Minden más hírt elnyom a menekültkérdés.
Nem kétséges, gond ez Európának, nem is kicsi, de ez nem jelenti azt, hogy közben megállt volna az élet.Annál is kevésbé, merthogy a hatóságok a migráció kérdését leginkább úgy kezelik, mint Józsi a méhrajzást – beszögezi az ablakot, aztán várja a tűzoltókat, akik majd eltávolítják a dühös kis bogarakat, de közben egyre kevesebbet mehet az udvarra a budira. Ellőbb utóbb beszarik, de egyelőre még előbb van.
Aki a Hollán Ernő utcában lakik, az tudja, miről beszélek…

Az élet pedig azt hozta, hogy Orbán régi álma, a Corvinus Egyetem – a Közgáz – széttrancsírozása és eljelentéktelenítése időszerűvé vált.
Aki azt gondolja, hogy ez valami nagyívű felsőoktatási reform szükségszerű kövekezménye, az téved.
Felsőoktatási reformból még kisívű sem létezik, hacsak azt nem tekintjük felsőoktatási reformnak, hogy ma már pénz nélkül lehetetlen elvégezni egy egyetemet. Még szerencse, hogy a Fidesz követelésére nincs tandíj – vagy tévednék?

Vannak egyetemek, egyetemi karok, ahol tanulni csak azok képesek, akiknek szülei mutyimilliomosok vagy trafikhercegek, esetleg strómanok.
Ha például Vajna Tímea gyermekkel ajándékozza meg apjukot, hát neki aztán nem lesz nehéz jogászt nevelni a kisdedből, és miután a család igen közel áll a Nemzeti Génbankhoz, így aztán a gyerek nem csak két méter magas, fekete és kék szemű lesz, de hasonlítani is fog a fiatal Alain Delonhoz…
Nade mi lesz azokkal, akik nem állnak a saját lábukon, nem anyjuk Vajna Tímea?

  A Corvinus a magyar felsőoktatás azon kevés számú intézményei közül egy, melyet  nemzetközileg is jegyeznek az egyetemek között.
Még a neve is jól sikerült, hiszen leánykori neve – Marx Károly – után lehetett volna bosszúból akár vitéz Jákfai Gömbös Gyula  Közgazdaságtudományi Egyetem is, ahol a matematikai alapműveletek oktatása folyik, míg a közgazdászképzés átkerül a Mária Ludovika  Főhercegnő Közszolgálati Egyetemre. A Corvinus szép név, Mátyás király adóira gondolva a hallgatók pontosan tudják, mit vár majd tőlük a  mindenkori kormány.

Aki ezt viccnek képzeli, annak jusson eszébe, hogy egyesek komolyan fontolgatták a jogászképzés áttelepítését az ELTE-ről a Közszolgálati  Egyetemre – ebben az országban semmi sem elképzelhetetlen, csak a józan ész. Az egyetem sorsa akkor pecsételődött meg, amikor Medgyessy Péter  győzött itt a miniszterelnök-jelölti vitában, de ez nem volt elég – Gyurcsány sikeres fórumának is helyet adott – emellett Dobrev Klára is az  egyetemen tanított – mi kell még?
Meg amúgy is liberális fészeknek számított, sehol egy kereszt, sehol egy Nagymagyarország térkép, csak Marx ült az aulában, mint a kommunizmus átmenetileg nyugdíjba vonult kísértete, mígcsak ki nem ebrudalták szegényt.

Nem friss ötletről van szó, hiszen időről-időre szóba került a dolog, de csak most, mikor az oktatás virágzik és hazánknak nincs más baja,  most jött el az ideje a realizálásnak – első lépésként a budai karokat választják le az Egyetemről.
Lehetne ez akár ésszerű lépés is, de ez az egész ügy lóg a levegőben, ésszerű magyarázat nincs, mert azt ugye nem képzeli senki, hogy a  Matolcsy unortodox tanait oktató tanszék megfelelő cserealap lenne
A probléma az, hogy a végrehajtó hatalom belenyúlt az egyetem autonómiájába, nem először egyébként. Első menetben elvette a  gazdasági önállóságot, most pedig a szervezeti önállóságra is rátenyerelt, híven mindent átható orbánosítási politikájához.

Ez még mindig nem lenne baj, ha a társadalom úgy reagált volna erre, ahogy egy demokráciában reagálni illenék, de a társadalom kussol.
A legfájóbb a szolidaritás hiánya, hiszen az ember azt gondolná, hogy az egyetemi polgárok – a jövő társadalmának krémje – kiállnak elveik és  társaik mellett. Hát nem, akinek jut a felsőoktatás libájából egy kis csontos farhát, az kussol és sunnyog, jóllehet ordítania kellene, hogy a hatalom a jövőben háromszor is meggondolja, hogy hozzá merjen-e nyúlni – akárcsak ilyen áttételesen is – a fiatalok jövőjéhez.
Már a középiskolai oktatás átszervezésekor is elvárható lett volna, hogy az egyetemisták kiálljanak jövendő utódaik mellett, hiszen öccseiket, húgaikat is érinti majd a modern röghöz kötés, a társadalmi mobilitás hiánya.
Mégsem.

  Jön az ősz, jönnek a tüntetések, mi meg olyan nagy ötletekkel fogunk tüntetni, mint hogy felszólítjuk Obánt, hogy  szégyellje magát, meg. hogy vigyünk emberséget Európába. Orbánt szégyenkezésre biztatni olyan, mint Szopijulist  pirulásra bírni azzal, ha megfogod a seggét.

Ami Európát illeti, a nemzet kettéfűrészelt ivarsejtje éppen taszigál bennünket kifelé, csak – praktikus okokból – nem  akar kilépni.
Azt akarja, hogy Európa vágjon ki bennünket, mint a macskát szarni, hogy aztán széttárhassa a karjait, hogy ugye,  megmondtam – ilyenek ezek, de én megvédelek benneteket így is, mert nem csak igazlátó vagyok, de erős is.

Nem általánosságokért kellene itt tüntetni, hanem például be lehetett volna állni a Corvinus diákjai és oktatói mögé az összes egyetem összes diákjának és oktatójának, és százezren követelni: el a kezekkel a fiataloktól!
De lehetne éppen tüntetni a katonaság politikai célokra történő felhasználása ellen  is, vagy a földmutyi újabb fordulója – az állami földek „kiárusítása” – ellen is.
Vagy esetleg az Unióval való együttműködésért.

Nem sok általános tüntetési cél kell, hanem egyszerre csak egy, mint például a netadó volt.Csak rájönnek előbb-utóbb erre a tüntetésszervezők is.
Addig azért menjünk mi is, mert nincs szánalmasabb a Kossuth téren kétezer bármiért tüntető embernél.

Adjunk már magunkra!