Rajtunk a bélyeg
Nem tudni, mit hoz ez a hét. Nehéz elképzelni, de akár még rosszabb is jöhet.
Pedig nem csekélység, ami már eddig is történt: egy ország miniszterelnökére, és ekképp elkerülhetetlenül egy teljes országra ráégett a szégyen.
Még akkor is, ha ország-világ látta, hogy Magyarország nem kizárólag érzéketlen pszichopatákból áll. De a szinte koncentrációs tábori körülmények Budapest és az ország egyes részein, majd a múlt péntek éjszakai megrázó, többezres szabadságmenet meglehetősen pontos képet adott az ország erkölcsi állapotáról.
A menekültválság csupán még élesebb fényben mutatta meg az állam vezetÅ‘inek és a rezsim szüntelen nyomása alatt lelkileg megbetegedett lakosságnak párhuzamosan zajló elzüllését, romlását. A diktátor iránti kóros rajongás az egyik oldalon, és az ellenállás hiánya miatt érzett szégyen a másikon – testet, lelket, morált pusztÃtó halálos kombináció.
A világ ez egyszer valóban mindent látott, és érzékeli is, hogy Magyarországon nagy a baj. Amit viszont nem tud, hogy az állam könyörtelensége a menekültekkel nem előzmény nélküli.
Korábban már láttuk, mit műveltek Orbán vidéki emberei az éhségmenettel, hogyan gyalázták, sértegették őket. Láttuk őt magát is komótosan egyetemi megnyitóbeszédet mondani, mialatt az orra előtt sorban estek össze a tűző napon felsorakoztatott diákok. De ő észre sem vette őket, mintha tárgyakhoz beszélt volna, nem emberekhez. És persze látjuk, hogy a legtöbbet éppen a legrászorultabbaktól veszi el: rokkantaktól, munkára képtelenektől.
Valósággal fürdik mások szenvedésében.
Épp ezért ezek a nálunk kikötött menekültek csak azt kapták, amit mi, magyar állampolgárok is kapunk. De mivel Å‘k még nálunk is sokkal védtelenebbek és kiszolgáltatottabbak, könnyebb kegyetlenül bánni velük. Megpróbáltatásaik hÃrét és képeit viszont száz évig nem mossa le magáról Magyarország. De addig biztosan nem, amÃg ez a rezsim van hatalmon.
Traumatikus és undorÃtó volt ez a nyár. Minden tisztességes ember mocskosnak és egy kicsit talán bűnrészesnek is érezte magát. Mert hagyta, hogy ennyire elaljasuljon az ország.
És a csontig hatoló gyalázat egész biztos belefolyt volna az Å‘szbe is, ha két ország, amely már régen túljutott szörnyű múltján, nem lép, és nem segÃti ki a hasonló múltján túllépni mindmáig képtelennek bizonyult Magyarországot. Ahol a miniszterelnök és hű embereinek felfoghatatlan lelketlenségéhez jól illett a lakosság egy nem kis részének hitványsága: Å‘k mindvégig gyalázták, sértegették, fenyegették honfitársaikat, csupán azért, mert azok a bajban normális emberként viselkedtek.
Ennyi volt a bűnük.
Magyarországon ma elég csupán rendes embernek lenned, hogy rettenetesen érezd magad.
És ez az egész, a menekültkérdéstől függetlenül, csak egyre rosszabb lesz. Minden készen áll hozzá, minden egy irányba mutat.
Bruck András
Author: KMH Vendégszerzők
8:51 de.
Mindig is ilyenek voltunk.
’44 ben is.
Mindig.
10:02 de.
Bravo!
Nemcsak vesekbehato analizis, de gyonyoruen, azaz verfagyasztoan jol megirva.
Koszonet erte.
Persze, jobb lenne, ha erre sosem kerult volna sor, jobb lenne valami vilagraszolo dicsodegrol irni, vagy olvasni. Dehat azert meg kellene dolgozni, ehhez viszont eleg silanynak lenni.
Kerdesem az, hogy vajon ez a hatalmas nemzeti blamazs felgyorsitja-e az Unio es Magyarorszag szakitasat, avagy az agonia tovabb folytatodik?
10:17 de.
Sándor: minden komment nélkül
http://hvg.hu/cimke/n%C3%A9met_sajt%C3%B3
Persze, biztosan ez is Gyurcsány műve. Amúgy ez nem agónia, ez öngyilkosság, csak rosszul elkövetve.
10:23 de.
Nem vagyok Orbánista és tessenek ettÅ‘l megkÃmélni. Valami itt azért sántit. Na nem a magyarok viselkedésével kapcsolatba ami az orbáni bűnök netovábbja. Lassan harminc éve élek itt Bécsben(nagyon nem tetszik még ma sem de ne firtassuk miért nem mentem el eddig. Még van négy keserves évem amit itt kell lennem, ámbár lehet hogy több)Szóval nagyon is jól emlákszem arra, hogy nagyon sokáig hatalmas betükkel ki volt irva hirdetésekben sÅ‘t kirakatokban is hogy „nur inlander” az az csak hazai. Kicsit olyan volt az ember szájÃze, hogy na mi is van? Miért nem azt irják ki juden unerwünscht. Azt azért még sem tették, de hogy az idegen bevándorlók hasonló bánásmódban részesültek az biztos. És nem csak itt a „faterlandben” Hitler szülÅ‘hazájában. A bevándorló csak azt kaphatta meg amit a helyi nem vett meg vagy nem vállalt el. Alja és rosszulfizett munkát, kutyaólnak is alkalmatlan lakást. A németek ha finomabban is de hasonó dolgokat csináltak. Kellett nekik a szaknunkás és a munkás kéz de meg volt határozva hogy mennyiért hányan kaphatnak engedélyt hogy kicsivel könnyebb legyen az életük jobb anyagi körülmények közé kerüljenek. Ezért ért sok embert váratlan úgy az osztrák mint a német megnyilvánulás. Lehet hogy tanultak valami emberséget? Avagy elegük van már abból, hogy ha németekrÅ‘l van szó sok ember asszociál a második világháborúra. Igyekeznek megszabadulni ettÅ‘l a bélyegtÅ‘l és mint Európa vezetÅ‘ nagyhatalma adnak valamit a nevükre. Lehet. Sajnos a valóság másról szól. Az arab világban akik a hontalanok új hazát keresÅ‘k göröngyös utjára lépnek félre vannak tájékoztatva. Ez a nagy tömeg csupán csak egyszeri alkalomra szólt. Pontosabban szigorÃtani fogják a határzárakat. Bizonayos országokban vissza fogják állÃtani a határellenörzést a vonatokon közutakon egyaránt. Akik meg bebocsájtást kaptak azok sem élvezhetik már sokáig a vendégszeretetet. Három négy hónap alatt a háromnegyedét kifogják toloncolni hogy nem kaphatnak letelepedést. Hogy hova toloncolják majd Å‘ket? Sokat nem kell találgatni. Magyarország, Szerbia, Olaszország, vagy Görögország. Nincs új a nap alatt bármennyire is elakarják hitetni a világgal, hogy tanultak a második világháborúból. Maga a nép egészen biztosan, de a politikusaik nem. Céllal csinálják amit csinálnak.
11:30 de.
1992-93-ban beszélgettem Hassmersheimben egy ’45-ben kitelepÃtett „sváb” bácsival és elmondta: a fizetése annyi mint a németeké, megbecsülik, elismerik, tisztelik, barátai vannak, de még mindig csak „auslander”-ként tekintenek rá!
Attól, hogy egyesek blamázsnak, stb. tartják a történteket, vagy legalább is szeretnék annak tudni, a kép sokkal árnyaltabb. KÃváncsi vagyok, hogy mondjuk egy év múlva mi lesz az eddig több mint 350.000 EU-ba érkezett migránssal? Mennyire nÅ‘ addigra a számuk, stb.?
4:16 du.
Tisztelt Úram!
Tisztában van Ön egyáltalán, hogy Magyarországon mitörténik, vagy csak kiokádja az Ön által félig átrágott moslékot, hogy ott száradjon a Magyarok fején – tudja azon a sötét barbár népen amit maga egyagyán nem ért meg, de utál.
Nézze Úram, amint maga ezeket a köpedelmeket magából kiontja elgondolkozott vajon azon, hogy a szülöhazájában mi is történt?!
Az történt, hogy több ezer ember papir és okmány nélkül megrohanta az országot követelve Németországba való azzonali átengedését. Az történt, hogy egy törvényesen megválasztott Miniszterelnök foggal s körömmel szembe szált azokkal akik ebböl az országból menedéktábort akartak csinálni – Hogy ebböl már ti egyszer és mindenkór nem esztek, csirkefogók!!
Az történt, hogy amikor a kamerák kialudtak, és nem nézett oda senki akkor forró drót müködött, Budapest, Berlin és Bécs között, mondván Magyarországnak be kell tartani úgy a Schengeni mint a Dublini megeggyezést, hiszen EU tag!
Az történt, hogy már megint kettös mércével mérték és mérik ezt az országot, és Ön annak ellenére hogy tud magyarúl nem hogy védené a (sajnos) szülöföldjét, hanem kezet tör rá! Fúj te undoritó fráter!
Édes Úram! Ennek az országnak elege volt a sok olyan janicsárból mint maga, és elég volt azokból – idézve Dobó István szavait; akik nem érdemlik meg a Magyar nevet. Kérem ezért Önt, hogy válotoztasson nevet, és méltóztasék akkor jönni Magyarországra amikor én látom a hátam közepét.
Sebestyén Jenö
1:13 de.
Sebestyén JenÅ‘: mondja, maga hol tanult magyarul? Van egy rossz hÃrem magának és a többi mosott agyú agyonmagyarnak: Bruck András nem fog nevet változtatni, és nem fogja elhagyni Magyarországot, bár magukat elnézve, biztosan erÅ‘s ingerenciája lehet.
12:27 du.
hehehe
1:21 du.
Érdekes hozzászólás.
7:38 du.
Avi Ben Giora
2015 szeptember 7
10:23 de.
Tod, én csaknem öt évig éltem és dolgoztam Bécsben, de semmi ilyesmit nem tapasztaltam. A nyolcvanas évek elején. Sehol nem láttam olyan táblát, hogy „nur inlander”, ellenben olyat igen- magyarul, – hogy Magyar! Ne lopj!!.
Lakásom a Lichtenstein Strassen volt, az egyetemmel szemben, a Franc Joseph Banhoff mögött. Kemény magyar akcentusom ellenére soha nem éreztem, hogy auslandernek, vagy flüchtlingnek becéztek volna a hátam mögött. Voltak lengyel, román és orosz kollégák is az irodában, velük szemben sem tapasztaltam semmiféle atrocitást.
6:12 de.
Lelszi!
Tulajdonképpen mi a gond?
A ’45-ben kitelepÃtett bácsinak tisztességes fizetése volt – becsülték, tisztelték,barátokat szerzett stb tehát azt hiszem ez a legtöbb amit egy ország adhat az ott élÅ‘ polgárának!
Ha Å‘ mégis úgy érezte, hogy „auslanderként” tekintenek rá (közel 40 év után)az valószÃnű az Å‘ életében már nem változó jelzÅ‘, mely független a személyiségétÅ‘l – mert mi emberek már csak ilyenek vagyunk!
Nem tudom ön hol él, de itt a magyarok még az azonos országbéli, de más vidékrÅ‘l, más megyébÅ‘l betelepülÅ‘t is hajlamosak „gyütt-ment” -ként kezelni, bármennyire megszeretik, elismerik, azért sokat kell tornáznia,hogy ezt a „hátrányt” ledolgozza! Ez amolyan több generációs történet.
A „Soproni polgárok” cÃmű 2 kötetes kiadványban olvastam például, hogy a magukra valamikor oly asokat adó soproniak milyen nehezen fogadták be az idegent – noha tisztelték, elismeréssel adóztak (ha volt miért) de nagyon nem volt mindegy, hogy valaki soproni vagy Sopronban élÅ‘ személy!
Nyilván másként van ez nagyvárosokban – Budapesten is – de mivel más ország nagyvárosában nem éltem még huzamosabb ideig, ezért nem tudom, csak feltételezem, hogy ott más a helyzet.
Azt azonban látom, hogy mi magyarok akik elÅ‘szeretettel hisszük magunkról a legendás vendégszeretetet, igencsak intenzÃv ellenérzést tudunk tanúsÃtani minden idegennel, betelepülÅ‘vel szemben – ha magunkkal szemben érezzük ugyyanezt, nem értjük.
6:28 de.
Besancon: Lélfai önérzetes szigetsztmiklósi gyüttment, csak nyugdÃjba menetele után, pár éve költözött oda. Én 15 éve élek Mogyoródon, és gyüttment vagyok.
Korábban már Ãrtam, hogy az országot koronként elhagyók azt a világképet viszik magukkal – és abba is dermednek bele, mint a bogár a fenyÅ‘gyantába – ami akkor élt bennük. Ezért képtelen a ’44-45-ös, ’56-os’ ’80-as emigráns homogén magyar közösséget képezni külhonban.