Kanadai cowboyok — Vidéki búcsú kelet-Ontario-ban (Képriport)
Pusztán 35 kilométerre Kanada fővárosától, egy városi ember számára teljesen idegen, mégis furcsán romantikus táj vár a Russell nevű településen (lakossága: 15 ezer). Immár 158 éve rendezi meg minden szeptemberben a Russell-i Agrár Társaság őszi búcsúját. Idén szeptember 8 és 11 között került sor a rendezvényre, amely elsősorban a vidéki, kisgazda létet és kisvárosi közösségi életet hivatott bemutatni, támogatni és ünnepelni. Helyi és hazai termékek sokasága, ismerkedés az állatvilággal, bemutatközó cowboyok (és cowgirl-ök), helyi sörök, élő zene és az észak-amerikai búcsúkban elengedhetetlen ételek (candy apple, vattacukor, hotdogok, poutine-ok és barbecue-n grillezett hamburgerek)–mindez jellemezte a Russell-i búcsút. És természetesen egy olyan térségben ahol nem üzemel semmilyen vidámpark, a gyerekek különösen élvezték az erre a hétvégére behozott és felállított vidámparki játékokat.
Russell-i búcsú (Fotó: Christopher Adam)
Russell-i búcsú (Fotó: Christopher Adam)
Russell egy többségben angol nyelvű kistelepülés. A lakosság 59 százéka az angolt jelölte meg mint anyanyelv, míg 38 százaléknyian franciául beszélnek otthon. A település elnevezése nem túlságosan izgalmas. Russell ugyanis nem valamilyen hősies katona, vagy esetleg nagymultú kormányzó volt. Peter Russell, egy 18. századi brit könyvelő után kapta nevét a település. Russell ugyanis John Graves Simcoe, Felső Kanada első kormányzójának pénzügyeit intézte. 1797 óta viseli a település a néhai könyvelő nevét.
Sajnos szinte alig marad a korai Russellből. 1915-ben egy tűzvész pusztította el szinte a teljes kisvárost. Huszonöt épület teljesen elpusztult és végül az ottawai tűzoltók – akik a New York Central Railway vasútvonalain érkeztek meg a városba – oltották ki a lángokat. A vasútvonal 1884 és 1954 között üzemelt és kötötte össze a települést a külvilággal. Kulcsfontosságú szerepet játszott a fejlődésében. Turisták is érkeztek a régióba, hiszen nem messze található Carlsbad Springs nevű település – az egykori gyógyfürdőkről ismert üdülőtelep – amelyet Karlovy Vary után neveztek el, pusztán romantikából.
Kanadai cowboyok Russellben. Fotó: Christopher Adam
Russell-i búcsú. Fotó: Christopher Adam
Az évente megrendezett őszi búcsú és a szervező Russell-i Agrár Társaság a kistelepülés lelke. És ezt a búcsún is érezhettem. Az egész rendezvény az önkéntesmunkára és a közösség iránti elkötelezettségre épül. A régió farmerei, kisvállalkozói, tenyésztői és elsősorban idősebb lokálpatriotái tartják életben a várost, amely csak negyven percnyire van Ottawától kocsival, de mégsem eléggé közel, hogy a főváros egyik dinamikusan fejlődő és terjeszkedő elővárosa lehessen.
Fafaragó a búcsún. Fotó: Christopher Adam
Russell-i búcsú. Fotó: Christopher Adam
Azon a vasárnapi délutánon, amikor én is kimentem, egy közösségi férfikórus szolgáltatta az örökzöld számokat. A kistelepülés könnyűszerkezetű arénájában állítottak fel egy színpadot és nem csak a zene idézte fel a retró hangulatot. Az éppen bezárt büfé fölött egy hetvenes évekbeli neon Pepsi tábla reklámozta az üdítőket, sorban álltak árván és némán a fizetős nyilvános telefonok. A közönség, illetve a kórustagok is mind több mint félévszáda élték át fiatalságuk aranykorát.
Russell-i búcsú. Fotó: Christopher Adam.
Bár az önkéntesek elsősorban idősebb helyi emberek voltak, több százan vettek részt a búcsún–a helyi középiskola tanulói, akik kisebb csoportokban lézengtek, hiszen máshová aligha mehettek egy vasárnapi délután, fiatal családok és pár urbánus látogatók, mint például e sorok szerzője. Kellemesnek, barátságosnak és idillikusnak tűnt azon a vasárnap délután ez a vidéki táj. De vajon milyen a kanadai kisvárosi élet, amikor a sátrakat leszedik, a farmerek hazamennek, a vidámparkot összecsomagolják és ismét egy évet kell várni a következő búcsúig?
Nem mernék választ nyújtani a fenti kérdésre. Vasárnap pláne nem. Ugyanis a gondosan becsomagolt helyi sütemények illatai járták be kocsimat, amikor útnak indultam vissza Ottawa felé, Prescott-Russell megye csendes, szinte elhagyatott útjain…
Igy fest a kelet-Ontario-i táj, kocsim szélvédőjén keresztül. Fotó: Christopher adam
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
3:53 du.
Ez mind szep es jo, do hogyhogy a FIDESZ es az Orban kimaradt?
Valami negativumot kellett volna beleszoni, pl. az 1915-os tuzveszt minden bizonnyal a FIDESZ okozhatta, vagy valami ilyesmi.
Kezd az ujsag szinvonala emelkedni, ez turhetetlen! 🙂
7:15 de.
Moshe !
Azt mondják, hogy a cowboyok is ez ellen tiltakoznak, hogy éppen a marhák, közte pont az általad említett legnagyobb marha – a falu bikaaaaaaaja – maradt ki ebből a színes képriporból. 😀
.
11:13 de.
A kisgazdák szerte a világon lassú halálra vannak ítélve, a népesség hetven százalékát városban akarják látni a jelenlegi döntéshozók.
A kistermelők nem tudnak versenyezni a sokezer hektáros monokultúrákkal sehol a világon. Kivétel Európa, ahol a kisbirtokot támogatják, persze Magyarországon az amcsi mintát követik …
11:15 de.
Nyilván a mindennapos tennivalók szürkeségében kissé unalmasan telnek a hétköznapok. A kérdés azonban az: mekkora az esélye annak, hogy egy russell-i gyerek, – ha megvan a szándék és az akarat -, mekkora eséllyel juthat pl. arra az egyetemre, ahol tanulsz (vagy már tanítasz?).
11:27 de.
Talalom,
jó kérdés. Szerintem viszonylag nagy arányban juthatnak el például egy ottawai egyetemre–a tandíjak alacsonyak Kanadában, lényegében csak állami egyetem létezik és ha Ottawában tanul, akkor a kollégium költségét is megspórolhatja, hiszen olyan 40 perc alatt kocsival haza tud érni. De számomra ez a kérdés: hány diplomázott russelli gyerek megy vissza szülővároásba vagy marad ott, miután elvégzi az egyetemet?…hiszen nem ott vannak az állások, az biztos.
11:49 de.
talalom
2016 szeptember 13
11:15 de.
Miért lenne unalmas? Én például Pestet nem tudtam megszokni, zavart a tömeg és a hajléktalanok az aluljárókban.
11:56 de.
Christopher Adam
2016 szeptember 13
11:27 de.
Miért ne lennének állások? Egy kis faluba is kell orvos, tanár, hivatalnok.
Inkább azoknak a szellemi foglalkozásúaknak nincs állás, akik mondjuk kutatóintézetekben, kórházakban vagy gyárakban akarnak elhelyezkedni.
1:46 du.
Nagyon kedvelem a kanadai vagy amerikai kisvárosok hangulatát.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az „intelligencián” kívül,
(értem ezalatt, az orvost, ügyvédet, papot, tanárt) a farmerek elég jó módúak és részt vesznek minden helyi megmozduláson, nem csak személyesen, hanem anyagilag is.
Természetes, hogy a fiatal „kiszáll” a fészekből, többet akar, mint elődei. Ez a rendje az életnek és az előre jutásnak.
Valóban van olyan fiatal, aki ma már nem akar farmer lenni, hanem többre vágyik, mint a magyaroknál is.
3:36 du.
Kedves Talalom!
Nem ismerem a helyzetet mas provinciakban, csak B.C.-ben es Albertaban. Itt meg mindig rengeteg csaladi farm, ami van akkora, hogy a boszme nagy traktorokkal es kombajnokkal egy csalad el is tudja latni es jol megelni belole. Mar amelyik novenytermesztessel foglalkozik.
Egyik sem unatkozik. Surun vannak kis falucskak, amikbe rendszeresen bejarnak vasarolni, ettermekbe, barokba, es ahogy a Figyelo is irta reszt vesznek a helyi politikaban is.
A felnott fiaik viszont alatalaban a nagyobb varosokba jonnek, mert itt nagyobb kinalat van a prostikbol. Ugyhogy ne izgulj, jol el vannak a fiatalok is. 🙂