt a Fidesz elnöki stábjának tagjaként jelentette ki: “amúgy pedig teljesen világos, hogy a Fidesz milyen gazdasági programmal bír”, meg, hogy világos felhatalmazással küldik őket a választók a Parlamentbe, nekik az ígéreteiket eszerint kell valóra váltani, rossz kompromisszumok nélkül.

A 2010-es országgyűlési választást követő esztendő májusában, a nyolcmillió kérdőív kiküldése előtt már a miniszterelnök szóvívőjeként mondhatta, hogy a kabinet folytatja a konzultáción alapuló kormányzást, a felsőoktatásról szólva pedig hangsúlyozhatta: tandíj nem lesz, mivel azt az emberek korábban határozottan elutasították, de mert az olyan képzések újratermelik az államadósságot, amelyekkel a végzettek nem tudnak elhelyezkedni a piacon, az állami és magánegyetemek szétválasztásával világos viszonyokat teremtenek majd.

Júliusban egy, az úgynevezett szektorális válságadókra vonatkozó újságírói kérdésre elmondta, hogy azokat “világos módon” három évre vezette be a kormány. Viszont – tette hozzá – azt is világossá tettük, hogy az érintett területek, szektorok közteherviselésből való részesedését, illetve az abban való arányos részvételének lehetőségét meg kell teremteni a válságadók kivezetése után.

Augusztusban – egy nyolctagú (öt fideszes, egy KDNP-s, egy jobbikos és egy jobbikosból lett független tagból álló) testület azon jelentését követően, ami szerint a Magyarországot súlyosan eladósító szocialista vezetésű kormányok bűnt követtek el, s politikai felelősségüket a választók a 2010-es parlamenti választáson már megállapították – a szóvívő kifejtette: első lépcsőként a parlament alkotmányügyi bizottságától várnak arra „világos választ”, hogy a magyar jogrendszer szerint a volt politikai döntéshozók esetleges jogsértései szankcionálhatóak-e. Majd ugyanebben a hónapban, miután a szocialisták a kormányfőt szólították fel a szándékolt megszorítások megnevezésére, a miniszterelnök nevében és helyett annyit mondott, hogy hiába szorgalmaznak a szocialisták folyamatosan megszorításokat, ilyenek nem lesznek, mert az emberek világossá tették, nem kérnek a megszorítások politikájából, amely egyébként is kudarcot vallott.

Aztán következett az alaptörvény 2012 január elsejei hatályba lépésének operaházi ünnepsége és az Operaház előtti több ezres tüntetés, amely után arra a kérdésre, hogy a tüntetésről, s annak mondanivalójáról a kormányfő miként vélekedett, megintcsak ő, a szóvívője válaszolt. Ekként: “az új alaptörvényről nekünk világos az álláspontunk, és ezt az álláspontot a miniszterelnök hétfőn valamennyi olyan rendezvényen megerősítette és elmondta, amelyen ő nyilvánosan szerepelt”. Vagyis azt – folytatta -, hogy az új alaptörvény, a korábbival ellentétben, meg tudja védeni az országot az eladósítástól, az elszegényítéstől és a kiszolgáltatástól.

Az az igaz, ami világos.

Szijjártó Péternek 2012 őszén – versenyképességünk nagy romlása idején – már külgazdasági államtitkárként nyílt alkalma elmondani (a külföldi cégek magyar gazdaságban betöltött szerepéről rendezett konferencián), hogy a profit elvétele nem a kiszámíthatatlanság jele, de nem ám, hanem… Hanem mi? A tudósítás szerint az államtitkár azt fejtette ki, hogy “…ha van egy világos gazdaságpolitikai vízió, és az azzal járó – egyébként az ország javát szolgáló és a versenyképességet javító – lépések egyes szektorokban, cégeknél profitkiesést okoznak, az nem a bizonytalan, kiszámíthatatlan gazdaságpolitika jele, hanem annak hatása, velejárója.”

Egy év múltán, 2013. szeptember végén, amikorra a kormány világos gazdaságpolitikai víziója valóban víziónak bizonyult, külügyi és külgazdasági államtitkárként egy lakossági fórumon nem a külgazdaságról beszélt (a tudósítás szerint a kormány gazdaságpolitkai eredményeire is pusztán a bevezetőjében emlékeztetett, mondván, hogy az ígéreteket valóra váltva rossz kompromisszumok nélkül sikerült rendbe tenni az ország pénzügyeit), hanem a rezsicsökkentésről, s ebben a témában a szerinte rendkívül erős közösséget alkotó 2,5 millió embernek, a támogató ív aláíróinak jelentette ki: “a kormánynak világossá kell tennie, hogy kiáll a mérséklés mellett”.

Amikor aztán a külügyi és külgazdasági államtikár 2013-as 16 millió forintos vagyongyarapodását firtatta két ellenzéki párt (amely gyarapodásra e pártok szóvívői szerint az államttitkár fizetéséből származó nettó tízmilllió forint egészének eredményes befektetése sem adhat elégséges magyarázatot, amiért is vagyonnyilatkozati eljárást kezdeményeztek vele szemben), nos, erre a firtatásra és eljárás-kezdeményezésre – az álamtitkár sajtófőnöke révén – “világos” minisztériumi válasz született, kijelentvén: “immár sokadszorra teszik világossá, hogy Szijjártó Péter vagyongyarapodásának két forrása a fizetéséből megtakarított összegek és befektetéseinek hozamai”. A sajtófőnök kifejtette, hogy 2013-ban az államtikár 37 tranzakciót hajtott végre, s a tizenhat millió forint csaknem teljes egésze (pontosan 15 millió 428 ezer 814 forint) a befektetési portfoliója napi piaci árfolyamának éves különbözetéből származik. A napi piaci árfolyam ugyanis – a sajtófőnök tájékoztatása szerint – 2012. december 31-én 62 758 515 forint volt, és 2013. december 31-én 78 187 329 forint lett.

Világos? Mint a Nap!

Tavaly májusban egy csepeli kormánypárti kampánygyűlésen Szijjártó azt hangsúlyozta, hogy a Fidesz-KDNP EP-képviselői a következő ciklusban is minden kérdésben világossá teszik Magyarország álláspontját, mert hiszik, hogy az erős magyar érdekképviselet egyúttal erős Európát is fog jelenteni. A Kárpátalján élő magyarokra vonatkozóan pedig kijelentette: „akárhogy is támadják érte a miniszterelnököt, nekünk világossá kell tenni, Ukrajnával szemben az az elvárásunk, hogy az európai értékek alapján állva tartsa tiszteletben kisebbségeinek jogait”. Emellett kiemelte: “ezzel párhuzamosan világossá kell tenni azt is, hogy mi egy demokratikus Ukrajnában vagyunk érdekeltek”.

Tavaly ősszel – immár miniszterjelöltként – az újbudai fideszeseket tisztelte meg jelenlétével. “A XI. kerületieknek is világos, hogy ha egy irányba húzzuk a szekeret, akkor gyorsabban tudunk haladni” kezdte a beszédét, amelyben a közelgő önkormányzati választásokról szólva az újbudaiak érdekének tartotta, hogy a következő öt évben folytatódjon a kerületben az elmúlt években megkezdett munka.

Világos, hogy megszolgálta 2014. szeptember 23-ai külgazdasági és külügminiszteri kinevezését.

Még ugyanebben a hónapban, amikor egy ország ámult a 167 millióért megvásárolt, gazdagon berendezett luxusvillájának az Index által közzé tett képgalériáján (az 1560 m2-es összközműves, ápolt, parkosított telken összesen 750 m2-es a kétszintes épület, benne öt szoba, két nappali, továbbá csempézett garázs öt autó számára, autómosóval felszerelve, a kertben fűthető fedett medence, jakuzzival, finn szaunával) meglehetősen bőbeszédűen szólott erről a villáról – meg az ő lejáratására törekvő ellenzékről – a váratlanul hozzá lépő tévériporternek, s bizony, nem átallotta kijelenteni: “már az elején világosan elmondtam, hogy nagyon széles körű családi összefogás kellett hozzá…” (és valóban, egy korábbi nyilatkozata szerint a 167 milliós vételárból a saját megtakarítása 69 millió forint volt, a szüleitől 34 milliót ajándékba, 45 milliót kölcsön kapott, ehhez jött tíz millió a felesége megtakarításából, valamint további 10 millió forint a felesége szüleinek ajándéka gyanánt).

Világos? Igen, igaz, jól tetszettek utánaszámolni!

Kinevezése óta egy nekünk felelős, bennünket megvilágosító elme valósággal beragyogja a mi külügyi és külgazdasági álláspontunkat is.

“Világosan elmondtam a nagyköveteknek és a külügyi dolgozóknak, hogy mi a feladatuk. Kutya kötelessége mindenkinek elvégezni a klasszikus diplomáciai feladatokat. A külpolitika eszköztárát használjuk a külgazdasági expanzió érdekében.”

“Az amerikai gazdasági együttműködés sikertörténet: 9 milliárd dollárnyi amerikai befektetés van ma Magyarországon. Minden olyan megszólalás, ami valóságalap nélkül fogalmaz meg negatív kritikát az országról, az gazdasági kárt is okoz. Éppen ezért minden igaztalan kritikát vissza kell utasítani, és világossá kell tenni az álláspontunkat. A magyar civil szféra általános kormányzati kontrolljáról beszélni például minden valóságalapot nélkülöz.”

A külügyminiszter szerint azt világossá tette amerikai partnere számára, hogy „egyetlen dolgot biztosan nem fogadunk el, mégpedig a magyar emberek és a magyar kormány demokrácia iránti elkötelezettségének megkérdőjelezését.”

Minderről 2014 októberében értesültünk, amikor az Egyesült Államok egy admisztratív, nem jogi természetű, s ezért megfellebbezhetetlen, ám egész életre szóló eljárásban hat magyar köztisztviselőt megfosztott a beutazás lehetőségétől.

“Azt az álláspontunkat is világossá tettük, hogy szerintünk a béke és a biztonság érdekében a NATO bővítésére szükség van; Grúzia, Macedónia és Montenegró esetében a bővítés jelentős felgyorsítása mellett érvelünk.” Az idézet az Országgyűlés Külügyi bizottságának 2014. december 8-án, hétfőn, 10 óra 7 perckor az Országház főemelet 55. számú tanácstermében megtartott ülésének jegyzőkönyvéből való, de ez a világosság történetesen mindmáig tartja magát. A tárcavezető a közelmúltban fogadta David Bakradze grúz európai integrációs ügyekért felelős minisztert, s a tárgyalás utáni nyilatkozata szerint “Magyarország azt várja a soron következő keleti partnerség csúcstalálkozótól, hogy világos üzeneteket fogalmaznak meg az EU keleti partnereinek, és világossá teszik, hogy szorosabbra kívánják fűzni az együttműködést”.

Szijjártó idén tavasszal az ENSz-re is kiterjesztette a mi világosság iránti igényünket.

“A külgazdasági és külügyminiszter az ENSZ menekültügyi főbiztosának helyettesével egyeztetett… kifejtette, hogy a nemzetközi közösségnek a menekültek helyzetének javításáért három feladata van: a menekülteket legnagyobb számban befogadó országok támogatása, a politikai menekültek biztonságának szavatolása, valamint az, hogy világos különbséget tegyen politikai és gazdasági menekültek között“. Az utóbbi követelményt megismételte azóta többször, s felerősítette legutóbb például június végén, amikor a tervezett határzár kérdéséről az európai néppárti külügyminiszterekkel tárgyalva, állítása szerint nem kapott kritikát , s „megértéssel fogadták az ügyet”, azt is mondta, hogy “világos választóvonalat kell húzni a politikai menekültek és a gazdasági bevándorlók közé”.

Igen, igen, igen, az egész világon világosság legyen! Jellegzetesen magyar világosság!

“Argentína, Brazília és Mexikó nagyvállalatai lehetőséget keresnek európai gyártókapacitások kiépítésére, ezek számára világossá kell tenni, hogy ehhez Magyarország a legjobb döntés.”

“A srebrenicai mészárlás minden eddiginél világosabban megmutatta, hogy milyen fontos a stabilitás és a népek békés egymás mellett élése a Nyugat-Balkánon, az európai integráció pedig biztosíték lehet arra, hogy a jövőben a húsz évvel ezelőttihez hasonló események ne fordulhassanak elő” -jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter legutóbb, aki azt is mondta ott a helyszínen, hogy „a rendfenntartó erőknek jelentősen be kellett avatkozniuk, hogy ne fajuljanak el az események, és ne történjen valamifajta komoly tragédia.”.

Álmomban Szijjártó lelke lebegett a vizek felett, s nem tetszett neki a setétség (“a mélység színén”, jelentsen bármit is), amit látni vélt, ezért mondá: Legyen világosság! De hiába mondá. Setét volt, setét, nagyon, nagyon setét.

Aczél Gábor