Őszirózsa
Aránylag keveset tud a magyar diaszpóra az Őszirózsás forradalomról. A kanadai magyar identitás erősen kötődik az 1956 forradalom és szabadságharchoz, hiszen a kanadai magyarság egyharmada mai napig ötvenhatos magyarból tevődik össze és ha leszármazottjait tekintjük, akkor egyértelmű, hogy különösen fontos a közösség részére ez az örökség. A forradalomra már akkor is megemlékeztek kanadai magyar kultúrházakban és templomokban, amikor a „sajnálatos eseményeket” csend övezte Magyarországon. Most azonban Konok Péter, az 1918-as Őszirózsás forradalomról szóló esszéjét osztjuk meg a KMH olvasóival. (A szerk.)
*
Szóval kérem szépen, mi mégis csak úgy vagyunk vele, hogy kis ország vagyunk, nagy, randa történelemmel, itt ebben a huzatos átjáróházban, kelet és nyugat határán, ahogy szemlélni szeretjük magunkat, ebben a kis Köztes-Európában, hogy igen kevés forradalmunk volt, aztán mégis alig tudunk elszámolni velük, zavarba jövünk és toporgunk, mert hát ezek a forradalmak sosem voltak olyan tiszták és magasztosak, ahogy azt a tankönyvírók, a politikusi szöveggyártók, vagy éppen a snájdig ifiurak és cikornyás grófkisasszonyok azt elképzelik, nehéz, kérges markú forradalmak voltak ezek, kaszával-kapával, foszlott, súlyos katonaköpenyekben, tépett lódenkabátokban vonultak, csupa harag, ősi sérelmek és új sebek, meg csupa duhaj öröm, kirobbanó energia, kérem szépen, azért a forradalmak mégis csak az elnyomottak fesztiváljai, az utca ünnepei, nem afféle hazafias vasárnapi iskolák, a forradalmak savanyú szagúak, de érezni a frissen sült kenyér illatát is, amit az utcákon osztogatnak, az érett almák illatát, puskapor és benzin szagát, és hullaszagot is, mit van mit tenni, ilyenek ezek a forradalmak, nem árt, ha tudomásul vesszük.
Túl kevés jutott nekünk belőlük, ezekből a maszatos forradalmakból itt, a modern Magyarországon, ha a huszadik századot nézzük, akkor éppen csak kettő, vagy két és fél forradalom, mert hát 1918-ból nőtt ki 1919 is, talán a legfontosabb, de semmiképp nem az utcán kivívott forradalom, mikor a proletár tömegek falragaszokról értesültek, hogy a proletár tömegek átvették a hatalmat, mindenki menjen rendesen dolgozni, kérem, forradalom van, ne legyen semmi felfordulás!
De az 1918-as, az nem ilyen volt, ott volt felfordulás rendesen, ahogy egy bukott rendszer vesztett háborújának vert katonái hazaáramlottak, ellepték Budapestet, ahogy letépték a sapkarózsákat, előbb a közkatonák, majd a tisztek is, ki azért, mert rettegett, ki pedig azért, mert egy életre megcsömörlött a haza védelmétől és a dicsőségesnek nevezett háborúktól, túl sok volt a lapostetű, a leszakadó láb és beszakadó dobhártya, a gáztól foszlányokra szakadt tüdő, a megfagyott lótetem, túl sok bél és zsiger és éhség, kukacos hús, fagyos, tífuszos latrina, magányos őrségek ismeretlen havasokban, síkságokon, ahol az őrjítő éjszakában bármelyik bokor halált rejthetett, és túl kevés volt otthon az ennivaló, túl sok a munka, megírta az asszony, bár a levelekből kihúzott szinte mindent a cenzúra.
Szóval, sokan letépték a sapkarózsát, őszirózsát meg krizantémot tűztek a helyére, mert a város éppen tele volt őszirózsával meg krizantémmal, a város éppen a halottak napjára készült, mikor hazaözönlöttek a halálra szánt élők, szemükben még a rengeteg halál, és nem lehetett már őket visszatartani, hogy megvédjék a halott rendszert, ami halálra szánta őket, évszázados eresztékek recsegtek, ahogy a katonák az utcán a tiszteket hajkurászták, és nem volt már kormány, a vad, geszti bolond, a gyújtogató csóvás ember is bejelentette, hogy „ezt a háborút elvesztettük”, ő a geszti kastélyban vesztette el, talán begurult az empire kanapé alá, a katonák meg valahol a megállj-megállj-kutya-szerbiás augusztus és az őszirózsás október között, valahol Doberdónál, Przemyślnél vagy másutt, hát igazán, olyan sok helyen lehetett elveszteni egy lábat, egy fejet, vagy éppen egy háborút, és nem volt már király, de nem volt miniszterelnök sem, csak egy Nemzeti Tanács, Károlyi és Garami és Kunfi és Garbai és Jászi, meg Katona- Munkás- és a Diáktanács, szocialisták, galileisták, pacifisták, akikről addig azt mondták az urak, hogy patás lábuk van és villás farkuk, hogy hazátlan bitangok, hogy kommunizálni akarják Zsófit, leköpni az Úrjézust, elzabrálni a szegények szegénységét, de most hirtelen egész más fényben tűnt fel a hazátlanság, mikor a haza sunyi tömeggyilkosnak bizonyult, és az emberek békét kiáltottak, békét bármi áron, és választójogot követeltek, és Károlyit követelték miniszterelnöknek, aki földet osztott a saját birtokából, akiről tudták, hogy ellenezte a háborút, akit szintén hazátlannak neveztek, nyúlszájú őrültnek, uszítónak, és amikor október 28-án a Lánchíd oroszlánjai alatt a rendőrség közéjük lőtt, világossá vált, hogy itt nem lesz reform, nem lesz békés átmenet, nem lesz újracsomagolt úri Magyarország, mert nem lehet, világos lett, hogy a békéért harcolni kell, hogy nem elég átfesteni az öreg, széthulló, húgyszagú épületet, és akkor már szinte mindenki letépte a sapkarózsát, mindenki rohant a forradalomba, amit oly sokszor megjósolt már egy költő, aki éppen a városban haldoklott, és egy társadalomtudós, aki éppen a városban haldoklott, és amitől úgy rettegett egy dölyfös volt miniszterelnök, aki annyiszor megígérte, hogy nemsokára hazatérnek, hogy mire a levelek lehullnak, hazajönnek a katonák, de csak levelek jöttek haza, mikor elhullnak a katonák, levél – katona – levél – katona – levél, és igen, be kell látni, „ezt a háborút elvesztettük”, ezt bátran ki kell mondani, én ezt bátran kimondom, majd élvezem a nyugdíjas éveket a geszti birtokon, pipázom, vadászgatok, szidom a sok lusta parasztot, kapusnak meg felveszek valami félkezű invalidust, kissé már bele is görnyedtem a hatalomba, jó lesz most egy kis pihenés, Ilona kedves, nézze már meg, ki dörömböl annyira azon az ajtón! Ó! Hát hazajöttek a katoná…
Őszirózsa / Indafotó.
És a forradalom ment tovább, mint egy gőzhenger, mint egy tank a lövészárkokon át, a bukott király homo regiusa miniszterelnökké nevezte ki a nyúlszájú földosztót, a hazátlan bitangot, a vörös grófot, aki békét ígért, demokráciát, emberi életet, és meg is akarta tartani az ígéreteit, és ezt az proletárellenes utókor sosem bocsátotta meg neki, és a hadügyminiszter nem akart többé katonákat látni, ahogy a katonák sem akartak többé katonákat látni, és egy rövid ideig szinte minden lehetségesnek tűnt, ahogy kikiáltották a nép köztársaságát, ahogy kimondták a romlott, úri Magyarország megszűnését, mert okafogyott lett, mert elárulta, lemészároltatta és kiuzsorázta a népet, ami most magára talált, vagy legalábbis azt hitte magáról.
Hát ilyen volt az a forradalom, csupa maszat, vér, kosz. Voltak programok is persze, pártok, Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, Polgári Radikális Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, tanácsok, népkormány, demokratikus intézmények, de lentről, az utcákról, a sínek és gyártelepek mellől inkább foszlott egyenruhák, utak, vonatok, menekülők és fosztogatók kavalkádja, és elemi, mindent átható élni akarás: a forradalom maga.
És mikor elbukott, 1919 augusztusában, és győzött a romlott, úri Magyarország, a pogromok és fehérterroristák, a bosszút kiáltó tisztek, akikről októberben letépték a sapkarózsát, azt mondták, a patkányok forradalma volt, mert patkányoknak tartották az embereket, patkányszámba vették a katonákat, és ma is sokan, ha a forradalomra gondolnak, a pincékből kiözönlő patkányhordákat vizionálnak, mert patkányszámba veszik az embereket, mert félnek a forradalomtól, átkozzák, hamisítják, gyűlölik, mint a más bűneit, tankönyveket írnak, szobrokat emelnek és tüntetnek el, de mi mind patkányok vagyunk, patkánytársak, mi vagyunk azok, akiket a pincékbe zárnak, tőlünk félnek, minket gyűlölnek a patkányforradalmazók, az új úri bitangok, a forradalmak a mi forradalmaink, és túl kevés jutott nekünk belőlük, ezekből a maszatos forradalmakból itt, a modern Magyarországon, ha a huszadik századot nézzük, akkor éppen csak kettő, vagy két és fél forradalom, hát ismerjük meg őket, tanuljunk belőlük, legyünk büszkék rájuk, patkánytársaim, véreim, proletárok, megalázottak és megszomorítottak, mert hát úgyis olyan kevés dolog van, amit meghagytak nekünk, amire valóban büszkék lehetünk.
Konok Péter / Kettős Mérce
Author: KMH Vendégszerzők
11:23 de.
Apám mesélt erről az időről. Végsőfokon az őszirozsás forradalom, a háború ellen volt. Persze, csak uztólag.
Európa, legszörnyübb, céltalan és oktalan háborúja volt.
A forradalom egyetlen vivmánya volt, hogy eltűnt a Habsburg uralom Európában:
De sok ártalna egyszerű polgárt akasztottak fel.
Midig elképedek, mikor az 56-os forradalom alatt lévő embereket síratja, akiket állitólag ” ártatlanul” akasztottak. Ez néhány ÁVH-s tiszt volt, akik egyáltalán, NEM voltak ártalanok!
1:37 du.
A lincselés sosem lehet jogszerű. A lincselő közönséges gyilkos.
3:04 du.
Ennek a nőnek hiába beszélünk..
3:40 du.
llanfair: mondd ezt Figyelőnek. Ő még azt is tudja, hogy a meglincseltek AVH-sok voltak. Vagy csak barna cipősök.
3:53 du.
Idezsdrága jótezsvírem, Konok!!
Esztetet a plébánosurse tutta vóna szebben!!
Mer’ bennevana züzenet, hogy odahazase mindenki vak meg hüje..
Maj eccer leisszuk..
9:01 du.
Az úgynevezett Osztrák-Magyar Monarchia nem volt más mint egy Bécsből szervezett és irányított, felületesen összefércelt, összefoltozott tákolmány. A kapzsi, területek után vágyó Habsburgok mesterséges politikai megegyezésekkel a különböző Európai fejedelmekkel és uralkodó házakkal összekacsintva, hódítások, a forradalmak, a felkelések, a szabadságharcok leveréseivel és számukra kedvező házasság kötések által, közép/kelet Európa térségében, évszázadokon át, óriási területeket kebeleztek be. Ezeket a területeket felelőtlenül csatolgatták a birodalmukhoz tekintett nélkül az akkori ott lakó népek faji származásukhoz. A Habsburg-dinasztia mindent megtett a saját biztonsági érdekeit nézve, hogy bővítsék a befolyásukat a Balkáni térségben, az Orosz és a Török birodalmak terjeszkedési vágyai ellen. Ráadásul a monarchia kormányzat sötét, falánk célja mindig az volt, hogy Magyarországot mégha a szuronyok segítségével is de végleg beolvasszák az összmonarchiába (Gesamtmonarchie)…. stb., stb…… múltak az évek és elérkezett 1914 Junius 28-ika, a merénylet napja. Ferenc József a birodalma presztízsét féltve, a Magyar közvélemény egetverő lelkesedésétől kisérve megtámadta/megtámadtuk Szerbiát azért a merényletért amelyben az az osztrák főherceg vesztette életét, akivel évek óta kölcsönösen utáltuk egymást.
(Furcsának találom, hogy milyen hamar elfelejtettük az Aradi vértanúkat, Haynau rémuralmát, a hazánkba kiterjedt habsburgi titkosrendőri hálózatot, Széchenyi István öngyilkosság/halálba üldözését mivel pellengérre állította rendszer irányítóinak bűneit, gonoszságát és ostobaságát.)
Katonavonatok indultak fiatal, erős, egészséges, vidám magyar katonákkal; felvirágozott, pántlikázott vagonokból hangzott a dal; lelkes kis fenyegető versikék születtek: Pl. “Megállj, megállj, kutya Szerbia, nem lesz tiéd soha Bosznia”, meg ilyen, hogy – “foly a vad rác kutya vére, megtanítunk a magyarok Istenére !” Síró anyák kísérték fiaikat a vasúthoz; egy év múlva síró asszonyok, feleségek a férjet, gyerekek az apjukat. Rémült hallgatás ülte meg hazánkat, mert az élet neszét elnyomta a háború dübörgése. A haza álmatlan éjszakákon aggódva leste, várta a híreket. A rossz hírekre, a szomorúkra nem sokáig kellett várni, s végül minden családnak volt kit siratnia, s gyászolni. Hát igen, az előrelátás, a meggondolás soha nem volt népünk errőssége. Múltak az évek és ……….stb., stb., ……és hazánk 1920-ban térdein volt, megtépázva, megcsonkítva, polgárháború káoszában. A korai 1920-as évek magyar átlagembere nagyon nehéz körülmények között élt. Általános volt az éhingség, százezrek éltek iszonyatos körülmények között – rongyokban, mezítláb, lakás nélkül. Miközben Bethlen István Egységes Párt-ja a magyar gazdaság talpraállításán fáradozott a különböző baloldali és jobboldali pártok, parlamentári visszaélésekkel görcsösen akadályozták iparkodó előretörését.
A megélénkült baloldali – jobboldali radikális csoportok tevékenységei ellen a redőrség határozottan fellépett. Őrizetbe lett véve a politikai puccskíséretle készülő Ébredo Magyarok Egyesületének több tagja és hasonló sorsra jutott a fegyveres puccskísérletre készülő Fajvédő Párt tagjai is. A Fajvédő Párt nem tudott társadalmi támogatottságra szert tenni, s nem tudták elnyerni az általuk rajongva tisztelt Horthy Miklós rokonszenvét sem, aki egyértelműen Bethlen István Egységes Pártja mellé állt, kijelentve, hogy a jobboldali bajkeverőkbe éppúgy bele fog lövetni, mint a baloldaliakba !
Sok herce-hurca után, a parlament megszabadult a radikális fajvédőktől, a sok különféle helyezkedő hasonlesőktől – az Egységes Párt megszerezte a képviselői helyek több mint 69%-át és a kereszténypárti képviselők támogatásával az 1920-as évek második fele a kiegyensúlyozott politikai és a gazdasági gyarapodás jegyében telt.
(unokáim gyerekei, hazánk hasonló történelmi verzióját tanulják az iskoláikban)
12:36 de.
„tekintett nélkül az akkori ott lakó népek faji származásukhoz”
He?!
2:20 de.
Ez az esszé egy remekmű. Az elejét olvasva Adyra gyanakodtam.
GRATULÁLOK A SZERZŐNEK !
Đ
2:41 de.
Miért is volt az Urimagyarország hű szövetségese a Habsburg birodalomnak ?
Mivel a nagybirtok rendszer természetéből adódóan is erősen kötődött a mezőgazdasághoz, az a Birodalom éléskamrájaként funkcionált. Ezt a státuszát, nemhogy nem zavarta meg a háború sőt, még fokozta a termékek felvevő piacát is, vagyis a keresletet a mezőgazdasági termékek iránt. Nem számított az sem, hogy a városi lakosság éhezett, a hadsereg szinte kritika nélkül vette fel az áruját. Így tehát a legfőbb uralkodó mindössze tízezres létszámú réteg, az ősi törzsökös földbirtokosság nemcsak az ősi hitbizományon nyugvó birtokain, de még a háborúban is érdekeltnek bizonyult.
E fenti állapotnak volt köszönhető, hogy a bukás után a földbirtokos nemesség ellenforradalmi véd és dacszövetsége összefogva nemzetközi haderő hallgatólagos félrenézése fölött, restaurációs szándékkal véres, megfélemlítő garázdálkodásba fogott azok ellen, akik utoljára próbálták megvédeni Magyrország ősi határait, ezzel megalpítva Horthy Miklós 25 éves, a következő világháborúba sodró magyar revans-birodalmát.
4:19 de.
Aztán a háború „elmúltával” a sok snájdig K. und K. katonatiszt – többségükben nemesi földbirtok sarja – dzsentri – legény nem tudván magával mit kezdeni, beállott hát az ellenforradalmi, úgynevezett Szegedi Gondolat mögé, hogy megmutassa a világnak, hogy azért ha kell, ért ő böllérbicskához, de bizony még a hóhérkötélhez is.
Aztán ezek darutollas csákódíszt tűzve bocskai-sapkájukra, kísérték végig az ugyancsak K.und K. azaz osztrák kötődésű(!!!) – és csak úgy mellesleg ugyancsak nagybirtokos, ám ekkorra már nagy hasaffy ejtsd: házáfi – osztrákmagyar Admiral Horthyt a Budapest tetemrehívása alkalmából megrendezett gyászos bevonuláson, melyhez Stromfeld Aurél, a Tanácsköztársaság, oly sok győztes honvédő – Antant* elleni – harcának dicső tábornokának a befogott fehér lovát tolták alá, minthogy az nem lévén vörös, mint a gazdája.
˙
*Antant: Agresszív nyugati katonai szövetség, amely katonai erővel leverve a Magyar Tanácsköztársaságot, Horthyból további negyed évszázadra kormányzót faragott.
7:23 de.
És aztán a pitykés 0kacagányos, csákós, sarkantyús díszmagyar urambátyámék nekiláttak azt híresztelni, hogy Trianon az Őszirózsás forradalomnak és a Tanácsköztársaságnak volt köszönhető, amiből csupán annyi lehet igaz, hogy nemcsak mélymagyar uramék, de az Antant országok is megszeppentek a forradalmi hullámtól, ami főleg a háborútól megcsömörlött tömegek nyomására lángolt föl Oroszországtól Németországig. Attól a háborútól melynek a kirobbantásából ők maguk is alaposan kivették a részüket.
A Magyar Tanácsköztársaság forradalma éppen amiatt tört ki, mert a demokratikus polgári – Őszirózsás – forradalom gyengének bizonyult a fenyegető magyar-ellenes nemzetközi (Antant) intervenció visszaverésére.
Károlyi a kommunistákban látta azt az erőt, amely képes lehet a támadás megfékezésére és átadta a hatalmat, amelyet csak a külső túlerő volt képes leverni. A tanácskormány létrejötte és intézkedései tehát okozat, azaz háborús válasz volt. Egy szükségszerű lépés, amelyet a demokratikus polgári kormányt illetve Magyarországot az ország feladásra(!) felszólító ún. Vix-jegyzék váltott ki… Jogos háborús lépés a katonai intervenció megállítására.
Régi katonai, személyes kapcsolatait kihasználva, ezekkel az intervenciós antant seregekkel egyezett ki Horthy és gyülevész bandája, hogy hamarosan majd aláírja a Trianoni Békediktátumot is. Ezt az árulást nem utolsó sorban, a maga és földbirtokaik jogi státuszának meg és fenntartása végett követte el a földbirtokos osztály – Horthy vezetésével.
10:40 de.
1918 októberében láthatóvá vált, hogy Magyarország az első világháborút a vesztesek oldalán fejezi be. Budapesten ellenzéki* politikusokból megalakult a Magyar Nemzeti Tanács. Elnökévé Károlyi Mihály grófot választották, aki már korábban is felszólalt a béke érdekében.
A Nemzeti Tanács a háború befejezését követelte, és meghirdette Magyarország demokratikus átalakítását. Programjában azt ígérte, hogy mindenkire kiterjesztik a választójogot, a parasztoknak pedig földet osztanak.
Hamarosan tüntetések robbantak ki, melyek résztvevői Károlyi miniszterelnöki kinevezését kívánták elérni. Október 31-én a tüntetések forradalommá alakultak át, amelyhez a frontról hazatérő katonák is csatlakoztak. Letépték sapkáikról a Monarchiát jelképező sapkarózsát, és helyére őszirózsát tűztek.
Innen kapta nevét az őszirózsás forradalom, amely néhány óra alatt szinte vérontás nélkül győzött. A felkelők elfoglalták a főváros legfontosabb pontjait. Az események talán egyetlen áldozata Tisza István gróf volt. A korábbi miniszterelnököt a saját lakásán lőtte le néhány katona. Sokan ugyanis őt tartották felelősnek az ország háborúba sodródásáért.
10:16 de.
Jó volt ez a visszaemlékezés – aligha változtak az úrak, a geszti kastély átköltözött Felcsútra, most onnan hülyíti a népet.
5:38 de.
Ennek a Károlyi Mihály grófnak, I.köztársasági elnökünknek a remek, visszafogottan elegáns emlékművét (a néhai Varga Imre művészi szobrát) döntötte porba ez az o r b á n i . illiberális d i k t a t ú r a . a rendszerhez méltó alattomban, mindössze egy éjszaka leforgása alatt, majd állította föl helyette a háborút hozó gr.Tisza Istvánnak a szobrát…
7:16 de.
Szórol szóra úgy van ahogy Diszidens kollega írja.
Nemcsoda tehát ha gyűlölik Károlyi Mihályt.
Hiszen csak a népért tett valamit.
Ami ebben az országban szokatlan és gyűlöletes dolognak számít.
5:17 de.
Bizony, Károlyit az urak árulónak tekintették. (És mai utódjaik ugyanígy éreznek, s mint látjuk tesznek is.)
Persze a nemzet elárulásával vádolták, miközben csupán a földesúri osztály >földmegtartó ügyét< "árulta el", amikor az egész nép (a népesség 80%-a ezer éves vágyának tett eleget, ahogy példamutatón csak a saját(!) földjeit osztotta föl. Kapott is, hideget és meleget egyaránt az osztály-társaitól és azok talpnyalóitól. Volt ő vörös gróf, vágottszájú* és félkegyelmű, meg minden… A földesúri nemesség ebben az esetben – ti. a föld és a köztársaság kérdésében – szorosan összezárt. Véletlenül sem a külföldi intervenció megelőzése és visszaverése érdekében.
Hogy is fogtak volna össze a közelgő ANTANT seregek ellen ? Ez eszük ágában nem volt, amikor onnan várták a megmentő kart, mielőtt ez a megbolondult gróf még képes, és elveszi tőlük az ősi hitbizományon nyugvó jussukat, a feudumon alapuló és mindenható hatalmat.
Így aztán még a románokkal is hajlandók voltak összeszűrni a levet, hogy aztán e nyugati segedelemmel(!), a saját hatalmuk érdekében is majd létrehozhassák a Horthy-rendszer néven elhíresült gyilkos véd és dacszövetséget. Nem a nemzetért, ahogy ezt lépten nyomon hazugmód állították, hanem csak és kizárólag önmagukért.
*
Károlyinak ti. volt egy szájpadlás műtéte…
10:37 de.
EZ volt a baj Mátyás király halála után , amikor is kiárúsitották az országot önös érdekből.
Mindegy hogy kinek : Töröknek németnek..lényeg hogy ŐK hatalmon maradhassanak a szaros kis uradalmaikban.
A történelem ismétli önmagát, legalábbis a „Földcsakra” környékén:
Ma ugyanez megy.
4:24 de.
Itt többen is utaltak a földbirtokos osztály érdekeltségére és szerepére az Őszirózsás Forradalom, valamint a Magyar Tanácsköztársaság leverésében.
E fenti állítások bizonyítása, és példaképpen álljon itt a Gömbös Gyula vezette MOVE* (Magyar Országos Véderő Egylet) Horthy „fővezért” propagáló plakátjának szövege:
„ILYEN EMBERRE KELL BÍZNI AZ ORSZÁG KORMÁNYZÁSÁT, MERT Ő VÉR A MI VÉRÜNKBŐL, A FÖLD FIA ÉS SZERELMESE, KITŰNŐ GAZDA, DÚSGAZDAG EMBER, AKIBEN NEM FOGUNK CSALATKOZNI…”
˙
.
*A MOVE alapprogramja – 1918-ban – ellenezte a háború befejezését.
7:00 de.
Voronyezs !
A Movénak eredetileg Horthy is a tagja volt.
E fasiszta náci szervezet harci alakulata segédkezett Horthynak, hogy Magyar Királyság egyetlen fölesküdött apostoli királyát a Budaörsi Csatában elzavarja. Nekik erre a kenderesi nagybirtokosra – mint uralkodóra (kormányzóra) – volt szükségük, arra aki sajátmaga veszélyeztetett helyzetén, illetve földbirtokain keresztül, szolidáris volt az egész feudális indíttatású uralkodó osztállyal.
Ez a számításuk, vagy 25 évig be is vált nekik…
12:16 du.
Károlyi inditotta el a 19-es forradalmat, melynek véres emlékeit a magyarok mindig hordozni fogják.
6:18 de.
Figyelő !
Jobb, ha az igazságot „Tisztelthölgyimésuraim” nov.6. 7,13-as kommentjéből meg is tudhatja. Tanulj tinó…! De később én is csak történelmi tényekre alapozottan szólok Károlyi Mihály gróf szerepéről.
Nagy realista volt.
Miért nem siratja inkább a Horthy Miklós által kiontott egymillió magyar vérét?
5:43 de.
Elhiszed, hogy nyílik még az őszirózsa?