A bátrak
A bátrak, akik ellent mondanak az orbáni őrületnek – mert ne higgye senki, hogy ez a Nagyfőnök tudta nélkül történt. Ráadásul gyermekkora beidegződéseit követte: ahol, és amikor ő felcseperedett, ez a módszer ország szerte működött.
Ezek a pedagógusok azonban előre hajtanák a történelem kerekét és nem visszafelé.
Bízom és remélem, a többi pedagógus, aki tanítani és nem árulkodni akar, ugyanezt megteszi.
Minél gyorsabban, nehogy törvénybe iktassák ezt a legújabb agyrémet, amitől ismét rosszabbul érezhetjük magunkat, mind eleddig. Mi lesz a következő? Majd a Szülői munkaközösségben is kémkedjenek a szülőtárs után?
Az Illyés gimnázium pedagógusi karának bátorságához csak gratulálni tudok.
Mi várható?
Talán még az is, hogy az egész tanári kart leváltják.
Minden megeshet…
” Mi, a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium alábbi tanárai tiltakozunk a Nemzeti Pedagógus Kar Elnöksége által jegyzett Etikai Kódex tartalma és szellemisége ellen.
- Büszke, gondolkodó értelmiségiként elfogadhatatlannak tartjuk, hogy viselkedésünket, öltözködésünket, magánéletünket hatalmi szóval szabályozzák!
- Pedagógusként ragaszkodunk ahhoz, hogy tanítványainkkal lelki kapcsolatba kerüljünk! Nem oktatógépek vagyunk, hanem érző és értő emberek, tanítványainkkal partneri, olykor baráti kapcsolatban kívánunk maradni!
- Jól emlékszünk az önbírálat hivatalos gyakorlását, valamint az egymás viselkedéséről szóló jelentéstételt etikai normaként kezelő korszakra és nem vagyunk hajlandóak részt venni ennek feltámasztásában!
- Felnőtt, önálló állampolgárok vagyunk, morális kérdésekben saját jogunkon hozunk döntéseket, nem egy testület tagjaiként!
Az Etikai Kódex megalkotását ugyan törvény írja elő, annak tartalmát és szellemiségét viszont szabadon alkotta meg egy csoport, amelynek etikai alapú szabályozásra sem képesítése, sem felhatalmazása nincsen. Ezért számunkra egyetlen etikus viselkedés lehetséges:
Az Etikai Kódex tartalmát és szellemiségét elutasítjuk!”
Forrás: Hivatlanul.blog
Author: Georgina Bojana
Huszonkét éves korom előtt a MÉLYÉPTERV-nél. Utána pedig a sajtóban a Hirlapkiadó Vállalatnál, a Ganz-MÁVAG üzemi lapnál majd tudományos lapoknál, végül a régi Nők Lapjánál dolgoztam. Ezt követően a Mai Napnál. Munkaköreim: gépíró, titkárnő, sajtólevelező, honoros, több novellám is megjelent, horrort is bevállaltam.
Életem csúcspontja volt, amikor játékmesterként dolgoztam. A hétvége mindkét napján egy-egy oldalam volt. Keresztrejtvénnyel, fülszöveggel. Játékok kitalálásával, levezénylésével, sorsolással, rendezvényszervezéssel. A Mai Nap "élete" végén, mint személyzetis dolgoztam, de erre már nem vagyok büszke. Patt helyzet volt. Ennyi.
Elmúlt években egy teljes évig főszerkesztőként írtam, szerveztem, csináltam a BÉKEKÖVETET, a pilisi református újságot. Hitvallásom: a soha ne add fel! -re bíztatni a reménytelenségbe burkolódzókat.
8:45 de.
S e n k i nem ír s e m m i t ??!
Elvártam volna…
(( 🙁 )) Szomorka vagyok. Bennem felment a pumpa, azt hittem másnak is fontos (lenne) ez. A pedagógusok oktatással és ne kémkedéssel foglalkozzanak. Eddig is nem voltak felhőtlenek sem a kapcsolatok, sem az indulatok a tanári szobákban. Miért? Kevés a pénz, kevés a szemléltető eszköz, zsúfoltak a tantermek, sok a gyerek, akiket nehéz megfegyelmezni. Miért? A szülők hajtanak, dolgoznak és „nem érnek rá a nevelésre”. Ezt az iskolára bíznák, az iskola pedig elvárná, hogy otthon is a rendre, a feladatok elvégzésére tanítsák a gyerekeket.
Mi még a probléma? Elnőiesedett a pálya. Több férfi pedagógusra volna szükség. Legalább annyi számban, hogy az egyensúly ne boruljon, de meglégyen.
Ennyi.
G.B.
10:21 de.
G.B, vegyük olybá, hogy a téma meglehetősen belterjes, így a szakmán kívülieket nem igazán hozza lázba. Azon felül szél ellen pisilnek. EZ a kormányzat nem fogja visszavonni ezt a döntését (se). Ráadásul a pedagógusok amúgy is kiszolgáltatottak.
Amúgy még mindig érvényes, hogy ha a családi elvárás a diploma megszerzése, de más felső fokú intézménybe nem elég a pontszám, akkor pedagógusnak még jó lesz.