Egy Kossuth téri kávézóban találkoztam és beszélgettem Szigetvári Viktorral, az Együtt ellenzéki párt elnökével, akit közelgő washingtoni útjáról és Európa-pártiságról kérdeztem, illetve arról is, hogy miként tekint a párt Kanadára, és az itt élő számottevő magyarságra. 

Szigetvári Viktor (Fotó: C. Adam).

Az Egyesült Államokba készülsz, hiszen az Együtt delegációja Washingtonba kapott meghívást. Az Együtt egy meglehetősen kicsi magyar ellenzéki párt–minek köszönhető ez az amerikai meghívás?

Az Együtt amióta túl van a válságkezelési időszakon elkezdett erősödni. Elég aktív a kapcsolattartásban és kifelé is próbálunk kapcsolatok építeni. Ebben élen jár Szelényi Zsuzsa országgyűlési képviselőként, aki nő-ügyi és gender-ügyi konferenciáktól kezdve, demokrácia-építési és biztonságpolitikai konferenciákra is jár rendszeresen külföldre. Ezen kívül én Hajdu Nórával jártam Berlinben a kancelláriában, a külügyminisztériumban és német agytrösztöknél. A kulcspartnerekhez fontosnak tartjuk, hogy eljussunk. Most Amerikába megyünk, Washingtonba, és szeretnénk szeptemberben elmenni Brüsszelbe is.

Szerintünk kis ellenzéki pártként is mondunk olyat, amit másoktól nem hallanak. A partnerséget kell építeni, még ellenzékből is. Másrészt mi azt is látjuk, hogy más ellenzéki pártok nem feltétlenül járnak élen a kapcsolatépítésben.

Mikor utazott utoljára magyar ellenzéki politikus az amerikai fővárosba?

Washingtonban ellenzéki politikusként útoljára Mesterházy Attila járt ott 2014 tavaszán. Egyébként maga a látogatás–az én ismereteim szerint–sikeres volt, hiszen Mesterházy Attila egy jól közlekedő ember a nemzetközi politikai téren.

Mi fontosnak tartjuk, hogy az amerikai partnereknek is mutassunk egy profilt. Nem mindenkit fogadnak egyenlő nyitottsággal, de mi januárban-februárban találtuk ezt ki és márciusban jeleztük az amerikai követségi kapcsolatainknak, illetve magánúton akkor kezdtük szervezni a think tankeknél a tárgyalásokat. Most úgy állunk, hogy a héten — négy nap alatt – a Pentagonban, a State Departmentben, a Fehér Házban, a National Security Council-nél, a McCain Institute vezetőjével, a Center for American Progress top teamjével találkozunk és lesz egy beszélgetésünk az Atlantic Council-ben. Itt a magyar helyzetről fogunk beszélgetni olyanokkal, akik kongresszusi stafferek, akár középszintű elemzők, akiket érdekel a közép-európai helyzet. Ez egy elég dús, aktív program lesz. És természetesen Charles Gati-t is meglátogatjuk, mert szerintem ha magyar ellenzéki politikus Washingtonba megy, akkor nem teheti meg, hogy ne találkozzon Gati úrral.

Melyek azok a kulcsfontosságú témák, amelyet mindenképpen be akartok mutatni az ottani parterneknek és miképpen befolyásolja a témák fölvetését az, hogy az Egyesült Államokban éppen választási év van?

A választási év szerintem nem kell, hogy befolyásoljon minket. Nyilván tudjuk, hogy ez egy kifutó adminisztráció, de jelenlegi várakozások szerint egy, a Hillary Clinton által vezett adminisztráció lehet, hogy intervencionalistább külpolitikát fog folytatni. Ebben McCain-től Hillary-ig van egy konszenzus a nagy pártok között. De ezt nem akarom megítélni, mert szólnak érvek amellett is, amit az Obama adminisztráció doktrinálisan érvényesített. És azért Magyarországon ezzel együtt az amerikai nagykövetség komolyan kritizálja a magyar kormányt, például korrupciós ügyek mentén. Emlékszünk ugye arra a nagy botrányra tavaly, amikor kifejezetten formálója volt az eseményeknek az amerikai adminisztráció. Egy ügyet képviselt, amikor korrupcióval szembesült. Szerintem olyan verzió nem nagyon következhet be az Egyesült Államok és Magyarország viszonyában, hogy az amerikaiknak ne kell, hogy kritizáljanak bizonyos dolgokat. Az fontos, hogy lássák: van az ellenzéki oldalon egy másik vélemény és egy másik interpretációja a valóságnak. Van egy piacgazdaságpárti, Európa-párti a 25 évet egy az egyben nem megtagadó józan alternatíva, amely nyitott az együttműködésre, az együttműködéssel tudunk nyerni, ha nem is ugyanolyan formájú együttműködéssel mint 2014-ben.

Washingtonban szintén beszélni fogunk néhány kurrens kérdésről, például az ukrán válságról. Mi vagyunk a párt amely az iraki misszióra szavazott. Szégyenletesnek tartjuk, hogy az MSZP ezt nem tudta támogatni. Szerintem fontos volt egy amerikai missziót és kezdeményezést támogatni. Aztán az energia-biztonságról fogunk beszélgetni, hiszen Magyarországon egyre jellemzőbbek azok az orosz oligarchikus sémák, amelyek meglopják az államot és az adófizetőket. Közben orosz érdekből – akár Paks 2, akár a gázkereskedelemben – a magyar energiabiztonságot veszélyeztető módon járnak el. Ez ellen felszólalunk és sokat teszük, a magunk eszközeinkkel küzdünk.

Be kell mutatnunk, hogy van egy progresszív, liberális csapat a magyar politikában. Nem leszünk húsz százalékos párt, de egy öt-tíz százalékot biztosan el tudunk érni.

Mit tudtok mondani az Egyesült Államokban a magyar demokratikus deficitről, amit még nem tudnak az amerikai partnerek?

Arra tudjuk felhívni a figyelmüket, szerintem, hogy ez a választási rendszer nem lehet fair 2018-ban. Magyarország bilaterális partnerének van szerepe, hogy ebben a kérdésben nyomást gyakoroljon a magyar kormányra. Ez nem beavatkozás a magyar belpolitikában, hanem egyszerűen az Észak-Atlanti közösségen belüli szabályoknak a betartatásáról szól. A választási rendszert érintő problémákról biztosan lehet olyant mondani, ami talán segít.

Úgy adta a sors, hogy mentek Amerikába, de mindenki egy hírre fog figyelni, nevezetesen a Brexit-féle brit referendumra…

A magyar válság része ennek a folyamatnak, hiszen Magyarországon is lesz egy népszavazás, amely nem formális kilépésről szól, de ebben mi tudunk egy interpretációt adni, amit nem biztos, hogy első kézből hallottak. Ez egy Európa-ellenes referendum, ami a migráns-kérdéssel Magyarországon történik. Hiszen joghatálya semmiképpen nincsen, és ez egy részben jogtipró módon kiírt népszavazás. Valójában arra jó, hogy lazítsa Magyarország emocionális kötődését az európai közösséghez.

Szerinted sikerült lazítani ezt az érzelmi kötődést Magyarszágon?

Én azt gondolom, hogy sajnos a válasz igen a kérdésedre. De örülök, hogy ugyanazt gondolja ebben a kérdésben a Demokratikus Koalíció, mint amit mi gondolunk. Egyben nagyon sajnálom, hogy az LMP ebben inkább kvóta-ellenes és inkább megeszi a Fidesz narratíváját. Az MSZP pedig nem mer egyenes választ adni, mert fél, hogy a migráns-ügyben való konfrontáció az árt a bázisának. Már pedig szerint az a párt, amely Kovács László külpolitikai doktrinális örökségéből táplálkozik, annak a pártnak kellene tudnia bátran mondania egy igent „Európa, vagy nem Eúrópa” kérdésben.

Alapvetően a szorosabb Európa, a föderálisabb Európa a válasz.

Ha már szorosabb Európáról van szó meg európai kötődésről, akkor támogatnád az euró bevezetését Magyarországon?

Én, aki nagyon Európa-párti vagyok, az euró bevezetés ügyében a kivárást támogatom. Ebbe az euróba, amely egy rossz konstrukció, egy félig kész konstrukció–hiszen tart az Európai Unió valamilyen fiskális egyensúlyt, közben nincsen közös költségvetési politika, illetve csak részben van közös monetáris politika–ebben a keretben a magyar felzárkózási esélyeket, a valuta leértékelésről való lemondás, rövid és középtávon akár korlátozhatná is az országot. Látni kell az EU mediterán részének a stagnálását és, hogy e mögött részben az eurónak a rossz konstrukciója van. Lehet nagyon Európa-pártiként beszélni, hogy közben azt mondjuk: egy jobban felépített euróba, illetve eurózónába nemzeti érdek a csatlakozás. De az euró csatlakozás nélkül is tartani kell a konvergencia-kritériumokat és az államadósság csökkentést folytatni.

Ha ma kéne döntenem az euró csatlakozásról, én piros gombot nyomnék, mert nem tartom jelenleg Magyarország gazdasági érdekében.

Kanadai lapként azért fel kell vetnem, hogy eddig nem volt a demokratikus ellenzék részéről látogatás Kanadába. Mégis: bővülnek a kétoldalú kapcsolatok Magyarország és Kanada között, ezen felül pedig él nálunk egy számottevű magyar diaszpóra. 

Mi sokat küzdöttünk azért, hogy a határon túli magyarok esetében a diszkriminatív választójog megszünjön, hiszen a kint dolgozó magyar állampolgárokkal szemben van egy olyan diszkrimináció, amit a magyar alkotmánybíróság is legitimált.

De egyelőre nem jutottunk el ellenzéki pártként Kanadába és szerintem nem is fogunk a 2018-as választásokat megelőzően. De mi már korábban is próbáltunk a nemzetpolitikában más hangokat megütni, mint a Fidesz megüt. Szerintem nem lehet a valóságtól teljesen elrugaszkodva a nemzetpolitikát kizárólag az indián rezervátumok szellemiségét idéző gondolkodással csinálni. Az Együtt megközelítése, hogy a multietnikus közegben a modernebb elvárásokkal, élettársi kapcsolatokkal, a mozaik családok élete miatt, a nemzetpolitikában ezzel a valósággal is szembe kell nézni, Nem szabad a magyar közeg számára – belpolitikai érdekből – kizárólag indián rezervátumnak hazudni a magyar kisebbségi helyzetben élőket, akár Kanadában, akár Ausztráliában, akár Erdélyben.