Beszélgetés Salamon Pál izraeli magyar íróval: A nehéz sorsú emberiség a létezésből készül emigrálni
Salamon Pál Izraelben élő magyar származású író, aki 1976-ban kényszerült elhagyni Magyarországot. Először Ausztriába, utána az Egyesült Államokba került, végül pedig Izraelben telepedett le. Mielőtt menekülni kényszerült Magyarországról, 1964-ig a Népszabadság szerkesztőségének tagja volt. Mint ahogy később írta: „Az országlakosság többségével együtt sokat vártam a szocialista kísérlettől. Ám, ami abból megvalósult azért meghalni, de főként élni nem érdemes.”
Salamon Pál legolvasottabb írása a Sorel ház című könyv, melyben egy család három generáción átívelő történetét tárja az olvasók elé, egyben pedig a vallások és népek közötti emberi kapcsolatokba és humánus együttműködésre épülő üzente fogja a narratívát.
Salamon Pállal folytatott beszélgetésemet hallhatják mai rovatomban, melyben két legújabb írásáról – A Bárkáról és az Ártatlan Hóhérről, illetve a múlt és a jövő összekapcsolasásáról beszél. A mikrofonnál Christopher Adam, Ottawából, Kanada fővárosából, 2016. június 5-én. Elsőként Salamon Pál olvas fel egy részletet A Bárka című írásából, melyhez aztán néhány megjegyzést fűz. (Az alábbi lejátszóra kattintva, illetve a KMH SoundCloud oldalán hallgathatják meg hanganyagukat!)
Az interjú többek közt a következő témákra is kitér:
- Egyik írásában a szerző visszatekint a Vészkorszakra, különösen Auschwitz koncentrációs táborra. Miközben a haláltábort 1945 tavaszán fizikailag felszabadították, azt írja, hogy egy másik szemszögből nézve a tábor a mai napi nem szabadult fel, ennek foglya maga az emberiség.
- Az Ártatlan Hóhér című írása a Holokausztra, az elkövetőkre, különösképpen Adolf Hitlerre is kitér. A szerző szerint Hitler és a Vészkorszak gyilkos antiszemitizmusa egy hosszabb történelmi folyamat része, tehát nem a semmiből nőtt ki a Hitler által vezetett genocídium a zsidóság és más népcsoportok ellen.
*
A Kanadai mikrofon című jegyzetünket az Ottawai Magyar Rádió részére készítettük el. Minden vasárnap helyi idő szerint este 7 órától hallgathatják Ottawában a CHIN rádió egy órás magyar nyelvű műsorát élőben a 97,9 FM-en, illetve élőben az interneten is, ezen a linken. A korábbi adásokat pedig itt hallgathatják meg.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
6:42 de.
Mindennel egyetértve, csak egyetlen megjegyzést tennék az elhangzottakhoz – illetve a leírtakhoz:
Salamon Pál azt mondja a hangos változatban, hogy „Auschwitzot az amerikaiak szabadították fel – ahogy mondja: szabadították ki a csontvázakat”. Ez tévedés, vagy csúsztatás – nem mindegy, mert az utóbbi szándékos – Auschwitzot és és Budapesti Gettót, valamint az ún. csillagos házakat is [azaz Magyarországot] fizikailag a szovjetek szabadították föl. Kár ezt nem elismerni, illetve tagadni. Ahogy itt az élettörténetét megismerhettük, Salamon Pál is nekik köszönheti, hogy hál’isten még ma is hallhatjuk az élő hangját.
A hanganyagnál lentebb olvasható kétpontos szerkesztett idézet első szakasza, nagyon helyesen, már nem idézi, hogy az amerikaiak lettek volna Auscwitz felszabadítói…
E történelmi tény fölemlítése és helyesbítése látszólag csupán egy jelentéktelen formalitás, nem mindegy, hogy manapság még mindig, még a hidegháború negyed évszázados elmúltával is [vagy újjáélesztésével, ki tudja?] divat lett ilyen kis enyhe, véletlen és felületes beállításokkal, csúsztatásokkal éppen a Salamon Pál által elemzett és reklamált történelmet meghamisítani. Azért azt a kérdést fel kell tennem – legalább magamnak – hogy egy felszabadított egyén, ugyan már miért is operál ilyen ártatlannak látszó tévedésekkel?
A jelenség alaposabb megértéséhez minden esetre érdemes áttekinteni Oliver Stone: Amerika elhallgatott történelme című lebilincselő dokufilm opuszát is. (Jou Tube)
A magam részéről meg, kívánom, hogy bárcsak egységes lenne a történelemszemlélet legalább abban, hogy a több, mint 5’000 náci megsemmisítő tábort a Szövetségesek – beleértve a Szovjetuniót is – szabadították föl…
Üdvözlettel: Đ
2:15 du.
Bocs! Nem akarok tényleg kukacoskodni, és ismereteim is pusztán történelem könyvekből szereztem amik vagy igazak vagy csúsztatások. Nos az utolsó mondatodat kicsit(sőt abszólut) nem értem. Mit változtat a lényegen, hogy az oroszok vagy az amerikaiak szabadítottak fel egy koncentrációs tábort? Szerintem egy és ugyan az volt, mert a közös cél a táborok felszabadítása volt. Egy képsor ugrik be egy filmből. Schindler listája. A tábort elhagyják a németek a foglyokat sorsukra hagyva. Reggelre megjelenik egy orosz katona szamár vagy öszvér hátán egy szál magában és azt mondja: önök mostantól szabadok. A Vöroshadsereg katonái hozták el önöknek a szabadságot. Nos akkor ez lenne a különbbség az orosz és az amerikai felszabadítok közt? Nem vonom kétségbe, hogy a budapesti gettót az oroszok szabadították fel (nagytöbbségben magyar katonákkal köztük Illés Bélával az élen aki megírta a Kárpáthy rapszódiát a legendássá vált Guszev hadnaggyal (kitalált személy volt)Ne tessenek félre érteni nem akarom kissebíteni az oroszok szerepét KZ lágerek felszabadításában.
5:06 de.
Megszólíttatván itt, ez esetben „csupán” annyi a jelentősége a szovjet felszabadítás valóságának, és igazságának hogy:
1. Az angol-amerikai propaganda a késői belépés* (1944. D-nap) morális próbatétele okán a közös felszabadítást első pillanattól kezdve igyekezett, a Szovjetunió akkorra már 3 éves [több, mint 20-millió katona halálával járó, sok-sok-ezer km. gyalog megtett] Honvédő Háborúját, ha nem is eljelentékteleníteni, de minden esetre amit lehetett elhallgatni abból, illetve a nyugat jelentőségét felértékelni annak kétségtelen és reális hadászati értékén felül is. Ezt a hozzáállást 1945-től egyértelműen a hidegháborús (churchilli és trumani) koncepciók indokolták, ami sajnos napjainkig úgy is maradt, sőt újraéledőben van…
2. Aki hálával tartozik valakinek, annál az a minimum, hogy ne fizessen hálátlansággal. Tudjuk, a hálátlanság fogalma nem egészen azonos a hála reciprokával. Míg a hála, valamiféle behajthatatlan fizetség fogalmát takarja, addig a hálátlanság a jellemtelenség egyfajta szinonimája… Márpedig, aki az élete megmentőjét megtagadja, illetve e számára sorsfordító eseményt a megmentő kárára hamisan állítja be, az hálátlan…
3. Az utolsó pillanatra még, a szerencséje folytán megmaradt magyar töredék-zsidóság az életét végül is a felszabadító szovjet hadseregnek köszönheti. (Ha kevesek is, de még Auscwitzból is hazatértek.., ami természetesen ugyanígy a nyugati táborok vonatkozásában is igaz.)
Mindez pedig, ha csupán az azt követő, újra született nemzedéket vesszük is figyelembe, óriási jelentőségű…
˙
.
* Ha a D-napot nem 1944. nyarán, hanem mondjuk 1 évvel korábban indítják el, akkor a szovjet hadsereg jóval korábban szabadíthatja fel a „táborokat” és gettókat, még sokkal több százezer, sőt millió életet megmentve.
Ám így is voltak amerikai politikusok, akik a „beavatkozást” valamelyik fél (Németo. v. a Szu.) kivéreztetésétől akarták függővé tenni.
.
10:12 de.
Hé! Nem veszitek észre, hogy az amerikaiak azt akarták elhitetni a világgal, hogy ők győzték le Hitlert, a szovjetek meg azt, hogy a SzU győzte le Hitlert. Egyik sem igaz! A szövetségesek KÖZÖSEN győzték le Hitlert, hogy utána a hidegháborúval egymásnak essenek.
10:26 de.
Dubois
2016 június 7
5:06 de.
A szovjetek senkit nem tudtak volna fölszabadítani, ha októberben nem állnak le a gázkamrák! Talán Sztálinéknak sem kellett volna ott ácsorognia Varsó határában, amíg a lengyeleket agyonverik a nácik …
10:44 de.
Ezen lehetne vitatkozi, hogy mi lett volna ha…. Nincs értelme megtörtént ami megtörtént. Csak úgy elgondolkodtatás képpen két tény: az első az, hogy a szövetségeseknek még 1944 előttről voltak pontos légifelvételei a haláltáborokró. Bőven lett volna módjuk bombázni vagy az odavezető vasútvonalakat, illetve ha nem is magát a tábort de a környékét. Nem tették meg. Másodszor 1944-ben került „közkézre” két Auswitzból megszökött fogoly konkrétumokkal alátámasztott nyilatkozatokat küldenek szét szerte a világban (Az Auswitzi jegyzőkönyv) amikben egyértelmű bizonyítékok vannak a halálgyárak létezéséről és azok működéséről. Az oroszok nagyon is el voltak foglalva 1944- áprilisban de a szövetségeseknek nem tudom elhinni, hogy nem állt volna módjukban ha nem is alakulatokat odaküldeni,de valami módon akadályozni a zavartalan vasúti összekötetést. Napi szinten jópár ezer zsidó életét menthették volna meg. De sajnos már akkor megkezdődött a hidegháború a nagyhatalmak közt és perszte ennek is a zsidók itták meg a levét.
7:05 de.
Gióra,
Ez utóbbiban egyetértünk.
7:21 de.
Az Auschwitzról készült szövetségesi légifelvételeket megnézzük, két kérdés vetődik fel:
1. Ha a tudták, hogy mi az, miért nem bombázták legalább a védműveit, kerítéseket, kapukat stb. ?
2. Ha viszont nem tudták konkrétan, ez esetben tökéletesen ipari, vagy katonai létesítménynek (célpontnak) látszanak, ergo akkor meg bármely részét támadhatták volna, ám azok egyáltalan nem szenvedtek el ilyen támadást, tehát „kímélték”, kihagyták őket…
🙁
5:32 de.
Dubois! 7,21
Ne haragudj, azért az a változat nem fordult meg a fejedben, hogy a bombázások elmaradása a foglyok életének a megkímélése érdekében történt ?
Tekintettel arra, hogy a KZ lágerek tényleges rendeltetésére – a milliók üzemszerű megsemmisítésre – lényegében csak a legvégén derült fény, elképzelhető, hogy az angol-amerikai hadvezetők elhitték, hogy amennyiben a célpontok közül törlik ezeket, akkor azzal százezrek életét mentik meg…
ÉS azt se felejtsük el hogy már a wannseei konferencia (1942.jan.) e l ő t t . is, bár „kisipari” (gödörbe-lövés, tarkónlövés) módszerekkel, de tömegesen folyt az effektíve népirtás, csak kevésbé hatékonyan, mint azt követően. Egyes történészek szerint már az akkori áldozatok száma is . m i l l i ó k r a . t e h e t ő . A nácik panaszkodtak is, hogy az Einsatzgruppék már nem győzik a munkát a túl nagy „felhozatal” miatt. Ilyen kapacitás fölötti szállításnak számított a Magyar Királyság hatóságai [Külügy, Belügy, Rendőrség, Csendőrség] által példás logisztikai precizitással 1-2 hét alatt lebonyolított, 18˙500 ember vesztét jelentő – Kamaenyec-Podolszkként elhíresült – hazai „idegenrendészeti eljárás” is már 1941-ben.
E „kapacitás-hiány” hozta aztán felszínre a fent nevezett SS tanácskozás témáját, az Endlösungot…
5:42 de.
Hazai Lámpa! 10;26
Egy megjegyzést fűznék a hozzám intézett soraid folytatásaként:
…És talán a lengyelek is jobban járnak, ha varsói gettólázadás leverését ők sem nézik végig karbatett kézzel.
.
10:16 de.
Kedves Oldberg!
Tényleg az a helyes, hogy közösen szabadították fel Európát, ámde a hidegháború kiindulására visszatekintve, feltűnik, hogy az Churchill fultoní(!) „vasfüggönyös” beszédével vette kezdetét, mely helyválsztásnak tulajdonképpen Truman elnök – Missuri-i illetősége, ill. szenátorsága adta az apropóját.
Amikor Sztálint még sok Churchillal közösen aláírt (Teherán, Jalta, Potsdam) szerződés kötötte, ők az újdonsült botcsinálta és kisstílű, „csupán egy boltos” Truman USA elnökkel egy nagyerejű propaganda hadjáratba kezdtek a velük akkor még tulképpen szövetséges Szovjetunió kárára. Elmondható, hogy ez az állapot egészen 1991-ig eltartott, amely a nyugatiaknak hatalmas üzletet, míg végsősoron a SzU-nak a bukást jelentette.
A hidegháború beindításához szükséges mámoros bátorságot alighanem a Potsdam előtt 1 nappal felrobbantott első atombombából merítették.
Az bomba fölrobbantása pillanatától Truman magatartása gyökeres, 180°-os fordulatot vett. Az addig bizonytalan kispolgár a környezetében a fölényeskedő, magabiztos elnök látszatát igyekezett kelteni… Ugyanígy tett Sztálinnal is, akit ott és akkor még hidegen hagyott ez a látható pálfordulás…
.
Irod.: Oliver Stone; Amerika elhallgatott történelme [You Tube].