“Szomorú a mai nap lányomnak és nekem” – tette közzé a Facebookon volt férje haláhírét a második felesége. “KALOCSAI MIHÁLY, a Dunaújvárosi Hírlap egykori újságírója, novellaíró
a mai napon lenne hatvankilenc éves.”
Nem tudom, miért, de a hírre egy különös vitánk emléke ugrott be róla.
A hetvenes évek végefelé lehetett, lapzárta után.
Arra nem emlékszem, hogy mit ittunk, vagy, hogy ettünk-e valamit a dunaújvárosi Arany Csillag Szálloda hátsó fertályán, a Posta melletti utcában lévő Fapadosban, de a vitatémánkra igen. Misi a lakástámogatásért gyermek(ke)et vállaló, ám vállalásukat más-más okból nem teljesítő fiatal házasokra zúduló terheket tartotta, én pedig a szociális otthonba kényszerült idősek sanyarú helyzetét véltem az embertelenebb rendszerhibának.
Az nem rémlik fel, hogy a maga álláspontját milyen személyes tapasztalattal indokolta, de azt tudom, hogy a Dunaújvárosi Hírlap másnapi számában egyazon oldalon jelent meg az ő ebben a témában írt riportja, meg a városi szociális otthon retteneteiről, s e rettenetek eltitkolási kisérleteiről írt publicisztikám.
Amit most – meglepetésemre – sikerült fellelnem az interneten. Kiderült, hogy éppen 38 éve vitáztunk az akkori rendszerhibák embertelenségének különféle fokozatáról és együtthatójáról, s hogy az azóta eltelt idő tartama mai életkorom második fele. Továbbá, hogy a rendszerhibák embertelenségei olykor emberhibák is, olykor meg nem azok…
Kalocsai Mihály
Aczél Gábor
Author: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.
Comments are closed