Kép egy menekülttáborból – Menekültáradat keletről nyugatnak
Az ENSZ által fenntartott tábor dugig tele van. Egy hatalmas, rideg, régi emeletes épület két szintje a karantén, ahol az újonnan érkezettek vannak elhelyezve, s ahonnan egy hétig se ki se be nem lehet menni. Mindenki megkapja a tisztasági csomagját, s aztán elfoglalhat egy ágyat egy hatalmas teremben a talán vagy harminc emeletes ágy közül. Férj és feleség együtt, gyerekekkel is, de sokan jöttek egyedül. Nemre való tekintete nélkül terelik őket a szobákba. A napok lassan telnek, a lakók ismerkednek a környezettel és egymással. Már most egyeztetnek. Ugye nem adtad nekik oda az útleveledet, s egyáltalán milyen státuszért folyamodsz? Hogyan kerültél ide, milyen papirokat hoztál és mit mondtál már a hatóságoknak?
Az életfontosságú információkat azonban már a karanténból kikerülve, a régebbi táborlakóktól szerezhetik be.Mik a kilátások? Melyik ország fogad be könnyebben és melyik az, ahol csak politikai menekültként lehet bejutni?
Az egyedülállók a táborban maradnak, több, mint ezren vannak már. A házaspárokat és családokat azonnal el is szállítják távolabbi vendégházakba.
A férfiak szobái egy teljesen különálló, hatalmas épületben vannak, a tábor alsó felében. Az emeletes ágyakon több, mint harmincan vannak egy teremben elszállásolva. Az alkoholos üvegek ott sorakoznak, ki tudja már, hogy melyik kié. Még nincs is este, de a hangulat már magasban jár. De nem csak a hangulat, mert vigyázz, valami repül!
Szerencséd van, ez az üveg nem talált el, csak az ablakot vitte ki. De kit érdekel, még csak augusztus van, az éjszakákat még ablakok nélkül is ki lehet bírni. A másik üveg már egy szerencsétlent a karján találta el, viszik is az ápolónőhöz. A szomszéd szobában már előkerült egy kés.
A lányok egy barakk szerű alacsony épületláncban laknak a másik oldalon. Kevesebben vannak egy szobában és akik tudnak, összebarátkoznak és vagy meghúzzák magukat együtt, vagy csoportosan és szervezetten árasztják el az utcákat. Az éjszaka folyamán itt is ablaküveg törik, s a lyukon keresztül átmászva néhány fiú tenné magáévá a lányszobát. A szomszédban még jobban összebújnak és örülnek, hogy őket elkerülték.
Napközben mindenki lázasan próbálja intézni az ügyeit. Melyik országhoz adja be letelepedési kérelmét, hol és milyen esélyei vannak? Ausztráliába jutni a legidőigényesebb, belekerülhet 2 évbe is. Az USA nagyon kapós lenne, de ott nagyon fontos a politikai indoklás, így aztán jegyzetek tömkelege jár kézről kézre, ahol már részletesen összeszedték és egyeztetették a földalatti mozgalmak eseményeinek részleteit, így ha jól bemagolod, nem keveredsz önmagaddal és másokkal ellentétbe. Fontos a következetesség, mert a nagykövetségen ismerik a fontosabb szálakat. Az egyetemeken nem ilyen alapos a vizsgákra készülődés, mint itt a hazugságok betanulása. Kanadába jutni viszont gyors és nem kell sok politikai okot keresni, bár ők előnyben részesítik a családokat.
A karantén utáni időszak után természetesen szabadon járhatnak a városban a tábor lakói. Kis város lévén, a lakók megtartják a több, mint 3 lépés távolságot, és semmiképpen sem bocsájtkoznak beszélgetésbe a menekültekkel. A kis üzletek megduplázták a dolgozóik számát és minden egyes idegent külön figyelnek, mert a lopás nemhogy mindennapos, hanem minden két perces.
Nagy megpróbáltatás ez az ott lakóknak, s még nagyobb annak a pár százaléknak, akik nemcsak heccből, kalandvágyból vagy munkaundorból hagyták el szülőhazájukat, hanem jogos okkal és komolyan új és jobb életet akartak kezdeni. Sajnos belső körökben köztudott, hogy ezek aránya a különböző nemzetiségek között kevesebb, mint 10 százelék.
Most már talán elárulhatom, hogy ez a pillanatkép 1984-ből származik, helyileg az ausztriai Traiskirchenből és a menekültek egy része magyar volt. Az első férjemmel én is közöttük voltam, s mivel nem házasokként mentünk, néhány hetet a táborban kellett töltenünk, amíg az esküvőnkhöz szükséges előkészületeket megtettük. Az arcomról égett a bőr, amikor egy kis üzletben szétnéztünk, és mielőtt kimehettünk volna, megmotoztak. Ők maguk sem hitték el, hogy nem vittünk el semmit. Én pedig akkor szégyelltem először, hogy magyar vagyok.
Kávé babból készült illusztráció. Over the fence / The Refugee Art Project.
Az ezutáni két hónapot Altmünsterben töltöttük, sokkal emberibb körülmények között. Az osztrákok emberiessége és együttérzése megragadott, ahol tudtak, segítettek. Persze akik ugyancsak itt voltak családjaikkal, azok tudják, hogy a Gasthaus Ettingert teljes mértékben a menekültek építették, s amikor erre a hatóságok is rájöttek, beszüntették ott a menekültek szállásolását.
Ez a történet többször is eszembe jutott az elmúlt hónapok során. Természetesen nem nehéz felfedezni a hasonlóságot a mostani menekült problémával, csak akkor mi magyarok okoztunk gondot.
Nemrég találkoztam néhány magyarral, akiknek a hozzáállása igencsak emlékeztetett azokra a felfuvalkodott egyénekre, akik hazugságok tömkelegét fabrikálták, hogy az USÁba mehessenek. Úgy láttam, harminc év után már maguk is elhitték és mint tényt adják tovább most, amikor már igazán semmi tétje nincs annak, hogy milyen sokat harcoltak ők a “hetvenes és nyolcvanas években a kommunizmus ellen”. Aki akkor élt Magyarországon, az tudja, hogy miért tettem idézőjelbe.
Mint ahogy a negyvenes és ötvenes években a Kanadába vezető hajóút alatt hirtelen diplomásokká váltak a kivándorlók, úgy a nyolcvanas években is két hónap alatt lettek átképezve évtizedes tapasztalatokkal rendelkező forradalmárokká.
A kérdés akkor az, ki is vesse azt a bizonyos követ és kire….
Petényi Judit
A szerző az Ottawai Magyar Rádió főszerkesztője
Author: KMH Vendégszerzők
10:47 de.
ez is egy kis kedves magyargyűlölő cikk lett. Azt nem értem, hogy akinek ennyire ciki magyarnak lenni, az miért nem felejti el a múltját s kezd el pl. svédül tanulni s legyen büszke svéd. Ez neki is jó lenne, hiszen végre magára is büszke lehetne, s nem fárasztana itt minket büszke magyarokat az ilyen gusztustalan megnyilvánulásokkal.
10:57 de.
Tropa,
Az mit mond a magyar nemzetről és a magyarságról, hogy ha annyira bizonytalan önmagában és annyira gyenge, hogy nem bírja elviselni amikor őszintén megosztjuk személyes gondolatainkat egy specifikus élményről? Ezek szerint gondolom, hogy olyan költők mint Ady Endre is csak „fárasztották” a büszke magyarokat – őt is el kéne felejteni…
„Mert itt kárhozat van, itt le kell gyilkolni
Mindent, ami régi, ezeréves holmi,
Minden: változásért és újért kiált itt”
11:48 de.
a cikkben nem véltem felfedezni semmiféle forradalmi hangulatot. S nem hiszem, hogy Ady valaha is szégyelte volna magyarságát, nem úgy, mint a cikk írója:”Én pedig akkor szégyelltem először, hogy magyar vagyok.”
De ha ez az a kinlódás, önmarcangolás és szenvedés amiről Ady írt verseiben, akkor elnézést kérek.
12:04 du.
Chris, van a költői túlzás, amiben még a kisiskolás is felfedezi a jó akaratú költőt.
……..
De a cikkben nincs semmiféle jóakarat, ellenőrizhetetlen történetet ad elő, amiben a summázat: szégyellhetjük magunkat magyarságunk miatt. De a szerző gyorsan és a megszokott módon kiugrik eddigi identitásából és kijelenti, ő egy kb. 10%-os kisebbséghez tartozik, aki „jogos okkal és komolyan új és jobb életet akart kezdeni”. A többi 90%-ról gyorsan eldöntötte „heccből, kalandvágyból vagy munkaundorból hagyták el szülőhazájukat”.
……..
Nézzünk további ellentmondásokat, ezt írja:
„Nemrég találkoztam néhány magyarral, akiknek a hozzáállása igencsak emlékeztetett(!!) azokra a felfuvalkodott egyénekre, akik hazugságok tömkelegét fabrikálták, hogy az USÁba mehessenek.” – tehát, igencsak emlékeztette a régi egyénekre, de nem ők voltak, eddig nem ismert szereplők jelentek meg a cikkben.
A következő mondat már így hangzik:”Úgy láttam, harminc év után már maguk is elhitték és mint tényt adják tovább most, amikor már igazán semmi tétje nincs annak, hogy milyen sokat harcoltak ők……” Tehát a cikkíró harminc éve látott csúnya hazudozókat, most találkozott más magyarokkal, akik szintén hazudozók lehettek, hisz Petényi Juditnak ez ugrott be elsőnek a harmincéves emlékekből.
Chris, ez „egy őszinte gondolat egy specifikus élményről?”
1:04 du.
Judit!!
Örülök, hogy ezt leírtad..
A nyolcvanas években Ausztriában, Olaszországban, Németországban és Spanyolországban ellenőriztem és elemeztem a magyar menekültek azylium kérelmeit. Hihetetlen storykat írtak néhányan.
Traiskirchen.
Nyolcvannégyben az Albán, Lengyel, Magyar, Afgán menekültek voltak többségben,- harcoltak is egymással rendesen..(fizikailag is..)
Akik panziókba kerültek, jóval kellemesebb helyzetben voltak, mint a táborlakók. Legtöbb helyen a hotel-motel tulajdonos munkát biztosított néhányuk számára, a környékbeliek pedig szivesen alkalmazták a menekülteket 3o-5o-7o schillinges órabérért.
Néha végigjártam a Mariahilfert. Tudod, a felhajtók miatt. Nekem név, fénykép megvolt, hát adtam a tudatlan, első nyugati túristás magyart.. meghívtam őket egy-egy sörre, ott lehetett beszélgetni, mert meg akartak dolgozni a sörért, hát meséltek. Traiskirchenről, az otthoni viselt dolgaikról, életükről. Ezek köszönő viszonyban sem voltak azokkal a dolgokkal, amiket a menekültstátuszért folyó beadványaikban mondtak, írtak. Néha már én szégyelltem magamat miattuk a feletteseim előtt. És igen, Traiskirchenben szinte mindenki rávolt kényszerítve, hogy lopjon. Nem az anyagiak, vagy valaminek a hiánya miatt, hanem leginkább kivagyiságból, bár sokan „döntöttek” élelmiszert, amit féláron adtak tovább a családosoknak. Vagy a cigaretta és alkohol árusok.. Megvették a hazai túristáktól két-három, esetleg négy schillingért a cigiket, és tízért, tizenkettőért árulták a lágerben. Üveg vodkát huszért vettek, negyvenért adtak. Pezsgőt hatvanért-hetvenért.. Az autópiac volt ba legprofitálóbb. Ezer-kétezer schillingért lehetett hazai rendszámú, érvényes papirokkal rendelkező gépkocsikat venni. Már akkoriban is voltam magyar vendégmunkások, hát a dolog egyszerű volt. Hazavitték a kocsit párszáz schillingért, ott a rokon (vagy a megbízott) értékesítette, de olyan is megeste magát, hogy hat évvel későbbi évjá
ratú Skodára raktak hazai skodás rendszámot, otthon átütötték a motorváz számait, és simán használták tovább, – az eredeti valahol a pajta mögött rohadt el.
Sok ilyen történetem van.
Mégegyszer, örülök, hogy valaki végre elmondja, hogy nem mi vagyunk a Világ legtisztességesebb, legokosabb és legeslegeslegje..
És igen, valóban szégyenlli magát az ember, ha táblát lát az áruházak bejárata fölött, ami az anyanyelvén figyelmezteti: Magyar, ne lopj!!
Tod, nekem ez a szégyen, nem a nyolc-egy a Hollandok ellen…
1:11 du.
charlie
2015 december 19
12:04 du.
Char Lee. Tévedsz.
Judit a két százalékos kisebbséghez tartozik. T.i. kb ennyien voltak a táborokban, akik nem gazdasági megfontolásból hagyták el az objektum epicentrumát, külső vonzóerő hatására.
1:34 du.
tropa
2015 december 19
11:48 de.
Idezsdrágajótezsvírem, Troppauer.
A plébánosur fölóvastaja cikket, meg a hozzáröffeníseket. Amikó a tijedéhő írt, a tanittóur kípe efeketedett, amija levegőhijánytú van, háta plébánosur mingyárost a kezibe nyomta a kisbutykost, mer asztat, meg az óvasót mindig magáná horgya. Mikó visszanyerte a zeredeti pofaszinnyét, aszonta, hogy Istenkém, ez ojan hüje, mind szódás a lovát. Merhogyám egy hangot sem írtett meg sema cikkbű, sema Chrisbű..
Szal necsinyájjá illesmiket, mer télenn utállok temetísekre járnyi. Hidegisvan, meg murvanehíz a fagyott fődbe gödröt ásnyi.
kenyeresjány csókútat, aszongya neked bisztossan van testvíred, mer egyedű ennyire hüje nemlehecc !
2:12 du.
Jó olvasni személyes tapasztalatokat. Kár, hogy sokan nem értik, hogy a szeretet (a hazaszeretet is) sokrétű. A magam részéről pont annyiszor vagyok büszke a hazámra, mint amennyiszer szégyellem magam miatta. Mostanában inkább csak szégyent érzek.
Például azért is, mert nem írhatom le, hogy mennyire csalódtam a hazámban, mert abban a pillanatban hazaárulónak kiáltanak ki.
tropa, Charlie, vigyázzatok, le ne pattogjon a díszmagyarról a gomb abban a nagy mejjpöffesztésben!
3:54 du.
Én is voltam abban a táborban amiben a cikk írója, csak 30 évvel előbb.
Lehet, hogy a magyar évtizedekkel változik, de ilyen magyarokkal nem találkoztam, sem olyannal akit falusi lefestett.
Ja és nem kell mindent elhinni, amit ír.
Voltam Burganlendben is táborban, azaz egy iskolában, ahol szalma volt letéve a menekülteknek, alvásra.
Nem emlékszem, hogy valaki lopott volna, mert nem volt mit!
A menekült, örül, hogy táljutott a határon 30 km. gyaloglás után, és hálás volt az osztrákoknak, akik citromos teával és zsíroskenyérrel fogadták!
3:57 du.
Hát falusi, ez egy igen furmányos hozzászólás volt.
Moholy, mert miben csalódtál? Írd le nyugodtan, engem nem ez zavar. Csalódni persze hogy lehet. Engem az zavar, az a végtelen utálat, gyűlölet magyarország és a magyarság irányába, mint ami itt van. S ezt teszik a magyarok.
Mert ha a jelenlegi kormányt rühelitek, hát rüheljétek, de ne az országot. Ne az országot hívjátok egy undorító pöcegödörnek. Képzeld el, én is csalódtam egyes kormányokban, még a fideszben is, de sose gondotam arra, hogy szégyenkeznem kellene azon, hogy magyar vagyok.
4:01 du.
Moholy, Egész biztos vagyok abban, ha Gyurcsány lenne a kormányon, semmiféle szégyent nem érezne!
Elárulok valamit, Kanadában sem az jött be akire szavaztam, de egyyelőre nem érzek szégyent az országról.
Az lehet, hogy nem helyeslem a jelen kormány intézkedésit, de azért változatlanul kedvelem Kanadát.
4:06 du.
Mostmar ertem, miert vontak tole vissza a Kapcsolatfejlesztesi Igazgatosagi allast.
Ha szegyenli hogy Magyar, akkor miert az Ottawai Magyar Radio foszerkesztoje ?
4:37 du.
akárki,
még soha nem hallottam a rádiót Montrealban, de nem is érdekel!
4:54 du.
tropa Amit nem értesz meg,hogy ezt a kormányt háromszor megszavazták. Tehát az ország nagy része egyetért a tetteivel. Hozzávesszük a szélsőjobbot, aki ugye nem náci párt, csak úgy viselkedik, akkor az ország polgárainak nagy része viselkedik vállalhatatlanul. Ezek után véleményem szerint, a kormány tehet a legkevesebbet az egészről, hiszen azt csinálja, ami a szavazóknak (nektek) tetszik. Könnyű lenne mindent a kormányra fogni. Az sem kifogás, hogy megtévesztenek embereket. Miért hagyják? Az országot én sosem szidtam, és másnál sem láttam nagyon ilyet. Én (mi) a vállalhatatlan polgárait ostoroztam. A Kékessel és a Lánchíddal semmi bajom. Azon lovagolni, hogy pöcegödörnek hívja valaki azt az országot, amit élhetetlenné tesznek a lakosai,felesleges. Nem sértődni kell, élhetővé kell tenni. Nem olyan nehéz, nem (csak) pénz kérdése. Hidd el, Magyarországgal semmi bajom. Ha romlott az étel, nem a fazék a hibás.
5:24 du.
Nos tehát: ki dobál követ és kire? Ki bélyegzi meg a másikat mindenféle személyes ismeretek és információ nélkül?
Én egy helyzetképet írtam le 1984-ből. Nem 1956-ból vagy 1945-ből és nem 2015-ből.
Ma a szíriai menekültek telítik be ezeket a lágereket, akik már a minimum megélhetésüket sem tudták megteremteni az országukban, ahol az Emberi Jogok ismeretlenek.
Ők azok, akik eszembe juttatták ezt az élményt, amiről nemigen beszéltem idáig, s a megjegyzéseket látva jó is, hogy nem tettem. Ezt csak azok tudják megérteni, akik átmentek rajta. Ott és akkor.
A 80-as években Magyarország nem a 3 vagy 4 millió éhező országa volt. Az emberek nem utolsó reményként hagyták el az országot. Nem voltak megtorlások és a kisvállalkozók megtalálták a számításukat. S azt sem írtam meg, hogy én és a volt férjem benne voltunk-e a 10 százalékban. Az látható, hogy Kanadába jöttem, tehát nem mentem bele politikai magyarázkodásokba. Nem az a lényeg, hogy én személy szerint milyen indíttatással jöttem. Meg akartam tartani emberi méltóságomat. Ember akarok maradni elsősorban.
Magyarságomat nem kérdőjelezheti meg senki, még én sem. Magyar szülők gyermeke vagyok, Magyarországon születtem, magyar az anyanyelvem és gyermekeimnek is magyarul énekeltem altatót.
Ez az, ami sok millió magyarral összeköt. De a gondolkodásomat nem ők fogják befolyásolni az éppen most elfogadott magyarosság szellemében.
Igen, az én magyarságom más. Kritikus és elemző. A magyarnak ugyanúgy, mint más népeknek, egyformán több, mint tízezres múltjuk van és volt idő, amikor egymás mellett éltek, legyenek most bármilyen távol is.
6:55 de.
Kedves Petényi Judit!
Engedje meg, hogy az előző cikkéből – melyben a kanadai magyar közösség fejlesztésének nehézségeiről írt – idézzek:
„Sok magyar könnyen mond értékítéletet, könnyen vádol. Családok szakadtak és szakadnak szét, barátok nem beszélnek egymással, mert fontosabb az eszme, mint az ember. A magyar a mai napig is jellegzetesen Hungaro-pesszimista.”
Nos, egy ilyen cikkel, mint a fenti, valóban nem mindennapi kihívások elé állítja önmagát. Ki akar egy olyan közösséghez tartozni, ahol a Hungaro-pesszimizmus van terítéken? Már pedig a jelenlegi cikk arról szól.
Én nem tudom a cikkben leírtak ellenkezőjét bizonyítani se annak igazát, de ha tényleg így volt, hogy 1984-ben magyarok tömege menekült ki ilyen vagy olyan céllal az országból, hogy visszaélve a helyzettel lopjon az osztrákoktól, akkor is Önben a megfelelő érzés volt jelen? Valóban szégyellnie kellett magyarságát? Esetleg nem az lett volna a helyes érzés, hogy megvesse azokat az embereket?
Képzelje el, jelenleg is vannak tolvajok az országban, sőt olyan hitványok is, akkor az emberi életet egy fikarsztnyit sem tartják tiszteletben. Ezek szerint az lenne a helyes hozzáállás részemről, hogy szembe köpjem önmagam? Csak azért, mert gyilkosok élnek velem együtt egy országban?
Amúgy meg nem hiszem, hogy 1984-ben tömegesen menekültek volna el Magyarországról. Egy olyan aláaknásított határon keresztül, melyet fegyveres katonák védtek, tűzparanccsal. Teljességgel lehetetlen, hogy naponta ezrek lépték volna át így a határt 1984-ben. Mert csak így képzelhető el az a tömeg, amiről Ön ír a cikkében. Főleg ahogy írja, hogy az osztrák táborban lévő menekülteknek csak egy része volt magyar.
Ausztria meg nem tudott ellátni napi néhány menekültet megfelelően, miközben Ausztria mindig is benne volt az első tíz helyezettek között a világ leggazdagabb országainak listájában?
S ha párhuzamot kíván állítani az 1984-es magyar menekültek és a jelenleg folyó migránsválság között, akkor olyan példát legyen szíves felhozni, hogy a magyar menekültek 2 napot nem voltak hajlandóak várni a táborokban s elkezdték kővel dobálni az osztrák rendőröket, s gyalogosan (nem értve, hogy miért nem lehet csak úgy országhatárokat okmányok nélkül átlépni) elindultak az általuk kiszemelt ország irányába.
És már csak egy kérdésem maradt:
A kérdés akkor az, ki is vesse azt a bizonyos követ és kire….
7:06 de.
Ilanfair, idézlek: …az ország polgárainak nagy része viselkedik vállalhatatlanul.
Vagyis te a csonkaország 10 millió lakosságából kb 7-8 millió embert rühellsz, megvetsz.
Még szerencse, hogy ezek ellenére az országot nem ócsárolod, hiszen a Kékestetőt, a Lánchidat s talán meg az Országház épületét szereted.
8:45 de.
Kétlem, hogy a magyarok nagyobb része helyesli, amit ez a kormányzat tesz.
Enne oka ott kezdődik, hogy nagy részéről nem is tud. Mert az ember első sorban saját magával helyzetével, közvetlen környezetével, családjával, társaival van elfoglalva, és az országos történéseknek csak kis részéről értesül közvetlenül. A többiről nagyon kis részben társai közvetítésével kap információt, és nagyon nagy részben az erre hivatott tömegkommunikációs eszközökön keresztül értesülhet (média). A mai kormányzat emberei ill. a mögötte álló gazdasági csoportok pedig országos szinten monopolizálták a híradást, részrehajlóan és hazug módon értelmezve tálalják a híreket, egy részét szándékosan elhallgatják, és az olyan hírközlő vállalkozásokat, melyek más megvilágításba helyeznék a hírhalmazt, kiszorították a tömegtájékoztatásból. Ezek a hallgatók, olvasók, nézők nagyon kis százalékát érik el.
De még így sincs abszolut többsége ennek a hatalmi bűnszövetkezetnek. A „még” nem csak logikai, hanem időben is értendő: ha elég sokáig tart, elnyerheti a megtévesztett tömegek többségének támogatását. De az sem azt jelenti majd, hogy tetteit támogatják, hanem csak azt a hazugságot, amit elhitet magáról.
De már a támogatás kimutatott mértékét sem hiszem el. Azok a „választási bizottságok” és bíróságok, melyek a fidess kezében vannak, megbízhatatlanok.
Mellesleg: Az észak-koreai rendszert is alattvalóinak túlnyomó többsége támogatja. (Próbálná csak meg nem támogatni!)
8:56 de.
tropa Rosszul számolsz. Vedd ki a gyerekeket, ők nem játszanak itt, már nem lehet 7-8 millió. Majd fognak, hiszen olyanok lesznek mint az ország, de most még ártatlanok. A nagy rész váltószáma ismeretlen. A rühellni szót sem használtam szerintem ebben a vonatkozásban. Maradj légyszíves tárgyilagos.
Cáfolni persze te sem cáfoltál, csak sértődsz, és túlzásokba esel, hogy úgy tűnjön, neked van igazad. Sajnos nincs igazad.
Az országot élhetetlenné tették a lakói. Tele van az ország idegbeteg, irigy, erőszakos és alkoholista emberrel, akik folyamatosan megkeserítik a másik életét, hogy szép lassan azok is megkeseredett idegbeteg emberek legyenek. Már elég egy félreértett pillantás, és nekiugranak a másiknak. Nektek ez már annyira természetes, hogy természetesnek gondoljátok. Nem az!
Ezek pedig nem is az én szavaim, hanem a Lipóton egy pszichiáteré, aki szerin be kellene keríteni az országot, és kiírni, elmegyógyintézet. Pedig akkor még nem is volt divat „libsibolsinak” lenni.
9:17 de.
Ilanfair, s mik a te szavaid?
9:22 de.
s visszatérve a cikk első hozzászólásához (melyet egészen véletlenül én tettem), miért nem tanulsz meg svédül s miért nem leszel inkább svéd? Így az önbecsülésed is helyreállna s boldogabb ember lehetnél.
11:15 de.
A féligazságok ellenére is az egész cikkből, süt az úgynevezett „liberális”, meg „demokratikus-ellenzéki” magyar középosztálybeliek mélységesen reakciós, emberellenes osztálygőgje, amely hasonló a még reakciósabb jobboldal faji, etnikai, felekezeti és nemi sovinizmusához. A magam részéről osztály alapon sokkal több közöset érzek a szíriai és más közel-keleti, afrikai, illetve harmadik világbeli földönfutóvá tett, hontalan , szerencsétlenekkel, mint a sötét reakciós magyarországi filo és antiszemita jobboldali középosztályokkal, amelyek tagjai a legnagyobb természetességgel bélyegeznek meg kollektíve egész embercsoportokat. Orbánnál egy fikarcnyival sem érdemelnek jobbat; megjegyzendő, hogy ez az orgánum is egyre inkább egy herélt macskaként kezd viselkedni, ahelyett határozott ellenzéki hang lenne, amely nevén nevezi a diktatúrát s nem maszatolna a kollaboráns álellenzék és a holdudvarába tartozó társadalmi csoportok kedve szerint mindenféle szabad választásokkal meg „ellenzéki összefogásokkal” stb.
11:25 de.
tropa Én nem vagyok szakember és úgy is csak vérig sértődnél, mert azt könnyebb mint belátni a más igazát. Én nem lennék olyan szigorú mint a pszichiáternő.
Miért nem tanulok svédül? Mert itt mindenki angolul beszél.
Köszönöm aggódásodat, boldog vagyok svéd nyelvtudás nélkül is, mert svéd barátaim tudnak angolul és magyarul.
12:41 du.
Figyelő
2015 december 19
3:54 du.
„Ja és nem kell mindent elhinni, amit ír.”
Tod, galambocskám, engem itt még nem kaptak füllentésen, amit te nem mondhatsz el magadról..
Általában dokumentálni tudom azt, amit állítok.
12:55 du.
Eleftheria
2015 december 20
11:15 de.
Ezt kibonthatnád, mert részemről nem látom az írásban sem a liberális, sem a demokratikus ellenzéket, a középosztálybeli emberellenes gőgöt meg mégkevésbé..
Szal?
1:38 du.
Miért kellene büszkének lennem rá, hogy véletlenül éppen magyarnak születtem? Miért kellene szégyelnem, hogy véletlenül éppen magyarnak születtem? Nem értem.
2:18 du.
Kedves Petényi Judit!
– Ami a bizonyos követ illeti, az összehasonlítása -legalább is az én meglátásom szerint sántít.
Nem vitatkozom a tapasztalatai szerinti 90% hazug, tolvaj népségen, csak egy kérdésem van velük kapcsolatban. Hol, melyik országban, városban alakítottak ki ezek a szégyentelen magyarok, egyetlen egy gettót vagy No go zónát, hol tüntettek vallási alapon, hányszor égették el a befogadó ország zászlaját, stb. Az objektív összehasonlításhoz ezt is kellene tudni! 🙂
2:49 du.
Belzebub, nem vagy egyedül értetlenkedéseddel. Én azt sem értem, hogy miért ne szégyellhetném magam, vagy lehetnék büszke az egyik nap, a másiknap meg pont fordítva…
5:51 du.
Magyarnak lenni egy állapot! Önmagában ez e tény sem büszkeségre,sem szégyenkezésre nem ad okot!
Hanem ami a „magyarok” megnevezés mellé társul,az- tartok tőle – manapság több okot ad a szégyenkezésre mint a büszkeségtől dagadó kebelre!
Persze aki ezt látja, annak fölösleges mondanom, aki nem látja, mert nem akarja látni, meg talán fel sem fogja,annak meg úgyis hiába mondanék bármit is!
Nem lehet a világban úgy élni és gondolkodni ahogyan azt mi magyarok elképzeljük, és ezt képtelenek vagyunk belátni -ill. lehet, de végérvényesen kirekesztettek,és elfogadhatatlanok leszünk, már nem csak itt Európában, hanem a világ bármely pontján.
A vezér meg csak rohan a szekérrel a szakadék felé, áll a bakon, már le sem ül, tépett „fürtjeibe” a szél belemarkol,eszelős tekintettel üti vágja a lovát, mi meg hülye utasok a szekérderékban csak dőlünk jobbra balra mint a tekebábuk,fejünk összekoccan, belesajdul, némelyek közülünk életre szóló sebeket kapnak, mások nem élik túl de mi csak tapsikolunk, sűrűn ütjük össze a tenyerünket, és üvöltözzük hogy gyorsabban, gyorsabban – a jó vezér meg vágtat, egy idő után a gyeplő is kiesik a kezéből, a lovak is elszabadultak, és mi megállíthatatlanul rohanunk saját végzetünk felé: ám, hogy ezt felismerjük, tegyünk ellene, abban megakadályoz minket Önnön hülyeségünk, primitív kivagyiságunk!
Persze mindig is voltak, vannak és mindig is lesznek jeles magyarok,és gondolkodó magyarok – őszinte tisztelet tehát a kivételeknek – de hogy a többség sajnos nagyon elveszett
valahol Etelköz és a felcsúti Marakana stadion között, az biztos! Erre utal ugyanis a jelenlegi állapot és harci helyzet! Ha nem így lenne tuti nem itt tartanánk!
6:26 du.
falusi, dec. 20. 12:55 du.:
A lényeg a menedékkérők közötti önkényes különbségtételen van ( milyen ismerős ez a megkülönböztetés a mai, a második világháború óta páratlan európai/közel-keleti menekültválság tükrében – páratlan, ugyanis 1945 óta párját ritkító brutalitással csinálta ki a nemzetközi – keleti és nyugati egyaránt – imperialista nagypolitika Szíriát ). Ezt különösen visszatetszővé teszi a szerző szintén egykori menekült mivolta; nyilván saját magát nagyvonalúan abba „köztudottan kevesebb mint tíz százalék”-ba sorolja. Persze mindenféle felsőbbrendűségi tudat, osztálygőg nélkül. Pedig az ausztriai üzletbeli motozás során megtanulhatta volna milyen érzés is a tőkés osztálytársadalomban – gyakran etnicizáló/biologizáló körítéssel – bűnbaknak megtett underclass osztályokhoz tartozva elszenvedni a megaláztatást, kirekesztést. Ez a sötét reakciós beállítottság a magyar társadalomban olyan természetesnek számít, hogy szinte fel sem tűnik.
Pedig nyilvánvaló hogy jelentős számú menekült politikai-társadalmi-gazdasági szempontból válságos térségekből érkezik. A politikai, társadalmi okok elválaszthatatlanok a gazdaságiaktól, tehát pusztán gazdasági bevándorlónak titulálni a legnyomorultabb földönfutókat az aljasság teteje. Gazdasági bevándorló az USA-ba zöld kártyával érkező tisztes középosztálybeli felsőfokú végzettségű szaki, illetve a Kanadába, Ausztráliába a „pontrendszeres” programok keretében érkező az előbb említettel egyező osztályhátterű egyén. Vagy a a nyelveket beszélő magyar és más kelet-közép európai középosztálybeli huszonéves fiúk, lányok, akik az uniós állampolgárság adta lehetőségeket kihasználva élvezik a térítésmentes továbbtanulás lehetőségeit némely nyugat-európai országban, tovább növelve születésüktől fogva eleve adott előnyös helyzetüket kevésbé szerencsés osztályhátterű kortársaikhoz képest, akiknek a lassan harmadik világbeli szintű nyomor és elnyomás marad osztályrészül. Amúgy megjegyzendő például, hogy a többé-kevésbé fejlett tőkés országnak számító Izraelben is egyre nagyobb divat keresni az uniós állampolgárság megszerzésének lehetőségeit http://www.europe.newsweek.com/whats-behind-surge-israelis-seeking-eu-citizenship-331644?rm=eu az előbb említett előnyök megszerzése érdekében. De persze ezektől az apróságoktól éppúgy nem zavartatják magukat az afrikai poklokból érkező földönfutók ellen forduló (szélső-)jobboldali izraeliek, mint az orbanisztáni pengekerítést és fajgyűlölő uszítást éljenző ( s a rogántóni-féle trógerek off-shore cégein keresztüli uniós útlevél árusítást bambán figyelmen kívül hagyó ) anti és filoszemita, magyarországi, sötét reakciósokat. Szerintem mindenesetre mérvadóbb az alábbi vélemény http://www.kettosmerce.blog.hu/2015/07/03/orban_viktor_haboruja_az_illegalis_gazdasagi_migransok_ellen_avagy_hogyan_tartsuk_fent_az_europai_st a gazdasági-politikai menekült hamis kettősségével operáló, féligazságokat tartalmazó véleménnyel szemben. Szóval elmehetnek a migránsozók a jó búsbánatos had ne mondjam mibe…
Ami pedig a kádári és a mai újfasiszta Magyarország közötti különbséget illeti, természetesen nyilvánvaló, hogy akkoriban sokkal kevésbé volt brutális a nélkülözés mind minőségi mind mennyiségi értelemben, mi több azt lehetne mondani, hogy Magyarország történelme folyamán a 20. század hetvenes-nyolcvanas éveiben érte el társadalmi-gazdasági fejlettségének csúcsát, az akkori centralizált, társadalmi-gazdasági modernizációt ( lényegében a sok évszázados feudális intézmények felszámolását ) felülről-lefelé végrehajtó államkapitalista – s nevével ellentétben NEM kommunista/szocialista/szovjet – berendezkedés idején. De azért nem volt éppen egy skandináv jellegű egalitárius jóléti társadalom se, s illúzió lenne azt hinni, hogy egy sokgyerekes melós családból származó ugyanolyan vagy akárcsak hasonló esélyekkel indult, mint egy a politikai gazdasági és kulturális uralkodó rétegekhez tartozó család szülötte ( még ha akadhattak is kivételek ). De semmi baj, azért csak éljen a mindenkori rezsimek haszonélvezőinek ( a Kádár-rendszer haszonélvezőiből, a legvadabb neoliberális kapitalistává, illetve legvadabb nacionál-sovinisztává avanzsáltak ) köpönyegforgatása, és ember és ember közötti köldöknéző, sötét, reakciós különbségtétele; hajrá…
6:37 du.
http://europe.newsweek.com/whats-behind-surge-israelis-seeking-eu-citizenship-331644?rm=eu
7:52 du.
Petényi Judit
2015 december 19
5:24 du.
Kedves Judit!
Még egy pár szót írnék a fenti írásához.
Azt vetetm ki ebből, hogy nem az anyagiak miatt jött ki, nem üldözték, csak ember akart maradni.Ez a lényeg.
A konkluzió akkor az kell hogy legyen, mert otthon nem érzte embernek magát és otthon nem bántak ember módra magával.
Tapasztalatom, az, hogy minden inditást, cselekedetet sokféle képpen lehet magyarázni.
Emberismereretem arra tanított, hogy az ilyen kifogás a legegyszerübb.
Mindent meg lehet magyarázni, saját érdekünk szerint.
Kivánom magának, hogy Kanadában, csak jó emberekkel találkozzon akik embernek veszik.
Másik élet tapasztalatom, hogy minden népnek vannak jó és rosszindulatú tagjai.
Ezért kissé furcsának tartom, hogy úgy tapasztalta, hogy csak a magyarok nem tartották „embernek”.
7:57 du.
Elnézést a hibákért:például :
vettem : akart lenni a „vetetm” szó helyett
9:57 de.
Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. […] még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvésével úgy kell kiküzdenie… Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni gondolatot.
10:39 de.
Tisztelt Moholy,
megértem és rendjén valónak tartom azt is, ha valaki az egyik nap büszke rá, a másik nap szégyenkezik azon, hogy magyar. Magam másként érzek, nem vagyok büszke rá, és nem is szégyenkezem, ahogy egy pillanatig sem voltam büszke szemem vagy a hajam színére.
Sajnos, mielőtt megszülettem, a Teremtő elfelejtett megkérdezni, hogy magyarnak vagy inkább valami másnak kívánok megszületni. Az előbbinek születtem. Elismerem, nem a legjobb konstelláció volt, ám tőlem független, rajtam kívül áll okokból történt így, tehát nem érzek semmiféle indokot, hogy emiatt szégyenkezzek vagy büszke legyek rá.
Besanconnal, Ilanfairrel (és részben Eleftheriaval), sőt Kertész Ákossal is egyetértek a jelenlegi magyarországi helyzet megítélésében, ám a kialakult helyzet miatt csak akkor éreznék szégyent, ha aktívan vagy hallgatólagosan közreműködtem volna annak létrejöttében.
Egyiket se tettem, sőt a (nagyon szerény) képességeimhez és lehetőségeimhez képest épp ellenkezőleg. Más kérdés, hogy abban sajnos egyet kell értenem Christopher Adammal, hogy Magyarországon beláthatatlanul távol van bármiféle pozitív
társadalmi-politikai változás. Egy kormányváltás ehhez szerintem kevés lenne, mert a magyar uralkodó „elitben”, sot a teljes politikai osztályban oly mértékben nő az inkompetens senkiháziak aránya, olyan mérvű a társadalmi-politikai kultúra leépülése, hogy ennek hatása messze túlnő a politika szféráján, azt többé parlamenti, önkormányzati választásokkal nem tartom
megállíthatónak, pláne nem megfordíthatónak.
Különben semmi vész, ha a magyar „elitnek” és politikai osztálynak esetleg nem sikerül szétrothasztania vagy fölrobbantania Európát, akkor azt a várható 80-100 éves politikai-kulturális visszaesést az ország, mint olyan feltehetően túléli majd.
12:36 du.
Tisztelt Belzebub!
Valóban megkérdőjelezhető az egyes ember felelőssége, illetve felelősségének hatályossága. De létezik egy olyan fogalom, hogy kollektív felelősség… Abban pedig vastagon benne vagyok egyénileg is. Aktívan és hallgatólagosan is. A 10 milliomod felelősség pont olyan felelősség, mint az egy egész.
Kamaszkoromban azzal gyötörtem az anyámat nem kértem, hogy megszüljön. Már túl vagyok ezen. Sorsom alakulásáért én magam felelek. (Elszólás a sors, hiszen az egyén által megváltoztathatatlan. Életet kell írnom helyette.)
Nem én döntöttem a magyarságomról sem, de nem is kell erről döntenem, csak élnem kell, meg kell élnem tudatosan. Legalább is én érzem a KELL-t. Ha van aki csak beleél a magyar nagyvalóságba, nem él a 10 milliomodrész kollektív felelősséggel, annál nagyobb az én felelősségem. Pl. Gyermekeim helyett is én viselem ezt a jogot/kötelességet, de még agg szüleim helyett is, és mindazon állampolgárok helyett, akik ilyen-olyan okból nem képesek kivenni a maguk részét.
A gyerekeimért felelősséggel tartozom. Így néha büszke vagyok, néha szégyellem „művemet”. A hazámért is felelős vagyok, ergo büszke vagyok értékeire és szégyellem balfogásait. És örök önmarcangolás vár rám, mert a jelen helyzetben polgári engedetlenségből fakadóan a 10 milliomodrész felelősségemet 6000 km-re költöztettem. Csak remélem, hogy a passzív ellenállás is lesz olyan hatékony, mint Kossuth téren való zászlólobogtatós skandálás.
10:56 de.
Kedves tropa, most olvastam vissza néhány beírását és nagyon tetszett mindegyik!
Intelligens fogalmazását üditő olvasni, kérem csak így tovább!
1:55 du.
Suba-subaru, kevés az elégedett ember odahaza..
Javasolt facebook oldal: https://www.facebook.com/Lemondok.a.Fideszrol/?notif_t=fbpage_fan_invite
Mert hallgatni bűn!! Illetve rosszabb, hiba!!
3:18 du.
Eleftheria,
teljesen tisztában vagyok vele,hogy mit jelen az,hogy valaki antiszemita.Kérek rá magyarázatot,hogy az akadémia szerint a FILOszemita pontosítva Magyarországon azt jelenti,hogy HAZUG???
4:55 du.
Gyuri, dec. 24. 3:18 du.:
szerintem inkább az a lényegesebb kérdés, hogy mi is az a jobboldali és reakciós; nemcsak Magyarországon, hanem bárhol a világon…
3:26 du.
Köszönöm Figyelő a dícsérő szavakat!
Szerintem a többiek is így gondolják, csak túl félénkek, hogy ezt elmondják.
Csak egy kicsit vissza kell fognom magam, mert amikor pl. geyzának írok szerelmes levet, kitiltanak innen egy pár nap erejéig. Csak a nevelés céljából.
12:57 du.
falusi
2015 december 23
1:55 du.
Érdekes! Áprilisban nagy többséggel megszavazták a Fideszt, ilyen hamar „lemondanak róla”!
Vagy az egész Facebookban néhánynak ellenzéki kampánya csak?
3:28 du.
Figyelő
2015 december 27
12:57 du.
A szavazásra jogosultak 27%-a nagy többség?
Érdekesen taníthatták sz ázalékszámítást felétek..
5:39 du.
Tisztelt Moholy!
Érteni vélem az érvelését, de a felelősség – milyen felelősség? vallási? jogi? büntetőjogi? magánjogi? erkölcsi? politikai? történelmi? kivel szemben fennálló felelősség? Istennel? emberiséggel? állammal? nemzettel?, szülőfölddel? lakóközöséggel? rokonsággal? családdal? önmagammal szembeni? mi van a különböző felelősségek kolliziójakor, ütközésekor?, stb. – annyira összetett és bonyolult kategória (nem is szólva az un. kollektív felelősségról, hogy ennek megvitatására nem elegendőek se a képességeim, se a tudásom, se az időm. Véleményem szerint a hely, egy online újság fóruma sem alkalmas ilyesmire.
Megköszönve válaszát, fenntartom, hogy nem érzek semmi olyan indokot, amiért büszkeséget vagy szégyent kellene éreznem, amiért magyarként jöttem a világra. Később sem alkottam, nem tettem olyat, amire nézetem szerint büszke lehetnék, és viszonylag keveset, amit szégyelnem kellene.
6:37 du.
Nos, kedves Belzebub, mint ahogy ön is írja: sem a hely, sem a rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé a téma mélyebb tárgyalását. Ebben egyetértünk, így én elengedem ezt az ökörnyálfonalat.
6:09 de.
Eleftheria,
nem az én kérdésemre válaszolsz és ráadásul kérdéssel.Ehhez meg vagyok szokva,de Tőled nem számítottam rá,tehát nem megyek bele egy sorozatvitába.Annyit azért megreszkírozok elárulni Neked,hogy a „jobboldali”nem mindenhol jelent reakcióst és nem mindenhol Isten káromló szó.